A szállásunk nem Pécsett volt, hanem Pécstől kb. 12 km-re, a Mánfa mellett található Bánusz Tanyán. Telitalálat volt számunkra a hely kiválasztása.
Eredetileg csütörtökön szerettünk volna menni, így hétfőn délután, amikor végülis kiderült, hogy a pénteki napon nem tudnak minket ellátni, de szombattól rendben van, elgondolkoztunk, hogy végül hogy legyen. Gábor szeretett volna a héten menni, és mivel nem volt akadálya, így már másnap útra keltünk. Délelőtt még elmentem a lányokkal, Jutka segítségével tátikára, maszat klub elmaradt, Gábor pedig megkötötte a biztosítást, eredetvizsgáztatta az autót. Én még hétfő délután sebtiben kimostam a maradék szennyest, kivasaltam, amit ki kellett, és lényegében készen is voltam. Ebéd után indulhattunk is. :) Már nem tudom, hány órára értünk le, kb. 4-5 óra tájban. Nagyon kedvesen fogadtak minket, csak mi voltunk vendégek a házban. Volt egy kis pontatlanság a szobát illetően, a problémát nagyon kedvesen kezelték és megoldották, nem úgy, mint Sopronban... Tehát mindezek ellenére jókedvvel indultunk neki bejárni a tanya birodalmát. A recepción a pincér fiú volt, tájékoztatott minket, hogy a kapun kívül vannak vaddisznók, majd odébb sétálva van egy horgásztavuk is. Odaadta a kulcsát is, mi pedig nekivágtunk az útnak. A vaddisznók barátságosak voltak, röfögtek nagyokat, Lányok élvezték. :) Ahogy a jó levegőt és a rohangálást is. Utólag belegondolva, az ott töltött 3 napban, ha nem a kocsiban ültek, rohangáltak.
A horgásztó valami gyönyörűséges volt, nem hozzáértő szemmel nézve is. :) Nem olyan régen csinálhatták. Idén még nem igazán működött, voltak gondok vele, de jövőre mindenképpen szeretnék üzemképessé tenni, halőrt felvenni. Bő egy órát sétáltunk, pedig meg sem kerültük a tavat, nem néztünk be mögé, mi van a másik oldalán. Kezdett hűvösödni, jobbnak láttuk visszafordulni. Isteni finom vacsorával koronáztuk meg a napunkat. A szakácsnő is nagyon kedves hölgy volt, lehetett Vele alkudozni, ha valamin változtatni szerettünk volna. Ezt persze Ő ajánlotta fel, nem én voltam olyan pofátlan ám! Az, hogy két személyre kértük a vacsit és mind a négyünknek hoztak maguktól terítéket, evőeszközt, szintén meglepett.
A szobában még elrendeztük az ágyakat, Lányok mentek a kisszobába, mi meg aludtunk kint a kinyitható kanapén. Végülis elég kényelmes volt, csak a lepedőt gyűrtem mindig magam alá. Lányok úgy aludtak, ahogy itthon szoktak, nem volt panasz Rájuk. Reggelinél oda volt már terítve nekünk, ahol az előző este is ültünk. Szintén mindenből 4 db volt elkészítve (pohár, bögre, tányérok). Ezúttal más volt a személyzet, így a Lányok nem győzték mondogatni - minden reggel -, hogy pszt, bácsi alszik... néni is. :)
Reggeli után egyből felkerekedtünk, és első utunk egy olyan helyhez vezetett, ahol lehet lakatot venni. Ez egy tesco volt, így ha már ott voltunk, akkor feltankoltunk kellő mennyiségű innivalóval és ennivalóval is, mert úgy terveztük, hogy az ebédet kihagyjuk, nem pazaroljuk rá a drága időnket. Lányok is csak pogit ettek, meg csokis croissant-ot.
Ezek után már semmi nem tarthatott vissza minket, mentünk Pécs belvárosát, Gábor kedvenc városát megnézni. Ugyan egyikőnk sem először járt itt, mégis olyan élvezet volt megcsodálni a házakat, tereket, szökőkutakat, mintha még sosem láttuk volna.
Túlságosan nem készültünk fel úgymond kötelező látnivalókkal, mert nem tudtuk, a Lányok hogyan fogják fogadni a kiruccanás e fajtáját, hiszen eddig az Ő szempontjuk alapján választottunk programokat. Gábor szerencsére nem felejtette el a babakocsit, én már teljesen leszoktam róla, úh. simán itthon hagytam volna. De nagyon jó volt, hogy nálunk volt. Parkolni a Pécsi Árkád tetején parkoltunk, az bizonyult a legkedvezőbbnek az első óra ingyenességével... :)
Aki járt már Pécsett, jól tudja, hogy az ember, ha akarja sem tudja elkerülni Gázi Kászim Pasa Dzsámiját, mert pont a főtér közepén áll. Gyönyörűséges már kívülről is. Én belülről még nem láttam, de ma már tudom, ha láttam volna is, akkor is bemennék újra és újra megnézni. Lányok már itt elkezdtek élni, és ekkor már tudtam, hogy nem lesz semmi gond a városnézéssel, a templomokkal, a várakkal. Múzeumba még nem szerettem volna elvinni Őket, mert nem tudtam volna alaposan megcsodálni a kiállított tárgyakat, festményeket, így ezek a következő alkalomra maradnak. Amikor is már tudni fogjuk, hogy felesleges elmenni Mohácsra, Harkányba. :) A legjobban a Zsolnay múzeum, manufaktúra nem megtekintése fáj, de jövünk mi még Pécsre! :)
Városháza
A hihetetlen szépségű Megyeház.
A méltán híres meseszép Zsolnay kút.
Dzsámival a háttérben.
Dzsámi belülről.
Pécsi Nemzeti Színház.
Szökőkút - az egyik a sok közül. Ebben arcot is mostak. :)
Lakatfal...
a MI lakatunk is ott van már. :D
A szintén gyönyörű Pécsi Bazilika.
Bazilika belülről. Szerencsénk volt, kifele menet éppen megszólalt az orgona, így maradtunk még, és nem bántuk meg. Nagyon szépen szólt.
Gyerekeink szerint ez egy torta. :)
Miután nagyjából kigyönyörködtük magunkat a belvárosban új útirányt jelöltünk ki magunknak. Ennek az volt főként az oka, hogy Lányainknak aludniuk kellett. Irány vissza az autóba, és megcéloztuk Siklóst. Nézegettem a kis útikönyvünket, hogy vajon mennyire érdemes elmenni Harkányba és Villányba, végül úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk fürdőzni, így kihagyjuk Harkányt, nem szeretjük a bort, így Villányba sem megyünk el. A várakat viszont imádjuk, ezért Siklósra mindenképpen benézünk. Lányok még aludtak, így tettünk egy kis kört, majd visszamentünk újra Siklósra. Én kiszálltam a Malkocs Bej Dzsámijánál és kívülről lefotóztam. Gondoltam, ha nem ébrednek fel a Lányok, akkor nem megyünk be, csak a várba, de végül az utolsó pillanatban kinyílt a szemecskéjük, úh. csak bementünk körülnézni. Ahogy a 2. kép is mutatja, itt is rohangáltak össze-vissza. Itt fel lett ajánlva nekünk is, hogy ha levesszük a cipőnket, akkor sétálgathatunk a szőnyegeken. Ezt kihagytuk, de a Lányok élvezték egy darabig az össze-vissza való rohangálást.
Nehéz volt visszacsábítani Őket az autóba, amit meg is értek, de végül csak megértették, hogy mindjárt kiszállunk a VÁR-nál, és akkor rohangálhatnak kedvükre mindenfelé. :) Húúú, ez a hely nem csak Nekik, de nekünk is nagyon tetszett. Volt sok kiállítás, bormúzeum, vettünk is egy üveg Tenkes villányi bort (ha már nem mentünk el érte Villányba...), sok sok szép lépcsőt kellett megmásznunk, amit elsősorban a Lányok élveztek nagyon, folyton egyedül akartak menni fel és le is, de olyan magasak voltak a fokok, hogy jobbnak láttuk fogni a kezüket. Volt két teremben kimondottan Nekik tetsző kiállítás bábokból, kitömött állatokból. Nagyon szép, látványos volt, ide kétszer is bementünk.
A vár bejárata előtt.
Az egyik legérdekesebb látnivaló a pottyantós wc volt. :D
A makettek is lenyűgözték Őket. Azt hitték, játékbabaház, lehet vele játszani.
Udvaron.
Legfölül.
Lent, a színpadon is rohangáltak egyet.
A Fogadalmi Templomot is csak kívülről néztük meg. Több látványosságot is megnézhettünk volna, elmaradtak. Vagy inkább úgy fogalmazok: megmaradtak legközelebbre. :) Busó baba még úgyis KELL nekem. :P
Városháza
A Szigetvári vár nem volt olyan látványos, mint a siklósi, de maga a környezete sokkal szebb. CSAK fákat, bokrokat lehet látni mindenütt, nagyon romantikus egy hely. :) Picike kis múzeuma van, viszont itt mindent meg lehet fogdosni, ki lehet próbálni.
Kincső nagyon jól érezte magát az ágyúban. Ki sem akart jönni belőle. :)
Zrínyi székében trónolva...
Szép kis sétánk után ismét az autóban kötöttünk ki, és nagyon bíztam benne, hogy Almamelléken tudunk majd egyet kisvasutazni. Sajnos csak hétvégén jár a kisvasút, de olyan kedvesek voltak az ott felügyelők, hogy megengedték a Lányoknak, hogy felüljenek, kipróbálják a vagonokat, amit Ők persze ki is használtak.
Almamelléken át vezetett az út Ibafa felé. Nagyon reméltem, hogy ha már vonatozni nem tudtunk, legalább a pipamúzeumba be tudunk menni. Ugyan nem tudtuk, hogy van e pipamúzeum, de véleményem szerint KELLett, hogy legyen. Meg is találtuk rögtön. El kellett menni a kulcsos Hölgyért, aki aztán nagyon készséges volt, sajnos a Lányok itt már nem nagyon tudtak viselkedni, ezért a történetet nem tudtuk végighallgatni - majd legközelebb - ez volt a fő mottónk ittlétünk alatt. :)
Hazafelé bementünk még Pécs belvárosába, szerettem volna eljutni a Zsolnay múzeumba, meg úgy terveztük, hogy az Aranygaluskában fogjuk elkölteni a búcsúvacsinkat. Ebből nem lett semmi. Babakocsi nélkül indultunk útnak. MINDEN szökőkút működött, esélyünk sem volt a haladásra. Ráadásul Kincső kiverte a balhét, hogy éhes, így szokásunktól eltérően a sarkon lévő "Mekiben" vettem Nekik kaját, azzal kellően jól is laktak. :( Majd visszafelé fagyiztunk egyet. Jó nagy adagban mérték a fagyit, nem úgy, mint amihez szokva vagyunk, rajtam ki is fogott, pedig csak két gombóccal kértem. Nem túl éhes állapotban értünk haza, de azért ettünk egy kicsit. Én gulyás levest, mert egy picikét átfagytam, Gábor pedig hawaii-os húst, amiből csipegettek a Lányok.
Az Aranygaluska, aminek a nevétől is már megkívántam az aranygaluskát, mégsem került sor az elfogyasztására. :( DE nem baj, Anyuval megbeszéltük, hogy csinál nemsokára, mert Ő is úúúúgy enne! :)
Reggeli kép az ablakunkból...
Jól ment a kék csodánk, meg voltunk vele elégedve egész úton. Megtartjuk. :)
Pécsre pedig visszatérünk, ez nem vitás. Még az is lehet, hogy idén, ha összejön Gábor kívánsága szerint. :)
