Az új családtag

 Tudom, ilyenről nem illik írni, de mivel a Lányoknak íródik elsősorban a blog, éppen ezért ez a bejegyzés is ugyanolyan ténymegállapítás, és megörökítendő, mint az, hogy múlt héten végig elviselhetetlenek voltak a Lányok - de hozzátenném, hogy betegek voltak.

Ma egy hete megváltunk első családi autónktól: Volvokától. Azért, mert kinőttük. Lehet, hogy ez sok embernek furcsán hangzik, de amikor két utazóággyal, babakocsival és a kötelező ruhacsomaggal, pelenkával felcuccoltunk, bizony elég szűkös volt a hely. Főleg, amikor hazafelé még hoztunk 1-2 zsák szemetet is Bánkról... És akkor még örülhettünk, hogy egyelőre a motoros korszakot élik. DE belegondoltunk, hogy mi lesz, amikor bicajt kell vinnünk magunkkal, esetleg majd bilit, mobil-wc-t...És rájöttünk, hogy akkor már bizony kicsi lesz ez az autó.

Anno mi Gáborral a Pözsivel (boxer) jártunk mindenfelé. Csinált bele az ágymatracnak állványt, keretet és abban aludtunk, majd egy fürdőben fürödtünk, a higiéniáról azért nem tudtunk lemondani. :) Ez tök jó is volt így. Nagyon élveztük mind a ketten. Amikor jöttek a Lányok, kellett egy autó, mert a Pözsi csak 3 személyes. Már ekkor válaszút elé kerültünk: vagy átíratjuk (?) 6 személyessé vagy veszünk egy "újat". Mivel a Lányok jól megleptek minket a krai jövetelükkel, így ezt a kérdést Gábor döntötte el egyedül és így került hozzánk Björni, azaz a Volvo.

Imádtam. Mindenki. De aztán kinőttük. Talán azért nőttük ki, mert a Pözsi méreteiből indulunk ki. Az nekünk pont jó. :) Nem kell eldönteni, hogy kockáztatok e és csak lenge ruhát viszek magammal és abból is CSAK annyit, amennyit pont kell, hanem vihettem magammal az egész ruhatáramat. :)

A lényeg, hogy Gábor már egy jó ideje nézegeti a használtautó piacot. Mind a hazait, mind a külföldit - osztrák, német. És egy ideje nézegeti a Chryslereket is. És amikor megmutatta, mire is gondolt, szinte egyből beleszerettem én is a típusba. Érdekes módon mind a kettőnknek a régi, robusztus, kockásabb kinézetű darab tetszett. Nekem amúgyis. Valahogy nem nem jönnek be a lekerekített formák.

Aztán eljött a pillanat, hogy rászánta magát, meghirdette Volvokát. És egy hét alatt elvitték. Az első személyes érdeklődő. Ez történt ma egy hete. Kincső azóta is szinte azzal ébred, hogy elvitték volvot. bácsi. néni. :) Teljes letargiába került a Gyermek. :)

De most szombaton megvigasztalódott. Ugyan emlegeti még volvot, de már hozzáteszi, hogy Apa és Anya hozott másikat. :)

Hosszas cívódás után szombaton elmentünk Veszprémvarsányba (Anyu kivitte a Lányokat Fótra addig, mi mentünk utánuk), megnéztük és megvettük. A pénz rá természetesen nem volt meg teljes egészében, így a felét Tibitől kaptuk kölcsön, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk. Ő vitt le minket és Árpit. Úgyhogy úgy ítélték meg a hozzáértők, hogy megéri az árát. Van mit javítani rajta, hiszen egy 17 éves autóról van szó. A külseje gyönyörű, új festés, fényezés van rajta. Ha ő is úgy akarja, akkor ettől az új autótól nem válunk már meg, családtaggá lett fogadva. :)

Fogas esés

Ha tud nekem valaki ötletet adni, hogyan lehet kivédeni az eséseket, szóljon! Köszönöm előre is. Zsófink folyton összetöri magát. De komolyan. A legtöbbször olyan terepen, ahol egy nap vagy 50x el/átmegy. Pár hete a teraszról jött be, és valahogy megbotlott és az egész arcával lefejelte az ajtófélfát, közben persze a lábát is lehorzsolta a küszöbben. Előtte 1-2 nappal a vasalódeszkából kiálló vascső/rúdba fejelt bele hátulról. Ez csúnyán vérzett is, és napokig nem tűnt el. Most nem jut eszembe több régebbi balesete, de a lényeg, hogy folyton összetöri magát.

Tegnap csúcspontjára érkezett az eséseinek, remélem, legalábbis, ugyanis úgy pofára esett - már elnézést a kifejezésért, de valóban az arcára sikerült landolni -, hogy az első két fogából kitört 1-1 jókora darab. Nem akartam elhinni, amikor megláttam. Semmit nem csinált előtte, csak hátrafordult a Papának integetni, és ahogy visszafordult, eltaknyolt. Sírt, megvigasztaltam, de akkor még nem gondoltam, hogy ennek ekkora következménye lesz.

Elgondolkoztam, hogy talán nem ártana már most csináltatni Neki fogvédőt, mint a boxolóknak is van. :( Szóval a mi kis gyönyörű mosolyú Zsófinknak recés fogas mosolya lett. És akkor még örülhetek, hogy ezek csak tejfogak...

Amikor még szép ép kis fogacskái voltak...

Állatkert

Nem kicsit vagyok ismét elmaradva a bejegyzésekkel. Már mentegetőzni sem akarok. :)

Még szeptember 2-án voltunk az állatkertben, a fővárosiban, ahol még nem voltak a Lányok. Még csak a nyíregyháziban jártunk, de akkor még éppenhogy kézenfogva sétálgattak, inkább kenguruban vittük Őket. :) Mostanra megértek arra, hogy a saját lábukon járják be az állatkertet. Direkt időzítettem úgy, hogy akkor menjünk, amikor a Tücsiék is itt vannak, mert tudtam, hogy Gábor nem szereti a fővárosi állatkertet, így ha nagyon nem akarna eljönni, lenne más társaságunk - az állatokon kívül. De végül eljött, aminek nagyon örültem. Nagyon jó időnk volt, mint ahogy végig az volt, amíg a Tücsiék nálunk voltak. Gabriel és David nem jöttek velünk, Ők kajakozni mentek az Árpival. Gabriel nagyon megszerette ezt a sportot, bármire hajlandó volt, hogy mehessen. David egyszerűen minden sportért odavan, mindegy, miről van szó, lényeg, hogy mozoghasson. Dani már nem ennyire lelkes, ha mozgásról van szó... :) Ő inkább a számítástechnika szerelmese, mint a sporté. De nézni szereti. :)

Szóval reggel, ahogy tudtunk elindultunk, Jutka is jött velünk. Villamossal és földalattival mentünk, szerencsénkre a villamosunk a Deák térig közlekedett felújítás miatt, így megspóroltunk egy pár megálló metrózást, illetve villamosátszállást, attól függően, melyik lehetőséget választottuk volna. De így volt a legkényelmesebb.

Lányok már az utazást is élvezték, bár egy idő után nem bírnak nyugton ülni az ölben, le akarnak szállni az ölünkből, egymás ölébe ülni, kapaszkodni, sétálgatni szeretnének. Ezért nem vállalkozom egyenlőre hosszabb bkv-s útra Velük. :) De így pont jó volt. Amikor már szinte kiürült a villamos, és mindannyian tudtunk ülni, mehettek ide-oda, egyik ölből a másikba. :)

Már az állatkert bejárat előtt lecövekeltek a Lányok a szobor állatok előtt. Már nem emlékszem, mik voltak. Nekünk a vízpermet tetszett nagyon és reméltük, hogy bent is lehelyeztek belőle egyet-kettőt... :) Bent egyből béreltünk egy kiskocsit, mert ugyan nem azt akartam, hogy végig csücsüljenek, de azt sem szerettem volna, ha esetleg cipelnünk kell Őket.

Az első métereken nagyon élvezték a kocsikázást, majd a gorilláknál kiszálltunk, és innentől kezdve Kincső beindult és nem volt hajlandó visszaülni a kocsiba.

MINDENT látni, megfogni akart. Mindenre mondta kinyújtott karral, hogy: kérem. :)

Ez a kérem ugyan a zebrának szól, de itt pont el lett kapva. :)

Azóta is mondja szépen, de előtte CSAK akkor mondta/mondták, ha NAGYON szerettek volna megkapni valamit. Hiába kértük, hogy mondd: kérem, nem voltak hajlandóak, csak, ha Ők akarták. Az első nagy szerelem az oroszlán volt. Kincső nagyon jó kapcsolatba került az oroszlánokkal. Odament az üveghez, odatette a kezét, puszit adott az üvegre. Nagyon édes volt. Zsófi szintén el volt varázsolva. Jonas is odatelepedett az üveg előtti párkányra, ahol én is ültem, erre az oroszlán egyből nekiment. Érdekes volt látni. Joni persze egyből felugrott. Kincső csak tátotta a száját, nem ijedt meg. Joni kis idő múlva visszaült a párkányra, az oroszlán megint nekiugrott. Többet nem ült le. Érdekes, hogy másra nem ugrott, csak rá.

Sok állathoz eljutottunk, most nem írnék mindről, és fényképet sem tennék be mindegyikről. Lányok mindegyiktől el voltak ájulva,m nagyon, nagyon élvezték. Nem hittem volna, hogy ekkora sikere lesz, azt hiszem ezt 3 havonta meg fogjuk ismételni. :)

 Tigrisbébik. Még volt kettő, ők összebújva aludtak egy kicsit távolabb. Nagyon édesek voltak.

 A medve csak nem akart újra beugrani a vízbe. Lehet, hogy jobb is, nem biztos, hogy megúsztuk volna száraz bőrrel... :)

 Kipróbáltuk a játszóteret is. Na, nem mintha olyan nagyon unatkoztak volna különben Csemetéink. :)

 Először csak Kincső volt aktív, majd később, amikor indultunk volna tovább jött Zsófi is. :)

Volt zuhany, vízpermetező, minek hívják. Jaj, de jól esett, hogy ránk esett! Kincső sem győzött élvezkedni benne.. Zsófi is különben. Cukik voltak. 

 Kincső puszit ad. :)

 A szurikátáknál bátran mentek be az alagútba. Mentek egy jó pár kört, tetszett Nekik ez is. :) __Igazából nem volt olyan rész, ami nem kötötte volna le a figyelmüket. 

 A gyűrűsfarkú makik különösen jó fejek voltak. Kissé éhenkórászok voltak, mert éppen etetés előtt álltak. Elég volt megérezniük a perec illatát a kezeinken, már el sem mentek mellőlünk. Naná, hogy a tilalom ellenére adtunk Nekik pár falatot. De pszt, ez titok! :D

 A tevékkel Kincső és Tücsi kötött mélyebb barátságot, Kincső még azt is megtapinthatta, milyen a teve szája belülről... :D

 A simogatóban aztán kiélhették magukat. Ha oroszlánt nem is, de lámát és kecskéket simizhettek kedvükre.

 Tücsi ruháját is megkóstolták a kecskék... :P

Talán mondanom sem kell, hogy hazafelé nem sok kellett Nekik az elalváshoz. Kincső már a földalattin becsukogatta a szemecskéit, Zsófit viszont a villamoson, pár megálló után nyomta el az álom, amit itthon továbbálmodtak az ágyikójukban.

Szóval, ilyen jól alakult az állatkerti látogatásunk, Dani és Ulrike még ottmaradtak, annyira élvezték. Este pedig mentünk focimeccsre. :) És a Lányok életében először nem voltam jelen a fürdetésnél, altatásnál. Volt is ám lelkiismeretfurdalásom, de azért nagyon jól éreztem magam a meccsen, ahol nyertek is a magyarok a svédek ellen 2:1-re. :)

Betegek

Másodszorra kellett elmennünk a betegrendelésre. Ezúttal komolyabb okkal. Zsófi hétfő estére belázasodott. 38,8 fokos volt a láza. Egyszer volt lázas életében, az utolsó oltás után. Se előtte, se utána. Igaz, betegek sem voltak még. Kincső is nagyon bágyadt volt hétfő délutántól. Én mentem tornára fél 5-kor, Ők akkor ébredtek, így Apára maradtak. Mire hazaértem, 7 körül, addigra Zsófi lázas volt. Gábor mondta is, hogy semmit nem tudott kezdeni Velük. Először Kincső volt rácsimpaszkodva, majd Zsófi. Alvás előtt kapott Zsozso. Más lázcsillapító nem volt itthon. 23 órakor, lefekvés előtt megmértem a lázát, de már a bőrén éreztem, hogy nem lesz neki. Nem is volt. Másnap viszont újra felszökött a láza, 38,1 majd 38,5-re. Ekkor kapta a kúpot ismételten. Ezúttal nem ment le a láz. A doki déltől rendelt, mentünk is, mondanom sem kell. Szerencsére lázcsillapítón kívül mást nem kell szednie. Ezúttal Nurofent vettünk a gyógyszertárban. Állítólag vírust nyeltek be mind a ketten. Annyi, hogy Kincső nem lázas. Ha Zsófi sem lett volna az, ki sem derül. :)

Tegnap a déli alvás előtt kaptak mind a ketten Nurofent (Kincsőnek is kell), és aludtak egy hatalmasat. Olyan jókedvűen ébredtek, mint akiknek semmi baja. Ma reggel 6-ig aludtak, Zsófi ivott egy csomót, visszaaludt egy órát, azután köztünk újra elaludt és 3/4 9-ig szunyált. kincső az ágyában aludt 3/4 8-ig, ami szintén nagyon jó.

Nincsenek topon, ezt látni rajtuk, főleg Zsófi nyűgös és ma megint elkezdett taknyosodni (vasárnap mind a kettő taknyos volt, de csak aznap). Remélem, megint jól kialusszák magukat és hamarosan teljesen egészségesek lesznek! :)

Tátika, Mini maszat foglalkozás.

Tőlem szokatlan módon egy mai, friss élményt fogok rögzíteni. Nekem szerencsém van, mert babysitterkedésem folyamán több gyerekprogramba is betekintést nyerhettem, így volt már fogalmam arról, hogy min szeretnék majd a Lányokkal is részt venni. Első számú a Kati néni féle zenebölcsi, zeneovi, kortól függően. Legnagyobb szívfájdalmamra azonban a közelünkben nem "praktizál" Kati néni. Vagy legalábbis nem tudok róla. A másik, a babatorna, amire szerintem lenne is kedvük a mi kis Örökmozgóinknak. A harmadik egy kreatív foglalkozás - ezt ovis korosztálytól tudom, és végül a szülinapon kipróbált játszóház.

Ebből a négyből ugye még csak a játszóházban voltunk. Nem volt olyan jó minőségű, mint a XVII. (?) kerületi, de még így is kicsinek bizonyultak a Lányok hozzá. A másik, amit már korábban szerettem volna elkezdeni a zenés foglalkozás. Előző idényben egyszer el is mentünk Jutkával, de akkor elmaradt. Ez rá is nyomta a bélyeget a lelkesedésemre, nem próbálkoztunk többet. Most viszont úgy döntöttem, hogy elmúltak két évesek, ideje kezdeni Velük valamit. Tegnap megérdeklődtem, lesz e ma Tátika foglalkozás, és mivel igen volt a válasz, el is mentünk a Lányokkal hármasban. Szerencsére ezúttal nem maradt el, és Ági "néni" kedves lénye megnyerte a Csajszik szimpátiáját. Nagyon fegyelmezetten ülték végig a 3/4 órát, Kincső néha már barátkozott is, és a csip-csip-csókás mondókát velem együtt csinálták. Ezután már kicsit fel is engedtek és egyre bátrabban részt vettek a játékokban. Amikor előkerültek a hangszerek, akkor már rázták a csörgőt (nem össze-vissza), és a végén elbúcsúztak Tá-tól és Ti-től is. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, mivel van összehasonlítási alapom, hogy sajnos sehol nincs ez a kedves Ági a Kati "néni"től. De azért nem volt annyira rossz, hogy kihagyjuk a következő alkalmat.)

És hogy a Lányok nehogy azt higgyék, hogy ennyivel megúszták a mai napot, kinéztem közvetlenül a Tátika utánra egy kreatív foglalkozást is, ún. Mini Maszat Klub-ot. ÉN azt hittem, hogy itt fel vannak készülve a felkészületlen szülőkre, DE nem így volt, így inkább kissé levetkőztettem a Lányokat, hogy mégse legyenek olyan nagyon maszatosak... Kincső pólójából nem is jött ki a festék, pedig egyből gépbe tettem itthon...
DE a lényeg, hogy a Csajok ezt is élvezték, csak az utolsó kb. 5 percben hagyott fel Kincső lelkesedése, és hazafelé Zsófi nyűglődött. DE legközelebb is megyünk. :D És akkor viszünk "alkalomhoz illő ruhát". Talán egy légáteresztő nejlon overall lenne a legmegfelelőbb. Műtősruha? :)

Itt éppen dinnye festés folyik. Kincső amikor meglátott, abba akarta hagyni, de végül visszament. :) Lányok név-feliratos pólója osztatlan sikert aratott. Köszönjük, Mama! :)

És akkor az alkotások, amiket elhozhattunk - tök jó volt a két gyerek mellett még ezekkel is buszozni, villamosozni... Én is megdolgoztam értük... :D A sógyurma katicát nem tudtuk elhozni, mert kissé lágy lett az állaga, de amúgy sem hasonlított a végére katicára... inkább egy sokszínű golyóra, majd maszatra.

Tehát, ilyen élményekben gazdag délelőttünk volt. Csütörtökön szeretnék elmenni Velük babatornára, és akkor már ki is lesz a heti programunk. Szerdán délelőtt Tücsök zene van, de a videó alapján nem volt túl szimpi a nő hangja, úh. lehet, hogy azt kihagyjuk. Majd meglátom. Holnap biztosan nem megyünk, de jövőhéten talán.