Mivelhogy itthon vagyunk betegen, Lányok részéről, bár lassan csak a Kincső részéről, de részéről egyre nyilvánvalóbban... :( Ma éjjel nálunk kötött ki, miután 3x felkeltem hozzá egy órán belül, és mindig inni kért és vergődött és üvöltött. Amúgy SOHA nem csinál ilyeneket. Jobbnak láttam átvinni magunkhoz Őt, hátha ott majd jobban fog aludni. Hittem én, kis naív. De legalább Zsófi alhatott nyugodtan tőle. Reggel is hőemelkedése volt, délben pedig 38,5 fokos láza volt. :(
Na, de nem erről akartam írni, hanem arról, hogy lényegében számomra az egész szombati nap az izgulásról szólt, hogy mikor fog megszületni a Leányzó. Lányok is be akartak jönni egyből a kórházba, természetesen, és odabújni Zoé-hoz. Kincső első reakciója az volt, hogy megharapja, majd, hogy feldobja az égbe és potty, lepottyan. Na, mondom, marha rendes már most. Szerencsére ezt azóta sem hozta fel, viszont folyton puszit akarnak adni Neki és odabújni hozzá. Ez már azért megnyugtató számomra is. :) Szombaton bementünk már fél 3 körül, és mivel semmi nem történt, Gábor hazajött fél 6 táján, én meg maradtam és megbeszéltük, hogy Fóton alszom, majd másnap hazamegyek. Háát, a Lányoknak nagyon hiányoztam. :) És csak arról beszéltek másnap is, hogy be akarnak menni a Zoéhoz. Kíváncsi leszek rá, mi lesz, amikor élőben látják. Fényképről már felismerik, de valószínűleg még nem fogják fel, hogy Ő az, aki eddig a Csilla pocakjában lakott. Ha Kincső nem gátol meg minket, akkor szombaton felugrunk hozzájuk. DE csakis orvosi engedéllyel, nehogy rájuk vigyünk valami bacit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése