Ismét óvoda

Megnézve, pár bejegyzéssel lejjebb többször is téma az ovi, de ha megnézzük a megjelenési dátumot, akkor annyira nem vészes, hogy nincs más témám. :P

Most nem kimondottan az oviról szeretnék írni, hiszen sok írnivaló nincs róla. Inkább a hatására térnék ki. 5 hónap után eljutottak oda, hogy egyedül öltöznek, sőt, Kincső kikéri magának a segítséget, ami mondjuk a koruknak is betudhatjuk. Nagyon szépeket alkotnak az oviban, megszerették a rajzolást, színezést. Otthon nem tudtam velük leülni színezni sem, nem hogy rajzolni! Volt egy idő, amikor Zsófi nagyon jó kis embereket rajzolt, majd le is fényképezem. Igaz, testük nem volt, de ettől függetlenül szinte mindenük megvolt. Most leszokott erről, most inkább színes köröket csinál. Sok mondókát tanulnak, énekecskéket, az egyik óvo néni (Erzsike néni) mindent énekbe foglal, így kéri őket, ösztönzi őket, játék elrakásánál, öltözésnél, amit otthon is szoktak alkalmazni.

Van persze hátránya is a közösségi létnek, hiszen nem csak a jók ragadnak rájuk, nem csak azt hozzák haza, hanem a verekedést, durvaságot, undokságot egymással szemben, ami akár tettlegességig is elmegy. Sokszor ezzel nem csak egymást, hanem engem is kiborítanak, pár nap múlva meg idegroncsnak érzem magam. J Aztán vannak napok, amikor angyalok, na jó nem egy egész napon keresztül, nem egy egész délutánon át, én már annak is örülök, ha egy egész fél órán át nyugi van. Szeretet, béke, nyugalom – a hosszú élet titka (meg persze egészség is kell hozzá).

Talán kezdenek ellenállóbbak lenni, talán. Már egy jó ideje nem voltak betegek, bár éjjel elkezdett a Kincső hányni, azóta a Zsófi is csatlakozott hozzá, de egyébként most jó sokáig nem voltak betegek.