Új hét, új rendszer...

Drága Kislányaim, azt hiszem, mától (10.26.) pár napig - legalábbis remélem, hogy nem tovább - nem leszek túl népszerű nálatok. Ezért én már most elnézést kérek Tőletek, de az elmúlt három nap arra sarkall, hogy változtassak eddigi napirendünkön, vagy minken, mert az igazából nincsen. Tehát az elmúlt három nap borzalmas volt. Mind nekünk Apával, mind Nektek. Legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogy az a hiszti, az a nyűglődés, amit Ti rendeztetek nekünk, az Benneteket boldoggá tett volna. Így ma elhatároztam, hogy kemény leszek, és NEM foglak felkapdosni Benneteket minden nyekkenésre! Nem és nem! Hiszem, hogy ettől majd egyszer, remélem, minél hamarabb, Ti is kiegyensúlyozottabbak lesztek, és nem utolsó sorban anyátok sem lesz idegroncs estére... :) És a napi tevékenységem kibővül, nem csak pelenkázásból, etetésből, ringatásból fog állni, amit imádok, és másra nem is vágyok jobban, mint hogy Benneteket dajkáljalak, csak hát attól nem fő meg az ebéd, nem lesznek a ruhák tiszták, kivasaltak. És arra egyelőre nem is gondolok, hogy takarításra szánjam el magam - nem mintha erősségem lenne a takarítás, ezt is elárulom Nektek. Majd fel tudjátok ellenem használni, amikor veszekszem veletek, hogy rakjatok már rendet a szobátokban! :)

Tegnap óta bevezettük, hogy este 8-kor van a fürdés, mindegy, hogy alszotok e, vagy sem. Ha kell, felébresztünk Titeket, ahogy ezt első alkalommal meg is kellett tennünk. Mert drága Kislányaim, miután egész délután üvöltöttetek, kibuktátok a kaját, nagy nehezen lenyugodtatok, édesen elaludtatok és aludtatok volna jó sokáig, ha hagyjuk. Szóval ez a tegnapi fürdős ceremónia elég jól bejött, mert Zsófikám Te egészen 2.50-ig aludtál! Kincsőkém, sajnos Rólad ez nem mondható el, Te mindig betartod a három órás étkezést. De csak éjjel. Nappal simán alszol 4-5 órát Te is. Remélem, hamarosan rájössz, hogy jobb éjjel aludni ilyen nagyot és nappal érdemesebb virgonckodni.

Az új rendszert egyelőre csak Kincsőn tudtam gyakorolni, mert Zsófi a reggeli - gyér - evése után egyből bealudt, Kincső nem. Háát, Kicsim, kicsit sikerült is kiborulnod. Valószínűleg nem értetted, mi ez az új dolog, hogy Te sírsz (?) és nem ugrik senki oda hozzád, hogy felkapjon és sétálgasson Veled, amíg Neked ehhez van kedved. Szegénykém üvölthettél, Anyád nem hatódott meg tőle. Néha odamentem hozzád, megsimogattalak, adtam Neked cumit is, amit persze mindig egyből kiköptél, de aztán kérted is vissza - na, ezt is egészen tegnapig játszhattad el velünk.

Tehát Gyermekeim, mától igyekszem megkönnyíteni az életünket. Nem lesz cumival való szórakozás sem, nem fogunk mellettetek állni és a cumit pillanatonként a szátokba adni, mert Nektek éppen nincs kedvetek rendesen cumizni.



De folytatva a megkezdett gondolatot. Kincsőkém, Te már ma délelőtt jól kibőgted magad, sajnáltalak is rendesen, de muszáj volt megtennem. Viszont, amikor úgy láttam, megkegyelmezhetek, akkor szépen megszoptattalak, Te ettél is szépen, ahogy kell, és utána tündérien elaludtál. Én pedig tudtam mosni, teregetni, levest, tésztát főzni!

Most pedig Zsófi kér enni (5 órát aludt!!!), úh megyek, és adok neki enni. Ő bezzeg nem szopizik, neki jobban esik a felmelegített, cumis üvegből jövő tejecske. Pedig mennyi időt megspórolnál nekem, Zsófikám, ha hajlandó lennél ciciből táplálkozni! Na, mindegy. Biztosan én rontottalak, kényeztettelek el.

Sok puszi lánykáim! Most csak Zsófinak adok személyesen, hagyom Kincsőt aludni. Hátha hosszú idő óta először tudunk majd Apával nyugodtan ebédelni. Hátha. Lassan már elfelejtem, milyen is az. :)