2011/07/01

Sopron 1.

Már előre beírtam, hogy első rész, mert magamat ismerve, nem valószínű, hogy egy bejegyzésbe fogom tudni tömöríteni az élményeinket. És amilyen sűrűn leülök írni, legalább egy rész legyen lejegyezve. :)

Kedden voltunk fodrásznál a Lányokkal, majd szerdán útnak indultunk. Még mielőtt belevágnék, hadd tegyem hozzá, hogy ezt az utat a Szüleimtől kaptuk Gábor névnapra, Vivien szülinapra ajándékba. Előtte a Hugicicamicámék is kaptak egyet Zoli név- és szülinapra, valamint Csilla névnapra röviden összefoglalva. A mi utazásunk meglepetés volt a Csilláék számára, csak azt nem tudtuk, hogy jó irányba fog e elsülni, mert már nagyon vágytak kettesben lenni (előtte péntektől szerda reggelig Zoli balatoni nyaralójában élvezkedtek, ahol a házigazdáék hétfő estig velük voltak). Ettől függetlenül nagyon jól sült el a meglepi. Állítólag. :)

Tehát, elindultunk, nem túl korán, hiszen a szobánkat úgyis csak 2 után vehettük át, és mivel a Sopronba vezető utat már láttuk (pöttyös utat), így nem volt különösebb kitérőnk sem. Lestük a játszótereket, hátha valahol ki tudunk szállni, Lányok is ki tudják ugra-bugrálni magukat. Nem volt ilyen. :( Max. a régi vas-játékok voltak, amikkel nem is lett volna gond, csak akkora gaz vette körül, hogy inkább kihagytuk - örökös félelmem, a kullancs miatt. Egyszer kiszálltunk, mert jónak ígérkezett a játszótér, ami szintén nem eu-szabványos volt... De kellemes helynek tűnt. Egészen addig, ímg közelebbről meg nem szemléltük, de addigra már késő volt visszafordítani a Csajokat, akik örültek egy kis sétának, futkározásnak. Itt is nagy gaz volt, derékig lelógó, ápolatlan fákkal, amiknek az ágait nem győztem kerülgetni, a fent említett vérszívók miatt. Na, felmászott Zsófi, Apa segítségével a csúszdára, és a tetején jött a meglepetés: nem volt ülőke! :) A csúszda elég magas volt, így Kincsőnek meg kellett várnia, amíg Gábor visszajött, mert én nem bírtam volna átsegíteni a gyereket a lépcsőről a csúszdára. :) Hintázni nem tudtak. Mondanom sem kell, nem időztünk itt sokat. :) Az autóban mászkáltak még egy picit a Lányok, aztán mentünk tovább. Szép időnk volt, kellemes utunk, Lányok aludtak egy keveset, nem voltak nyűgösek, végül szinte Sopron határában megálltunk egy szintén jónak tűnő játszótér mellett, ami szintén nem volt a legjobb, de az előzőeknél sokkal jobb.


Ezután meg sem álltunk a szállodáig, mert le szerettünk volna cuccolni és enni menni. Csilláék későbbre voltak várhatóak, így úgy döntöttük, nem várunk Rájuk. Elindultunk bejelentkezni, itt kezdődtek a gondok. Én itthonról mindent elintéztem email-en (még ez volt a szerencse), azaz gyerekágyakat, fürdőkádas szobát, etetőszékeket. Ehhez képest kaptunk egy zuhanyzós, minden megbeszélt dolog nélküli szobát. Azt hittem, rosszul látok, amikor beléptem a szobába. Mentem is egyből reklamálni, ahol "nem találták" a foglalásomat, így be kellett érnünk ezzel, de felajánlottak utazóágyakat, fürdetőkádat (ami nagyon dizájnos, viszont amibe egy csecsemő fér el, nem két 21 hónapos gyerek, de még egy sem!), kaptunk 1 (!!!) db etetőszéket, majd amikor kértem mégegyet, mondván 2 darab gyerekünk van, hozott egy KISszéket a férfi! Természetesen vissza is küldtem vele a széket, és hozott egy másik etetőszéket! A szoba akkora volt, hogy ki kellett tennünk az étkezőasztalt, mert nem fértek el az ágyak, amik tök vackok voltak. Teljesen kiakadtam, mondanom sem kell. Első sokk után felkerekedtünk a városba valami kis étterem felkutatására, mert már nagyon éhesek voltunk. Babakocsival szerettünk volna menni, de még Gábor nekiállt a biztonsági övet beállítani (mivel szinte soha nem használjuk, nincs beállítva). Erre pont akkor jöttek a Csilláék felfelé. Én is lebuktam Gábor mellé, nem vettek észre minket, mentek a recepcióra bejelentkezni. Gyorsan visszatolattunk a Csajokkal, és beküldtük Őket a Csilláékhoz. :) De volt ott egy másik ikerpáros (vegyes) babakocsiban, az izgalmasabbnak bizonyult a Hugoméknál, így nem is feléjük mentek. Csilla nézegette Őket, de mivel nekik is gondjuk volt a bejelentkezéssel, így sok energiát nem fordított Rájuk. Végül féltem, hogy bemennek a liftbe vagy valami hasonlót csinálnak, így beszóltam, hogy "Zsófi". Na, erre már a Hugom is felkapta a fejét és ment megnézni a gyerekeket. Amikor leesett Neki, hogy bizony a kis Unokahugait látja, határtalan lett az öröme. :) Hát még a miénk, hogy ennyire örülnek nekünk. :) Lényeg, hogy örültek nekünk (két nap múlva már nem annyira... :D), végül alattunk kaptak egy szobát (nekik abszolút nem volt szobájuk). Mostanra lehiggadtam, de ehhez el kellett telnie pár hétnek, így nem is nagyon írnék többet a témáról. A szállodát soha, semmikor, senkinek nem fogom ajánlani, sőt, inkább azt tanácsolom, hogy aki Sopronba megy, az NE a Saphir szállodát válassza, mert csak pórul jár minden szempontból. Sőt, ezzel azt is megtanultam és szerintem a Szüleim is, mielőtt bárhova helyet foglalnak, elolvassák a vendégkönyvet...

Megvártuk a végén a Csilláékat és együtt mentünk be a városba enni. Valamiért begörcsölt a jobb hátsófelem, még sosem történt velem ilyen, ezért nem mentünk túl messzire, hanem az éppen útunkba eső Deák étterembe ültünk be. Nagyon hangulatos kerthelyisége volt, a benti rész is nagyon szép volt, különben. A felszolgáló egyből javított a szállodai dolgozók által okozott csalódásunkon, hogy talán nem az jellemző a soproniakra... Ugyan sokat kellett várni a vacsorára, de megérte. Azon kívül, hogy hatalmas adagot szolgáltak fel, nagyon finom is volt. Szerencsés döntés volt, hogy nem kértünk a Lányoknak külön. :) Gábor és a Lányok hamarabb végeztek nálunk, így engedélyt megkapva felálltak az asztaltól és kimentek megnézni a zenekart, ami éppen az étterem előtti téren játszott. Mostanában nagy szerelem a dob, mindig azt lesik és lelkendeznek, ha meglátják. :)

Egy idő múlva követtük is őket, aztán alig bírtuk elszakítani a Lányokat a zenekartól, pedig látszólag éppen személycserék voltak. Kicsit pacsáltak a közelben lévő szökőkutas "medencénél", majd vissza a babakocsiba és mentünk haza. A szállásunkon azzal fogadott a "főbűnös" Úr, hogy beszélt az édesapánkkal és bármi óhajunk, sóhajunk van, állnak a rendelkezésünkre (semmi nem volt). Hirtelen elő tudtak varázsolni egy rácsos kiságyat... Érdekes. No comment.

Az éjszakánk jól telt, az ágy ugyan nagyon puha volt, de ettől függetlenül jól aludtunk.

Másnap nem is tudom már, mi volt. Ja, délelőtt megjöttek Apuék, beszéltünk a szálloda igazgatóhelyettesével, aki végülis elég normális volt. Én hamarabb eljöttem, mert Gábor kint vár rám a Lányokkal, sétálni indultunk éppen. Most nem a belváros felé indultunk, hanem felfelé a dombon, nem tudván, hol fogunk kikötni. :) Végül egy kört tettünk meg.







Délutánra volt megbeszélve, hogy összehozzuk a találkozót Anyuékkal, Csilláékkal, akik arról sem tudtak, hogy Anyuék is jönnek (hogy vigyázzanak a Lányokra, míg mi Gáborral wellnes-ezünk). Ebből aztán az lett, hogy valóban véletlenül összefutottak az egyik utcában, mert mi késtünk a busz miatt. :) Lényeg, hogy egy kicsit láthattunk Sopronból, túl sokat nem, viszont megint ettünk egy nagyon kedves kis helyen, a Gyógygödör nevű pince borozóban.


Nagyon kedves volt itt is a felszolgálás, egyből kaptunk etetőszéket, ugyanolyan fából, mint az ülések voltak, figyelembe vették a kérésemet, hogy a Lányok ennivalóját hamarabb hozzák, mint a miénket. Tehát, itt is csupa pozitív élménnyel jöttünk ki. :)















Folyt. köv.

2 megjegyzés:

Veres Izabella írta...

Nagyon hleyesek a csajok,nahat hogy mik vannak,te lefoglaltal ezt meg azt es kozlik vletek hogy nincs,majd apukadek keresere elovarazsoljak.Hihetetlen,mi biztosan nem fogunk oda menni , es mashova sem Sopronba.Nalunk meg ilyenek sincsenek mert nalunk a gyerekeknek nagyon nincs agy ,sem eteto szek,nem hogy kis kad.Orulok hogy vegul megleptettek a Csillaekat es hogy anuyukadek is jelen voltak.Na de a Csilla nem ismerte fol a csajokat.erdekes!

Orsi írta...

Jaj hol is kezdjem...?! Na, szóval, örülök, hogy kicsit kikapcsolódtatok, Sopron nagyon szép hely, nagyon szeretem! Sajnálom a szállodában szerzett negatív tapasztalatot, de örülök, hogy az éttermekben kárpótoltak benneteket. :) A lányok továbbra is nagyon aranyosak! :)