2010/06/27

Romantikáztunk

Tegnap este alkalmunk nyílt Gáborral egy kis romantikázásra. Anyut megkértük, aludjon nálunk, mert mi elmennénk egy picit csavarogni. :) A nap első fele nem volt túl kedvező időjárás szempontjából, és bizony bennem megfordult a gondolat, jobb lenne itthon maradni és aludni, de végül délutánra kiderült az ég, így nem volt akadálya a kis kiruccanásunknak. Ráadásul koradélután eljutottam fodrászhoz is, nem oda, ahova szerettem volna (bocsi Hajni), és elég kacifántos volt az út is, míg eljutottam Vikihez, aki sajnos az első pillanattól nem volt nagyon szimpatikus, de bíztam benne, hogy rossz az előérzetem. Nem volt az. A hajam színe sem lett olyan, mint szerettem volna, vágatni meg pláne nem mertem belőle, azt hiszem, jobb is. :)
Tehát miután lefektettük a Lányokat, ettünk egy keveset, mégse üres gyomorral vágjunk neki a városnak, aztán elindultunk.

Három helyszín volt a "listánkon": a Budai vár, a Hősök tere és a Bazilika. Először a Budai várat vettük célba.Szeretjük ezt a helyet, nem csak azért, mert nappal és éjjel egyaránt szép, hanem mert az első találkozásunkkor is eljöttünk ide (is) sétálni. :) Még a Moszkva tér közelében leparkoltunk, hiszen a séta (is) volt a fő célunk. Ahogy szerettük volna tiszta volt az ég is, látni lehetett a csillagokat, langyos szél fújt, ez sem erősen, tehát nagyon kellemes volt az idő. Az utca végén gyönyörűen megvilágított református templom látványára előkerült a táskából a fényképezőgép, ami aztán le se került Gábor nyakából. Szebbnél szebb épületek késztettek minket megállásra, néha mégis untam már, hogy fényképezésre "pazaroljuk" az időt. De itthon nézegetve a képeket, megérte az ácsorgást, a megfelelő optika megtalálását, a pontos iso beállítást, meg még ki tudja miket, nem értek én ezekből sok mindent. :)


Utunk a Mátyás templom előtt vezetett el, ahol tudomásom szerint még nem voltam. Mondtam is Gábornak, menjünk már be! Tudjuk, hogy fizetni kell, de gondoltuk, hátha valami csoda folytán mégis be tudunk menni ingyen. Hozzáteszem, nem sajnálom tőlük a pénzt, csupán felháborítónak tartom, hogy egy templomba (akár hívő az ember, akár nem) belépőt kelljen fizetni. Ahogy közeledtünk a bejárathoz, látjuk, hogy egy elég nagy tömeg hömpölyög kifelé. A bejáraton ráadásul. Mi elindultunk befelé. Szerencsénkre senki nem állta utunkat, szó nélkül beléphettünk a templomba.


Nagyon szép valóban belülről, de többet várunk tőle, talán pont azért, mert fizetnie kell annak, aki látni szeretné. Nekem majdhogynem a kövezet tetszett a legjobban. Szép volt a falfestés, a gyóntatószék, a szószék, egyszer mindenképpen látni kell, de hiába imásom a templomokat, mégsem lett ez a kedvenc templomom (az a veleméri... :)).






Kilépve a templomból a Halászbástya felé vettük az irányt.Gábornak sikerült egy tök jó képet készítenie - szerintem legalábbis -, ahol olyan az egész kép, mintha lett volna egy háttér, és az elé lenne beillesztve a Halászbástya. Nekünk nagyon tetszik. Elég nehéz volt különben lefotózni, mert már erősen sötétedett, vaku ki volt zárva, de ettől függetlenül készültek jó képek is.




Szintén nagy kedvenc nem csak pár fotó készítés céljából a Lánchíd. Én személy szerint nem tudok betelni vele. De igazából egész Budapest szerelmese vagyok. Imádom nézni és csak nézni hosszú perceken keresztül az éjszakai fényben pompázó fővárosunkat.






Mivel telihold volt, így a hold sem maradhatott ki a fotóalanyok közül. Sajnos nem igazán sikerültek a képek róla, mert gyönyörűen látszottak a "minták", amik itt a képen nem érvényesülnek.


Kezdett hűvösödni, ezért az autó felé vettük az irányt. Amikor beültem, hirtelen akkora fáradtság, lábfájás lett úrrá rajtam, hogy egy kívánságom volt csak: lefeküdni az ágyunkba. :) Megkértem Gábort, hogy a másik két úticélunkat tegyük el legközelebbre, mert szégyen ide s oda, én bizony fáradt vagyok minden értelemben. Így hazafelé vettük az irányt és még éjfél előtt, ha nem is sokkal, de ágyban voltunk. Nagyon jólesett kettesben elmenni, kimozdulni, a zenés helyek mellett rám tört egy kis vágy a táncolás, a bulizás után, de vajon meddig bírtam volna ébren!? :) Ahogy Gábor is jogosan tette fel nekem a kérdést: A Múzeumok Éjszakáját hogy bírtuk volna??? :) Oda is szerettünk volna elmenni, de féltem az esőtől és fáradt is voltam. Utólag nem is bántam, mert aznap éjjel már negyed egykor Zsófikánk zajongott. És ugye ha elmentünk volna, akkor ebben az időben nem lettünk volna még itthon. Szóval minden úgy alakul, ahogy annak alakulnia kell. Lesz még Múzeumok Éjszakája jövőre is, majd elmegyünk akkor. :)

Tehát összegezve nagyon jólesett ez a kis esti séta mind a kettőnknek, és várjuk a következő alkalmat, hogy a Hősök terén is készíthessünk (Gábor) csillagfényes esti képeket.

3 megjegyzés:

Szabina es Julia baba írta...

Gyonyoru helyeken jartatok,apa meg nagyon ugyes hogy este ilyen gyonyoru kepeket tudott kesziteni.
Igazan jo lehetett az esti romantikus seta es fotozkodas.Anya ne szegyeld hogy hamar elfaradtal hisz nem mindennap setalsz ennyit es a ket kis orokmozgo hercegno mellett nagyon nem lehet piheni.De jo hogy vegul haza mentetek igy meg az ebredezo Zsofika is megkaphatott titeket.De azert nagyon jo lehettet,es edes az anyukadtol hogy vigyazott rajuk es megengedtek hogy kicsit kirucanjatok.pusizka

Ági angyalai írta...

Szia Vivi!

Először én is azt gondoltam, hogy Múzeumok Éjszakájára mentetek, de ez se rossz program. Csak kettesben!

Örömmel látom, hogy már van időtök csavargásra. Bizony kellenek ezek az "elszökések" talán emlékszel hányszor kértünk meg téged annak idején, hogy segíts nekünk, vigyázz a kicsikre amíg mi romantikázunk.
A képek meseszépek és egyetértek veled. Ezekkel a helyszínekkel nem lehet betelni.
Puszi
Ági

Natimi írta...

Hát igen...az ilyen romantikázásokra nagyon is szükség van!Biztosan feltöltődtetek!

A képek csodálatosak!!Én is Budapest rajongó vagyok:))

Puszillak,
Timi