"Jó reggelt!" helyett...

Kislányaink nem semmik! Ma reggel az Apjukat nem úgy köszöntötték, ahogy szoktak minket, hogy Apa vagy Anya, hanem így: tábbi, busz. És a magyarázat hozzá: tábbi = teletubbie (tegnap nézték), a busz alatt pedig a Budapest Bár együttes új számát értik, ami a Waka waka óta az első slágerük...

Ezek után mit tehetett Apa, beindította Nekik a Teletubbe-t. :) Csajok, Nektek is jó reggelt! :)

Zsófi beszél

Ismét Zsófiról lesz szó, remélem, hamarosan Kincsővel is tudok dicsekedni e téren. Bár, ahogy Anyu is mondta ma, hogy hamarosan nem győzünk a kérdéseikre válaszolgatni. Így belegondolva, lehet, hogy jobb is, hogy "csak" az egyik Gyermekünk kezdett neki a dumcsinak.

Ezek az úgymond legújabbak, amiket rögtön felírtam, bár sok jelentősége nincs, mert minden nap hallunk Tőle újabb szavakat, de ha már kivételesen feljegyeztem őket, akkor le is jegyzem. :)

efa - elefánt
biti - Tibi, de volt már TIBI is. :)
tévé - tv (na, nem mintha sűrűn néznék, de mégis tudja)
köszi
szivi - szívesen
bocs
pudi - pudding
pisi
bili
pápá (új játék, és azért mondja)
baázs -  Balázs
mé - még
csipi - csípős, vagy a kismadár (értelemtől függően)

Kincső nem mond sok mindent még, sőt, igazából szinte semmit, de ez egyáltalán nem zavaró, mert mindent megértet velünk. Persze jobb lenne, ha mondaná, de nála valahogy olyan ez a nem-beszélés, mintha dacból hallgatna.
Egy szó van, amit Zsófi nem mond ki, igaz Ő sem teljesen, de ettől függetlenül ez az övé: ping - pingvin. :)

Lehet, hogy a közeljövőben Róla fogok többet írni!? :) De csakis jót szeretnék! :)

Udvarias

Zsófink ma reggel meglepett. :) Kincső odavitte Neki a cicáját, erre azt mondja: köszi.

Azt hittem, rosszul hallok. Mert az természetes, hogy mondogattam Nekik már egy ideje, de eddig még sosem használták. :)

Már szépen mondja a "szivi"-t is, reggel még civi volt, de mostanra finomított. :)

Fodrász

Csak, hogy ne hetekkel később írjam le, ma eljutottunk a fodrászhoz a Lányokkal. Nagyon aktuális volt már, húztam, halasztottam, míg lehetett, de tovább már nem bírtam nézni a nagy loboncukat, ahogy cseppet sem édes lányos módon "díszíti" a szép kis pofijukat. Ahogy múltkor a dokihoz, ma is összeszedtem minden bátorságomat és elindultam egyedül a Lányokkal fodrászt keresni, aki így hirtelen vállalja Őket. Első utam a múltkori kedves Hédi nénihez vezetett, hátha szerencsével járunk. És igen, nem kellett tovább mennünk. Lányokat még itthon felkészítettem a hajvágásra, hátha nem csapnak akkora balhét. Csaptak. :( :D

Már itthon mutogatták a hajukat, hogy "néni nem". :) De én, mint jó ÉDESanya, nem hatódtam meg. :) Beléptünk a fodrászatba, kellett vagy 5 mp, hogy felismerjék a helyet, a helyzetüket, majd rázendítettek és Kincső szinte abba sem hagyta, amíg bent voltunk. Elég kínos volt, sajnáltam a vendégeket, hogy ilyen hangzavarban kell szépülniük, de sajnos nem tudtam semmit sem kezdeni a Csajokkal. :( Kicsit kellett várnunk, ezalatt voltak percek, amikor még Kincső is abbahagyta a nyávogást, de amikor rázendített a hajszárító, akkor ő is. :( Vele mentem először a "hóhérszékbe". :) Végülis a múltkorihoz képest sokkal jobban sikerült, ezt azért be kell látnom. :) Leültünk, Kincső ordított, de legalább nem bújt belém, hanem szépen, aránylag nyugodtan ülte végig a procedúrát. Tök aranyos volt. Szerintem a kiabálásnak köszönhető, hogy Zsófi is csatlakozott, és otthagyta az egyébként minden aranyos figurákkal teli kis dobozt és fel szeretett volna ülni az ölembe, de hamar belátta, ez most lehetetlen, így beérte azzal, hogy a kezemet fogja. :) Ügyes és gyors Hédi néni, nem vacakol sokáig, hamar készen lett Kincsőkénk, nagyon ari kis frizurát kapott. Zsófi következett, aki éppenhogycsak hüppögött az elején, majd abba is hagyta azt is, és gyönyörűen ülte, tűrte végig a hajvágást. Ezen felbuzdulva szabad kezet is adtam Hédi néninek, nyírja csak Zsófit, legalább nem lesz egyforma a frizurájuk sem, ráadásul ő izzadósabb is, így még jobb, ha rövid a hajacskája. Kicsit tartottam ugyan Gábortól, Ő nem szereti, ha nagyon meg vannak nyírva a Lányok, de most az Ő érdeküket néztem. Jaj, szerintem nagyon édes lett az Ő haja is, és Apa sem szúrt le, amiért hagytam ennyire megnyírni. Kidumáltam a dolgot. :D

Kincső azért végigüvöltötte a Zsófi hajnyírását is, mellettem állva, kezemet fogva, de amikor végeztünk Zsozsókával, akkor már Ő is megnyugodott. :)

Természetesen kaptak a Lányok fájdalomdíjat, túró rudi formájában, amit a közeli közértben vettünk meg, ahol meg Zsófira jött rá a hisztizhetnék. Az okát senki ne kérdezze, mert fogalmam sincs, mi jött rá. Míg én a puding porokat nézegettem, addig Kincső kiszolgálta magukat 1-1 betűs csokival (boci csokis, úh. jó íze volt), ezért a túró rudit csak itthon kapták meg.

És akkor a képek. Ilyenek voltak:

Ilyenek lettek:

 Kincső - ébredés után és később mosolyogva (pont ez lett homályos)

 Zsófi - ébredés után és később, huncutkodva

Szerintem nagyon édesek. :)

Esküvő

Május 21-én esküvőre voltunk hivatalosak, mégpedig Gyulára. Az ifjú férj a rokon a családban, Jutka legidősebbik bátyjának a legfiatalabbik fia.
Reggel 9 óra felé indultunk, nem kapkodtunk, hiszen Gábor kiszámolta, hogy 2,5-3 órás az út. Maga a szertartás 15 órakor volt Békéscsabán, ahol laknak, a lagzi Gyulán volt, tehát bőven volt időnk mind kényelmes menni, mind Gyulán a szálláshelyünkön elkészülni. A biztonság kedvéért, és tőlünk szokatlan módon az autópályát választottuk, úgy voltunk vele, hogy majd hazafelé választjuk a "pöttyös" utat, akkor nézelődünk. Az utunk ettől függetlenül kalandosra sikeredett, mert túlmentünk az autópályán, és kezembe véve a térképet én irányítottam Gábort... Ez a rész (is) megérdemel egy külön bejegyzést, úh. a következő erről fog szólni. Lényeg, hogy időben megérkeztünk Gyulán a szállásunkra, ahol nagyon kedves kiszolgálásban volt részünk, azt leszámítva, hogy a Jutkának nem volt még szobája, így nálunk készült el Ő is, de ez igazán nem jelentett problémát.
Szépen ettünk egy keveset, egymás után lezuhanyoztunk, Lányokat szépen felöltöztettük (Jutka vette Nekik a szép kis ruhácskát) (frizurát nem nagyon hagytak csinálni maguknak), magunkat is és újra autóba vágtuk magunkat, amit a Lányok nagyon, de nagyon nem helyeseltek, hogy szépen fogalmazzak... :)

Szerencsére nagyon szép időnk volt, meg lehetett sülni. A szertartás is kint volt, aminek külön örültem, kicsit féltem, hogy nehogy fázzanak a Lányok a légkondis teremben, ráadásul a kis kardigánjukat is a szálláson felejtettem, de ezekre nem is volt szükség, nemúgy a kis sapijukra, ami viszont nagyon jól jött.

Lányok, mint mindenhol, itt is hatalmas sikert arattak. :) Mi pedig, mint mindenhol, feszítettünk büszkén. :) Különben nagyon jól viselkedtek. Gábor fotózott, ezért nincs rajta a képen, de majd megpróbálok kérni, mert a férj bátyja is fényképezett elég sokat. Kincső szinte végig a Nagyi ölében ült és ivott (vizet), Zsófi pedig körülöttem sétálgatott, ugrálgatott, de kultúrált módon, aztán helyet cseréltek, Kincső maradt is nálam a végéig, és akkor Zsófi ivott a Jutka ölében. :)

Szép kis ceremónia volt, de nem túl hosszú. Volt egy lány, aki énekelt, gyönyörű csengő hangján, nagyon feldobta az eseményt. Először a Vőlegény jött be, nagyon szép, magyaros ruhájában. A koszorúslányok a következők voltak: elöl a bátyjának a lánya, hátul pedig a nővérének a lánya. Mind a két lány gyönyörű szép volt, nem csak a ruha miatt. :)

Jött a menyasszony is, akivel szintén nem találkoztam még, Gábor családjának itt élő tagjaival még nem sikerült eddig megismerkednem. Erzsi ruhája is álomszép volt, hosszú fátyollal, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Nekem már ez megható volt. :)

Nagyon ötletes "jelenléti ív"-et kellett kitölteniük a résztvevőknek. Úgy nézett ki, mintha családfa lenne. Vendégkönyv is a rendelkezésre állt, amibe végül jól elfelejtettünk írni. :( De a fán otthagytuk mi is az ujjlenyomatunkat:

A táncot, természetesen a z ifjú pár nyitotta meg, egy kedves, betanult kis koreográfiával. A sikere akkora volt, hogy meg kellett ismételniük. :)

Gáborom is táncolt, velem a legtöbbet, sokat, szinte egész este, majd az Anyukájával is, ami meg lett örökítve általam. :)

Volt még egy aranyos ötlete az ifjú párnak, méghozzá a képkeretes fotózás. :) Felakasztottak egy képkeretet, ami mögé beálltunk és úgy készült a kép. Legjobb lenne körbevágni, és úgy beilleszteni, de ehhez én nem értek. :) Szerintem ettől függetlenül aranyos lett a kép:

Jutka kihasználta az alkalmat és jókat beszélgetett a bátyjával, amire sajnos a távolság miatt nem sok lehetősége nyílik.

A torta felvágása és majdnem elfogyasztása után mi el is mentünk aludni, Lánykáink után, akik már a leves után kidőltek. Hiába próbáltam 6 órakor kicsit lefektetni Őket, bizony ragaszkodtak a napi beosztáshoz és ha nyűglődve is, de kihúzták 7-ig, utána pedig aludtak reggelig, egy ébredést leszámítva. Vittük a bébiőrt, így inkább láttuk, mint hallottuk, hogy ébren vannak. :)

És végül egy kép a nászajándékról, ami Gábor keze munkáját dícséri:

Kedves Erzsi és Zoli! Nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek ezúton is! Legyetek mindig vidám, boldog emberek! :)

Gyereknap

Lassan egy hónap fog eltelni a történés és a leírás között. :( Ezen a napon útitársunk volt Anyu és Apu is, majd a későbbiekben csatlakozott hozzánk Csilla és Zoli is.

Azzal kezdeném, hogy CSAK az én kedvemért mentünk a Városligetbe gyereknapozni. Gábor jobban szeretett volna Bánkon lenni hétvégén és átmenni a Nógrádi-várhoz, de engedett a kérésemnek. Szerintem nekem lett a leghamarabb elegem a sok emberből és a felháborítóan drága játékokból, annak ellenére, hogy külön erre a célra volt félre téve pénz, nehogy az legyen, hogy pont nincs pénzünk, és ne tudjanak a gyerekek szórakozni. Háát, rá kellett jönnöm, még nincsenek abban a korban, hogy nagyon szórakoztassa Őket a körhinta. Az állatosra még nem ülhettek fel, hiszen nem volt rajta biztonsági öv, viszont találtunk egy olyan körhintát, ahol két dzsip-ben volt öv, így azokba ültek be, jó messzire egymástól. Zsófi szinte végig üvöltötte, hogy már kértem az embert, állítsa meg, hadd szálljon ki a Lányom, de persze ez nem volt lehetséges. :(

 Kincső, aki még élvezte is. :)

Zsófi már kevésbé, talán mert nem ült kényelmesen!?

Kis idő múlva beültem Velük egy vonatba, gondolván, hogy jobb lesz a helyzet. Egy darabig nem is volt semmi baj, nekem nagyon kényelmetlen volt, és bevallom, nem igazán élveztem, pedig nagyon szeretem a vidámparkot (felnőtt fejjel is).

Vonatozás, Zsófi üvöltése előtt.

Ezek után inkább elindultunk körülnézni. :) Hamar rájöttem, hogy nem csak a körhinta nem való még Nekik, de a célba dobós, a horgászós játék sem az Ő kategóriájuk. :( Eléggé elkenődtem emiatt, mert azt hittem, hogy lesz számukra is egy játékparadicsom, ahol Ők jól kijátsszák magukat, mi pedig jól elkölthetjük az erre szánt összeget. Nem játszották ki magukat és a pénz nagy részét is hazahoztuk. :(

Szóval, sétálgattunk, simogattunk hatalmas kígyót, mind a két Lány, nem féltek tőle. Bár, miért félnének, nem lett még beléjük nevelve a rettegés. Ilyenkor (is) rájövök, hogy mi neveljük beléjük a félelmet.

Lesétáltunk a Csónakázó tóhoz is, szerettünk volna egy családi képet, de nem nagyon jött össze, addigra már nem volt sok türelmük a Lányoknak. :)

 De legalább készült egy aranyos közös kép Gáborommal. :)

Elbűvölt mindenkit az indiánok zenéje, tánca, még Waka-waka-ra is táncoltak, saját koreográfia szerint. :)

Szerettem volna csónakázni (mintha nekem lett volna gyereknapom :D), ezért Gáborral Anyuékra és az addigra hozzánk csatlakozott Csillára és Zolira hagytuk a Lányokat.

A csónakázás nem jött össze, mert nem láttuk a sor végét, így "csak" sétáltunk egy nagyot a tó körül. :) Aztán elindultunk hazafelé, hiszen a Lányok már nagyon fáradtak voltak, nem szerettük volna túlfeszíteni a húrt.

Csilláék leléptek, mert Zoli fáradt volt. :S Nem is értem, mi értelme volt akkor lejönniük, na mindegy. Azért örültünk, hogy eljöttek, és egy kis időt szántak a Csajokra.

Az erőszakosságomnak köszönhetően még felültek a Lányok egy utolsó körre. Nem nagyon törődtem bele, hogy Zsófi ne élvezze a dolgot. Háát, itt sem nyerte el a tetszését. :( Viszont, talán mert Kincső mellett ülhetett, nem üvöltött egy pillanatig sem. Kincső viszont annál inkább - mert ki kellett szállnia!!! :) Bevallom, én végig rettegtem, mert szerintem elég gyorsan ment a jármű és féltem, nehogy Kincső felálljon és kiessen. :( Még jó, hogy Zsófi volt belül, nála zártabb volt az oldal, és nála jobban féltem volna egy felállástól. Szerencsére nem történt baj, sőt! :)

Még felugrottunk Csilláékhoz egy pelus cserére, meg egy puszira, aztán jöttünk is haza. :) Így telt a Gyereknapunk. Várni kell még pár évet arra, hogy igazán élvezzék a felkínált játéklehetőségeket. De legalább megpróbáltuk. :)

Végre!

Végre nem két Zsozso lányunk van, hanem Zsozso és Kiki! :) Szombat óta magától hívja így Zsófink a testvérét! :) És még van egy csomó új szó, amit gyönyörűen ejt ki:

- eper (pedig nem kap enni, mégis már a hajcsatot is felismeri)
- vízipók (vizsipó)
- busz
- civi (CsiVi kutyánk)

Na, persze több nem jut eszembe, pedig hétvégén mondott egy csomó új szót. Sziporkázott a Drágám. De Kincső is, aki miután a Mamáékkal volt sétálni, futott felém és kiabálta, hogy ANYU! Eddig mindig Anya voltam, úh. csak úgy repesett a szívem a boldogságtól! :)

Kincső hétvégén is bemutatta, mennyire édes egy Lány! Bánkon voltunk, ezúttal csak a szüleimmel. Külön bejegyzésben árulom el, miért, hogyan volt, van tök édes! :)