Mamánál

Szombaton a Mamámékhoz mentünk ebédre, ezért a Lányokat igyekeztem korán lefektetni. Mostanában az alvás úgy alakult, hogy van, hogy csak 10 órakor fekszenek le, van, amikor már 8-kor. Ez persze függ a reggeli ébredésüktől, és itt nem csak arra gondolok, hogy meddig aludtak, hanem arra is, hogy milyen kedvvel ébredtek aznap reggel, mennyire aludták ki magukat. Tehát lefektettem Őket, mert fél 11 felé szerettem volna elindulni, és ahogy mostanában egyszer-egyszer előfordul, nem aludtak el. Vagy legalábbis csak nagyon rövid időre. Féltem is a vendégségtől, mi lesz Velük így fáradtan, de úgy voltam vele, hogy max. korábban eljövünk, mint ahogy terveztük. Ahogy sejtettem, az autóban eléggé kókadtak voltak, csak bambultak ki az ablakon, de nem aludtak el. Csilláék is pont akkor érkezhettek meg, mint mi, még a parkolóban összefutottunk Velük. Ami külön jó is volt, mert így legalább be tudták tenni az autóba a Nekik szánt kis csomagot. Előző nap készítettem el az idei adventi koszorút, amiből idén hármat csináltam, a magunkén kívül egyet a Hugoméknak, és egyet a Mamának. A maradék ágakból csináltam az elhunyt Nagyszülőknek is sír - illetve urna díszt, hadd örüljenek Ők is! :)) És ezeken kívül kaptak Csilláék még plusz hűtőmágnest, amivel nagy örömet sikerült szereznem, ahogy hallottam. :)

Jól jött, hogy lent voltak még a Csilláék, mert így tudtak segíteni nekünk felcihelődni. A fiúk hozták a csomagokat, plusz az etetőszékeket, mi pedig vittük a Csajokat. Nem is bírtunk egyszerre felmenni a lifttel, kétszer kellett fordulni. :)

Csillánál Kincső, Mamánál Zsófi élvezi a kényeztetést

Mamával hiába beszéltem meg előre a menüt, nem bírta ki, hogy ne csináljon jóval több dolgot. A Lányok evése vegyes volt. A levest gyönyörűen megették, nagyon ízlett Nekik, a rántott husi és rizi-bizi is finom volt, de Kincső kb. a harmadik falat után az egész tányért magára borította, így az összes az ölébe és a földre hullott. Összeszedtük az öléből és azt ette tovább. Végülis más baki nem történt, innentől már ettek szépen. Mivel most egymás mellett ültek, ezért az volt a sláger, hogy egymás tányérjából ették a falatokat. Nem is volt érdemes rászólni az egyikre, hiszen ugyanazt tette a másik is. :)
A desszert nagyon finom rétes volt, amit a Mama több éve sütött utoljára, és ami egyébként szerintem világhíres lehetne, olyan finom. :) Pár nappal korábban csinált egy próbaadagot, hogy tud e még rétest sütni, és mivel sikerült, ezért sütött nekünk is egy szép kis adagot. :)

Csajok nagyon jól érezték magukat, élvezték az új környezetet, felesleges volt az aggodalmam, semmi fáradtság-nyom nem látszott Rajtuk. Előkerültek Mama megmaradt baba-gyűjteményének darabjai. Némely baba elég ijesztő kinézetű... :S Vajon ezeket gyerekeknek gyártották!? De persze a sláger itt is a tv-távirányító volt!!! Mi más!? És a rugós boci, amitől a szívbaj kerülgetett, nehogy megcsapják vele magukat, ill. egymást.

Még Zozi is elég jól elvolt, pedig nem volt semmi x-box meg psp, meg mittudoménmi, amit szokott játszani. Bár múltkor Fóton is nagyon jól elvolt a lego-val... :))

Csilla is kigyerekezte magát, hol Zsófit, hol Kincsőt kapta el, mikor melyik volt a közelében. :) Mind a két Gyerekem kezében ott a távirányító...

Végre sikerült egy nem sírós képet készíteni Zoliról és a Keresztlányáról. Pedig mostanában ez a kép a jellemzőbb:

Csilláék mentek el hamarabb, de mi is szedelőzködtünk, kihasználtuk még Zoli segítségét, úh. a Fiúk levitték a cuccot a kocsiba, hogy már csak a Csajokat kelljen levinni - meg a kaját, amit Mama csomagolt, és a szandáljukat, szoknyájukat, szóval így is lett egy szatyrunk lefelé menet.

Amíg Apa lement Zoliékkal, én elkezdtem összeszedni a Lányok holmiját, majd mentem a Csajok után, akiket a konyhában találtam meg:

Jóízűen ettek a tarhonyából és a rizi-biziből... Ezek után nem értem, miért kell Őket még mindig etetni!? :D