2010/11/23

Nem csak szépek, okosak is! :)

Egy kicsit sem elfogult bejegyzés lesz ebből, már látom. :)

 Rájöttek, mi is van a zacskóban...

Lánykáink, mióta két lábon közlekednek, egyre több okos dolgaikra hívják fel a figyelmemet illetve a figyelmünket. Remélem, nem fogom kifelejteni egyiket sem!

1. Elsőként az tűnt fel, hogy Zsófi folyton hurcolta magával az apja papucsát. Szegény gyerekek (és én) nem sokat látták az apjukat az elmúlt héten. :( Így feltételeztem, hogy azért viszi mindenhova magával a papucsot, mert hiányzik Neki az apja.



Aztán, amikor szerdán Árpi jött fel segíteni nekem a fürdetésnél, etetésnél, leült a fotelbe, Zsófi pedig odavitte neki a Gábor papucsát és addig nem hagyta békén, amíg bele nem bújt a papucsba. :) Másnap kivételes este volt, mert Gábornak volt annyi ideje (1 órája), amibe belefért a fürdetési ceremónia is. Holt fáradtan feljött, lerogyott a fotelbe és beszélgettünk, Lányok a szőnyegen játszottak. Egyszercsak szóltam a Zsófinak, hogy legyen szíves és hozza ide Apa papucsát. EGYszer mondtam el!!! A gyerek abbahagyta a játékot, és ment a papucsért és hozta az Apjának! Csak az egyiket hozta oda, Gábor össze-vissza puszilgatta és szerintem még a szeme is könnybe lábadt a meghatottságtól. Kincső ezekre már felkapta a fejét (nem győztük dicsérni a Zsozsót), és jött kíváncsiskodni. Mondtam Neki is, hogy hozza oda a papucs másik felét, és bár Ő nem szokta cipelgetni magával a lábbelit, mégis egyből tudta, értette, amit mondtam Neki, ment is és hozta a másik felét. Tündériek voltak. Zsófi különben azóta nekem is hozza a papucsot, ha leveszem valamiért egy pár percre. :)

Így várják Apát:


2. A másik amit nagyon édesen megértenek és első szóra felpattannak, félbehagyva addigi cselekvésüket, ez az alvás. Amikor elérkezettnek látom az időt vagy a délelőtti, vagy a délutáni alvásnak, megkérdezem Tőlük, hogy "Menjünk aludni?", és Ők már állnak is fel és indulnak a szobájuk felé. Az ajtónál megállnak (csukva van), és várnak rám szépen, nagyon édesek ilyenkor is! :)


3. Lényegében a pelenka csere is így zajlik. Csak ilyenkor el szokták játszani, főleg, ha közvetlenül lefekvés előtt van a pelus csere, hogy az első gyerek végeztével a másik "gyorsan" elkezd "szaladni", nehogy megfogjam. :) Még mielőtt utolérném, már el is dől, és kacagva megadja magát. :) Ilyenkor is zabálnivalóan édesek! :)

4. Ha eljött az étkezés ideje,szintén hívom őket, hogy jöjjenek, beülünk a székbe és eszünk. A reggeli kivételével sikeres szokott lenni ez a hívási mód. Előfordul, hogy szerintem még nem éhesek, amikor mi nekiállunk enni Gáborral, egy idő után a Csajok odajönnek a székükhöz, és bekéredzkednek. Azt, ha inni kérnek, régóta a tudtunkra adják. Főleg mutogatással, rámutatnak a pohárra, pedig volt egy időszak, amikor mondták, hogy inni. Most nem mondják. Egyik sem. Inkább nyögnek és mutogatnak. :) Persze, Ők így is tök cukik. :))


 Papa kolbászát imádják mind a ketten.

Ivás (és persze evés) után mindig megtöröljük a szájukat egy papírtörlővel, általában. Egyik alkalommal, ha jól emlékszem, Zsófi volt az, aki elcsente a papírt. Mondom neki (poénból) töröld meg a szádat vele. Erre megtörölte. Kezdek rájönni, értelmes Lányaink vannak. :)

 Itt éppen Kincső törli meg a száját a főzelékevés (köv. bekezdés) után.

A következő, ami szintén az evéssel kapcsolatos már nem annyira dicsekedni való, de nem csak a jót kell leírni. Érdekes, hogy mind a két Lányunkra panasz van az utóbbi időben. "Régebben" Zsófi evése kifogástalan volt, mondhatni példaértékű. Mostanában csak túrkál a kajában. Ha egyedül eszik. Ha etetve van, akkor nem, akkor tud enni rendes adagot. EZ tegnapig így volt, de lehet, hogy megérezték, hogy leírtam tegnap és mint a kisangyalok úgy esznek. Azért leírom, mert meg is lett örökítve, hogy egyik nap zöldbabfőzelék volt az ebéd. Zsófi evett is aránylag szépen, bár önmagához képest nem annyira, Kincső pedig kerek-perec elutasította az ebédet. Köpködte, elfordította a fejét, szóval nem volt hajlandó enni egy falatot sem. Gábor egy darabig próbálkozott, majd nem erőltette. Elkezdtünk mi is enni, persze ugyanazt. Kb. a felénél tartottam, amikor Kincső odajött hozzám, és felkéredzkedett az ölembe. Nem egy jó módszer, tudom, hogy felengedem, de gondoltam, hátha az án tányéromból jobban ízlik Neki. Így is lett. Elkezdte enni a kanalammal a főzeléket. Nem sokra rá jött Zsófi is, aki az Apjához lett irányítva. Ő szintén így evett, de mivel Gábor tudott nyugodtan enni, míg én Kincsőt etettem, ezért az ő tányérjából hamarabb elfogyott az étel. Zsófi kért még. A tányéromból tettünk át, azt is megette, újabb adag, az is elfogyott. Mikor az én tányérom is üres lett, addigra Zsófi jóllakott, és ment játszani tovább. Nem úgy Kincső. Felfedezte, hogy a lábosban is főzelék van, könyökig belemászott és onnan evett tovább... No comment.




5. Egyik nagy és lassan örök kedvenc a hűtőmágnes. Még múlt héten alkottam "párat", amit azóta többször is újra "kellett" gyártanom, mert ahogy jöttek a családtagok hozzánk, elkunyizták az utolsó darabig. Na jó, Anyura én kényszerítettem rá, Ő túl szerény ahhoz, hogy magától vigyen belőle. :) A Hugom már kevésbé volt ilyen visszafogott, a virágokon kívül elvitte az összeset... :D De, én bíztattam rá, hiszen ezzel foglalatoskodtam, míg megpróbáltam megvárni Gábor hazajöttét (az első alkalom kivételével nem sikerült).De nem erről a fajtáról szerettem volna írni, hanem a hagyományosról, amit kirándulásaink során szereztünk be, illetve azokról, amit a Csajok kaptak a Tücsitől. Ezeket nagyon ügyesen szedik le és teszik vissza a helyükre, akár felszólításra is, nem csak maguktól.

Egyébként, mióta kiszúrták az alkotásaimat, azóta folyton azokra ácsingóznak. :)


6. Szerintem korukat meghazudtolva játszanak a babaházzal és a "kellékeikkel". Nem csak azt szeretik, ha zenélhetnek vele, nyomkodhatják a zenélő tárgyakat, hanem beültetik a babát az autóba, vagy a székekbe. Maguktól. És "természetesen" értik, ha ezt kérem tőlük.



7. Kincső imád öltözködni. Már amennyire tud, egyelőre és szerencsére. Sorra leszedi a konyharuhákat és tekeri magára, főleg a fejére, vállára, nyakára, mikor hova sikerül. Pár napja kaptunk pár ruhát kölcsön, nem győzték maguk köré tekerni a bodykat, pólókat, tündériek voltak. Nagyon tudják, melyik ruhadarab hova kerül. Az előkéjüket is előszeretettel próbálják felvenni. :) Nagyon édik, ha még nem írtam volna! :))

Zsófi és a frissen megkapott bolero, amit a Mama kötött, 
és amit nem lehetett levenni róla, 
mert egyből hisztirohamot kapott a kis "drága"... :P

8. Amit imádok Bennük (szintén), hogy nagyon édesen tudnak cserélni. Most már legtöbbször nem kitépik a testvérük kezéből a játékot, vagy más tárgyat, amire éppen vágynak, hanem felajánlanak helyette egy másikat, azaz cserélnek. Persze ez akkor szép és jó, amikor a másik is benne van a cserében. Szerencsére ez 90%-ban így van, de a maradék 10% bizony elég harcias végű tud lenni... :)

Zsófi kínál fel egy hűtőmágnest a Kincsőnek, amit Ő el is fogad. Más kérdés, hogy nem ad semmit helyette. :) Ahogy a képek is mutatják, a csere majdnem rosszul végződött...










9. Nagyon édesen megértik, amikor jövünk ki a szobából, vagy a fürdőből, hogy menjünk ki, és csukjuk be az ajtót. Ilyenkor Ők csukják be utánunk az ajtót. Tündériek. Ezzel legalább ki lehet Őket csalni az aktuális helyiségből.

10. Ugyanígy megértik, ha kézenfogva sétálunk, és valamiért szeretném elengedni a kezüket, ezért megkérem, hogy engedjen el, és megteszik első szóra.

11. A fürdés pár napja karika nélkül folyik, csúszásgátló van a kádba betéve. Első alkalommal csak Zsófi mert egy picit megmozdulni, Kincső szinte még a fejét sem merte elfordítani. Tegnap volt az 5. alkalom, amikor is mind a két Lány felállt (!!!) a kádban! Nagyon élvezték, pakolgatták a játékokat, tetszett Nekik, hogy mindent elérnek, és kiszolgálhatják magukat. :)

Ennyi. Azt hiszem. Ha eszembe jut még valami, akkor jövök vissza. :)

5 megjegyzés:

Magdi írta...

Nekem eszembe jutott két dolog, ami szintén megérdemli a nyilvánosságot: ahogy evés közben hízelegve hozzámbújt, éreztetve a szeretetét; a másik Zsófi egyedüli lecsúszása a játszótéri csúzdán.
A fejlődésük express gyorsaságú. Ha kimarad egy hét, hogy nem találkozunk, bizony csak tátom a szám. Gyönyörűen, szinte mindent megértenek, jól lehet velük kommunikálni. Remélem nem csak egymást közt beszélgetnek, hanem velünk is szóba állnak hamarosan:)
Imádni valók:))

Névtelen írta...

a fufrut elölre fésülve kell levágni,mert így látszik hogy totál cikk-cakkos,ha már az Anyuka kiéli fodrász hajlamát otthon,a malackaraj,és a velvet után ezt sem árt elolvasni...

http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=20944&a_id=261659&h_id=59807

Szabina es Julia írta...

Hat persze hogy ugyesek es okosak meg tnderiek,meg gyonyoruek is.Ngayon aranyosak a kepeken es ugyesek is mindenben amit cska tesznek,hat cuki lehet ahogy viszik a papucsot,meg ahogy szotfogadva elhagyjak a helyisegeket maguk utan becsukva az ajtot,vagy ep eves es alvas teren,hat az nagyon jo ha anya te szolsz es a csajok mar mennek is aludni.Mindenben nagyon edesek,edesek lehetnek ahogy cserelnek,meg mindenben.puszika

Névtelen írta...

leesett a hó valami első szánkós élmény Anyukával, mondjuk felhúzni kettőjüket a honfoglaláson jó zsírégető program lenne.

Vivien írta...

Tibi, szerintem Te a Ringló utcára gondoltál... A Honfoglalás nem egy kihívás. :) De a Bazsalikom se lenne zsírpárnakímélő. Na, de erre van az erős Apuka! :)