Gyereknap

Lassan egy hónap fog eltelni a történés és a leírás között. :( Ezen a napon útitársunk volt Anyu és Apu is, majd a későbbiekben csatlakozott hozzánk Csilla és Zoli is.

Azzal kezdeném, hogy CSAK az én kedvemért mentünk a Városligetbe gyereknapozni. Gábor jobban szeretett volna Bánkon lenni hétvégén és átmenni a Nógrádi-várhoz, de engedett a kérésemnek. Szerintem nekem lett a leghamarabb elegem a sok emberből és a felháborítóan drága játékokból, annak ellenére, hogy külön erre a célra volt félre téve pénz, nehogy az legyen, hogy pont nincs pénzünk, és ne tudjanak a gyerekek szórakozni. Háát, rá kellett jönnöm, még nincsenek abban a korban, hogy nagyon szórakoztassa Őket a körhinta. Az állatosra még nem ülhettek fel, hiszen nem volt rajta biztonsági öv, viszont találtunk egy olyan körhintát, ahol két dzsip-ben volt öv, így azokba ültek be, jó messzire egymástól. Zsófi szinte végig üvöltötte, hogy már kértem az embert, állítsa meg, hadd szálljon ki a Lányom, de persze ez nem volt lehetséges. :(

 Kincső, aki még élvezte is. :)

Zsófi már kevésbé, talán mert nem ült kényelmesen!?

Kis idő múlva beültem Velük egy vonatba, gondolván, hogy jobb lesz a helyzet. Egy darabig nem is volt semmi baj, nekem nagyon kényelmetlen volt, és bevallom, nem igazán élveztem, pedig nagyon szeretem a vidámparkot (felnőtt fejjel is).

Vonatozás, Zsófi üvöltése előtt.

Ezek után inkább elindultunk körülnézni. :) Hamar rájöttem, hogy nem csak a körhinta nem való még Nekik, de a célba dobós, a horgászós játék sem az Ő kategóriájuk. :( Eléggé elkenődtem emiatt, mert azt hittem, hogy lesz számukra is egy játékparadicsom, ahol Ők jól kijátsszák magukat, mi pedig jól elkölthetjük az erre szánt összeget. Nem játszották ki magukat és a pénz nagy részét is hazahoztuk. :(

Szóval, sétálgattunk, simogattunk hatalmas kígyót, mind a két Lány, nem féltek tőle. Bár, miért félnének, nem lett még beléjük nevelve a rettegés. Ilyenkor (is) rájövök, hogy mi neveljük beléjük a félelmet.

Lesétáltunk a Csónakázó tóhoz is, szerettünk volna egy családi képet, de nem nagyon jött össze, addigra már nem volt sok türelmük a Lányoknak. :)

 De legalább készült egy aranyos közös kép Gáborommal. :)

Elbűvölt mindenkit az indiánok zenéje, tánca, még Waka-waka-ra is táncoltak, saját koreográfia szerint. :)

Szerettem volna csónakázni (mintha nekem lett volna gyereknapom :D), ezért Gáborral Anyuékra és az addigra hozzánk csatlakozott Csillára és Zolira hagytuk a Lányokat.

A csónakázás nem jött össze, mert nem láttuk a sor végét, így "csak" sétáltunk egy nagyot a tó körül. :) Aztán elindultunk hazafelé, hiszen a Lányok már nagyon fáradtak voltak, nem szerettük volna túlfeszíteni a húrt.

Csilláék leléptek, mert Zoli fáradt volt. :S Nem is értem, mi értelme volt akkor lejönniük, na mindegy. Azért örültünk, hogy eljöttek, és egy kis időt szántak a Csajokra.

Az erőszakosságomnak köszönhetően még felültek a Lányok egy utolsó körre. Nem nagyon törődtem bele, hogy Zsófi ne élvezze a dolgot. Háát, itt sem nyerte el a tetszését. :( Viszont, talán mert Kincső mellett ülhetett, nem üvöltött egy pillanatig sem. Kincső viszont annál inkább - mert ki kellett szállnia!!! :) Bevallom, én végig rettegtem, mert szerintem elég gyorsan ment a jármű és féltem, nehogy Kincső felálljon és kiessen. :( Még jó, hogy Zsófi volt belül, nála zártabb volt az oldal, és nála jobban féltem volna egy felállástól. Szerencsére nem történt baj, sőt! :)

Még felugrottunk Csilláékhoz egy pelus cserére, meg egy puszira, aztán jöttünk is haza. :) Így telt a Gyereknapunk. Várni kell még pár évet arra, hogy igazán élvezzék a felkínált játéklehetőségeket. De legalább megpróbáltuk. :)