Gyereknap

Lassan egy hónap fog eltelni a történés és a leírás között. :( Ezen a napon útitársunk volt Anyu és Apu is, majd a későbbiekben csatlakozott hozzánk Csilla és Zoli is.

Azzal kezdeném, hogy CSAK az én kedvemért mentünk a Városligetbe gyereknapozni. Gábor jobban szeretett volna Bánkon lenni hétvégén és átmenni a Nógrádi-várhoz, de engedett a kérésemnek. Szerintem nekem lett a leghamarabb elegem a sok emberből és a felháborítóan drága játékokból, annak ellenére, hogy külön erre a célra volt félre téve pénz, nehogy az legyen, hogy pont nincs pénzünk, és ne tudjanak a gyerekek szórakozni. Háát, rá kellett jönnöm, még nincsenek abban a korban, hogy nagyon szórakoztassa Őket a körhinta. Az állatosra még nem ülhettek fel, hiszen nem volt rajta biztonsági öv, viszont találtunk egy olyan körhintát, ahol két dzsip-ben volt öv, így azokba ültek be, jó messzire egymástól. Zsófi szinte végig üvöltötte, hogy már kértem az embert, állítsa meg, hadd szálljon ki a Lányom, de persze ez nem volt lehetséges. :(

 Kincső, aki még élvezte is. :)

Zsófi már kevésbé, talán mert nem ült kényelmesen!?

Kis idő múlva beültem Velük egy vonatba, gondolván, hogy jobb lesz a helyzet. Egy darabig nem is volt semmi baj, nekem nagyon kényelmetlen volt, és bevallom, nem igazán élveztem, pedig nagyon szeretem a vidámparkot (felnőtt fejjel is).

Vonatozás, Zsófi üvöltése előtt.

Ezek után inkább elindultunk körülnézni. :) Hamar rájöttem, hogy nem csak a körhinta nem való még Nekik, de a célba dobós, a horgászós játék sem az Ő kategóriájuk. :( Eléggé elkenődtem emiatt, mert azt hittem, hogy lesz számukra is egy játékparadicsom, ahol Ők jól kijátsszák magukat, mi pedig jól elkölthetjük az erre szánt összeget. Nem játszották ki magukat és a pénz nagy részét is hazahoztuk. :(

Szóval, sétálgattunk, simogattunk hatalmas kígyót, mind a két Lány, nem féltek tőle. Bár, miért félnének, nem lett még beléjük nevelve a rettegés. Ilyenkor (is) rájövök, hogy mi neveljük beléjük a félelmet.

Lesétáltunk a Csónakázó tóhoz is, szerettünk volna egy családi képet, de nem nagyon jött össze, addigra már nem volt sok türelmük a Lányoknak. :)

 De legalább készült egy aranyos közös kép Gáborommal. :)

Elbűvölt mindenkit az indiánok zenéje, tánca, még Waka-waka-ra is táncoltak, saját koreográfia szerint. :)

Szerettem volna csónakázni (mintha nekem lett volna gyereknapom :D), ezért Gáborral Anyuékra és az addigra hozzánk csatlakozott Csillára és Zolira hagytuk a Lányokat.

A csónakázás nem jött össze, mert nem láttuk a sor végét, így "csak" sétáltunk egy nagyot a tó körül. :) Aztán elindultunk hazafelé, hiszen a Lányok már nagyon fáradtak voltak, nem szerettük volna túlfeszíteni a húrt.

Csilláék leléptek, mert Zoli fáradt volt. :S Nem is értem, mi értelme volt akkor lejönniük, na mindegy. Azért örültünk, hogy eljöttek, és egy kis időt szántak a Csajokra.

Az erőszakosságomnak köszönhetően még felültek a Lányok egy utolsó körre. Nem nagyon törődtem bele, hogy Zsófi ne élvezze a dolgot. Háát, itt sem nyerte el a tetszését. :( Viszont, talán mert Kincső mellett ülhetett, nem üvöltött egy pillanatig sem. Kincső viszont annál inkább - mert ki kellett szállnia!!! :) Bevallom, én végig rettegtem, mert szerintem elég gyorsan ment a jármű és féltem, nehogy Kincső felálljon és kiessen. :( Még jó, hogy Zsófi volt belül, nála zártabb volt az oldal, és nála jobban féltem volna egy felállástól. Szerencsére nem történt baj, sőt! :)

Még felugrottunk Csilláékhoz egy pelus cserére, meg egy puszira, aztán jöttünk is haza. :) Így telt a Gyereknapunk. Várni kell még pár évet arra, hogy igazán élvezzék a felkínált játéklehetőségeket. De legalább megpróbáltuk. :)

Végre!

Végre nem két Zsozso lányunk van, hanem Zsozso és Kiki! :) Szombat óta magától hívja így Zsófink a testvérét! :) És még van egy csomó új szó, amit gyönyörűen ejt ki:

- eper (pedig nem kap enni, mégis már a hajcsatot is felismeri)
- vízipók (vizsipó)
- busz
- civi (CsiVi kutyánk)

Na, persze több nem jut eszembe, pedig hétvégén mondott egy csomó új szót. Sziporkázott a Drágám. De Kincső is, aki miután a Mamáékkal volt sétálni, futott felém és kiabálta, hogy ANYU! Eddig mindig Anya voltam, úh. csak úgy repesett a szívem a boldogságtól! :)

Kincső hétvégén is bemutatta, mennyire édes egy Lány! Bánkon voltunk, ezúttal csak a szüleimmel. Külön bejegyzésben árulom el, miért, hogyan volt, van tök édes! :)

21 hónap...

telt el a Lányok születése óta. Jó egy hete valaki megkérdezte a Csajok korát, mire én rávágtam, hogy nemsokára 21 hónaposak lesznek. Erre az illető rácsodálkozott, hogy én hónapokban "mérem" a Lányok korát!? Mert ő anno egy éves koráig mondta a hónapokat, utána "kerekített". Nekem valahogy ez esik jól. Szeretem, hogy még nem kell csak években mondanom a korukat, hanem még tudom követni a hónapokat is. 3 hónap múlva két évesek a Csajszikák, lehet, hogy utána már nekem is az lesz a kényelmesebb, hogy két éves, két éves múlt, két és fél éves, lassan három éves, stb. DE most még élvezem a piciny kor e szépségét is, és talán ezzel is szeretném kitolni az időt, ami úgy siet, mintha késésben lenne. Néha úgy látom, mintha már olyan nagy lányok lennének, máskor pedig olyan picinek, védtelennek tűnnek. Jó lenne még sokáig hónapokban meghatározni a korukat!

És most jöjjön egy újabb elemzés, kipótolom a múltkorit.

Beszéd. Ugyan ígértem egy listát, de persze nem írtam meg. Én már csak ilyen trehány vagyok. :(
Ahogy már múltkor is írtam, egyre több szót tudnak kimondani a Lányok, szépen, érthetően. Szinte mindig utánunk mondják ki a szavakat, maguktól ritkábban, kérésre pedig szinte soha. :) Hétvégén Bánkon voltunk. Kincső egyből kimondta a település nevét, ahogy mi is mondtuk, hogy hol vagyunk. Szombaton, amikor lementünk a tó-hoz, akkor a tó szócskát is kimondta gyönyörűen, bár ez nem bonyolult szó, tudom. Zsófi küzdött a Bánk szóval, nem is nagyon sikerült kimondania, csak akkor érthettük meg, ha tudtuk, mit mond. A tó szó Neki is remekül ment. Majd ma, amikor mentünk le a lépcsőnkön, van a falon egy hatalmas kép, ami egy apácát ábrázol. Zsófi rámutat, és mondja, hogy néni. Mire én kijavítottam, hogy apáca. Erre Ő utánam: apóca. Jaj, nagyon cuki volt, ahogy mondta. :)
Tegnap Teletubbie-t néztek, mert nagyon nyűgös napjuk volt, így engedtem a kérésnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy végig ülve nézik, hanem néha rápillantanak a képernyőre. Viszont megragadt bennük pár szó, amit aztán jöttek hozzám és ismételgettek, főleg a Zsófi:
tócsa, csipp-csepp, lala, pó, tábbi (tubbie), pipi, Ígi (Igor), egy, búúú is (bizony, így összetetten mondta ki a Zsófi).
Aztán a frizura készítésnél maguktól mondták, hogy csat. :) Ezek az elmúlt napok új szavai. Úgy tűnik, most kezdték el szinte minden szavunkat ismételni. Mostantól kell nagyon odafigyelni, mit mondunk. :P

Viselkedés. Szerencsére a mi kis ördögfiókánk, azaz Zsófink, mintha kezdene jó irányba fejlődni. :) Ezzel szemben Kincső elkezdett harapni! Volt már ilyen időszaka, most megint harap. Egyből harap. Vasárnap is úgy beleharapott a Zsófi kezébe, ujjaiba, hogy kiserkent a vér. :( Ugyan pár perc múlva nyoma sem volt, de akkor is. Egyébként nagyon érzékeny kislány. Mostanában úgy tűnt, hogy Zsófi átvette az uralmat és Kincső szó szerint behódol Neki. Már nem. Ez egy darabig érvényes volt, de úgy látszik, ahogy leírok valamit, máris jön a pálfordulat. :) Szóval, a legújabb fejlemény, hogy Kincső már nem hagyja magát elnyomni, sőt! :)

Alvás. Szerintem ezzel eddig annyira nem foglalkoztam, talán azért, mert olyan természetes volt, hogy este 7 körül fürdetés van, utána reggelig alvás. Változó volt, hogy meddig, de fél 7-nél előbb sosem ébredtek fel, sőt! A nappali alvással sem volt semmi cirkusz, eleinte 2x aludtak, jó pár hete már csak 1x. Talán itt kezdődtek a problémák. Nem tudták eldönteni, hogy Nekik most elég egyszer aludni egy nap, vagy kell a kettő? Lehet, hogy ezért fordult elő az is, hogy az éjszakai alvás sem mindig problémamentes, ahogy a reggeli ébredésükben sem lehet már bízni. Szóval zavar van, az egyetlen biztos alvási pont az az este 7-8 óra közötti fekvés, alvás. A többi az nem fix. Igyekszem úgy alakítani, hogy ebéd után aludjanak, de ha reggel 6 vagy még korábban ébrednek, akkor nem bírják ki ebéd utánig. :( Ilyenkor nagy nagy nyűgösség van délután. 

Szeretet. Most már nem csak püfölni szeretik egymást, hanem megvigasztalni a másikat is. Nagyon helyesek, amikor a szenvedő félhez odamegy a másik és elkezdi simogatni. Ilyenkor nagyon ellágyulok. :)

Verés. Tegnap elcsattant az első popsira csapás. Pelenka nélkül. Tegnap (is) elég hisztis napja volt Kincsőkénknek, amit szerintem elég jól viseltem. Lettek volna napok, amikor kihozott volna a sodromból két perc alatt, viszont tegnap valamiért nagyon jól bírtam a gyűrődést. Egészen estig. Egyébként Zsófi volt nálam (előző este kellett volna Zsófit fürdetnem, de a Kincső kiharcolta, hogy Ő legyen ismét nálam). Szóval, egy hete megint balhézik a fürdésnél. Éppenhogy meg lehet mosdatni, már jön is ki a kádból. A pelenkázásnál és az esti öltöztetésnél úgy vergődik a pelenkázón, hogy két ember kell csak ahhoz, hogy lefogja (mármint kellene, de ennek hiányában marad a küzdelem). Szóval, Gábor kihozta, nekiállt (volna) megtörölni, és öltöztetni, de egyszerűen nem ment neki. Egy idő után beleszóltam és ráförmedtem Elsőszülöttünkre, hogy lassan kezdem elveszíteni a nyugalmamat, úh. nagyon gyorsan hagyja abba a balhét, mert baj lesz. Mivel fogalma sincs róla, milyen baja következhet a balhéból, nem is maradt csendben. Erre fogtam, éppen állt (mert még lefektetni se tudta a Gábor, annyira küzdött minden ellen), felhajtottam a kis köntösét és rácsaptam a popsijára. Nem nagyot, sőt, még én is meglepődtem, hogy milyen picit sikerült adnom Neki, majd megfogtam, magam felé fordítottam, kényszerítettem, hogy nézzen rám, és elég csúnya, emelt hangon megkértem, hogy MOST AZONNAL hagyja abba a sírást, a hisztizést, a csapkodást, a vergődést, mert most már igazán dühös vagyok. Abban a pillanatban csöndben maradt, hüppögött egy darabig, de az öltöztetés végére olyan jó kedve lett, mint napokkal ezelőtt. Kacagott, mintha semmi nem történt volna. Zsófi is bepróbálkozott némi nyekergéssel, de rá elég volt ránéznem. :))

Azt hiszem ennyi a kis rövid összefoglaló, majd egy hetes késéssel, szokás szerint... 

Drága Kislányaim, nagyon jó egészséget kívánok Nektek, 

legyetek mindig boldog, kiegyensúlyozott Lányok! Nagyon, nagyon szeretlek Benneteket, 

még akkor is, ha néha rosszcsontok vagytok. :)

millió pussssszi

Most akkor ki beteg és ki nem!?

Sajnos ma Zsófival el kellett mennünk a doktor bácsihoz, mert elég csúnyán köhög és egyfolytában folyik az orra. Szerencsére még csak a vizes változata. Úgy jött ki, hogy egyedül mentem a Lányokkal az orvoshoz, így Kincsőt is muszáj volt vinni, de amúgyis megmutattam volna Őt is, biztos ami biztos alapon. Pont Kincső volt az első áldozat, és róla, akiről nem hittem, hogy beteg, megállapította a doki, hogy enyhe középfül gyulladása van. :( Zsófinak viszont semmi komolyabb baja nincs, azon kívül, hogy akárcsak Kincsőnek, Neki is csúnya piros a torka. :(

Mind a két gyermekem kapott orvosságot, aminek a szedését el is kezdtük, nem mondom, hogy nagy boldogan, de muszáj. A mai este már jól indult, míg mi vígan tánciztunk és dicsekedtünk Lányaink remek alvókájáról, addig Jutkának 4x kellett feljönnie Zsófinkhoz. Az utolsónál éppen hazaértünk, és milyen jó, mert Kincső is felébredt, úh. volt egy kis kijövés, összebújás, újabb kakaóivás, újabb lefektetés, és újabb Apa-éneklés. Azóta alszanak szépen. :) Remélem, reggelig! :)

Mindenféle

Igen, ez most egy olyan mindenféle bejegyzés lesz. Lehet, hogy várnom kellene vele ötödikéig, de most előre jellemzem őket. :) Kivételesen felírtam pár dolgot egy lapra, hogy ne felejtsem el, ezeket fogom most megosztani a kedves olvasóinkkal. :)

Zsófink egy harci amazon.

Kincső egy tündérbogár.

Ezeket ugyan nem jegyeztem fel, csak úgy eszembe jutottak, de röviden így lehetne jellemezni mostanában a kislányainkat. Zsófi folyton beleköt a Kincsőbe, méghozzá úgy, hogy ő békésen játszik, egyedül, türelmesen, belefeledkezve a játékba, élvezi látni rajta, erre egy pillanat alatt ott terem a Hugicája és máris kikapja a kezéből az adott játékot, és visítva rohan el vele, mintha ő lenne a kárt szenvedett fél. Ezekből különben hatalmas visítások szoktak keletkezni, amit elég messze el lehet hallani, főleg, ha még én is megemelem a hangom, hogy túlkiabáljam őket. Na, akkor inkább nem kérdezném meg a szomszédokat, ki mit gondol éppen. :)

A reggeleket két hete szinte minden nap hatalmas vinnyogással kezdték. Alighogy kijöhettek az ágyukból, elindultak a játékokhoz és már szinte indult a napi vita, veszekedés, stb. Egyik ilyen napon voltam úgy, hogy pillanatok alatt összekaptam magam és mentem velük a játszótérre. Nem érdekelt, hogy még sosem voltam egyedül velük, csak az motivált, hogy csend legyen körülöttem. Mármint veszekedés mentes légkör. Ez nekem már felér a csenddel. :)

Szóval elmentünk a játszótérre, 9 óra előtt pár perccel értünk oda - akkoriban MÉG 8-ig is aludtak a Csajok, nem úgy mint jó pár napja, hogy fél 6-6 között ébrednek... :(

A játszótér zárva volt még, pedig elvileg 8-tól nyitják... Na, a Csajok egyből rázendítettek. Azt a csalódást, amit akkor érezhettek, le sem tudnám írni. Húúú, gyorsan előkaptam a kis finomságokat, amit vittem magunkkal, hátha éhesek lesznek. Valamennyire le is csillapodott az üvöltés, én próbáltam felhívni a kerítésen megadott telefonszámot, de senki nem vette fel. Viszont pár perc múlva megjött a kulcsos bácsi és beengedett minket a térre. Csajok persze egyből rohantak be, szanaszét, élvezték, hogy végre bent lehetnek.

Szerencsére minden simán ment, nem volt semmi gond. Zsófi abszolút tud egyedül felmenni a csúszdára és bátran lecsúszik, míg Kincső igényli, hogy legalább mellette legyek, de néha a kezét is meg kell fogni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó érzés is az, amikor még szükség van rám, ránk. :) Kicsit később jöttek még gyerekek, így össze lehetett keverni a homokozó játékokat, mert a gondos szülők (Gábor és én) még mindig nem írták bele pár játék kivételével a monogramokat.... :) Zsófi persze itt is alakított. Amikor még szabad volt mind a két hinta, Kincső elindult az egyik felé, kérdeztem is Zsozsókától, hogy szeretne e Ő is jönni, de nem-mel válaszolt és ment csúszdázni. Eddig nincs is probléma. Csakhogy időközben beült egy másik gyermek is a hintába, és alig ült benne pár perce, jött a mi kis Másodszülöttünk és csapott egy kisebb patáliát, hogy márpedig ő is hintázni szeretne. Türelméről nem éppen híres Leányunknak volt pár kellemetlen perce, de végül megnyugodott és elment mással játszani. :)

Szóval két hete lassan, hogy egyedül is elmentem Velük a játszótérre, ami azóta is nagyon jó figyelem elterelés a vinnyogásról, valamint arról, hogy én most nagyon álmos, fáradt vagyok és hisztizni akarok a cumimért. Merthogy nagyon cumisak lettek a Csajok. Illetve lennének, ha kapnák minden egyes kérésre, de nem kapják, hiába hiper-szuper modern cumik ezek már, és nem tesznek kárt a fogukban, stb. Holnap szeretnék Velük elmenni a tátikára, ami egy zenés, verses kis foglalkozás a gyerekeknek. Hangszerekkel, játékkal. És most, hogy már nem alszanak délelőtt, meg is lehet valósítani. Ja, és állítólag vihetem őket egyedül is, nem kötelező a két gyerek-két felnőtt felállás sem. Ettől függetlenül, ha ráér a Jutka, akkor megkérem, kísérjen el minket, az úgy mégiscsak kényelmesebb, ráadásul sokat kell buszozni. Ilyenkor azért sajnálom, hogy nem tudok vezetni. De azért így is megoldom. :)

Kincső mostanában eléggé önálló kezd lenni, illetve szeretne lenni. Többször előfordult már, hogy egyedül akarja felvenni a kis cipőcskéjét, vagy a szandálját. Hagyom egy darabig, hadd próbálkozzon, aztán elmegy a türelme, mert nem sikerül, akkor de csakis a legvégén engedi, hogy segítsek neki, ilyenkor együtt vesszük fel a cipellőt. :) Szerencsére nem minden cipőfelvétel zajlik így... :) Egyébként Kincső egy nagyon érdekes jellemű Lány. Nagyon jól eljátszik egyedül, nagyon félre tud vonulni a Húga javára (legyen szó játékról, vagy rólam, vagy a Gáborról), ugyanakkor azon kívül, hogy ilyenkor is szemmel tart minket, vagy inkább a Zsófit, nagyon ragaszkodó. Nemcsak hozzám, hozzánk, hanem elsősorban a Zsófihoz. Ha előbb ébred fel, folyton mondja, hogy Zsozso. Ha kap valamit, inni, enni, bármit, egyből kér a Zsófinak is, nehogy Ő ne kapjon. És ez mindig így van, ez nem csak néha, hanem minden egyes esetben. Amit Ő kap, az jár a Zsófinak is, és gondoskodik róla, hogy ne is maradjon ki a testvérkéje semmiből, amiből Ő is kap. Nagyon aranyos és megható ez a figyelmessége.

Viszont Kincső makacsságához fűződik egy másik mozzanat is, amikor is pénteken nem volt hajlandó megengedni, hogy adjak rá tiszta pelust. Amúgyis hadilábon állunk Vele pelenkázás terén, valahogy most jött abba a korszakba, hogy küzdelem minden második pelenka csere. Van ilyen, tudom jól, nem is aggódom, hogy ez most már mindig így lesz, majd átlendül újra. Szóval, pénteken úgy döntöttem, hogy akkor nem erőltetem a pelenkát. Adtam rá egy bugyit, és szóltam Neki, ha kell pisilni, vagy kakilni, jelezzen, de még időben. Persze Zsófinak is bugyi kellett, pelus nélkül. Jaj, hogy élvezték, nem győztek fel-alá rohangálni, tök cukik voltak. :) Pár hete nagyon jól elszórakoznak azzal, hogy fürdés előtt rápisilnek DIREKT a pelenkázóra, majd a fürdőkádban is nagyon jókat pisilnek, hogy aztán meg tudják mosni a puncijukat. :) Jól elvannak ám. :P
Gábor lehozta a padlásról a bilit, de csak egyet talált meg, utána én is felmentem, MERT amíg én elmostam a megtalált egyet, addig Kincső felmászott (!!!!!!!!!) a padlásra. Jövök vissza, hogy megmutassam Nekik, hova kérem a pisit és a kakit, de csak a Zsófit látom, aki szintén a nekiindult a padláslépcsőnek. Már a 4. fokán állt. Keresem a Kincsőt, nem látom sehol. Erre felnézek, és az utolsó lépcsőfokon állt. Majd meghaltam ijedtemben!!! Uralkodnom kellett magamon, hogy ne sikítsak fel, szépen, normális hangerőt erőltetve magamra hívtam a Gábort, aki a padláson volt, hogy segítsen a Kincsőnek fellépni, mert már csak az volt hátra neki, de azzal küzdött. Persze a Zsófinak is fel kellett mennie, ezért mentem fel én is. De előtte Zsófit még ráültettem a bilire és nagyon ügyesen bele is pisilt. Elég sokat. Kincső nem volt hajlandó ráülni a bilire, ezért Gábor felhozta a Jutkánál lévőt, ami nagyon aranyos, figurás, meg görgős is, szóval jól eljátszhat rajta a gyerek, amíg elvégzi a dolgát. Na, ez már a Kikinek is bejött és pislantott a bilibe egy nagyot. Innentől kezdve az volt a játék, hogy ki tud többször belepisilni a bilibe. :) Fürdés előtt pár perccel látom, hogy Zsófi nagyon nyomja a nagydolgát. Na, gyorsan le a bugyi, rácsüccs a bilire, így abba pottyant bele. De ez nem szándékos volt részéről, és a Kincső is inkább a kádba nyomta bele, mint a bilibe. :( Előfordul. Azóta nem akarnak a bilire ülni, de a Kincsővel továbbra is küzdelem egy-egy pelenka csere.

Aztán. Volt, hogy kezdtek tönkremenni a banánok. Klári Mama ellát minket banánnal, de a Csajok csak ritkán eszik meg. Mivel kidobni nem akartam, gondoltam, készítek belőle turmix-ot, aztán vagy megisszák, vagy megisszuk mi. Na, persze elég nagy adag lett, több, mint 1 l tejből csináltam, úh mindenképpen jutott volna nekünk is belőle. Lényeg, hogy nagyon, de nagyon nagy sikert aratott!!! Zsófi majdnem 3 pohárral megivott belőle (persze nem felnőtt méretű vizespohárral...).

Volt/van egy kis taknyosság is, sajnos. Zsófi pénteken (20-án) volt taknyos, majd szombatra elmúlt neki, de akkor meg Kincsőn jött ki. Zsófin hétfőn újra. Egész héten küzdöttünk vele, inkább Kincsőt viselte meg jobban. Neki a mellkasát is kennem kellett, mert köhögött alváskor. Először WickVaporub-bal kentem be, de azátn nem nagyon használt, így a régi fortély mellett döntöttem és disznózsírral kentem be a mellkasát. Ugyan a köhögést elmúlasztotta két nap alatt, viszont olyan kiütéses lett a bőre, hogy csak na! Ennek is kellett pár nap, hogy elmúljon nyomtalanul, de mára már csak napi 1-2 orrtörlés maradt számára, Zsófinak pedig ma először, hogy nem kellett egyszer sem megtörölni sem az orrocskáját. Két napig porszívóztuk is az orrukat, mert muszáj volt. Utálják. Én is.

Beszéd. Úgy veszem észre, hogy egyre jobban beindult a fejlődés e téren is. Minden nap meglepnek egy új szóval legalább. Főleg a Zsófi dumásabb. Csak úgy, minden bevezető nélkül kimondja a tárgy nevét. A gomb-bal kezdte. Aztán volt már a játszóruha is, amit nagyon szépen ejtett ki, valóban érthetően. Most nem jut eszembe más szó, de igyekszem a valódi hófordulójukra összeírni párat, hogy ne csak írjam, hogy mennyit beszélnek már, hanem igazolni is tudjam. :) Viszont sokat beszélnek a saját kis nyelvükön is, amitől nagyon félek, nehogy az ő kis nyelvük legyen az elsődleges nyelv, és a magyar csak a külvilággal való kommunikáció nyelve. Remélem, nem így lesz!

Zsófink folyton összetöri magát. De tényleg. Tudom, minden családban kell, hogy legyen egy ilyen gyerek, nálunk Zsófi ez. A száján ért sérülés a mai napig nem múlt el. Valamelyik nap fel lett állítva az örökölt ugrálóvár. Hiába volt az az első, hogy meg lett mutatva, hogyan kell kijönni belőle, hiába jöttek ki többször is egymás után hibátlanul belőle, Zsófi csak addig ügyeskedett, míg ki nem próbálta, milyen az, amikor fejjel előre mászik ki. Pedig még rá is szóltam, hogy forduljon meg, és vissza is mászott. Meg is nyugodtam, visszafordultam Kincsőhöz, erre már csak a nagy üvöltést hallom, és hátranézve látom, hogy a keze maga alá gyűrve, arccal előre lóg ki az ugrálóból, lába még bent van, de az arcával már felmosta a kövezetet. Jól felhorzsolta az állát, a száj-orr közti részt és ha ez nem lett volna elég, még az orra is vérzett!!! Nagyon sokáig. Sőt, még másnap is véres trutyi jött ki az orrából. :( Egyébként Zsófink egy kis cicababalány. Folyton azt lesi, hol tudja magát nézegetni, és nagyon tudja magát illegetni is. :)

Itt éppen a sütőben nézegeti magát. :)

Most viszont már lassan 3 órája alszanak a Csajszikák, úh. be is fejezem az írást, mert fel fognak ébredni hamarosan. Következő bejegyzésemben elmesélem, milyen volt az esküvő, valamint a vele járó út Gyulán, illetve Békéscsabán. :) Aztán adós vagyok a gyereknappal is, és talán utol is értem magam. Talán.

Végül egy kép, amin sikerült megörökíteni Kincsőnk önfeledt nevetését (még ha félpucér is). :) Ez nem azon a pelenka mentes napon készült! :) De legalább látni, milyen "vastag" gyerekeink is vannak. :)

Zsófi névnapja

Lassan minden bejegyzésemet kezdhetném egy heti, kétheti összefoglalóval. Sajnos. Ráadásul a probléma mégis azzal van, hogy szinte már nem is emlékszem ezekre a napokra. :( DE öröm az ürömben, hogy ha most sem írnék, meg úgy általában nem írnék, akkor a már lejegyzett eseményekre aztán végképp nem emlékeznénk pár év múlva és szegényebb lenne a Csajok emléke. :) Így tehát annak örülök, hogy nagy ritkán mégis leülök és írok pár sort, pedig most is inkább olvasnám a nagyon izgalmas kis könyvecskémet, amit még Karácsonyra kaptam (Ken Follett: A harmadik iker).

Zsófink neve napján igencsak borongós volt az időjárás, ezért is döntöttünk úgy, hogy elmegyünk a Művészetek Palotájába, ahol még sosem jártunk, de már régóta terveztünk elmenni. Andi, az ikres anyuka, akiről már korábban írtam, ajánlotta a vasárnapi cifra palotát, mert az ő gyerekei nagyon élvezték.

Eredetileg más programot találtunk ki arra a napra, először felmerült egy Velencei-tavi kirándulás, majd én inkább a Vadasparkra szavaztam a gyerekek szempontját nézve, de az időjárás döntött, mivel szombat éjjel elég sok eső eshetett, ezért elmaradt a vadasparki kiruccanás, a szeles idő elvette a kedvünket a Velencei tótól, így jött az ötlet, menjünk el a Müpa-ba és nézzük meg milyen is ott. Húúú, nagyon élvezték a Csajok. Ahogy írtam, nem volt túl jó idő, ezért nem villamossal mentünk, ahogy terveztük, hanem autóval. Persze ehhez a döntéshez az is hozzájárult, hogy nem tudtuk, mi vár ott ránk, nem tudtuk, meddig maradunk. Ha a Csajokon múlt volna, még most is ott lennénk, annyira élvezték. Nagyon sok kisgyerek egy nem olyan nagy területnek mondható helyen, ahol sok játék van, és ahol osztozkodni kell. KELL. Ezzel a mi Lányainknak nem volt bajuk, viszont nem egyszer előfordult, hogy Velük szemben volt irigység, esetleg tettlegesség, hogy kikapták a kezükből a játékot. :( Mindezt Ők szó nélkül tűrték, egy hangjuk sem volt. Eddig is mindig csak büszkék lehettünk Rájuk, most is. :)

Fényképezőgépet nem vittünk magunkkal, valahogy nem jutott az eszünkbe, ezért sajnos nem lettek megörökítve a mi bájosan és önállóan játszó Lányaink. Érdekes módon itt Zsófi is nagyon önállóan játszott, nem kereste folyton a Nővére társaságát, nem akarta elvenni tőle a játékot, hanem a legtöbbször két különböző játék mellett voksoltak. Éppen ezért Gáborral mi is csak elvétve tudtunk pár szót váltani, különben a terem egyik végéből a másikba mosolyogtunk egymásra, hogy lám, milyen édesek a Csajok! :) Cseppet sem elfogult szülők vagyunk ám mi! :)

Egy kis elkerített sarokban zenés foglalkozás volt, ahova Zsófival mentem, akkor éppen rá felügyeltem. Háát, nem nyerte el nagyon a tetszését, pedig szerintem egészen jó volt. Kincsőt csak pár másodpercre tudtam berángatni, már ment is ki. A játékok érdekesebbek voltak. Erről jut eszembe, hogy nem is írtam, hogy amikor Gáboréknak volt a kiállításuk a Max City-ben, akkor volt ott is egy játszóház, amit szintén kipróbáltunk, és amit szintén nagyon élveztek a Lánykák. Leültek mind ott mind itt a kis asztalkához, ami tele volt kistányérokkal és pohárkákkal, alátétekkel, evőeszközökkel, műanyag gyümölcsökkel, zöldségekkel és "ettek, ittak", valamint "etették, itatták" egymást, öröm volt nézni. Adtak belőle nekünk is, tündériek voltak. :) A kiscsúszdát egyedül tudták használni, ami szintén nagyon tetszett nekik. Volt kisautó, kormánnyal mozgatható, nem csak irányítható. Szóval dőzsöltek a Csajszikák.

Soha nem szokott hiszti lenni, akárhonnan is indulunk el, most volt. Persze nem olyan nagy, mint amilyeneket tudnak csapni a gyerekek, szerencsére, de azért volt egy kis balhé, amiből ugyan két perc alatt kijöttek. Lent vettünk egy kis ennivalót, amit úgy gondoltam, hogy úgy esznek meg, hogy az ölünkben ülve nézzük közben a kis zenés előadást, ami nagyon aranyos és szórakoztató volt, egyébként a Búgócsiga zenekar adta elő.
Na, ebből az lett, hogy mi a Gáborral ültünk a széken, a Lányok pedig hol az egyikünk ölében ült, állt, hol a másikunkéban. Amit aztán végül Gábor meg is unt és elindult Kincsővel. Persze nekünk is követnünk kellett őket Zsófival. Még volt egy kis játék, enni nem nagyon ettek, így elindultunk haza, ahol nem volt semmi főtt kaja, mert nem így készültem, hogy otthon ebédelünk. Háát, csak nagyon halkan súgom meg, hogy bizony egy McDonalds-ba ültünk be ebédelni... Nem sűrűn teszünk ilyet sem, már csak azért sem, mert iszonyú drága, legalábbis abszolút nem éri meg az árát a kaja, szerintünk legalábbis, másodsorban pedig azért sem látogatjuk túl sűrűn, mert nem bírja a gyomrom. :( De most ott ettünk, és hogy miért nem volt lelkiismeretfurdalásom!? Azért, mert előre tudtam, hogy a Lányok CSAK sült krumplit fognak enni! És igazam lett. :)

Hazajöttünk, Lányok aludtak egy hatalmasat, és megint volt egy jóóóó napjuk. :)

Drága Zsófiánk, 

nagyon jó egészséget, sok boldogságot, nevetést, 

örömöt, szeretetet kívánunk Neked névnapod alkalmából! 

A Téged feltétel nélkül imádó Családod! :) 

Millió puszi!

Látogatóban Pankáéknál

Eljött ez a találkozás is. Ez is többször át lett téve, de végül szombaton el tudtunk menni az én első magyarországi bébiszitter gyermekeimhez látogatóba. Háát, nem túlzok, amikor azt írom, bizony elsőre igen meglepődtem, amikor megláttam az én kis Drágáimat, akik annyit nőttek, hogy szinte rájuk sem lehetett ismerni!

Tündériek voltak, mint mindig, és a legnagyobb fájdalmamra ezúttal nem én voltam a nagy szám, hanem a Kislányaim ÉS Gábor! Kristóf le sem szállt Gáborról, míg Panka és Rita a Csajokkal volt egész idő alatt elfoglalva. Korábban rajtam csüngtek egész idő alatt, most meg el voltam hanyagolva.

Mondjuk így legalább tudtam beszélgetni egy kicsit, hiszen ezekre korábban nem jutott idő. Pont a sok beszélgetés miatt nem is készült több kép, amit nagyon sajnálok, de nem is lett volna szívem félbeszakítani a kedves játékokat azzal, hogy álljunk be egy csoportkép erejéig! :) A képeken látszik, hogy a Nagylányok mindig a Kicsik körül voltak, és az, hogy a Kristóf Gábort foglalta le. :) Elnézve őket, fel is merült bennem, hogy milyen jól állna Gábornak egy fiú-gyerek is... :)

Jó sokáig maradtunk Pankáéknál, az eredetileg 6 órási távozásból 8 órási lett!!! Így nagyon nem jött össze aznap a 7 órási fürdetés. :) De mint írtam, annyira jól érezték magukat a gyerekek, kölcsönösen, hogy nem akartuk korábban elszakítani őket egymástól. Csodával határos módon Lányaink nem aludtak el a hazavezető úton, pedig még be sem ültek a székükbe, már kérték is a cumit, úh. a búcsúzkodásnál ki kellett venniük a szájukból, hogy tudjanak puszit adni kedves vendéglátóinknak. :)

Zsúfolt hétvégénk nem ért véget a szombati nappal, de az már jöjjön egy új bejegyzésben. :)