Anyák napja

Igen, igen, nálunk is volt Anyák napja, még akkor is, ha Gábornak még bele kell szoknia ebbe a szerepébe... :) Tény, hogy elfoglalt volt, és én is mondtam, hogy nem kell tortát sütnie, de azért egy szál virág jólesett volna. Mindegy. Jutka hozott nekem virágot, amit a Lányokkal adatott oda nekem. Jólesett. :)

Tehát, én készültem a Lányokkal Anyák napjára és így legalább a Nagymamáknak sikerült örömet szerezni. :) Több verzió is szóba jött nálam, és végül kialakult a legjobb, ami számukra a legegyszerűbb volt és még élvezték is. Egy színes papírlapra rárajzoltam egy szívet, beragasztóztam, és a Lányok a már előre feldarabolt piros papírdarabokkal telerakták. Élvezték nagyon. Kincső egyből belejött, szinte azonnal ráérzett a dolog lényegére és marokszámmal szórta a papírdarabokat a ragasztós felületre, majd leszórta róla a felesleget. Míg Zsófi megcsinált egyet, addig Kincső végzett is a három darab szívvel (csináltunk a Dédinek is, természetesen). Úgyhogy Zsófival volt még egy kis munkánk szombat reggel is. :) De végül elkészült, és nagyon szépek lettek. Sajnos fényképek nem készültek, de be fogom pótolni.

Nagyi még szombaton megkapta, mert másnap hajnaltól egészen estig távol volt. Vasárnap a Dédinél kezdtünk, a rossz idő ellenére bkv-val mentünk, és reménykedtünk, hogy nem fog esni az eső, és kiderül az ég, és terveinkhez tartva magunkat mehetünk egy nagyot majálisozni a Városligetbe.

Dédi nagyon örült nekünk, és a Csajok művének. :) Tőlem pedig kapott egy csokor gyöngyvirágot. :) Mire odaértünk hozzá, addigra szépen elkezdett esni az eső, és csúnyán fújt a szél. Kezdtem beletörődni, hogy semmi nem lesz a majálisból. :( Nem időztünk sokáig, mentünk tovább. Csilláékhoz. Illetve a Nagyimhoz, aki ugyan már nem él, de legalább a jeles napokon meglátogatjuk. Anyuval a Csillánál találkoztunk, de sajnos sem Neki sem a Nagyinak nem tudtunk végül virágot adni, mert a buszhoz való futás közben kieshetett a táskám oldalzsebéből a virág. :( Mindegy, nem is ez a lényeg, tudom jól.

Aranyosak voltak a Lányok, mert lent a Nagyinál mondtam Nekik, hogy itt is az egyik Dédijük van, erre mondták is, hogy dedi. Édesen mondják. :) Aztán megsimogatták Ők is a nyughely kövét, ahogy én is szoktam. :) Végül felmentünk a Hugiékhoz. Ja, szedtünk egy kis virágot, amit Zsófi átadott a keresztANYUKÁjának. :) Nagy nehezen lehiggadtam az időjárás okozta csalódás miatt. Mielőtt indultunk volna haza, mivel úgysem volt semmi nyitva, gondoltam, fényképezkedhetnénk egyet. Hááát, Kincsőnek egyáltalán nem volt kedve fotózkodni...

Anyuval mi is fényképezkedtünk. Olyan ritkán készül kép rólunk.

Csillának sikerült elkapnia egy fotó erejéig Kincsőt is, de Zsófival sok kép készült. :)

Hazafelé már a metrón elaludt a Zsófi Anyu karjában. Ez azért is érdekes, mert még soha nem aludt így el.

 A villamoson végül Kincső sem bírta nyitva tartani tovább a szemecskéit. Itthon aludtak tovább az ágyukban.

Sajnos nem tudtunk idén majálisozni. Elszomorított, de reményekkel telve várom a gyereknapot, ahol kiélhetem majd magam. :) Remélem!!!

ui.: Igyekszem fényképeket készíteni a Nagyszülőkkel, Dédivel a Lányokkal és műveikkel. :)