Amik kimaradtak az elmúlt 1-2 hónapban 1.

Háát, drága Kislányaim, láthatjátok, nem mindig jut időm mindent leírni, így jól jönnek (még ha nem is jönnek jól) az olyan esték, mint amilyen a mai is, hogy Apucikátoknak el kell mennie dolgozni. DE ez nem azt jelenti, hogy ma még nem láttátok. Nem! Itthon volt bizony Ő időben, elmentünk egy hatalmasat motorozni, felszereltük előtte a tegnap vásárolt cuki kis dudákat, és nagyon nagyot motoroztatok. Kincső annyira ment, hogy tudtam mellette kocogni. Jólesett egy kis mozgás. A végére Zsófi is belejött, Kincső meg alábbhagyott, de ez nem is csoda, hiszen tényleg sokat mentünk. Egészen a Balázsékig mentünk, szerettük volna megismerni az új kutyusukat, Mirát, de mivel elég kajla, ezért várunk még vele pár hónapot. Ez van.

Van több téma is, ami kimaradt. Többek között a beharangozott, kissé rögös út Gyula felé. :) Történt ugyanis, hogy tévedésből továbbmentünk az autópályán. :) Mert én akkor még nem (eddig jutottam azon a bizonyos estén :D, most pedig rolót szerelnek a Fiúk - Gábor, Árpi és a Tibi) néztem a térképet, mondván, Gáborom tudja hol kell lehajtani, majd utána ráérek irányítani Őt. :) Jobb lett volna figyelni, de mindegy, utólag hálásak vagyunk a Sorsnak, hogy erre terelt minket. :) Merthogy úgy esett, hogy két választásunk van: vagy lemegyünk Szegedig vagy volt egy másik átjáró a Tiszán Mindszentnél, amit végül választottunk, ezen kívül semmi. Mindszentig navigáltam Gábort, egyre furcsább úton mentünk, inkább terepjáró kellett volna alánk, úh. aki nagyon sajnálja az autóját, ne válassza ezt az utat. Lehet, hogy az volt a szerencse, hogy Gábor telefonált éppen a Balázzsal, mert különben előfordulhatott volna, hogy visszafordulunk félúton. :) Lényeg, hogy eljutottunk a Tiszáig, és mindannyian megdöbbentünk. Gábor egyből lerakta a telefont és fordult vissza. Ugyanis valóban előttünk volt a Tisza (keskenyebb része), de nem híd vezetett át rajta, hanem komp. :) Belőlem kitört a nevetés, mert azt nem láttam, hogy milyen út visz át a folyó túlpartjára. :) Gábort megállásra kértem, mert ha visszafordulunk és megyünk Szegedig, akkor tuti lekéssük az esküvőt. Ez a komp meg még jópofa is. :) Úgyis meleg van, a Csajok ilyet még nem láttak, menjünk át ezzel. Szerencsére Gáborom egyből rábólintott, így leparkoltunk, kiszálltunk és elindultunk közelebbről megszemlélni a folyót és a kompot, ahogy viszi át az autókat. Lányokat lenyűgözte a látvány, a sok érdekes dolog. Mivel nagyon meleg volt, a part pedig nagyon finom iszapos, sekély vízzel, rögtön lekaptam a papucsomat, és példát mutatva Lányaimnak tapicskoltam a vízben. Zsófi szinte egyből rávehető volt a mókára, Kincső egy kicsit húzódozott, de aztán nagyon élvezte. :)

 A látvány, ami elénk tárult, és ami Gábort egyből elrettentette a meglehetősen rögös út végén. 

 Itt még csak Zsozsókával pancsolunk.

 Itt már merészebb a Lány, Kincsőn még mindig szandál van... :)

 Rájöttek a dolog lényegére. :)

 Hiába rázta, nem jött le a sár. :)

Apával a kompon.

ÉS ha mindez nem lett volna elég, a túlsó oldalon, rövid út megtétele után még egy felvonulást is volt szerencsénk végigasszisztálni. Csajok ekkor már szunyáltak. Aznap volt ugyanis a kitelepítetteknek megemlékezés, és ezek szerint felvonulás is. Nagyon jópofa volt, folyton integetnünk kellett, én ezt szívesen is tettem, szeretem az ilyen megmozdulásokat. Erről csak videó készült, fotó nem. Nagyon jó hangulatban érkeztünk meg végül Gyulára, ahol jókedvünket tovább fokozta a szállásadónk kedvessége. Magáról az esküvőről már korábban írtam. :)

Hazafelé is a kompot választottuk, annyira bejött nekünk. :)

Csak ajánlani tudom mindenkinek e kellemes komp utat, aki ezen a tájon jár, mindenképpen vegye igénybe! :)