Jól jött, hogy lent voltak még a Csilláék, mert így tudtak segíteni nekünk felcihelődni. A fiúk hozták a csomagokat, plusz az etetőszékeket, mi pedig vittük a Csajokat. Nem is bírtunk egyszerre felmenni a lifttel, kétszer kellett fordulni. :)
Csillánál Kincső, Mamánál Zsófi élvezi a kényeztetést
Mamával hiába beszéltem meg előre a menüt, nem bírta ki, hogy ne csináljon jóval több dolgot. A Lányok evése vegyes volt. A levest gyönyörűen megették, nagyon ízlett Nekik, a rántott husi és rizi-bizi is finom volt, de Kincső kb. a harmadik falat után az egész tányért magára borította, így az összes az ölébe és a földre hullott. Összeszedtük az öléből és azt ette tovább. Végülis más baki nem történt, innentől már ettek szépen. Mivel most egymás mellett ültek, ezért az volt a sláger, hogy egymás tányérjából ették a falatokat. Nem is volt érdemes rászólni az egyikre, hiszen ugyanazt tette a másik is. :)
A desszert nagyon finom rétes volt, amit a Mama több éve sütött utoljára, és ami egyébként szerintem világhíres lehetne, olyan finom. :) Pár nappal korábban csinált egy próbaadagot, hogy tud e még rétest sütni, és mivel sikerült, ezért sütött nekünk is egy szép kis adagot. :)
Csajok nagyon jól érezték magukat, élvezték az új környezetet, felesleges volt az aggodalmam, semmi fáradtság-nyom nem látszott Rajtuk. Előkerültek Mama megmaradt baba-gyűjteményének darabjai. Némely baba elég ijesztő kinézetű... :S Vajon ezeket gyerekeknek gyártották!? De persze a sláger itt is a tv-távirányító volt!!! Mi más!? És a rugós boci, amitől a szívbaj kerülgetett, nehogy megcsapják vele magukat, ill. egymást.
Még Zozi is elég jól elvolt, pedig nem volt semmi x-box meg psp, meg mittudoménmi, amit szokott játszani. Bár múltkor Fóton is nagyon jól elvolt a lego-val... :))
Csilla is kigyerekezte magát, hol Zsófit, hol Kincsőt kapta el, mikor melyik volt a közelében. :) Mind a két Gyerekem kezében ott a távirányító...
Végre sikerült egy nem sírós képet készíteni Zoliról és a Keresztlányáról. Pedig mostanában ez a kép a jellemzőbb:
Csilláék mentek el hamarabb, de mi is szedelőzködtünk, kihasználtuk még Zoli segítségét, úh. a Fiúk levitték a cuccot a kocsiba, hogy már csak a Csajokat kelljen levinni - meg a kaját, amit Mama csomagolt, és a szandáljukat, szoknyájukat, szóval így is lett egy szatyrunk lefelé menet.
Amíg Apa lement Zoliékkal, én elkezdtem összeszedni a Lányok holmiját, majd mentem a Csajok után, akiket a konyhában találtam meg:
Jóízűen ettek a tarhonyából és a rizi-biziből... Ezek után nem értem, miért kell Őket még mindig etetni!? :D
3 megjegyzés:
Egyszerűen: ÉDESEK! Nem hiába imádnak minden újat: örökölték (de lehet, hogy ez a normális???). Ti is ilyenek voltatok, bár Csilla mindig inkább hívta a "vendégeket".
Jól érzik magukat minden szituációban, ami nagyon jó. Nem nyafognak, félnek az új helyeken, új emberek között.
Pusszancs nektek!
Mert az kényelmesebb.
Vendégségben egyébként is rendkívül el vannak kényeztetve és ehhez hamar hozzászoknak. :) Jól bírták a napot!
Nagyon edesek a kepeken es ugyesen viselkedtek a lanyok,edeseka hogy az utolso kepen lopjak a kajat,nahat jo kis nap volt a csaladdal.puszika
Megjegyzés küldése