2011/03/11

Oltás

Tegnapi napjuk nem a legszebb napjaik közé sorolható a Lányoknak. Nem tudom, mi volt velük, de már délelőtt sem aludtak el, pedig elég fáradtak, nyűgösek voltak. Gáborral még múlt héten el szerettünk volna menni oltatni, de akkor elmaradt Gábor munkája miatt. Tegnap szintén szerette volna Gáborom elodázni az oltást, mondván hulla fáradtak a Csajok. Bele is egyeztem, ebéd után (alig ettek) el is vittem Őket aludni, Gábort pedig elmenesztettem, mehet a dolgára, akkor ma sem lesz oltás. A Lányok teljesen kivoltak a fáradtságtól, biztos voltam benne, hogy két perc múlva horkolni fognak. Nem így történt. Jó fél óra múlva is ébren voltak még, rákezdtek a sírásra is. Ekkor felhívtam a Gábort, hogy ha még nem késő, akkor jöjjön, menjünk, essünk túl azon a nyamvadt oltáson. Jött is, addigra az egyik Lányt úgy ahogy fel is öltöztettem, aztán indultunk is. Az autóban bezzeg majdnem elaludtak!!! Megkapták mind a két szurijukat, mind a két karjukba. Nem mondom, hogy vigyorogtak volna előtte, közben, utána... Ráadásul jól itthon felejtettem a cumijukat is. :( Teljesen azt hittem, hogy ebben a táskámban van, meg sem néztem indulás előtt. :(

Kincsőnek jobban vérzett a szúrás helye, de nem volt vészes. Utána mehettek játszani, felfedezni, milyen játékok vannak a rendelőben. Aztán eszembe jutott, hogy meg akartam nézetni Kincső fülét, mert szerintem jobban zsírosodik, mint kellene, de végül a védőnőt kérdeztem meg, aki javasolta, hogy a doki nézzen bele a gyerek fülébe. Így Kincsővel mégegyszer a doktor bácsi színe elé járultunk. Szegénykém, ahogy meglátta, hova megyünk, újra rázendített. :( Szerencsére semmi baja, nem látta kórosan zsírosnak a fülét, nem kell vele csinálni semmit, max., ha engem nagyon zavar, akkor próbálkozhatok zsíroldó spray-el. Mondtam, hogy ha nem szükséges, akkor nem kínzom a gyereket feleslegesen.

Kicsit játszottak még, hogy megnyugodjanak, aztán elindultunk haza, hiszen Gábornak tovább kellett dolgoznia. Itthon egyből letettem a Csajszikat aludni, mondván, hogy most már úgy ki vannak merülve, hogy tuti estig alszanak. Talán mondanom sem kell, hogy egy percet sem aludtak. Nem tudom, miért nem, de nem aludtak.

Nem emlékszem, mikor jött fel a Gábor, lehet, hogy 4 körül, lehet, hogy előbb, lehet, hogy később, nem tudom. Én már kihúztam a kanapét, mert a Csajoktól nem tudtam szinte mozdulni sem. Zsófi elkezdte fájlalni a karját. Édes volt, mert a kézfejeit fogdosta, és úgy sírt. Látni lehetett, hogy fáj Neki. Nagy nehezen raktunk rá borogatást - Gábor (le)fogta, én pedig kötöttem rá a vizes vattát, és a textil zsepit. Miután kész lett a kötés, megnyugodott. Biztosan érezte a jótékony hatását. Megmértem a lázát, még hőemelkedése sem volt. Kincső ezalatt csendesen elvolt mellettünk. Ilyenkor nagyon együttérzőek különben. Az Ő lázát is megmértem, de Neki sem volt semmi. Zsófi rám mászott, a teste teljes hosszával rám feküdt, és rövid idő múlva elaludt. Egy idő múlva felébredt, letettem magam mellé, akkor egy picit nyűglődött, de teljesen odabújtam hozzá, simogattam a kis fejét, arcát, ettől megnyugodott. Nézte a tv-t, de nagyon laposakat pislogott, végül nem kellett sok idő, és újra húzta a lóbőrt. Gábor meg is örökítette.


Ahogy eljöttem az ágyról, Zsófi mellől, Kincső egyből rám tapadt. Lementünk a Nagyszülőkhöz, hogy ne zavarjuk a Zsófit. Nem ülhettem le, hiába volt a karomban a Kincső, folyton mozgásban kellett lennem vele. Lent legalább egy picit leülhettem, az nem volt baj. Amikor feljöttünk, felhívtam Anyuékat, kihangosítottam a telefont, az tetszett a Kincsőnek, akkor is ülhettem. :) Nem sok idő múlva felébredt a Zsófi, úh. gyorsan mentünk is ki hozzá.

Inni nem nagyon ittak, hiába kínáltuk Őket. :( Nyűgös volt mind a két Lány, Gábor javaslatára beköltöztünk a hálószobába, hátha ott majd alszanak egy jó nagyot. Szerintem Gáborom abban reménykedett, hogy a Csajok pikk-pakk elalszanak és reggelig durmolnak, sőt, talán még délelőtt 9 óráig is aludni fognak! :D Szerintem nem fog senki meglepődni azon, ha megosztom itt mindenkivel, hogy a Csajok NEM aludtak el! :) Sőt! Gábor úgy ágyazott meg, hogy mellém került Zsófi párnája, mellé pedig a Kincsőé. Nos, ez kb. addig volt így, amíg meg nem próbálta Kincsőt maga mellé fektetni... :) Abban a pillanatban, de a feje még nem is volt lent, már tolta fel magát és mászott át hozzám - nem számított, hogy ezért a Zsófin is át kell evickélnie. :) Miután ott volt mellettem, ült jobban mondva, rám hajtotta a kis fejét, és pár perc múlva elaludt. Nagyon édes volt. Gondoltam, nem lehet valami kényelmes így aludni, ezért megpróbáltam lefektetni. Persze egyből felébredt. :( Na, akkor már ő is egész testével rám feküdt, és újra elaludt. Zsófi jött volna hozzám, csak sírt, hiába énekelgetett Gábor (ettől nyugodott meg a Kincső és aludt el szépen), így megkértem, vigye ki, le Zsófit is a Szüleihez, hátha jót tesz Neki is, ahogy Kincsőnek is jót tett. Igazam volt, olyan csendben jöttek vissza nem tudom mennyi idő múlva, hogy a hangját sem hallottam Zsófinknak. A kanapén szépen eltévéztek. :) Amikor Kincső felébredt, mi is csatlakoztunk, majd elmentünk fürdeni, hogy azért megmaradjon az esti rituálé. Kakaót ugyan nem ittak, de ittak előtte sok teát. :) Lázuk nem volt, de hőemelkedésük igen. Mind a kettőjüknek 37,2 volt a "láza". A fürdetés utáni öltözködésnél kaptak mind a ketten fél-fél kúpot, úgy gondoltam, ettől biztosan megnyugszanak és tudnak aludni. Szerencsére nem volt semmi baj, végigaludták az éjszakát, de 6 után nem sokkal már ébren voltak. Aránylag sokat ittak, tévéztek. Megjegyzem, nem szokás nálunk a tévézés, sőt! Ha esetleg bekapcsolom, mint pl. múlt héten pénteken, amikor valamiért rámtört egy egynapos rosszullét, akkor sem időznek a tv előtt, néha rápillantanak, aztán játszanak tovább. Most viszont nagyon édesen nézték a készüléket, figyelték a mesét, cumi is kellett a szájukba, de ilyenkor nem is veszem el Tőlük.

Kis kókadt Lányok. Balra Zsófi, Kincső jobbra.

Konkluzíció: Most jövök rá, milyen szerencsések is vagyunk igazából, bár eddig is tudtam, hogy eddig soha semmi bajuk nem volt, az oltásoktól sem. Se egy hőemelkedés, se egy rossz közérzet, se egy fájó oltásnyom, semmi.

Remélem, az alvásukból fitten ébrednek, esznek egy nagyot és mehetünk sétálni, villamosozni, bárhová, a lényeg, hogy jól legyenek. :)

1 megjegyzés:

Szabina es Julia írta...

Nagyon cuki a ZSofi ahogy beszunyadt es apa megorokitette,hat erdekes egy napotok volt.Ugyesek a lanyok hogy igy vegig csinaltak az oltasokat.Vegul Kincso is aludt par percet,hat az ilyen napok biztosan farasztoak.De szerintem a tul faradsagtol nem tudnak aludni,sot ha par percet alszanak akkor azt sem tudjak hogy most ejjel van vagy esetleg nappal,osszezavarodnak.Nem pihenik ki magukat es nyugosek.De orulok hogy egy kis tv nezes is befert a programjukba,hat nagyon cukik ahogy ott kokadoznak az agyon.puszika