2011/06/10

21 hónap...

telt el a Lányok születése óta. Jó egy hete valaki megkérdezte a Csajok korát, mire én rávágtam, hogy nemsokára 21 hónaposak lesznek. Erre az illető rácsodálkozott, hogy én hónapokban "mérem" a Lányok korát!? Mert ő anno egy éves koráig mondta a hónapokat, utána "kerekített". Nekem valahogy ez esik jól. Szeretem, hogy még nem kell csak években mondanom a korukat, hanem még tudom követni a hónapokat is. 3 hónap múlva két évesek a Csajszikák, lehet, hogy utána már nekem is az lesz a kényelmesebb, hogy két éves, két éves múlt, két és fél éves, lassan három éves, stb. DE most még élvezem a piciny kor e szépségét is, és talán ezzel is szeretném kitolni az időt, ami úgy siet, mintha késésben lenne. Néha úgy látom, mintha már olyan nagy lányok lennének, máskor pedig olyan picinek, védtelennek tűnnek. Jó lenne még sokáig hónapokban meghatározni a korukat!


És most jöjjön egy újabb elemzés, kipótolom a múltkorit.

Beszéd. Ugyan ígértem egy listát, de persze nem írtam meg. Én már csak ilyen trehány vagyok. :(
Ahogy már múltkor is írtam, egyre több szót tudnak kimondani a Lányok, szépen, érthetően. Szinte mindig utánunk mondják ki a szavakat, maguktól ritkábban, kérésre pedig szinte soha. :) Hétvégén Bánkon voltunk. Kincső egyből kimondta a település nevét, ahogy mi is mondtuk, hogy hol vagyunk. Szombaton, amikor lementünk a tó-hoz, akkor a tó szócskát is kimondta gyönyörűen, bár ez nem bonyolult szó, tudom. Zsófi küzdött a Bánk szóval, nem is nagyon sikerült kimondania, csak akkor érthettük meg, ha tudtuk, mit mond. A tó szó Neki is remekül ment. Majd ma, amikor mentünk le a lépcsőnkön, van a falon egy hatalmas kép, ami egy apácát ábrázol. Zsófi rámutat, és mondja, hogy néni. Mire én kijavítottam, hogy apáca. Erre Ő utánam: apóca. Jaj, nagyon cuki volt, ahogy mondta. :)
Tegnap Teletubbie-t néztek, mert nagyon nyűgös napjuk volt, így engedtem a kérésnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy végig ülve nézik, hanem néha rápillantanak a képernyőre. Viszont megragadt bennük pár szó, amit aztán jöttek hozzám és ismételgettek, főleg a Zsófi:
tócsa, csipp-csepp, lala, pó, tábbi (tubbie), pipi, Ígi (Igor), egy, búúú is (bizony, így összetetten mondta ki a Zsófi).
Aztán a frizura készítésnél maguktól mondták, hogy csat. :) Ezek az elmúlt napok új szavai. Úgy tűnik, most kezdték el szinte minden szavunkat ismételni. Mostantól kell nagyon odafigyelni, mit mondunk. :P


Viselkedés. Szerencsére a mi kis ördögfiókánk, azaz Zsófink, mintha kezdene jó irányba fejlődni. :) Ezzel szemben Kincső elkezdett harapni! Volt már ilyen időszaka, most megint harap. Egyből harap. Vasárnap is úgy beleharapott a Zsófi kezébe, ujjaiba, hogy kiserkent a vér. :( Ugyan pár perc múlva nyoma sem volt, de akkor is. Egyébként nagyon érzékeny kislány. Mostanában úgy tűnt, hogy Zsófi átvette az uralmat és Kincső szó szerint behódol Neki. Már nem. Ez egy darabig érvényes volt, de úgy látszik, ahogy leírok valamit, máris jön a pálfordulat. :) Szóval, a legújabb fejlemény, hogy Kincső már nem hagyja magát elnyomni, sőt! :)


Alvás. Szerintem ezzel eddig annyira nem foglalkoztam, talán azért, mert olyan természetes volt, hogy este 7 körül fürdetés van, utána reggelig alvás. Változó volt, hogy meddig, de fél 7-nél előbb sosem ébredtek fel, sőt! A nappali alvással sem volt semmi cirkusz, eleinte 2x aludtak, jó pár hete már csak 1x. Talán itt kezdődtek a problémák. Nem tudták eldönteni, hogy Nekik most elég egyszer aludni egy nap, vagy kell a kettő? Lehet, hogy ezért fordult elő az is, hogy az éjszakai alvás sem mindig problémamentes, ahogy a reggeli ébredésükben sem lehet már bízni. Szóval zavar van, az egyetlen biztos alvási pont az az este 7-8 óra közötti fekvés, alvás. A többi az nem fix. Igyekszem úgy alakítani, hogy ebéd után aludjanak, de ha reggel 6 vagy még korábban ébrednek, akkor nem bírják ki ebéd utánig. :( Ilyenkor nagy nagy nyűgösség van délután. 

Szeretet. Most már nem csak püfölni szeretik egymást, hanem megvigasztalni a másikat is. Nagyon helyesek, amikor a szenvedő félhez odamegy a másik és elkezdi simogatni. Ilyenkor nagyon ellágyulok. :)

Verés. Tegnap elcsattant az első popsira csapás. Pelenka nélkül. Tegnap (is) elég hisztis napja volt Kincsőkénknek, amit szerintem elég jól viseltem. Lettek volna napok, amikor kihozott volna a sodromból két perc alatt, viszont tegnap valamiért nagyon jól bírtam a gyűrődést. Egészen estig. Egyébként Zsófi volt nálam (előző este kellett volna Zsófit fürdetnem, de a Kincső kiharcolta, hogy Ő legyen ismét nálam). Szóval, egy hete megint balhézik a fürdésnél. Éppenhogy meg lehet mosdatni, már jön is ki a kádból. A pelenkázásnál és az esti öltöztetésnél úgy vergődik a pelenkázón, hogy két ember kell csak ahhoz, hogy lefogja (mármint kellene, de ennek hiányában marad a küzdelem). Szóval, Gábor kihozta, nekiállt (volna) megtörölni, és öltöztetni, de egyszerűen nem ment neki. Egy idő után beleszóltam és ráförmedtem Elsőszülöttünkre, hogy lassan kezdem elveszíteni a nyugalmamat, úh. nagyon gyorsan hagyja abba a balhét, mert baj lesz. Mivel fogalma sincs róla, milyen baja következhet a balhéból, nem is maradt csendben. Erre fogtam, éppen állt (mert még lefektetni se tudta a Gábor, annyira küzdött minden ellen), felhajtottam a kis köntösét és rácsaptam a popsijára. Nem nagyot, sőt, még én is meglepődtem, hogy milyen picit sikerült adnom Neki, majd megfogtam, magam felé fordítottam, kényszerítettem, hogy nézzen rám, és elég csúnya, emelt hangon megkértem, hogy MOST AZONNAL hagyja abba a sírást, a hisztizést, a csapkodást, a vergődést, mert most már igazán dühös vagyok. Abban a pillanatban csöndben maradt, hüppögött egy darabig, de az öltöztetés végére olyan jó kedve lett, mint napokkal ezelőtt. Kacagott, mintha semmi nem történt volna. Zsófi is bepróbálkozott némi nyekergéssel, de rá elég volt ránéznem. :))

Azt hiszem ennyi a kis rövid összefoglaló, majd egy hetes késéssel, szokás szerint... 

Drága Kislányaim, nagyon jó egészséget kívánok Nektek, 
legyetek mindig boldog, kiegyensúlyozott Lányok! Nagyon, nagyon szeretlek Benneteket, 
még akkor is, ha néha rosszcsontok vagytok. :)
millió pussssszi





4 megjegyzés:

Orsi írta...

Nagyon okosak és ügyesek! Sokszor olyan érzésem volt, mintha az én lányaimról írtál volna. :D Én is hónapokban adom meg a korukat még mindig, és a második szülinap után már valószínűleg én is évekre fokok kerekíteni- de ezt csak most gondolom így, aztán majd meglátjuk. :) A harapás nálunk is megvan, Sára szeret harapni, de mostanában szerencsére nem nagyon alkalmazza.
A vigasztalást én is tapasztalom, nálunk főleg Borcsi az, aki odaad egy játékot, vagy megsimogatja Sárát, vagy megpuszilja, amikor sír. De ma reggel mintha azt mondta volna neki, hogy ne sírj. :) És ahogy írod, nekem is olyan melegség költözik a lelkembe ilyenkor. :)
Hűűű, és a fürdés utáni "nemakarokfelöltözni" játékot is láttam már, azt hiszem! :D Ráadásul nálunk testápolózni is kell a csajokat, így külön küzdelem van- nem a kenegetéssel van a gond, hanem az egy helyben maradással- és amilyen erő van Borcsiban, őt aztán nem lehet erővel ott tartani sehol.
További jó egészséget kívánok! Meggyógyultatok?

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Nagyon aranyosak a csajok,elso popora csapas jaj nalunk az van neha boven is. Nalunk is a Julia 21 hos pont ma, nagyon cukik a lanyok es sok mindent tudnak.Nagyon helyesek az egyforma cucban ahogy kezen fogva mennek.Igazan bajosak,tunderiek.Boldog honapfordulot kivanunk nekik

Natimi írta...

Jézusom,de bájosak ezek a lánykák:)))
Nagyon nőnek a drágák!

Isten éltessen sokáig sokáig őket!!:)

Gyönyörűek!!!Büszke lehetsz rájuk:)

Puszillak és kellemes hétvégét nektek

Névtelen írta...

nekem 421 hónapom van...