Cumi

Miután jó régen írtam, muszáj egyből dicsekvéssel kezdenem... :)

A cumit egyszer már majdnem elvettük Tőlük. Illetve el is vettük a Lányoktól, de éreztem én, hogy ez így nem jó, nem helyes. Aztán egy kis szülői hátszéllel vissza is adtam Nekik másfél nap után. :P Gondolkodtam, hogyan is lehetne rávezetni a Csajocskákat, hogy Nekik már nincs szükségük a CUMI-ra. Arra a cumira, ami mindig ott van, ha álmosak, ha nyűgösek, ha bánatuk van, vagy csak egyszerűen kell, mert jó, mert megnyugtatja Őket, ha náluk van, a szájukban. Ennek ellenére a cumi sosem lógott csak úgy a szájukban. Erre azért figyeltem. De ettől függetlenül tudtam, hogy nem lesz ez egy könnyű menet. Végül készült egy "cumi-evő kígyó", ami fel volt osztva 14 kockára. Csináltam hozzá 14 db "matricát", amikre cumit rajzoltam, és ezeket ragasztgatták a Csajok, mint egy adventi naptár félét... Csak éppen a kígyó vége a cumi leadtát jelentette - egy választott ajándék fejében. Igen, ez volt a megállapodás. Választhatnak maguknak a játékboltban EGY játékot, amiért szívesen odaadják nekünk a cumijukat.

Ezt még Bánkon kezdtük el, ahol 5 (?) hétig voltunk egyhuzamban. Tücsiék miatt jöttünk haza, egy héttel korábban, ahogy Ők jöttek, hogy legyen elég időm kimosni-kivasalni-kitakarítani. Direkt úgy időzítettem, hogy a hét közepére essen ez a bizonyos nap. Szerintem nyugodtan írhatom azt is, hogy a NAGY NAP a Lányok életében. Hiszen még eddig nem volt semmi, amiről le kellett volna mondaniuk, szinte önként, pláne nem egy olyan dologról, ami valóban fontos része volt az életüknek. Szóval, már két nappal előtte elkezdtem mondani nekik, hogy nemsokára vége a matricázásnak, stb... Próbáltam felkészíteni Őket, amire Ők elég hanyagul reagáltam, írhatnám úgy is, hogy rám se hederítettek, nem izgatta Őket a dolog. Féltem, hogy nem fogták fel, miről van szó (két hete). Eljött a nap. Sajnos, Gábor nem ért rá, így meghiúsulni látszott a projekt. DE jött Anyu, mint egy mentőöv, kapva kaptam az ajánlatán, így Ő elvitt minket a játékboltba (jó lenne már megtanulnom vezetni...), ahol a Csajok már az első játéknál leragadtak. :) Folyton mondogatták: Én ezt kérem. Én meg ezt kérem. :) Nagyon édik voltak. A pici kis hülyeségekről hagyták magukat lebeszélni, szerencsére. Terelgettem Őket a saját elképzelésem felé - vagy egy plüss állatot vagy valami "alvó" babát válasszanak. Kincső szinte azonnal beleszeretett egy kutyusba. Nem is engedte el. :) Aztán Zsófi is. :) Aztán Zsófi beleszeretett egy babába is... :) Kincső pedig egy söprű-készletbe. Az áruk alapján engedélyeztem őket. ÉÉÉÉÉS nem kértek mást. Kipróbáltak sok biciklit, traktort, csúszdákat, trambulint, meg nem tudom, miket még, de a lényeg, hogy nem kértek, pláne nem követeltek más játékot. Büszke is voltam Rájuk. Megkérdeztem Tőlük, egyenként, hogy becserélik e a cumira a választott plüsst? Határozott igen volt a válasz.

Egészen addig, amíg haza nem értünk és el nem kértem a cumit... :D Volt egy ici-pici huza-vona. Aztán este Zsófi már mondta, hogy ez így nem lesz jó. Ő inkább mégsem szeretne cserélni... Szerencsére ennél nagyobb balhé nem volt A cumi miatt. Vagy csak nem emlékszem rá. A lényeg, hogy egy hete és egy napja megszűnt a cumi számukra, és azóta kb. 2x jutott eszükbe (fejenként), aminek nagyon örülök.