Egyébként, meg mindeközben, meg mialatt... :)

Még az óévben szerettem volna leírni, mi mindent csináltunk az utóbbi 2-3 hónapban, de aztán csak nem jutottam el eddig. Ezért sem tettem többek között olyan fogadalmat, hogy na, majd 2013-ban sokkal, azaz SOKKAL szorgalmasabban fogok újra eljárni ide... :D Ettől függetlenül remélem, hogy fogok időt szakítani az írásra.

Kicsit lestem, megnéztem, melyik volt az utolsó(előtti) bejegyzés, illetve, hogy mikor volt, mert ez a lényegesebb. Október 4.-én. Nem ma volt az sem. A legfontosabb az ovi. Imádják a Csajok. Már amikor tudnak járni éppen... Merthogy október 11-én kijött rajtuk egy máig ismeretlen hányásos, hasmenéses valami, ami miatt 6 hétig itthon voltak. Bizony, hat teljes hétig... Árpi Papa vigyázott rájuk minden délelőtt, amíg én elmentem tanítani, majd hazajöttem. Nagyon örültem ebben az időszakban, hogy napi egy órám van csak, igaz oda-vissza minimum 2 órát utazom, de jól esik a kimozdulás, a tanítási lehetőség, így megéri. Szóval, pár napig volt hasmenés, éjjel, délelőtt hányás. Aztán a hasmenés megmaradt, de a hányás 3-4-5 naponta jelentkezett "csak". Semmi diagnosztika nem vált be, volt széklet mintavétel-vizsgálat, az sem mutatott ki semmit, ahogy a vérvétel is felesleges trauma volt. Voltunk gasztroenterológiai vizsgálaton a Heim Pál Kórházban (november 20-án), de ott sem lettünk okosabbak. Szóval nem tudtunk meg semmit, leálltunk a tejjel, tejtermékekkel, mert lehet, hogy valami vírus fertőzést kaptak és a tejtermékek nem tesznek jót a kiírtásában, meg bélflóra erősítőt kaptak. Aztán végül, amikor kiderült, hogy (valószínűleg) nem fertőzőek, akkor mentek újra oviba (november 21-én). DE ott is maradt a tejmentes étkezés. Ez annyiból állt, hogy amiben valószínűleg van tej/termék, azt kihagyták az aznapi étrendjükből. Aztán lassan visszatért a kakaó a reggelihez, de esténként azóta sem kapnak. És reggelire sem mindig, mert azért még elő-, előfordul a híg széklet minden ok nélkül. :( Egyébként Gáboron is átfutott egy nap alatt, rajtam meg szintén heteken, hónapokon keresztül. Én egyébként lelkileg teljesen kikészültem ebben a bizonytalanságban, hogy nem tudom, mi a bajuk, mikor múlik el, stb.

Ezután jártak oviba 1 hetet, kábé, aztán kötőhártya gyulladásuk lett, ami miatt ismét itthon voltak legalább egy hetet. Szóval, tök jó volt.

De még októberben, az őszi szünetben elmentünk Mattyra, ami Pécs közelében. Egy tanya igazából az egész, illetve egy tanyasi ház, mintha vályogház lenne, kemencés, kályhás fűtéssel. A világ végén, annak is az utolsó háza. :) Nagyon jól éreztük magunkat, 4 napot töltöttünk el ott édes négyesben, meg reggelente a 3-4-5 őzikével, akik pont a ház elé jártak legelni. És mivel elég halkan lett kinyitva a spaletta, így el sem riadtak. :) Gábor vágta a tüzeléshez szükséges fát, én meg a kemencében sütöttem. :) Pedig úgy mentünk el, hogy én is pihenni szeretnék, úh max reggeli teát főzök, mást nem!!! :) Ehhez képest úgy beleszerelmesedtünk a kemencébe, hogy már mentünk is be Siklósra, ahol egy Lidl-ben jól bevásároltunk és nem győztem nem csak ebédet, de vacsorákat is sütni. :)

Azért nem volt mind a 4 nap maga a csoda, mert Zsófink egyik nap fogta magát és belázasodott... 39 fokos láza volt majdnem egy napig. Persze nem volt sem lázmérő, sem lázcsillapító nálunk, mert minek is az!? Úgyhogy tudakozó felhív (az egyébként nulla térerejű házban...), Siklóson a gyógyszertár felhív, autóba bepattanunk, veszek mindenféle "földi jót", autóba vissza, Zsófi kihámoz a ruhából, láz megmér, lázcsillapító bead, spuri vissza.
Hmmm, már nem emlékszem, meddig tartott, mert ma már április van... DE a lényeg, hogy annyira jól éreztük magunkat ott, hogy Anyuéktól már kaptunk is egy hét nyaralási kupont. :)

Pár szó a karácsonyról:

Karácsony másnapján kimentünk a Tücsiékhez, egy hétre vagy hogy, mert én 3-án már mentem dolgozni. Az ünnepek szinte kellemesen teltek, de ugye csak a szépre, jóra emlékezünk, ne maradjon nyoma rossznak. Igazából nem vagyok az ellen, hogy leírjam a rosszat, HA az a Lányokról szól, de itt most csak annyiban lenne szerepük, hogy jelen voltak, egyébként nem igazán tudták, szerencsére, hogy miről van szó. J Ezen a kis incidensen kívül minden szép és jó volt. Műfenyőt állítottunk, pedig nagyon ellene voltam, de szép, nagy műfenyőnk volt, aminek a kinézetén annyira meglepődtünk, hogy akár a következő években sem fogunk felétlenül az igazihoz ragaszkodni – főleg, ha nem lesz rá annyi pénzünk, hogy egy számunkra szép fenyőt tudjunk állítani. J Az ajándékaink is örömöt okoztak, mindenhol, ami szintén egy fontos tényező, mert nagyon szeretünk ajándékozni, örömet szerezni. Egyetlen rossz, kimondottan rossz volt a karácsonyban: az, hogy a Hugomék nem voltak jelen. Zoli még augusztusban, Csilla és Zoé pedig november közepén ment ki Írországba egy jobb élet reményében. Ez, és az érzéseim megérnek egy külön bejegyzést. :)