Képek - Zsófi

Képek - Kincső

Nálunk is volt Nőnap

A mi családunkban nem volt jellemző Nőnapot ülni, éppen ezért igencsak meglepett, amikor Gáborom beállított 3 szál hóvirággal. Balázsék kertjéből valók. Kis fejűek, pont amilyet szeretek. Még erre is odafigyelt a Drágám. :)

A tojástartó pont jó volt vázának. Azóta préselődnek. Az első nőnapi virágjai a Lányoknak. Meg kell örökíteni. :)

Fotók

Zsófi és Kincső
Szájukban Tibike ajándéka: Honda-s cumi (Japánból!!!) :)

Kincső és Apa

Zsófi és a Mami

Zsófi

Kincső és Csilla

Zsozso nem akar lemaradni

Már már úgy tűnik, hogy Kincső élni kezd elsőszülött jogával, és ő jeleskedik az "új" dolgokban. Viszont Zsófikánk se hagyja magát, szerencsére, így ma reggel nála is kitapogathattam EGY fogacskát!!!

Hip-hip hurrá, Zsófinak is kibújt a foga! :)

Valószínűleg neki is két foga jön egyszerre, de mivel még csak éreztem, mert mint említettem volt, én ilyen "szájban nyúlkálós" anyuka vagyok, ezért nem merek dicsekedni kettő fogacskával. Egyébként ugyanaz a foga tört ki elsőnek, mint Kincsőnek, azaz a jobb első középen alul. Azt hiszem, eddig stimmel is az előírt sorrend. :) Erről a szabályszerűségről jut eszembe, hogy hétfőn nagyon meg volt elégedve a Csajokkal a konduktor - persze próbált volna mást mondani 25 perces késés után!!! Volt 10 perce a két Lányra, mert utána mentünk útlevelet készíttetni, ahol kereken 45 percet várattak minket - pedig kaptunk időpontot... Na, mindegy, a képeken látszik is, hogy a Kislányok nagyon fáradtak voltak, Zsófi a fényképezés után el is aludt rögtön a vállamon. Ilyen sem volt még. DE egy hangjuk nem volt szinte, úh. le a kalappal előttük. Pedig bíztattam őket az üvöltésre, hátha bejutunk végre. :) Na, mindegy, lényeg, hogy az is el van intézve.

Szóval, a Csajok most úgy néz ki, hogy egyformán "állnak", mind a kettőnek van foga, és mind a ketten egyformán tudnak forogni. Próbálkoznak a kúszással is, nagyon édik, ahogy erőlködnek. Jaj, fel is ébredtek, megyek. Bocsi. Egyszer csak ki tudom majd "beszélni" magam. :)

Helyesbítés

Várnom kellett volna kedd reggelig a jó hírrel, hogy Kincsőnek kibújt és éreztem az első fogát. Ugyanis egyből kettő jön ki neki, és hála a borostyánkőnek :), ami az alvókendőbe van rejtve, miután nem engedtem a gyerekre aggatni, nem fájdalomként éli meg e nem mindennapi eseményt. :)

Aztán még azt is le kell jegyeznem, szintén a tegnapi napra, hogy Kincsőkénk ugyan csak vasárnap fordult meg először, ahogy a Hugicája, balra, tegnaptól jobbra is forog. Zsófink csak próbálgatta ezt, Nővérétől látott technikát alkalmazva - oldalára dől, és ott elidőzik -, de ma nála is megtört a jég, és jelentem: mind a két Lányunk tud mind a két irányba forogni!!! :)

Most csak ennyi, megyünk aludni, mert idősebbik Leányom majdnem elaludt a játszószőnyegen. :)

Fog-as dolgok

Életünk során végig fontos szerepet játszik a fogunk. Már gyerekkorban elkezd minket fog-lalkoztatni. Csecsemőként a szüleink várják, lesik, tapogatják, mikor bújik ki az első fogacska. Utána már magunk várjuk izgatottan, mikor esik ki az első fog-unk, aztán, hogy mikor nő ki az új, végleges csont fogunk. A többi szakaszról nem beszélnék, nem ennyire örömteli. :)

Szerintem nem én vagyok az egyetlen anyuka, aki a gyereke(i) szájában turkál, hogy na, most azért folyik, szó szerint a gyereke(i) nyála, mert jön a foguk, vagy csak úgy, mert nincs kedvük lenyelni. Piros a pofijuk, vajon ez is egy jel!? De nem piros a popsijuk, nem esznek kevesebbet, nincs hasmenés sem. Akkor most jön a foguk, vagy sem? Nekem mikor bújt ki az első? És Gábornak? Vagy ez tök mindegy, ez nem örökletes!?

Tudom, nem központi kérdés, nekem 8 hónapos koromban bújt ki az első fogam, Gábornak - nem tudom, Hugomnak 4 hónaposan, Tücsinek - nem tudom. Be kell szereznem ezeket az infókat.

Na, de hogy ne szaporítsam a szót:
Kincsőnek kibújt az első foga!!!

Hip-hip hurrá! :) Pont Kincsőnek, aki a megszületésen kívül mindenben a második volt.

Kincsőkénk, ahogy folyik a nyála. :)

Egyelőre nincs kint a teljes fog, csak szúr még, de érezni lehet, és engem teljesen felvillanyozott. :) Így már le sem írom, mennyire vacak délelőttünk volt, mert már nem számít, elfelejtődött, lényeg, lesz útlevelük a Csajoknak, nem számít, milyen áron, csak az számít, hogy a Lányaink fejlődnek, szépen, és nagyon gyorsan. Egyre gyorsabban. Sajnos. Már nem csak a kinőtt ruhákon veszem észre, hogy nőnek, hanem a testi fejlődésükön is. Az értelmükről nem is beszélve. (Sóhaj.) Ez az élet, erről szól.

Még mielőtt túl érzelmesbe mennék át, be is fejezem egy köszönettel Gáboromnak, aki elmosogatott helyettem egy nagy rakás lábost és társait, hogy én mindezt leírhassam. Köszi Drágám! :) Szeretlek.