Csilláéknál

Vártuk a vasárnapot, és kicsit izgultam is, mert a Hugom főzött, aki utál főzni, és valahogy semmi érzéke sincs hozzá. Ő nem érzi, ha sós, vagy sótlan az étel, max. az zavarja, ha csípős, azt bezzeg érzi! :) Gondoltam, legalább a Lányoknak viszek valami ennivalót, hogy Ők tuti jót egyenek, de ezt azért sem tettem meg, mert bunkóság lett volna részemről ez a bizalmatlanság, másrészt pedig ott van Zoli, aki jól főz, és szeret is, tehát csak ott lesz a Csilla mellett és nem hagyja, hogy valami rosszat tegyen... :) Aztán végül pont a Zoli miatt nem lett olyan a savoyai hús, amilyennek lennie kellett volna, na mindegy. :)

Csajokat reggel megpróbáltuk korán elaltatni, majd 10 órakor fel is ébresztettem Őket. Valahogy nem működik mostanában az alvásuk rendesen, úh. nagyon gondolkozom egy időkorlát meghatározásával, de ez más téma. Bementünk a Nagyiékhoz, vittünk virágot Nekik.Csilláéknak is vittünk, nem teljesen virágot, és más apropóból. Nagyon szép lett a lakás a parkettával, teljesen más belépni is már. Biztosan tetszene a Nagyinak is. :) A konyha Gábor keze munkáját dícséri, ami szintén nagyon tetszetős, szerintem. Fiatalos, vagány.Még itt is van mit szépíteni, de hát, sajnos nem megy az olyan gyorsan, és könnyen, ahogy azt szeretnénk. Szép lassan minden a helyére kerül. :)

Tipikus magyar vasárnapi ebédet kaptunk: húslevest, rántott húst, krumplipürével, illetve volt ez a savoyai hús is. Csilla készített még kókuszgolyót is, én pedig sütöttem Zoli kedvéért szombaton egy Esterházy tortát.

4 óra előtt indultunk haza, így is későn, Lányoknak kellett még aludniuk egyet, amit végül az autóban tettek meg, aztán Csilláék 5-re jöttek hozzánk, mert aznap Ők vállalták a Csajok felügyeletét, míg mi Gáborral tánciztunk egyet. :) Ahol ismét jól megfájdult az egyébként még mindig nagyon fájó derekam, úh. tegnap nem is mentem tornázni sem, és nagy valószínűséggel a holnapi zumba is ki fog maradni. :(

Szóval feltöltődtünk hétvégén, Gábor is újult erővel vethette bele magát a munkába, amiből szó szerint ki sem látszanak Balázzsal, ha minden igaz év végéig így is marad. Jól is fog jönni a pihi Tücsiéknél. :)

Drága Hugicicám és Zoli, nagyon szépen köszönjük ezúton is a vendéglátást és a gyerekek felügyeletét, nagyon jól éreztük magunkat nálatok, és az ebéd is finom volt, kár volt félni tőle. :)

Őszi séta

Szerencsénkre ismét egy gyönyörű őszi szombatunk volt. Monorról hazafelé beszéltük Gáborral, ha már nem sikerült a Monori erdőt megnéznünk, akkor menjünk máshová, használjuk ki a szép időt. Így jutottunk el a pár héttel ezelőttre tervezett Normafához. Nem teljesen ott sétáltunk, valószínűleg nagy szerencsénkre, mert alig találtunk parkolót, annyian voltak a környéken. Csak mentünk, hagytuk, hogy a lábunk mutassa az utat. Nem is csalódtunk. Lányokat elég hamar kivettük a babakocsiból, amit a biztonság kedvéért vittünk magunkkal, na meg azért, mert nem sokat aludtak aznap napközben a Csajok, és nem tudtuk, hogyan fogják fogadni az erdős sétát. Mint mindent, ezt is örömmel vették. A mellettünk elrobogó kisvasút hangjától sem ijedtek meg. De ez nekünk már természetes. :)

Nem győztem betelni a csodás látvánnyal, amit csak a sok szemét rondított el. :( A Csajszik tökre élvezték a sétát, a levelek rugdosását (!), a kellemes időt. Ismét élmény volt Velük lenni. Csak áradozni tudok Róluk, olyan jó partnerek mindenben. Ilyenkor nem számít, hogy fáradtak, nem aludták ki magukat, eszükbe sem jut az éhség sem, bár mindig viszünk magunkkal ennivalót is Nekik. Szóval, fantasztikus Lányaink vannak, az az igazság. :)

Folyómeder felett átívelő fatörzsön csücsülünk:

Zsófi élvezi a leveleket:

Így is dobálták a leveleket, nem lehetett haladni tőlük, úgy tetszett nekik:

Kincső valamivel elvágta a kezét, mikor dobálta maga körül a faleveket:

Itt már az autó felé megyünk:

Ilyen szép és tartalmas szombati napunk volt. :)

Autó

Gáborom, mint a legtöbb férfi, imádja az autókat. Persze, nem mindet kivétel nélkül, és azokat sem azóta, mióta az eszét tudja, hanem ahogy az ember ízlése változik ételben, ruhában, parfümben, úgy nála az autók is. A Mini az örök kedvenc. Mondhatni a családjuk mindenkori autója, hiszen már gyerekkorában Minivel járták a világot, és Neki is van egy gyönyörűséges Minije, amit sajnos nem tud/unk kellően kihasználni, a nevében rejlő nagysága, illetve "minisége" miatt. Ettől függetlenül imádja, imádjuk, és nem válnánk meg tőle, ha csak nem muszáj. Egyébként Apukájának is van egy Minije, az combi, egy ideje szerelgeti, szeretgeti, ahogy csak egy férfi tudja imádott autóját. A Csajok is imádják különben a kék Minit.

 Kincső a volánnál:

 Profin kezeli a váltót is:

 Zsófi a volánnál:

 Ő is jobban érzi a váltót, mint az anyja (nem nehéz):

Szóval, a Lányok közlekedés szempontjából az autót szokták meg. Azért amennyire tudom, igyekszem a tömegközlekedést is beiktatni a hétköznapjaikba, vagy legalábbis az életükbe, hogy tudják, nem csak autó van a világon. Ezt egyedül még nem annyira tudom, de talán azért nem, mert nem vagyok rászorulva.

Gáborom másik autója a munkája miatt kell, ő az ellentéte a mininek méretileg, hiszen nagyrészt bútorokat szállítanak vele. Imádom Pözsit, nagyon jó volt vele kirándulni, főleg azért, mert jókat aludtunk benne, és azért, mert magas, és sokkal jobb a kilátás, mint egy sima személygépkocsiból.

Volvonk a családi autó. Mindig szerettem volna egy Volvo-t, valamiért odavagyok értük. Mikor a Csajok születtek, akkor vette Gábor a "nagy fehér rettenetet". A pénzt, amibe került, az unokatesójától kaptuk, a Lányok születésére. Nem akartam elhinni. Azóta is egyfolytában hálás vagyok érte Zolinak.

Ez a kép aznap készült, mikor hazajöttünk a kórházból:

Nagyon elégedettek vagyunk a mi "kis" volvónkkal, mégis néha felmerül bennünk, hogy kicsi. Ugyan családunkban én vagyok az, akit az "elégedetlen" jelzővel lehet sokszor illetni, de ez nálam nem az életkörülményeinkre vonatkozik, hanem úgy általában a hétköznapokra. Szerintem ez azért van, mert unatkozom. Nem a Csajok vagy Gábor mellett unatkozom, hanem magam mellett. Megszoktam, hogy folyton úton vagyok, hogy megyek, utazok (bkv-n, és nem nyaralni!!!), emberek vesznek körül, legrosszabb esetben minden harmadik nap másik családnál vagyok, más gyerekekkel, akiket ugyan ismerek, mégis változatosság van a hetemben. Egy ideje végülis egysíkú az életem. Unalmasnak nem mondható, mindig van mit tenni, csak hát... ez nem ugyanaz. Ezt az anyukák értik a legjobban, miről is írok itt. De nem erről akartam írni, úh. vissza is kanyarodok az eredeti témámhoz.

Volvo-val megyünk mindenhova 14 hónapja. Ha kiruccanunk, akkor elég, még pelenkázni is tudunk benne aránylag kényelmesen, jól le lehet fektetni az első ülést. Kényelmes is, ha már az ülésről írok. Közel vagyunk egymáshoz Gáborral. :) Pözsiben nem igazán értük el egymást. :) Mióta a Lányok nem a babahordozós ülésben utaznak, nem ülök hátul Velük. Ez egy pár alkalom alkalmáig bizony furcsa és bevallom rossz is volt - nekem. A Lányoknak szinte fel sem tűnt... :( :)) max. az, hogy kilátnak az ablakon kényelmesen. :)
Nagy a csomagtartó, az ikerbabakocsi pont befér. Ha 5 centivel nagyobb lenne, már nem biztos, hogy lecsukható lenne a csomagtartó. Sok minden belefér a babakocsi mellé is, Akár két utazóágy is. Bizony. Plusz az etetőszékek, a fürdetőkarikák, a táskák, a játékok, meg amit ilyenkor vinni szoktunk magunkkal. Tehát nagyon, de nagyon sok minden. Ha a Tücsiékhez megyünk, ilyeneket nem viszünk magunkkal, természetesen.

Oda szeretnék kilyukadni, hogy mindezek ellenére Gáborom az utóbbi időben elkezdte nézni az autópiac kínálatát. Annak ellenére, hogy leghamarabb másfél év múlva szeretnénk (ill. ő szeretne) új (értsd: használt) autót venni. Igazából egyetértek Vele, mert én is imádtam a Pözsiben aludni, kényelmes volt a benne lévő mobil-wc is, és mindezt a Pözsivel már nem tudjuk megtenni, lévén ő 3 személyes. Tehát szeretnénk egy kisbusz félét, amiben mind a négyen (legalább négyen) kényelmesen elférünk, tudunk bele ágyat tenni, és a mobil wc is kényelmesen elfér. Gondolom, ahogy nézegette Gáborom a nagy munka közben ezeket az autókat, úgy tévedt az amerikai autókhoz. És itt szerelmesedett bele a dodge-ba. Remélem, jól írom! A hátsó üléssor végülis egy kanapé, ami ággyá nyitható - távirányítással. Tv van benne, felül külön kis felnyitható ajtajú rekeszek, automata sebváltó (miattam, hátha rászánom magam végre a vezetésre), és persze csupa bőr - általában. Hát, egy ilyen autót mentünk el megnézni szombaton Monorra. Mert ráértünk. Gábornak bejött az autó, nekem nem annyira. Nekem inkább a kiskutya tetszett... :) Tágas egy jármű, az biztos, puha szőnyegezett a padló, mezítláb is jó lehet benne lenni. A kislánnyal beszélgettem, míg Gábor az apukával, és aranyos volt, ahogy mondta, hogy ő nem akarja, hogy mi megvegyük az autót. Kérdésemre, hogy miért ne, azzal a felelt, hogy azért, mert nyáron mikor lementek a Balcsira, olyan jókat aludtak benne. :) Bájos volt. :)

Ezzel az autóval már kényelmesen ki tudnánk menni a Tücsiékhez, ismét nem kéne néznem, mennyi ruha fér be a csomagtartóba, berakhatnék bármit, ami az eszembe jut. Ha viszont kirándulás, és kocsiban alvás szempontjából nézem, akkor lehet, hogy a lenyitott kanapé elég lenne négyünknek, de akkor szerintem a mobil wc és a csomagok már elég szűkösen lennének... tehát a válaszom Gáborom kérdésére, hogy na, milyen az autó, hogy tetszett, sajnos negatív volt. Inkább egy nagyobb, de kevésbé luxus belsejű kisteherautó, kisbusz, ahol minden elfér. "Szerencsére" nem fogunk ezen (sem) összeveszni egyhamar, még tudjuk mire költeni a befolyó kis pénzünket, ilyen nagy befektetés várat még magára egy darabig. Ha eljön a vásárlás ideje, akkor majd alkudozunk, kompromisszumot kötünk egymással és a pénztárcánkkal, és végül úgyis megvesszük azt az autót, amelyiket Gábor akarja. :)

Ha már nagyon választanom kéne, akkor e mellett döntenék: Dodge

14. hónap

Ma töltötték be a Lányok a 14. hónapjukat. Napról napra ügyesebbek, az elmúlt egy hónapban rengeteget fejlődtek. Kincső is gyönyörűen megy egyedül, akár 10 lépést is, ha nem áll semmi az útjában. Szerintem sokkal stabilabb a menése, mint Zsófinak, aki szintén sűrűn áll fel egyedül, bárhol, ahol éppen eszébe jut, és megy, ameddig akar, vagy amíg nem állja útját akadály. Egyre csacsogósabbak, szinte egész nap dumálnak, be sem áll a szájuk. Ez néha ugyan a visítás, amit a másik váltott ki belőlük, de azt kell mondjam, hogy az egy héttel előtti állapothoz képest jóval kevesebbet vesznek, verekszenek össze. Van nap, hogy egyáltalán nem. Olyan nincs, hogy egy nap többször, tehát ez jó irányba változott. Tegnap végre megúsztuk sírás és vízbe kakilás nélkül a fürdést + hajmosást. Ehhez kellett egy kis figyelemelterelés, és sok sok játék, hogy észre se vegyék, főleg Kincső, hogy mosom a haját, és főleg, hogy öblítem le... Tök jó volt. A hangulatuk végig remek volt, nem volt sírás a hajtörlés, öltözködés, hajszárítás közben sem. Igaz, tegnap egész nap Velük voltam (előtte pár napig sokat takarítottam, sütöttem, főztem), a főzést is sikerült úgy alakítani, hogy ne szenvedjenek belőlem hiányt, és délután elmentünk babakocsival a piacra, Nagyi is elkísért minket, és hintáztunk is egy hatalmasat. Van a lakótelepen egy 4 hintából álló kis rész, ebből kettő babahinta, és itt sosincs senki, ezért, amikor piacra megyek babakocsival (általában egyedül), akkor hazafelé mindig meghintáztatom itt Őket. A játszótéri hinták egyike mindig foglalt, és sajnos egyedül a két gyerekkel két játékot egyelőre nem tudok játszani, úh. a játszótér az továbbra is két emberes.

Megtanulták azt is, hogy ha elénk állnak, ill. térdelnek, és felfelé nyújtják a kezüket, akkor ezzel a tudtunkra adják, hogy szeretnék, ha felvennénk Őket. Kincső ezt kb 2-3 hete teszi, Zsófi jó másfél héttel utána kezdte el.

Kincső két napja tologatja a kisautót. Nagyon ügyes. Nem is fordul el a kormány, érdekes módon. Felülnek rá már mind a ketten, jó lenne, ha megtanulnák már azt is, hogyan kell magukat hajtani. Nem lustaságból írom ezt, hanem mert 3 napja egyre erősebb derékfájásom van, és ettől nem tudok úgy mozogni a Csajokkal, ahogy szeretnék. :(

Kincső nagy kedvence séta közben a "sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk..." dalocska. Ő már az első csücsnél egyből leguggol, nem várja meg a végét, tök édi. :) Zsófinál hangulatfüggő ez.

Little People-t olyan ügyesen kezelik, pedig még csak pár napja kapták, de már tudják, mit kell megnyomni, hogy csilingeljen, zenéljen, stb, azon kívül Zsófi a babát be tudja tenni a mozdonyba, ami szerintem szintén ügyességre vall. Büszke vagyok Rájuk. :)

Hmm, most más nem jut eszembe, ami új tudomány lenne a legutóbbi dicsekedés óta. Képet holnap készítünk Róluk, ma valahogy nem jutottam odáig. Le kéne vágni a frufrujukat is. Lehet, holnap arra is sort kerítünk, ha hazajöttünk Monorról. Meglátjuk.

Hat Lány egy helyen

Tegnap végre elérkezett az a nap is, amikor nem jött közbe semmi, és Szilvi a négy Lánykájával el tudott jönni hozzánk. Többször meg volt már beszélve időpont, de hol egy betegség, hol egy fellépés, lovaglás, vagy más sport esemény miatt nem tudott összejönni a látogatás. Ezt a hetet is már több hete lebeszéltük Szilvivel, és drukkoltam, nehogy megint közbejöjjön valami. Nagyon vártam, hogy ideérjenek, már nagyon régen láttam a Csajszikat. Ebből a szempontból is jó a blog, hogy legalább itt nyomon tudom követni az életüket, a fejlődésüket, mikor mit szeretnek, stb.

A megérkezésük nagyon jól volt időzítve, mert a Lányok túl voltak a délelőtti alvásukon és a tízóraijukon is, tehát jókedvűek voltak, és kipihentek. Sajnos Őket nem tudom egy mozdulattal átállítani, mint az órát, úh. nekem sincs már 7-fél 8-ig alvás, lustálkodás, hanem 6-kor, de legkésőbb fél 7-kor fel kell kelnem. :( Viszont este is korábban kell fürdetni, max. fél 7-ig bírják a Csajok, utána már kínzásként élik meg, ha nem megyünk fürdeni.

Szóval, végre megérkeztek Szilviék, akiket a Lányaim csak néztek és néztek, de egy cseppet sem rémültek meg a sok sok idegentől. Pont előző nap állapítottuk meg Gáborral, hogy a Lányaink nem egy ijedős természetűek. Se a nagy plüsstől nem rémülnek meg, sem a távirányítású autótól, se a hirtelen zajoktól, szóval jó az idegrendszerük.

Olyan kép, természetesen, nem készült, ahol mind a 6 Lány a kamerába néz,

de nem is ez volt a cél.

Zita és Klára egyből nekiálltak kipróbálni a Lányok játékait, amin jókat mosolyogtunk Szilvivel, míg Emma szinte azonnal babázni kezdett - Kincsővel. Zsófi felfedezte a hatalmas szatyrokat, amikben a Little People figurák voltak, amit a négy Lány önzetlenül odaajándékozott Nekik. Ezúton is köszönjük szépen!!! :)

Imo is kipróbálta a játékokat, Kláránál a nyerő leginkább a barkácskészlet a kisautó volt:

Igaz, Szilviék "elmulasztották" a babázós korszakot, de lehet, hogy jobban jártak a mostani korral, mert így legalább tudtak valamit kezdeni a Lányok a Lányokkal. :)

Az én Lányaim nagyon élvezték az új kis barátaik társaságát, akik mellett még azt is elfelejtették, hogy eljött az alvás ideje. :) Azt hiszem, hogy a négy Lány is jól érezte magát nálunk, annak ellenére, hogy a játékok nem az Ő korosztályuknak megfelelő, azért mindig találtak valamit, amivel elvoltak. :)

Zsófi odavolt Emma cipőcskéjéért, vagy zoknijáért, nem is tudom, minek nevezzem. Az orrán volt egy kis plüss tigrisfej, ami másodszülöttem tetszését annyira elnyerte, hogy folyton "csókolgatta" Emma lábát... :) Nagyon édes volt, ahogy hol az egyik lábára bukott rá, hol a másikra, hogy Emma menni sem bírt ettől. :))

Sajnos sok kép nem készült, pedig lett volna mit fotózni, mert a pizza készítésével ment el az időm nagy része, ami szerencsére mindenkinek nagyon ízlett, ami nem csak abból derült ki, hogy dícsérték szóval, hanem el is fogyott az utolsó falatig. :) Szinte már nem is volt hely a muffin-nak, amit előző este sütöttem, tudván, szeretik a Balogh Lányok.

Miután lefektettem a Csajokat, maradt még egy kis idő, amit nem mással, mint az origamival töltöttünk el. Sajnos több idő nem volt, menniük kellett, mert edzések vártak még Zitára és Emmára. DE megbeszéltük, hogy a következő találkozásig nem fogunk újabb egy évet várni, és több időt hagyunk magunknak a kibontakozásra. :)

Jó volt nagyon látni a Lányokat, akik sokat nőttek, fejlődtek, "komolyodtak", mióta eljöttem Tőlük. Furcsa volt számomra az is, hogy most Ők vannak nálunk, nem én Náluk, és az asztalnál ülnek az én Lányaim is. Klára és Imo volt a 2. ikerpár, akiket megismertem, nem is tudom, mennyi idősek voltak, talán fél évesek lehettek... Szilvi, segíts, Te talán jobban emlékszel rá! Azt tudom, hogy picik voltak még nagyon, aztán már nem csak babakocsiztunk, hanem kézenfogva sétáltunk a környéken, motoroztunk nagyokat, játszottunk napokon át, hogy sokszor észre sem vettük az idő múlását, már este is lett a végén. Érdekes volt a személyiségük alakulása is, hiszen Imonál szinte végig megmaradt a Barbie és hercegnő imádat, és e mellé társult a ló "őrület", amit Nővéreitől leshetett el. Kláránál nem emlékszem hasonló "örök szerelemre". Ami még megmaradt bennem, de nagyon, az evésük. Ez a mai napig így van, ahogy látom, olvasom. Imo mindgi gyönyörűen evett, azt hiszem, nem is volt válogatós sem, de Klárinál sem emlékszem olyanra, hogy valamit ne evett volna meg, viszont Neki mindig legalább 3x annyi idő kellett egy falat megrágásához, lenyeléséhez, mint Imónak. És nem Imo habzsolt, hozzátenném. :) Éppen ezért (is) jó volt látni, hogy Klári szépen ette a pizzát, amit készítettem, és kétszer is repetázott belőle. Ja, és még muffin-t is evett... :)

Szóval, Lányok nagyon örültem a találkozásnak! :) Kész Hölgyek vagytok mind, nagyon aranyosak, kedvesek voltatok, és figyelmesek a Gyermekeimmel. :) 

Nagyon szépen köszönjük a látogatást, a játékokat, amit azóta sem adnak ki a kezükből, nagy örömöt szereztetek nekünk, és várunk Benneteket máskor is nagy szeretettel, amikor csak erre jártok, vagy időtök van eljönni hozzánk. :)

Hadd fejezzem be egy olyan képpel a bejegyzést, amit nekem hoztak a Lányok, a saját kezük munkájával leptek meg, ami a legértékesebb ajándék:

Köszönöm szépen! :) Puszi Nektek! :))

Papa 55. szülinapja

Nagyon jó egészséget, sok boldogságot kívánunk Neked nagyon sok szeretettel, drága Apucikám 55. születésnapod alkalmából! :)

Már szombaton megünnepeltük, összegyűltünk, hogy felköszöntsük Aput, akit végülis "csak" Papának szólítunk az unokák előtt. Egy évvel ezelőtt ez még nem volt teljesen kialakulva, hogy hogyan is fogjuk Őt hívni.

Sajnos egyre inkább csak ünnepek alkalmával tudjuk összehozni a kis családunkat, pedig tényleg nem vagyunk sokan, de valahogy  mégsem jön össze sűrűn, hogy egyszerre legyünk mind egy helyen. Ilyenkor aztán nagyon hamar vége is lesz a napnak, azon kapjuk magunkat, hogy valaki már búcsúzkodik, pedig még nem is tudtunk mindent megbeszélni, amit szerettünk volna.

Na, de kezdem az elején. Aránylag későn keltek a Lányok, ezért még reggeli előtt kimentünk Fótra, és pont úgy értünk ki, hogy éhesek voltak. Csilláék utánunk érkeztek meg pár perccel, így Apu végül nem úszta meg a reggeli készítését. Ezt akár idéző jelbe is tehettem volna, hiszen Apu mindig is szeretett gondoskodni rólunk, és már előző nap megkérdezte, hogy kint reggelizünk e, és akár csak a Hugomék, mi is nem-mel feleltünk, a Csajokra hivatkozva. Akik, szintén reggeli nélkül érkeztek, úh. együtt ettünk, mint a régi szép időkben. :) Lányoknak bundás kenyeret kértem, azt gyönyörűen meg is ették. :) Aztán mentek is aludni, mert elég lassan indultunk el, az autóban nem aludtak, úh. álmosak voltak. Csak Kincső aludt, de ő viszont egy jó nagyot. Zsófi kidobta az ágyból mind a cumiját, mind az alvókendőjét, így nem tudott elaludni, és nem is aludt. Ennek köszönhetően felváltva aludtak a Lányok, mert csak az ebéd idejére voltak mind a ketten egyszerre ébren, ebéd után Zsófi ment aludni, Kincső nem, ő nagyon éber volt.

Ebédre volt bableves, amit Zsófi meg is kóstolt, ha már nem aludt.

A második rántott hús, csirke, sajt volt, krumplival. Természetesen mind az ebéddel, mind a köszöntéssel megvártuk, amíg Kincsőnk is felébred. Aztán énekeltünk. Mert ez nálunk jár az ünnepeltnek, akár gyerek, akár felnőtt. :) Apu még a köszöntés erejéig sem vált meg a kötényétől... :S

Megkapta Apu a tortát is, amivel egy picit eltököltem, de megérte, mert nagy sikert aratott mind a kinézete, mind az íze. Csokitorta volt, amit még sosem sütöttem, ezért két fajta krémet tettem bele, de legközelebb már tudni fogom, melyik a finibb. :)

A horgásznak természetesen a hal alakú torta jár. :)

Anyu nagyon finom gesztenyés tortát sütött, még nekem is ízlett, pedig nem vagyok oda a gesztenyéért, de ez tényleg finom volt.

Tehát attól eltekintve, hogy a Lányok felváltva aludtak, minden jól ment. Mint mindig most sem unatkoztak a Csajok, kényeztetve voltak végig:

Még a lego is előkerült:

Sajnos olyan kép nem készült, ahol Apu van mind a két Lánnyal, sőt, olyan sem, ahol egyenként van Velük, de ezt pótoljuk vasárnap, mert akkor megyünk Csilláékhoz. ÉS Csilla fog főzni!!!!!!!! Majd erről is beszámolok. :P

Zsozso 12. foga

Tegnap vettem észre, hogy Zsófinknak kibújt a 12. fogacskája. Felül jobb oldalon az első kisőrlő.