Fodrász és osztálytalálkozó

Ez csak egy rövid bejegyzés lesz, mert nem igazán a Csajokról szól, mint inkább rólam. :)

Több hónapnyi várakozás után eljutottam végre fodrászhoz. Ez ugye nem egy egyszerű dolog, ha az ember (jelen esetben én) nem hajlandó bárkihez elmenni, nem tud autót vezetni, ezért a bkv-val való közlekedést is minimálisra kell venni a Csajokkal, akik nem nagyon szeretnek hosszan utazni - csak velem -, mert kényelmetlen számukra, valamint nem tudok délelőtt menni, mert az rövid időintervallum az ébredés és az ebéd között, délután pedig csak legjobb esetben 16 óra után tudok elmenni, de 19 órára itthon KELL lenni, a fürdetés miatt. Az én teljes-generál-ellátásom minimum 2 órát vesz igénybe, de inkább hármat, amit én mindig nehezen viselek, mert ugyan szeretek fodrászhoz járni, de elég hamar megunom, és ideges leszek az időpocsékolástól. :) Na, mindegy, lényeg, hogy múlt héten csütörtökön eljutottam Békásmegyerre fodrászhoz (3-kor indultam itthonról és fél 9-re értem haza...). Háát, lehet, hogy többet nem megyek, annyira nem vagyok megelégedve a végeredménnyel.

És pénteken volt az általános iskolás osztálytalink. Ahhoz képest, hogy 17 éve nem találkoztunk, vagy legalábbis nem mindenkivel, egyből megismertük egymást, és a legjobb az egészben az volt, hogy mindannyian ugyanolyan "hülyék" vagyunk, mint voltunk. :) Sokan nem jöttek el, pedig ígérték, de így is nagyon jó buli volt. Én fürdetés után mentem, 9-re értem oda, és hajnali fél 4-ig ott voltunk egy páran. :) Nagyon, nagyon jó buli volt. Most az évfolyam bulit kezdtem el szervezni (kicsit rutinosabb leszek ezúttal, hogy ne jöjjek ki deficitesen a buliból).

Egy pár kép:

 Volt egy szülinaposunk is. :)

Megbeszéltük, nem várunk újabb 17 évet a következő találkozásig, sőt, volt, akik javasolták a kétheti találkozást. :) Ez már önmagában elég arra, hogy ki hogy érezte magát. :)

Látogatóban

Húúú, nem is tudom, mióta beszéljük Andival, hogy most már tényleg össze kell hoznunk egy találkozót, mire végre sikerült. Andinak szintén ikrei vannak. Vele még pocakos korunkban ismerkedtünk össze, a védőnő által szervezett ikerklubban. Egyből szimpatikus lett, így külön örültem, amikor véletlenül összetalálkoztunk a közértben, hogy lám, még ez is közös bennünk. Az ő gyermekei, Villő és Milán, két hónappal idősebbek a mi Lányainknál. Pont ma egy hete, amikor éppen kikísértem a Klári Mamát, találkoztunk megint. Már bent ült az autóban, amikor észrevett és kb. 3 mondatban megbeszéltük, hogy akkor aznap délután át is megyünk hozzájuk. Meg is ejtettük a látogatást, ami nagyon jól sikerült. Nekem ezek a látogatások mindig tanulságosak, és várom, hogy viszonozhassuk őket. És hogy miért tanulságosak? Azért, mert látom, hogy a gyerekek mennyire féltik (szépen fogalmazva) a játékaikat az idegen gyerekektől. Nálunk nagyon nem volt még azóta gyerek, mióta a Lányok ilyen "nagyok", de a legutolsó kis Látogatónk esetében nem voltak irigyek. Érdekes volt látni a változást a gyerekeken. Eleinte nem nagyon érdekelte őket a két új Lány megjelenése, sőt! Aztán eltörött a mécse, és először Milán borult ki azon, hogy osztoznia kellett a játékokon, még akkor is, ha neki esze ágában sem volt játszani az adott játékkal. Folyton lecsapta magát a földre, szerencsére a fűbe, nem a kőre, és úgy üvöltött. A hangereje meg sem közelítette a mi Lányainkét... :) Édes volt, ahogy szipogott. Ezt többször eljátszotta. Végül Villő is kiborult. Aztán bementünk a házba, ahol volt egy csúszda. Na, innentől kezdve esély sem volt arra, hogy újra kimenjünk a kertbe játszani. De végülis bent is nagyon jól elvoltak a gyerekek, és itt nem volt vita sem.

Nagy sokára eszembe jutott, hogy van nálam fényképezőgép, így kattintottam pár képet. A gép teljesen lekötötte Milánt, nem győzött fotózni, és nézni, hogy mit csinált. Nagyon édes volt. :)

Reméljük, hogy hamarosan mi is viszonozni tudjuk a kedves vendéglátást, ahol Lányaink valóban jól érezték magukat. :)

Mama születésnapja

Elég nagy szégyen, de bizony külön kép az ünnepeltről és az Unokákról nem készült. :( Pont pár napja hőbörgök, hogy milyen kevés kép készül mostanában. Ma neki is álltam fotózni, de későn vettem észre, hogy a kártya nem is volt benne a gépben, így az összes elveszett. :)

Szóval, Anyukámnak 9-én volt az 55. születésnapja, amit sikerült családi körben, szeretetben megünnepelni. :) Sajnos, mostanában nem úgy alakulnak az anyagi dolgaink, ahogy szeretnénk, így nem tudtunk rendes ajándékkal készülni, pedig terveim már tavaly is voltak, mivel szeretném Őt meglepni. Nem jött össze, talán késve be tudjuk majd pótolni. Szerencsére elég nagy ajándék Neki a két kis Lányzó. :)

Tortával készültem, természetesen, sőt, szerettem volna emeletes tortát sütni az én drága, egyetlen imádott Édesanyámnak, de akadt egy kis gondom a díszítésnél, így lett két tortája Anyunak. :) A megrendelése dobos tortára szólt, ezért az volt a nagy torta, erre viszont tettem egy marcipános bevonatot. Nem vacakoltam a fondant elkészítésével, és nekem bőven megérte megvenni a marcipán masszát, mint bénázni a porcukorral, hogy vajon sikerült e eltalálni a megfelelő állagot, vagy sem. Pont az oldalán lett egy kisebb szakadás, ami ugyan tényleg nem volt nagy, viszont éppen elég volt ahhoz, hogy ne maradhasson úgy. Kapott egy "szalagot" maga köré, és máris úgy nézett ki, mint egy kalap. Ezért lett kettő darab torta. Ezt a kalapot csinosítgattam még egy picit, mire megkapta eredeti formáját.

A másik torta egy újítás volt, méghozzá ismét Kiskuktához fordultam ötletért. Szerettem volna új ízt kipróbálni, és nála mindig találok a kedvemre valót. Ezúttal a mandarinos máktortája fogott meg, és el is készítettem. Nagyon, de nagyon finom lett. Nem egy émelyítős édesség, éppen ellenkezőleg, nagyon finom, könnyű torta, ami nagy sikert aratott. Apu nagyon aranyos volt, ugyanis ő még soha nem sütött tortát, senkinek, éppen ezért mindannyian meglepődtünk, hogy nem csak hogy sütött, de még szív alakú is volt az ő tortája, aminek nem más volt az alapanyaga, mint mák!!! :) Még soha egyikőnk sem sütött mákos tortát, a bejgli az más, de mákos torta vagy egyéb süti nem készült. Idén Anyu kettőt is kapott. Apu tortája is nagyon finom volt. Középen elvágta és annyi baracklekvárt tett bele (egy üveggel!!!!), amennyit mindig is szerett volna látni a sütijében, tortájában. :)

Ezen kívül Anyu is készült túrós pitével, Gábor imádja a túrós sütiket, én meg csak a pite formájában, és még kedvenc szelettel is, amit a Zoli szeret nagyon. Ez utóbbit szív alakú formában sütötte meg, így kapott Zsófink is, előnévnapra. :)

Szerencsére az idő abszolút kegyes volt hozzánk, kint tudtunk lenni a Csajokkal, játszottunk, a homokozót is fel tudtuk avatni, jól éreztük magunkat. Egyedül a másnapi időjárás nem kedvezett számunkra, hideg is volt, az eső is esett egész délelőtt, úh. hiába aludtunk kint Fóton. Bezzeg, amikor ebéd után elindultunk haza, addigra kisütött a nap... Na, de ennél rosszabb időjárás ne legyen Anyu szülinapján soha! :)

Drága Anyucikám, megtapasztalhattad, hogy hétfőnként, amikor legtöbbször már nem vagy itt a Lányok ébredésénél, a Csajok, főleg a Zsófi úgy köszönt engem reggelente, hogy Mama?, Mama? :) 

Ebből is láthatod, hogy nagyon, de nagyon szeretünk Téged, nálad jobb Édesanya nincs a világon, 

és biztos vagyok benne, hogy mindent meg fogsz tenni azért, hogy ne legyen nálad jobb Nagymama sem! 

Ahogy nálad jobb Anyósa (jelöltje) sem lehet Gáboromnak! :) 

A lényeg, hogy a családod nagyon szeret Téged, 

kívánjuk, hogy minden születésnapod legyen nagyon boldog,

betegség Téged elkerüljön, 

csak a vidámság, nevetés legyen örök vendéged! 

Sok puszi!

Egy kis összefoglaló

Hmmm, megint elcsúsztam a bejegyzésekkel, mint mindig mostanában. :(

Most csak egy pár mondatos bejegyzéssel szeretnék előállni, amelyben lejegyzem, hogy úgy tűnik Lánykáink szépen lassan elkezdenek beszélni. :) Lassan 5 napja, hogy kezdik ismételgetni a szavakat,a miket mondunk, ezért elkezdtem kérni is Őket erre, de ez a ritkábbik eset, inkább maguktól mondják utánunk a szavakat. Ráadásul érthetően. Van, hogy nehezebb szavakat, mint pl. Erzsi teljesen érthetően mondanak ki, ugyanakkor a Kiki-t, Kincső becézését nem tudják vagy nem akarják kimondani. Továbbra is mind a ketten Zsozso-k, egymásnak legalábbis. :)

Egyre szebben esznek egyedül evőeszközzel, bár nem olyan hatékony, mintha mi etetnénk Őket, de ez van. :)

Szépen szólnak legtöbbször, ha bekakiltak, de a bili szótól irtóznak, így azzal nem próbálkozunk.

A hisztik mindennaposak továbbra is, borzasztóan tudnak viselkedni, de csak itthon, szerencsére. :)

Ennyi, azt hiszem, írom a többi elmaradt, de fontos eseményeket. :)

Papa születésnapja

Szerdán volt Gáborom Apukájának a születésnapja, a Lányok egyik Papájának, akit néha Tatának is hívnak. :) Árpiról sok sok mindent tudnék írni, Ő az, aki nem beszél túl sokat, bár néha rájön a beszélhetnék, és akkor hosszú perceken keresztül mesél nekem. Ő ül a lépcsőfordulóban, én pedig fent a lépcső tetején és hallgatom. De legtöbbször csak akkor szól, ha van mit mondania, kérdeznie. Végtelenül jószívű, mindig lehet rá számítani, segítőkész, és a szerettei, barátai bármit bármikor kérhetnek tőle, biztosan nem fog elutasító választ adni.

Nagyon szereti a sportot, és nem csak nézni, hanem űzni is. Kajakozik, bicajozik, focizik annak ellenére, hogy biceg a bal (?) lábára. Azért azt a focit megnézném egyszer... :) Szenvedélyesen, megunhatatlanul szereli Mini-jét, a biciklijét - vagy másét. De mivel Ő is férfiból van, a többi, kötelező dologért megesik, hogy nem csak egyszer kell szólni neki, hanem noszogatni kell. :)

Mindig megkérdezem a leendő szülinapost, hogy milyen tortát szeretne, szerencsére a legtöbbször rám van bízva a választás. Árpiról tudom, hogy imádja a csokit minden mennyiségben, és azt is tudom, hogy odavan a Sacher tortáért, ezért nem volt kérdéses, hogy mit fogok sütni számára. Elég szűkös volt az időm, mert szerda reggel mentünk el vásárolni, Gábor nem ért rá előző nap, ezért maradt az utolsó pillanatra. A torta finom lett, viszont időm nem maradt kreatívkodni. Sajnos.

 Csajok egyből lecsaptak a sütire, aminek a közepén még nem dermedt meg a csoki. Nem győzték lenyalni az ujjacskájukról. :)

Meg is kóstolták a tortát, ami szerencsére ezúttal is finomra sikeredett. :)

Kedves Árpi, nagyon, de nagyon boldog születésnapot kívánunk Neked sok szeretettel! Remélem, még nagyon sok tortát süthetek Neked! :)

20 hónapos forduló

Megint eltelt egy hónap. Hihetetlen. Két hete készülök rá, hogy lejegyezzem, mik az újdonságok. Persze sosem került sor rá. Még időben sem.

Ami biztos, vannak új szavaik a Lányoknak:
- hab
- bab
- volvo :)
- torta (tóta)

Több nem jut eszembe. :( Fogjuk a késői időpontra, nem fog úgy az agyam, ahogy kellene.

Zeneszámokat tudnak kérni, ha van jellegzetes része a dalnak. Pl. van egy cha-cha-chás szám, amiben sok a "bum-bum-bum", illetve van egy Republic szám, aminek a refrénjében elhangzik a "dom-dana-dom-dom-dom", és ezeket főleg a Kincső szokta kérni. :) Mondja, hogy bum-bum, és hogy dom-dom-dom. 


És ami még szintén tuti, hogy nagyon sokat veszekednek, verekednek ismételten. Folyton ki akarnak maguknak tulajdonítani, és azt sem tűrik, hogy a testvérük is odaüljön az ölembe. Ezen kívül jellemző az is, hogy a Zsófinak folyton az kell, ami a Kincsőnél van és el is akarja venni tőle. Ha nem adja a Nővére oda neki, akkor bizony odavág neki egyet. De ha el is veszi a Kincsőtől, akkor a Kincső bünteti meg érte, szintén nem szavakkal. :(


Szóval elég agresszívak. :( Remélem, hamarosan kinövik!


Zsófi továbbra is töri, zúzza magát folyton folyvást. Szinte nincs olyan nap, amikor ne történne Vele valamilyen kisebb baleset.

Ma pl. akkorát esett hazafelé jövet az aszfalton, hogy lett egy jó nagy dudor a homlokán, persze szép lila színnel... Van ilyen. :)


Nagyon szeretnek mostanában habok között pancsolni. Régen irtóztak tőle, de most már szinte elképzelhetetlen a fürdés hab nélkül.

 Kincső

Zsófi


Megmosakodnak, ahogy mondjuk, hogy melyik testrészüket mossák meg, már csinálják is. Egyedül a hónalj szót nem nagyon tudják megjegyezni, mit is jelent, de a többi megy hibátlanul.

 Zsófi

Kincső


Egyébként, ha éppen nem ölik egymást és ezzel együtt az én idegeimet, akkor nagyon édesek, de ennek eléréséhez az kell, hogy NE legyünk bent a házban. Hiába tudnak kimenni a teraszra, és ott rosszalkodni akár, nem segít. Ki kell menni a házból. Lehet ez a kert, vagy kint az utcán, az már mindegy, csak NE bent legyen. Lassan át kell szoknom a kora reggeli főzésre, vagy délután főzök, amíg alszanak. Mert már ebéd után alszanak 1-2 órát, mikor mennyit. Van, hogy 3 órát, de ez ritka. Reggel 8-fél 9-ig alszanak, este pedig fél 8-kor van fürdetés. 


Ezért van a blog is elhanyagolva. :( Most is csak azért tudok írni, mert Gábor nincs itthon (és már kivasaltam minden ruhát, amire szintén nem sűrűn jut időm). Volt egy kiállításuk a Max City-ben és most bontják le a díszletet. :) 

Anyák napja

Igen, igen, nálunk is volt Anyák napja, még akkor is, ha Gábornak még bele kell szoknia ebbe a szerepébe... :) Tény, hogy elfoglalt volt, és én is mondtam, hogy nem kell tortát sütnie, de azért egy szál virág jólesett volna. Mindegy. Jutka hozott nekem virágot, amit a Lányokkal adatott oda nekem. Jólesett. :)

Tehát, én készültem a Lányokkal Anyák napjára és így legalább a Nagymamáknak sikerült örömet szerezni. :) Több verzió is szóba jött nálam, és végül kialakult a legjobb, ami számukra a legegyszerűbb volt és még élvezték is. Egy színes papírlapra rárajzoltam egy szívet, beragasztóztam, és a Lányok a már előre feldarabolt piros papírdarabokkal telerakták. Élvezték nagyon. Kincső egyből belejött, szinte azonnal ráérzett a dolog lényegére és marokszámmal szórta a papírdarabokat a ragasztós felületre, majd leszórta róla a felesleget. Míg Zsófi megcsinált egyet, addig Kincső végzett is a három darab szívvel (csináltunk a Dédinek is, természetesen). Úgyhogy Zsófival volt még egy kis munkánk szombat reggel is. :) De végül elkészült, és nagyon szépek lettek. Sajnos fényképek nem készültek, de be fogom pótolni.

Nagyi még szombaton megkapta, mert másnap hajnaltól egészen estig távol volt. Vasárnap a Dédinél kezdtünk, a rossz idő ellenére bkv-val mentünk, és reménykedtünk, hogy nem fog esni az eső, és kiderül az ég, és terveinkhez tartva magunkat mehetünk egy nagyot majálisozni a Városligetbe.

Dédi nagyon örült nekünk, és a Csajok művének. :) Tőlem pedig kapott egy csokor gyöngyvirágot. :) Mire odaértünk hozzá, addigra szépen elkezdett esni az eső, és csúnyán fújt a szél. Kezdtem beletörődni, hogy semmi nem lesz a majálisból. :( Nem időztünk sokáig, mentünk tovább. Csilláékhoz. Illetve a Nagyimhoz, aki ugyan már nem él, de legalább a jeles napokon meglátogatjuk. Anyuval a Csillánál találkoztunk, de sajnos sem Neki sem a Nagyinak nem tudtunk végül virágot adni, mert a buszhoz való futás közben kieshetett a táskám oldalzsebéből a virág. :( Mindegy, nem is ez a lényeg, tudom jól.

Aranyosak voltak a Lányok, mert lent a Nagyinál mondtam Nekik, hogy itt is az egyik Dédijük van, erre mondták is, hogy dedi. Édesen mondják. :) Aztán megsimogatták Ők is a nyughely kövét, ahogy én is szoktam. :) Végül felmentünk a Hugiékhoz. Ja, szedtünk egy kis virágot, amit Zsófi átadott a keresztANYUKÁjának. :) Nagy nehezen lehiggadtam az időjárás okozta csalódás miatt. Mielőtt indultunk volna haza, mivel úgysem volt semmi nyitva, gondoltam, fényképezkedhetnénk egyet. Hááát, Kincsőnek egyáltalán nem volt kedve fotózkodni...

Anyuval mi is fényképezkedtünk. Olyan ritkán készül kép rólunk.

Csillának sikerült elkapnia egy fotó erejéig Kincsőt is, de Zsófival sok kép készült. :)

Hazafelé már a metrón elaludt a Zsófi Anyu karjában. Ez azért is érdekes, mert még soha nem aludt így el.

 A villamoson végül Kincső sem bírta nyitva tartani tovább a szemecskéit. Itthon aludtak tovább az ágyukban.

Sajnos nem tudtunk idén majálisozni. Elszomorított, de reményekkel telve várom a gyereknapot, ahol kiélhetem majd magam. :) Remélem!!!

ui.: Igyekszem fényképeket készíteni a Nagyszülőkkel, Dédivel a Lányokkal és műveikkel. :)