2011/05/18

Látogatóban Pankáéknál

Eljött ez a találkozás is. Ez is többször át lett téve, de végül szombaton el tudtunk menni az én első magyarországi bébiszitter gyermekeimhez látogatóba. Háát, nem túlzok, amikor azt írom, bizony elsőre igen meglepődtem, amikor megláttam az én kis Drágáimat, akik annyit nőttek, hogy szinte rájuk sem lehetett ismerni!

Tündériek voltak, mint mindig, és a legnagyobb fájdalmamra ezúttal nem én voltam a nagy szám, hanem a Kislányaim ÉS Gábor! Kristóf le sem szállt Gáborról, míg Panka és Rita a Csajokkal volt egész idő alatt elfoglalva. Korábban rajtam csüngtek egész idő alatt, most meg el voltam hanyagolva.





Mondjuk így legalább tudtam beszélgetni egy kicsit, hiszen ezekre korábban nem jutott idő. Pont a sok beszélgetés miatt nem is készült több kép, amit nagyon sajnálok, de nem is lett volna szívem félbeszakítani a kedves játékokat azzal, hogy álljunk be egy csoportkép erejéig! :) A képeken látszik, hogy a Nagylányok mindig a Kicsik körül voltak, és az, hogy a Kristóf Gábort foglalta le. :) Elnézve őket, fel is merült bennem, hogy milyen jól állna Gábornak egy fiú-gyerek is... :)

Jó sokáig maradtunk Pankáéknál, az eredetileg 6 órási távozásból 8 órási lett!!! Így nagyon nem jött össze aznap a 7 órási fürdetés. :) De mint írtam, annyira jól érezték magukat a gyerekek, kölcsönösen, hogy nem akartuk korábban elszakítani őket egymástól. Csodával határos módon Lányaink nem aludtak el a hazavezető úton, pedig még be sem ültek a székükbe, már kérték is a cumit, úh. a búcsúzkodásnál ki kellett venniük a szájukból, hogy tudjanak puszit adni kedves vendéglátóinknak. :)

Zsúfolt hétvégénk nem ért véget a szombati nappal, de az már jöjjön egy új bejegyzésben. :)

2 megjegyzés:

Izabella:-Szabina es Julia írta...

De klasz lehettet ez a talalkozo ,biztosan meglkepodtel hogy mennyit nottek a gyerekek,es biztosan ok is a te ikerlanyaidon.Nagyon jok akepek,es orulok hogy ilyen jool ereztetek magatokat.puszika

Szitya írta...

Viviiii!
Nagyon sajnálom, hogy nem szóltatok!! Beugrottunk volna egy félórára, csak hogy még nagyobb legyen a zűrzavar és még későbbi a távozás!!!
Puszi,
Szilvi