2011/10/14

Bp-Winnenden-Bp-Fót - 22 óra alatt

Megjártuk a nagy utat. A Fiúk annyira akarták, hogy menjek velük (kellett egy tolmács), hogy még arra is hajlandóak voltak, hogy elfogadják a feltételeimet. Na jó, csak egyet. Lányok fektetése után indulunk és a másnapi fürdetésre itthon KELL lenni. Mármint Fóton, mert a Lányokat szombaton reggel elvitte Anyu. Nagyon jó kis utunk volt, főleg, hogy én másnap fél 7-ig aludtam a hátsó ülésen, nem túl kényelmes pózban. De látni, mennyire vagyok kipihent, ez sem zavart nagyon. :) Csak azt fájlaltam, hogy Stuttgart-tól 7 km-re voltunk és nem volt időnk bemenni. Igaz, annyi mindenfelé mentem volna a legszívesebben, ha már Stuttgartban vagyunk, hogy tuti nem értünk volna haza. Így viszont, éppenhogy, és ha nem is fürdetésre, de még az alvás előtt kiértünk Lánykáinkhoz, akik aztán mégis tőlünk hallották az esti meséket. :)

Néhány kép az útról és az út tárgyáról:

 ILYEN táblák alatt mentünk el, és a szívem csak sajgott egyre...

 Nagyon sok helyen láttunk napelemes háztetőt.
 A Bayern München Stadion kívülről - David kedvéért... :)
 Havas hegycsúcsokat is láttunk már.
 Chiemsee

Bécs elterült alattunk.

Jó volt kicsit utazni, de már nagyon vártam, hogy újra a Lányok mellett legyek. Azt hiszem, én egy igazi kotlós vagyok. NEM érzem jól magam a Lányaim nélkül.

2 megjegyzés:

Veres Izabella írta...

Jaj anya te is megkostoltad azt ha a lanyok tavol vannak tolled, az nem jo erzes,folyton rajuk gondolsz,hianyolod oket.Olyankor en mindig azt gondolom inkabb beszeljenek egesznap,szedjek szet a hazat de annyira hianyoznak.puszika

Vivien írta...

Ahogy írtad, Iza! :)