Mama születésnapja

Elég nagy szégyen, de bizony külön kép az ünnepeltről és az Unokákról nem készült. :( Pont pár napja hőbörgök, hogy milyen kevés kép készül mostanában. Ma neki is álltam fotózni, de későn vettem észre, hogy a kártya nem is volt benne a gépben, így az összes elveszett. :)

Szóval, Anyukámnak 9-én volt az 55. születésnapja, amit sikerült családi körben, szeretetben megünnepelni. :) Sajnos, mostanában nem úgy alakulnak az anyagi dolgaink, ahogy szeretnénk, így nem tudtunk rendes ajándékkal készülni, pedig terveim már tavaly is voltak, mivel szeretném Őt meglepni. Nem jött össze, talán késve be tudjuk majd pótolni. Szerencsére elég nagy ajándék Neki a két kis Lányzó. :)

Tortával készültem, természetesen, sőt, szerettem volna emeletes tortát sütni az én drága, egyetlen imádott Édesanyámnak, de akadt egy kis gondom a díszítésnél, így lett két tortája Anyunak. :) A megrendelése dobos tortára szólt, ezért az volt a nagy torta, erre viszont tettem egy marcipános bevonatot. Nem vacakoltam a fondant elkészítésével, és nekem bőven megérte megvenni a marcipán masszát, mint bénázni a porcukorral, hogy vajon sikerült e eltalálni a megfelelő állagot, vagy sem. Pont az oldalán lett egy kisebb szakadás, ami ugyan tényleg nem volt nagy, viszont éppen elég volt ahhoz, hogy ne maradhasson úgy. Kapott egy "szalagot" maga köré, és máris úgy nézett ki, mint egy kalap. Ezért lett kettő darab torta. Ezt a kalapot csinosítgattam még egy picit, mire megkapta eredeti formáját.

A másik torta egy újítás volt, méghozzá ismét Kiskuktához fordultam ötletért. Szerettem volna új ízt kipróbálni, és nála mindig találok a kedvemre valót. Ezúttal a mandarinos máktortája fogott meg, és el is készítettem. Nagyon, de nagyon finom lett. Nem egy émelyítős édesség, éppen ellenkezőleg, nagyon finom, könnyű torta, ami nagy sikert aratott. Apu nagyon aranyos volt, ugyanis ő még soha nem sütött tortát, senkinek, éppen ezért mindannyian meglepődtünk, hogy nem csak hogy sütött, de még szív alakú is volt az ő tortája, aminek nem más volt az alapanyaga, mint mák!!! :) Még soha egyikőnk sem sütött mákos tortát, a bejgli az más, de mákos torta vagy egyéb süti nem készült. Idén Anyu kettőt is kapott. Apu tortája is nagyon finom volt. Középen elvágta és annyi baracklekvárt tett bele (egy üveggel!!!!), amennyit mindig is szerett volna látni a sütijében, tortájában. :)

Ezen kívül Anyu is készült túrós pitével, Gábor imádja a túrós sütiket, én meg csak a pite formájában, és még kedvenc szelettel is, amit a Zoli szeret nagyon. Ez utóbbit szív alakú formában sütötte meg, így kapott Zsófink is, előnévnapra. :)

Szerencsére az idő abszolút kegyes volt hozzánk, kint tudtunk lenni a Csajokkal, játszottunk, a homokozót is fel tudtuk avatni, jól éreztük magunkat. Egyedül a másnapi időjárás nem kedvezett számunkra, hideg is volt, az eső is esett egész délelőtt, úh. hiába aludtunk kint Fóton. Bezzeg, amikor ebéd után elindultunk haza, addigra kisütött a nap... Na, de ennél rosszabb időjárás ne legyen Anyu szülinapján soha! :)

Drága Anyucikám, megtapasztalhattad, hogy hétfőnként, amikor legtöbbször már nem vagy itt a Lányok ébredésénél, a Csajok, főleg a Zsófi úgy köszönt engem reggelente, hogy Mama?, Mama? :) 

Ebből is láthatod, hogy nagyon, de nagyon szeretünk Téged, nálad jobb Édesanya nincs a világon, 

és biztos vagyok benne, hogy mindent meg fogsz tenni azért, hogy ne legyen nálad jobb Nagymama sem! 

Ahogy nálad jobb Anyósa (jelöltje) sem lehet Gáboromnak! :) 

A lényeg, hogy a családod nagyon szeret Téged, 

kívánjuk, hogy minden születésnapod legyen nagyon boldog,

betegség Téged elkerüljön, 

csak a vidámság, nevetés legyen örök vendéged! 

Sok puszi!