Délutáni, esti összefoglaló

Kincső egy óra alvás után felébredt, hogy kakilnia kell. Teljesen úgy ébredt, mint aki kialudta magát. Máskor 2-3 órákat alszanak... Nagyon boldog voltam, mondanom sem kell. Kiki kakilt is, jókedvű volt, nyoma sem volt láznak, hőemelkedésnek... Visszavittem, megértette, hogy aludnia kell még. Igazából kételkedtem benne, hogy el fog aludni, főleg, hogy közben a Zsófi is felébredt. Ezúttal nem csalódtam a megérzésemben, valóban nem aludtak el, de azért sikerült még egy jó félórát ágyban tartani Őket. Nem kényszerítettem, természetesen, hanem elvoltak, először mind a kettő csak magának sutyorgott, motyogott, aztán kezdték egymásnak mondani, végül már jókat nevetgéltek, dumcsiztak. Aztán szóltak nekem, és kijöttek. :) Jókedvűek voltak egész délután. Persze többször rákérdeztek a hajmosásra, mivel tudták, hogy ma bizony nem ússzák meg, ahogy a legtöbb pénteken nem szokták.

Ezúttal Apával mostak hajat (női napjaimat élem, ilyenkor nem fürdök velük, érthető módon). Úgyhogy most úgy zajlott a hajmosás, hogy Apa vizezte, samponozta a hajukat, majd a lemosásnál a karjába feküdtek és én kintről lemostam. Kincsőnek az elejétől nem volt egy hangja sem. Nagyon örültem neki. Zsófi végig üvöltött, kapaszkodott a kezembe, nem bírtam leöblíteni a haját. Végül már megkértem a Kincsőt, hogy fogja meg a Zsófi kezét, meg is nyugtatta. Annyira imádom, amikor ennyire megnyugtatják egymást. Ahogy csak a testvérek tudják egymást megnyugtatni. Imádom Őket. Írtam már? :)

Zsófi

 Kincső

Zsófi

Kincső

Aránylag jó étvággyal ették meg a dupla bundás-kenyeret és Kincsőnek nem tért vissza a láza fekvésig, szerencsére, remélem, nem is fog! Altatásnál a szokásostól eltérően a végén be kellett mennem Kikihez, ki kellett vennem, babusgatnom kellett, ami nekem legalább ugyanolyan jólesett, mint Neki, majdnem el is aludt a karomban, végül szó nélkül viselte, hogy betettem az ágyába. Zsófi néha meg megszólalt, fő témája az volt, hogy holnap csináljunk hóembert. A teraszon. :) Legalább nem kell messze menni. Hihi. :) Szerencsére Ő nem találta ki, hogy vegyem ki Őt is, így egyből ki tudtam jönni a szobából. Nagyon örülök, hogy így vannak szoktatva, mármint hogy nem maradunk bent az elalvásukig a szobában, hanem szépen elalszanak egyedül. Na, megyek tévézni Apával, de ha már egyszer megígértem Orsinak, hogy lejegyzem a mai hajmosást, akkor muszáj volt leülnöm írni. :)