Pancsi

Pár napig nem volt internetünk, valamelyik kábel kicsúszott a helyéről, de tegnap este Gábor megcsinálta. Imádom, hogy mindent meg tud csinálni, olyan ügyes! :)

Kedd este elmentünk kis medencét venni a Lányoknak, hátha jobban viselik a nappalokat. Hát, nem viselik jobban, de a medencét élvezik. :) Zsófi az első két perc után hasra vágta magát, majd reflexszerűen egyből a hátára fordult. Jól meglepődött, valószínűleg meg is ijedt, de egy gyors figyelem eltereléssel annyi ideje sem maradt, h átgondolja, hogy most sírjon vagy ne. Nem sírt. Tovább pancsolt. Két kézzel. Kincső óvatosabb. Ő nem pancsol a kezeivel, az esti fürdetésnél sem. Ő csak csücsült a medencében, néha elkapott egy-egy játékot, azzal játszadozott egy picit, majd egy másik után nézett.

Aztán amikor második alkalommal ültek be a medencébe, egy idő után UNTÁK magukat!!! Ezért tegnap nem fürödhettek. Megsértődtem rájuk. A ma reggelt ismét egy jó órás sétával kezdtük, azt sose unják meg, most alszanak, de utána pancsolhatnak.

Szóval nehezen bírják ezt a hőséget, én is, dübörög a légkondi, mikor nem vagyunk a házban, vagy alszanak, nem akarom megkockáztatni, hogy megfázzanak, de még így is eléggé felmelegszik a ház délután.

És akkor a képek, amik nélkül nem ér semmit egy bejegyzés sem: :)

Balra Zsófi, jobbra Kincső látható

Zsófi vigyorog a kamerába. :)

Kincső: hűű, mid van Neked!? :P

Zsófi: hopp, megvagy! :)

Dolgos hétvége

Gáborommal megbeszéltük, hogy bármennyire is jó időt jósolnak, nem megyünk fel Bánkra, hanem befejezi a fürdőszoba padlóját, ami ha nem is félbe lett hagyva, de nem volt még kész. A padló most már készen van, végülis a fal is, csak még fel kell raknia a falra a faburkolatot, de azt a mostani hétvégére ígérte. Ezen kívül meglepett minket is egy spalettával. Úgy látszik, neki is nagyon tetszett a Lányoké. :) Mikor megismerkedtünk, Gábornak nem volt semmilyen függönye, csak egy fehér rolója az ablak előtt, ami semmit nem sötétített, én viszont CSAK sötétben tudok jót aludni (tudom, csukjam be a szemem). Sikerült "kiharcolnom" egy bordó sötétítőfüggönyt, ami végülis egy kompromisszum volt részünkről. De úgy látszik, Gábor megszerette időközben a sötétet. :)

ÉS még valami lényeges is elkészült, a Lányok "járókája"!!! Igaz, ez még pénteken, de végülis ez is hétvége... :)

Ez csak a fele a járókának, a többi elem nincs még hozzácsatolva. Így sikerül azt a részt lekeríteni, ahová a Lányok nem mehetnek. Jóval nagyobb, mint akár két iker-járóka, ez főleg nekem jó, nem érzem úgy, hogy ketrecbe zártam a Gyermekeimet.

Tehát, ha lassan is, de szépülünk. Muszáj. A keresztelőre kész kell lennie mindennek. Kinéztük a parkettát is, most arra gyűjtünk. :) Gyűjtenénk, ha nem kéne mindig elkölteni másra. :)) De nem idegesítjük magunkat ilyenekkel, mert eddig is mindig meg tudtuk oldani, ami kellett, azt megvettük, így vagy úgy. Tudom, most is így lesz. :)

Vasárnap végül kiszabadultunk itthonról, és lementünk a Dunára, katasztrófa-turistáskodni... Elég elszomorító a helyzet szép hazánkban, adakoztunk is, reménykedve, hogy egy része az összegnek eljut a rászorulókhoz. Nagyon megvisel minket, amit látunk a tv-ben, ilyet még nem láttunk itthon. Furcsa, az emberhez eljut a külföldi katasztrófa híre, sajnálja is az ott élőket, de igazán együtt érezni Velük akkor tud, amikor maga is hasonló helyzetbe kerül. Ehhez nem kell közvetlenül átélni, természetesen, bőven elég, hogy a honfitársainkkal esik meg, hogy egész életük munkája elvész napok alatt. Borzasztó. :( Tegnap is kisétáltunk a Dunához, egy nap alatt sokat emelkedett a víz szintje. Ahol előző nap még "áztattam" a lábamat, az hétfőre jócskán víz alatt volt. Nem is tudtunk elsétálni a "Duna-party"-ig, ahol vasárnap jégkrémeztünk is egyet. A felső úton el tudtunk volna sétálni, de már elég volt aznapra, menni kellett haza, későre járt az idő. Érdekes, hogy a Lányok mostanában nem alszanak el a babakocsiban. Annyira élvezik a nézelődést, hogy lehetnek bármilyen fáradtak is, nem alszanak el semmi pénzért. Persze ennek is meg van a hátránya; mire hazaérünk jó nyűgösek.

Zsófi van a látható oldalon.

Itt pedig Kincső élvezi a Duna látványát.

Ez pedig már egy hétfői kép.

Reméljük, hogy most már javulni fog a helyzet, és nem kell további házösszedőlésekről hallanunk.

Nem tudom, ki mennyire érzékeny a frontokra, de én ma úgy ébredtem, mint aki egész éjjel bulizott, és utána még lefutott egy maratont - vagy legalábbis nem hiszem, hogy egy ezek után jobban érezném magam -, és hát egész nap elég, hogy is mondjam, érzékeny vagyok. :) Sajnos nem csak én, hanem a Lányok is. Nem lehet ma semmivel a kedvükben járni. Szinte egész nap üvöltenek. Már pelenkára vetkőztettem őket, lemostam a kis testüket nedves ronggyal, na ez végre segített valamit. Remélem, ma veszünk egy kis medencét nekik, mert még egy ilyen napot ép idegekkel nem fogok kibírni. Ez nem vicc. :) Ja, és ma ittam egy kávét is!!! Még pocakos időszakom előtt ittam utoljára - mondjuk nem is vagyok nagy kávézós, de néha MUSZÁJ inni egyet (és bebeszélni magamnak, na ettől vagyok sokkal jobban). :)

Zsófi 5. foga

Zsófi 5. fogacskája is kibújt tegnap. Ismét minden jel nélkül. Kincső továbbra is fogzás gyanús, de még mindig "csak" 3 foga bújt ki. Zsozso elhúzott. :)

Díjat kaptunk

Már egyszer kaptunk díjat Natimitől, de akkor nem tudtam mit kezdeni vele, nem tudtam átmásolni, bénáztam, mérges lettem, és nem kértem segítséget sem. Most másképpen cselekedtem, nem restelltem segítséget kérni, s kaptam is, köszönöm Izabella.

1.Köszönjük szépen Izabellának, Szabina és Júlia Édesanyjának a díjat.

2. A logót kirakom a blogomba

3. A szabályzatot kirakom a blogomba.

4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet és értesítem róla Őket

5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba

Született tehetség lettem ... :) Köszönöm szépen a díjat Izabellának.

És a teszt,ami a szabály része:

1. Név: Gombár Vivien

2. Becenév: Vivi, Viv

3. Lakhely: Budapest, Magyarország

4. Születési hely: Budapest

5. Magasság: 171 cm

6. Névnap: dec. 2.

7. Foglalkozás: jelenleg Anya, de babysitter (végzettséget nézve: német nyelvtanár, és rádiós műsorvezető)

8. Testvérek: egy Húgom van, Csilla

9. Anyanyelv: magyar

10. Beszélt nyelvek: német

11. Gyűjtemény: -

12. Kedvencek:
Ország/nyaralóhely: Magyarország, és ezen belül bárhol
Étel: csirke, sokféle változatban, saláták, zöldségek, főzelékek
Mese: Egyszer egy királyfi...
Film: Úton hazafelé, Halálsoron, Álarc

13. Cipőméret: 38

14. Iskola: Kolozsvár utcai általános iskola, Szász Ferenc kereskedelmi szk.iskola, majd technikum, Kodolányi János Főiskola

15. Zsebpénz: ?

16. Álom: Sok mindent szeretnék, de nincs olyan, ami nélkül ne tudnék élni. Egészség, jókedv, szeretet és munka legyen mindig a családban, barátainknál, ismerőseinknél, és mindenkinél. Többre nem vágyom.

17. Háziállatok: kutya, macskák, teknős

6 blog társam, akit kitüntetnék ezzel a díjjal (hogy ne legyen vita a sorrend miatt, abc sorrendbe tettem...):

-  Ági
- Edith
- Móni
- Szilvi
- Timi
- Timi (Virág, Ada, Máté)

Remélem, elfogadjátok tőlem olyan szeretettel, ahogy én küldöm Nektek! :)

9 hónapos lett Kincső és Zsófi

Ma reggel 6 óra 34 perckor lett Kincső kilenc hónapos. Zsófi pedig 6 óra 36 perckor. Tegnap sétáltam egyet a Lányokkal, kihasználva az esőmentes koradélutánt. Egy asszony miután jól megcsodálta, legyönyörűzte Lányaimat, vállamra tette az egyik kezét, és rám nézve azt mondta: "Szegény ember!" Azt hittem, rosszul hallok! Nem kicsit megsértődve vetettem oda neki, hogy nincs szebb dolog, mint az Ő Édesanyjuknak lenni, és különben is, miért vagyok szegény!? Erre azt mondja, biztos nem volt könnyű megszülni őket. Mondtam, mivel császárral jöttek világra, túl sok dolgom nem volt a születésüknél. Persze rákontrázott, hogy ő amikor szült, mellette egy anyuka szintén császárral szült, és bélcsavarodást kapott. Na, itt elköszöntem tőle...

Szerencsére nem sok ilyen emberrel találkoztam eddig, és bár figyelmeztettek, hogy lesznek ilyen negatív emberek, azt hiszem, erre mégsem lehet felkészülni. Nyilvánvaló, fogalma sincs, miről beszél, soha nem élte át a CSODÁT, ami nekem, nekünk, Gáborral megadatott.

Drága Gyermekeink, nagyon boldog kilencedik hónapos születésnapot kívánunk Nektek! :) Készítettünk ma pár képet, pucérat is, de azokat megőrizzük magunknak... :)

Bal oldali Gyermekünk Kincső, Zsófink a jobb oldali, természetesen. :)

Új frizura

Egy ideje nézem, hogy nem a legjobb a Lányok frizurája, már a szemükbe lóg a hajuk. Ha csatot teszek bele, akkor vagy kiszedik egymás hajából a csatot, vagy kicsúszik magától, mert hát még nem elég dús a hajuk, és nem elég erős. Így maradt az egyetlen választás, le kell vágni. Természetesen szóba sem jöhetett, hogy egyedül álljak neki, néha még a "szimpla" körömvágáshoz is elkélne segítség. Éppen egy ilyen "szerencsés" körömvágást kritizált meg Gáborom. Azóta Ő vágja a Lányok körmét. Ennyi. :)

Tehát szóltam Gábornak, le kell vágni a Csajok haját, amiről ő persze hallani sem akart, de hát meggyőztem, természetesen. Így nekiálltunk. Először Kincső került olló alá, még én is vágtam egy sort a hajából, amit aztán Gábor egyenesített ki. Zsófi hajvágást "élőben" nézhette Tücsi, hála a modern technikának, meg annak, hogy használjuk is a skype-ot, nem jelentett akadályt a majd 1000 km.

A hajvágás úgy zajlott, hogy én lefogtam a gyerek fejét, már amennyire tudtam, Gábor pedig nyisszantott. Szerintünk nem lett rossz az új frizura. Kicsit rövid, az igaz, de majd szoknyában járnak, meg amúgyis van fülbevalójuk... :)

Bánk (2)

Pénteken 9 körül hazamentek Anyuék, egyedül maradtam a Lányokkal. Ez is elég furi volt, viszont nagyon kellemes is.

 Kincsőt fiúnak nézték. :( Baseballsapi lehetett az oka!? :S

Sétáltam Velük egy hatalmasat, segítettem egy srácnak (13 év körüli) megtalálni az osztályát (cserébe le"néni"zett...), majd aludtak a Lányok egy jót a babakocsiban a jó levegőn, én közben felállítottam Nekik a sátrat, és vártam Gábort. :) Végül muszáj volt lefektetnem a Csajokat, mert elálmosodtak, de még nem aludtak, mikor megjött az Apjuk. Volt nagy öröm mind a két (három, négy) fél részéről.

 Pénteken is nagyon jó időnk volt, úh. simán lehettek a Lányok body-ban. 

Gáborom jó negyedórával korábban ért fel, mint ahogy én kiszámoltam, nagyon örültem Neki, alig vártam, hogy végre újra együtt legyünk. Első találkozásunk óta nem töltöttünk két napot külön! Megebédeltünk, pihiztünk egyet, Csajszikák is aludtak ekkor végre, majd ismét útnak indultunk, le a tóhoz, Lányokon lengébb ruha, igaz, Kincsőn megint félreérthető színű ruha volt, de ezúttal megcseréltük a sapijukat, így abból egyértelművé vált a neme... :) A szép napsütésben lett egy kis színük a Lányoknak (meg nekem is), ami nagyon jól áll nekik. Természetesen. :)

Kellemesen telt a délután, Gábor fagyizott egyet, én a lángosra voksoltam, de elég olajos volt, úh. nem is bírtam megenni az egészet. :( Vártuk a fürdetést, mert különleges fürdés várt a Lányainkra. A héten megérkeztek a fürdetőkarikák, amiket rendeltem, és Gábor fel is hozta őket. Bár, nem éppen a zuhanytálcába lett kitalálva, de a lényegen ez nem változtatott semmit: imádták a Lányok!!!

 A fürdetőkarika felavatása.

Másnap Kincső "szerencsésen" beütötte a nuniját, ahogy előrecsúszott benne, úh. aznap elég hamar véget ért számára a pancsi, de hétfőn már ismét élvezte - igaz, Gáborral ment be fürdeni, de ott volt Zsozso, aki nagyon lubickolt a karikában, így aztán ő is belemerészkedett, és nem volt semmi baj, megjött a bátorsága, és nem dobálja magát előre-hátra.

 Itthon, újra szeretik mind a ketten a fürdetőkarikát.

Szombaton csatlakoztak hozzánk Anyuék. Ódákat zengtek az előző esti vonatozásról! Mint már említettem, Áginál olvastam a Gyertyafény Expresszről, ami első olvasásra megfogott. Nekünk a gyerekek miatt egyelőre szóba sem jöhetett, de már tudtam is, kinek, jobban mondva, kiknek lenne ideális ajándék. Naná, hogy a szüleimnek, akik mind a mai napig imádják egymást, bár sok mindent megéltek együtt. Büszkeséggel tölt el, amikor Velük vagyok, hogy mind a mai napig kéz a kézben sétálnak. Ezt mindig szerettem idős házaspár esetében is. Remélem, Gáborral mi is így fogunk sétálni életünk végéig! :)

De visszatérve az Expresszhez, Anyuék nagyon, de nagyon jól érezték magukat, Apu előre fintorgott, hogy biztos akkora adag ételt szolgálnak majd fel, mint a Gordon Ramsey műsorában, úh. előtte be kéne ugraniuk a nemrég nyílt Váci utcai Nordsee-be. Kellemes csalódás érte, mert nem csak fenséges volt a menü, hanem bőséges is. Visegrádig ment a vonat, majd hazafelé Veresegyháza irányába. Ahogy Ágiék esetében, náluk is itt állt meg a csodás szerelvény, és népviseletbe öltözött nénik fogadták őket házi rétessel, amik szintén nagyon finomak voltak. A nénik viccesek voltak, kedvesek. A kiszolgálás a vonaton első osztályú volt, a pincérek nem győzték lesni a vendégek kívánságait. Most hirtelen nem tudom, melyik vagonban utaztak Anyuék, de véleményük szerint a legszebben. :)

Örülünk, hogy sikerült egy felejthetetlen élménnyel meglepnünk Anyuékat, Csilláékkal együtt, reméljük, még sok szép emlékezetes pillanattal tudjuk megajándékozni Őket!