Hétvége Fóton

Még mielőtt itt lenne az újabb hétvége, gyorsan lejegyzem, krumplipucolás helyett, hogy a múlt hétvégét Fóton, Anyuéknál töltöttük. Igazából így érdemes kimenni, csak nem jön össze túl sűrűn, pedig talán a Lányoknak sem ártana, ha szoknák a máshol alvást, ne járjunk úgy legközelebb, ha megyünk Tücsiékhez, mint most... Nem véletlenül írtam ezt, hiszen a napközi alvás Fóton sem ment, hiába a finom levegő, amire Tücsiéknél sem panaszkodhatunk... Végülis mindegy, nem voltak túl nyűgösek, szerencsére, éjjel pedig gyönyörűen aludtak, és ez fontosabb, mint a napközbeni alvás.

Szombaton reggeli után indultunk, és mielőtt egyből hazamentünk volna, bementünk Péter bácsihoz, akit én második apámként szoktam emlegetni, ha valaki megkérdezi, ki is ő? Pár telkekkel arrébb volt Péter bácsi telke, de neki valóban telek volt, míg mi kint is laktunk. szomszédaink nemigen voltak, mert ez egy nyaralóterület, ahova mi 1990 nyarán kiköltöztünk. Nekünk is nyaralónk volt, de téglaépület, és miután téliesítve lett, kiköltöztünk a XV. kerületből a friss levegőjű Fótra. Igazából ez egy kisebb harc árán jött létre, de most ezt nem szeretném részletezni. Lényeg, hogy Péter bácsinak mindig rengeteg állata volt: lovak (igavonók), tehenek, birkák, rengeteg, disznók, kutyák, macska is akadt, de nem sok. Szóval maga volt a paradicsom számomra és a környék fiataljai számára, akik ugyan csak nyaranta jöttek ki a telekre, de azok a nyarak maguk voltak a mennyország. :) Soha nem fogom elfelejteni őket, és ha rólam szólna ez a blog, bizony ez lenne a legszebb emlékem, amit megörökítenék. :) Lényeg, hogy Péter bácsinak ugye illik bevinni időnként a Csajokat megmutatni, mert 1.: imádja a gyerekeket, 2.: imád engem (egyesek szerint jobban, mint a saját Lányát). Ez a két ok bőven elég arra, hogy ne tagadjuk meg tőle Lányaink megnézését. Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog volt Péter bá, mikor meglátott minket, a Csajoktól pedig egyszerűen elájult. Nagyon jó fejek is voltak, kb. 2 perc alatt feloldódtak a kis irodában, és ide-oda mentek, elvették, ami kellett Nekik és amikor Péter bá felvette Zsófit az ölébe, ment Kincső, hogy ŐT is! :) Háát, Péter bá majd' elolvadt! :) Elidőztünk nála egy darabig, aztán mentünk haza, mert már a Nagyszülők is várták az Unokákat. :)

Otthon, ha jól emlékszem, végül le lettek fektetve a Csajok, talán aludtak is egy picit, aztán ebéd után mentünk ki a kertbe, ahol egy jó nagy meglepetés várta a Lánykáinkat: egy szép nagy hinta! Örültek is a Csajok, élvezkedtek, segítettünk Nekik felmászni a létrán, meg a hálós mászókán, nagyon tetszett Nekik, csak mivel elég hideg volt, a trehány Anyjuk meg jól elfelejtett kesztyűt vinni Nekik, nem győztük melegítgetni a kis mancsaikat. :(

Természetesen nem maradhatott ki a tyúkok megnézése sem, na meg a nyulaké, és látták, hogy valóban mozgatja az orrát a nyuszi, ahogy tanulták. :) Kincső még simogatott is - tyúkot. :) Elég szelídek ezek és még finom puha a tolluk, nem öreg tyúkok.

Örülök, hogy nem kényesek a Lányok, talán még a kutyával kell megbarátkozniuk, azok ugyanis, mind itthon, mind Fóton, nem nagyon törődnek azzal, hogy a Csajok olyan magasak, mint ők, simán nekik dörgölőznek, hogy alig bírom megtartani Őket. :)

Miután Lompos megszökött, így CsiVi újra élvezi az uralkodói posztot, valamint azt, hogy CSAK Őt simogatjuk, dögönyözzük. :) Nekem, mondjuk amúgyis Ő volt a szeretettebb a két "dög" közül, mert Lompos már akkor lett hozva (ugyan velem együtt), amikor én már Gáborral éltem együtt. Ettől függetlenül szívből kívánom Neki, hogy nagyon jó sora legyen az új otthonában, bárhol is van, és remélem, nincs semmi baja!

Összegezve, nagyon jól éreztük magunkat kint, Lányok is mindig nagyon élvezik az új helyeket, bár ahogy levetkőztek, egyből tudták, hol vannak, mentek, nyüzsögtek, nyugodtan mondhatni, hogy Fóton már Ők is otthon vannak (sőt, Gábor is, akinek nem győzték mondogatni a Szüleim, hogy érezze magát otthon, hiszen Ő is otthon van, nem csak én). :) Anyunak pedig ezúton is és ismét köszönjük, hogy vállalja a gyerekvigyázás kellemetlen oldalát is, csak a MI (Gábor és én) kedvünkért! :)