2011/05/24

Zsófi névnapja

Lassan minden bejegyzésemet kezdhetném egy heti, kétheti összefoglalóval. Sajnos. Ráadásul a probléma mégis azzal van, hogy szinte már nem is emlékszem ezekre a napokra. :( DE öröm az ürömben, hogy ha most sem írnék, meg úgy általában nem írnék, akkor a már lejegyzett eseményekre aztán végképp nem emlékeznénk pár év múlva és szegényebb lenne a Csajok emléke. :) Így tehát annak örülök, hogy nagy ritkán mégis leülök és írok pár sort, pedig most is inkább olvasnám a nagyon izgalmas kis könyvecskémet, amit még Karácsonyra kaptam (Ken Follett: A harmadik iker).

Zsófink neve napján igencsak borongós volt az időjárás, ezért is döntöttünk úgy, hogy elmegyünk a Művészetek Palotájába, ahol még sosem jártunk, de már régóta terveztünk elmenni. Andi, az ikres anyuka, akiről már korábban írtam, ajánlotta a vasárnapi cifra palotát, mert az ő gyerekei nagyon élvezték.

Eredetileg más programot találtunk ki arra a napra, először felmerült egy Velencei-tavi kirándulás, majd én inkább a Vadasparkra szavaztam a gyerekek szempontját nézve, de az időjárás döntött, mivel szombat éjjel elég sok eső eshetett, ezért elmaradt a vadasparki kiruccanás, a szeles idő elvette a kedvünket a Velencei tótól, így jött az ötlet, menjünk el a Müpa-ba és nézzük meg milyen is ott. Húúú, nagyon élvezték a Csajok. Ahogy írtam, nem volt túl jó idő, ezért nem villamossal mentünk, ahogy terveztük, hanem autóval. Persze ehhez a döntéshez az is hozzájárult, hogy nem tudtuk, mi vár ott ránk, nem tudtuk, meddig maradunk. Ha a Csajokon múlt volna, még most is ott lennénk, annyira élvezték. Nagyon sok kisgyerek egy nem olyan nagy területnek mondható helyen, ahol sok játék van, és ahol osztozkodni kell. KELL. Ezzel a mi Lányainknak nem volt bajuk, viszont nem egyszer előfordult, hogy Velük szemben volt irigység, esetleg tettlegesség, hogy kikapták a kezükből a játékot. :( Mindezt Ők szó nélkül tűrték, egy hangjuk sem volt. Eddig is mindig csak büszkék lehettünk Rájuk, most is. :)

Fényképezőgépet nem vittünk magunkkal, valahogy nem jutott az eszünkbe, ezért sajnos nem lettek megörökítve a mi bájosan és önállóan játszó Lányaink. Érdekes módon itt Zsófi is nagyon önállóan játszott, nem kereste folyton a Nővére társaságát, nem akarta elvenni tőle a játékot, hanem a legtöbbször két különböző játék mellett voksoltak. Éppen ezért Gáborral mi is csak elvétve tudtunk pár szót váltani, különben a terem egyik végéből a másikba mosolyogtunk egymásra, hogy lám, milyen édesek a Csajok! :) Cseppet sem elfogult szülők vagyunk ám mi! :)

Egy kis elkerített sarokban zenés foglalkozás volt, ahova Zsófival mentem, akkor éppen rá felügyeltem. Háát, nem nyerte el nagyon a tetszését, pedig szerintem egészen jó volt. Kincsőt csak pár másodpercre tudtam berángatni, már ment is ki. A játékok érdekesebbek voltak. Erről jut eszembe, hogy nem is írtam, hogy amikor Gáboréknak volt a kiállításuk a Max City-ben, akkor volt ott is egy játszóház, amit szintén kipróbáltunk, és amit szintén nagyon élveztek a Lánykák. Leültek mind ott mind itt a kis asztalkához, ami tele volt kistányérokkal és pohárkákkal, alátétekkel, evőeszközökkel, műanyag gyümölcsökkel, zöldségekkel és "ettek, ittak", valamint "etették, itatták" egymást, öröm volt nézni. Adtak belőle nekünk is, tündériek voltak. :) A kiscsúszdát egyedül tudták használni, ami szintén nagyon tetszett nekik. Volt kisautó, kormánnyal mozgatható, nem csak irányítható. Szóval dőzsöltek a Csajszikák.

Soha nem szokott hiszti lenni, akárhonnan is indulunk el, most volt. Persze nem olyan nagy, mint amilyeneket tudnak csapni a gyerekek, szerencsére, de azért volt egy kis balhé, amiből ugyan két perc alatt kijöttek. Lent vettünk egy kis ennivalót, amit úgy gondoltam, hogy úgy esznek meg, hogy az ölünkben ülve nézzük közben a kis zenés előadást, ami nagyon aranyos és szórakoztató volt, egyébként a Búgócsiga zenekar adta elő.
Na, ebből az lett, hogy mi a Gáborral ültünk a széken, a Lányok pedig hol az egyikünk ölében ült, állt, hol a másikunkéban. Amit aztán végül Gábor meg is unt és elindult Kincsővel. Persze nekünk is követnünk kellett őket Zsófival. Még volt egy kis játék, enni nem nagyon ettek, így elindultunk haza, ahol nem volt semmi főtt kaja, mert nem így készültem, hogy otthon ebédelünk. Háát, csak nagyon halkan súgom meg, hogy bizony egy McDonalds-ba ültünk be ebédelni... Nem sűrűn teszünk ilyet sem, már csak azért sem, mert iszonyú drága, legalábbis abszolút nem éri meg az árát a kaja, szerintünk legalábbis, másodsorban pedig azért sem látogatjuk túl sűrűn, mert nem bírja a gyomrom. :( De most ott ettünk, és hogy miért nem volt lelkiismeretfurdalásom!? Azért, mert előre tudtam, hogy a Lányok CSAK sült krumplit fognak enni! És igazam lett. :)

Hazajöttünk, Lányok aludtak egy hatalmasat, és megint volt egy jóóóó napjuk. :)

Drága Zsófiánk, 
nagyon jó egészséget, sok boldogságot, nevetést, 
örömöt, szeretetet kívánunk Neked névnapod alkalmából! 

A Téged feltétel nélkül imádó Családod! :) 
Millió puszi!

4 megjegyzés:

Veres Izabella írta...

Gyonyoru Zsofika nagyon boldog nevnapot kivanunk neked utolag is,Kebzeld az en tesom,anyukam es mamam is Zsofia.Szoval a csaladban nekunk is van 3 belole.Nagyon klasz napjaitok voltak,klasz kis programokkal,es igen anya neha lekell ulni es jegyzetelni mert kulonben sok m inden kimarad.puszika

Szitya írta...

Sok-sok boldogságot ennek a kis tündérnek - még ha megkésve is!
puszi,
Szilvi

Orsi írta...

Nagyon jó program volt!
Zsófinak utólag is boldog névnapot kívánok! Volt ám eszemben a napján is. :) Nagyon szép és csinos kislány! :)

Magdi írta...

Drága kis Manökenem!
Mi is sok-sok vidámságot, nagyon jó egészséget kívánunk névnapod alkalmából a Papával együtt.