2011/11/07

26 hónaposak lettek a Lányok

Szombaton direkt készítettem képeket, hogy frissen, aznap fel tudjam tenni őket, de végül nem jött össze, mert mentünk Aput felköszönteni, és nem akartam ezzel húzni az időt.

KiZsó

Érdekes, hogy olyan érzésem van, hogy hát mit is írhatnék, hiszen sok új nincs is. Pedig, ha belegondolok, hogy szinte már mindent mondanak, a dumájuk sz@rrá röhögjük magunkat, a Kincső folyton egyedül akar mindent csinálni, egyre inkább majmolják egymást, a Zsófi, ha tehetné egész nap magát nézné a tükörben, és illegne-billegne előtte (amikor leakasztom a tükröt, akkor addig ez van, amíg el nem vesszük újra), csak a felnőtt kanállal jó enni a levest, a víz sokkal finomabb Anya poharából, Anya cipője sokkal kényelmesebb, mint az övék, mondókáznak szinte megállás nélkül, az sem baj, ha kettőt-hármat egybemixelnek (nagyon sok mondókát, éneket tudnak). :) Folyton kacagnak, de szó szerint kacagnak, fogják egymás kezét az autósülésben, mert most közel vannak egymáshoz, ok nélkül megölelik egymást és puszit adnak a másiknak. Ha elveszi az egyik a játékot a másiktól és erre ő elkezd sírni, akkor visszaadja neki szó nélkül és még meg is simizi, hogy ne sírjon. Segítenek teregetni, ez persze idézőjelben, néha annyira szagolgatják a feltett ruhákat, hogy "lejönnek"... Meg kiborítják a kosarat, hogy hozzáférjenek a ruhákhoz, egyes darabokat kirázzák és odaadják, de a bugyijaimat rendszeresen a fejükre, nyakukba húzzák, pedig tudják, hogy nem ott van a helye!!! :DD Lassan külön kell választanom a ruhákat, mert felismerik, hogy melyik kié, és ha netalántán úgy gondolnám, hogy ami múltkor a Zsófin volt, de most a Kincsőre adom, mert úgy passzol színben, akkor hangosan kikéri magának, hogy "Zsozsoé", és nem hajlandó felvenni. A másik véglet pedig az, amikor cserélnek, csak ők ezt nem így hívják, hanem egyszerűen a másik kabátját, mellényét veszik fel (vagy kényszerítik rájuk a Nagyszülők, aztán amikor az egyik megunja és a sajátját kéri, akkor a másik nem adja vissza, mondván, hogy az már az övé...).

Szerencsére egymással tündériek, nagyon jól eljátszanak, élvezet nézni is, mennyire elvannak egymással. Viszont velem ugyanolyan hisztisek, mint korábban voltak. Zsófi is, nem csak a Kincső. Ugyanakkor bújósak is lettek. Sokszor így néz ki egy kirohanásuk: hiszti, amíg bírom, majd üvöltök párat, ekkor jön az igazi sírás, majd odabújik hozzám, jól bevackolja magát a mellkasomba és megnyugszik. Esetleg kéri a cumit, hátha megkapja. Persze ilyenkor jön a szokásos szöveg, amit már kívülről tudnak, hogy csak alváshoz van cumi (meg az autóban is, sajnos, de ezt nem fűzöm hozzá). Szóval, baromira fel tudnak bosszantani, aztán várják, hogy babusgassam őket. Mivel tudom, hogy ezzel a bújással meg is nyugszanak, nem erőltetem meg nagyon magam a szép rábeszéléssel, kedves, nyugodt szóval való rájuk hatással. Lassan ott tartok, hogy legyünk túl minél hamarabb ezen a kellemetlen részén, és bújjunk össze. :) Szerencsére nem mindig kell összeveszni velük, de azért minden napra jut egy belőle. :(

Kezdik a színeket felismerni, a piros és a kék egész jól megy már. Számolni továbbra is jól számolnak, mármint elszámolnak, de megszámolni dolgokat még nem tudnak. Hiába van négy boci a képen, simán számolnak tovább. :)

Egyre közvetlenebbek az emberekkel, talán azért is, mert közösségbe járunk, legalábbis én annak tudom be. A foglalkozásokon elég szépen csinálják a feladatokat. Néha ösztönözni kell Őket, de hamar feloldódnak és csinálják, amit kell. Itthon szó nélkül nekiállnak csinálni, hogy csak lesek, mikre nem emlékeznek. :) A maszatolós foglalkozást hanyagoljuk, mert nem bírok egyszerre mind a kettővel dolgozni, be kellett látnom. A többire el szoktunk menni. Így is jut belőle 3 is egy héten. Van, hogy csak kettőre megyünk el. Nagyon szeretik a Lányok ezeket, jót tesz nekik is, és nekem is egy kis kimozdulás. :) A közlekedés újra nem okoz gondot, nem cipelem mind a kettőt, mert nem bírom, viszont gyönyörűen fellép a lépcsőre az éppen nem ölben lévő Gyermekem.

Fürdés. :) Négyesben fürdünk, nagyon, nagyon élvezik. Mi is. Bár kissé össze kell húznunk magunkat, de szerencsére nagy kádunk van.
Hajmosás. Eddig katasztrofális volt. Jó múltkor Anyuval öblítettük le a Kincső haját, amit aztán nem is győzött emlegetni. Talán nem negatívumként, de erre nem derült végül fény. Lényeg, hogy nem ment bele a víz a szemébe, mint korábban, és nem érte különösebb trauma sem a hajmosás folyamán. Most, hogy már egy jó ideje együtt fürdünk, sikerült bevezetni egy jó módszert, ami által nem megy bele a víz a szemükbe. Kincső legutóbb egyáltalán nem sírt, Zsófi is csak addig, amíg a Kincső haját mostam, utána már nem. Ezek után játszanak tovább szépen, mintha semmi nem történt volna. :) Korábban a hajmosás egyenlő volt a fürdés végével, és jöhetett a cumi, hogy megnyugodjanak - úgy 10 perc elteltével nagyjából sikerült is. Remélem, továbbra is ilyen jó fog menni a hajmosás. Kincső a hajszárítást is szótlanul tűrte, sőt, talán nem is zavarta.

Tehát, jóformán csak jókat tudok írni Róluk. Szerencsére. HA ez a napi hiszti procedúra nem lenne, tökéletesek lennének a napjaink. :)



 Zsófi
 Kincső


Az autóban, ahogy egymás kezét fogják. :)

3 megjegyzés:

Szitya írta...

De ha ez a napi hiszti nem lenne, nem is lennének igazi gyerekek! Nagyon jó kor ez, Vivi! Látom, élvezed te is!!!
Puszi,
Szilvi

Orsi írta...

Nagyon ügyesek és okosak! Sok esetben mintha a mi lányainkról olvastam volna; rengeteg közös van. Pl.az enyém-tiéd játszmák (ők is az első pillanatban megjegyzik, hogy melyik ruhát, játékot, könyvet, stb. ki kapta, és utána aszerint viselkednek vele), de sokszor cserélgetnek is- vagyis Borcsi cserél, azaz elvesz valamit Sárától, és közli, hogy az övét Sára vegye fel. Ő persze nem akarja ezt, megy a sírás, és egy kis idő múlva megenyhül Borcsi és nagy jóindulattal visszaadja Sárának. :D
Aztán a mondókázás: ez nálunk is nagy sláger, én is rengeteget tanítottam nekik, és ők is néha mixelve adják elő. :D Mindig fel akarom venni kamerára, hogy milyen édesek olyankor, de mostanában egyszerűen sem fényképezni, sem kamerázni nem lehet őket, mert folyton magukat akarják visszanézni. :D
Teregetni ők is nagyon szeretnek, adják a kezembe a ruhákat és közben vadul rázzák. De száraz, tiszta ruhákkal is szokták azt játszani (ha megkaparintanak egyet), hogy rázzák, mint őrült, és közben mondják, hogy "Kimosom!" vagy "Teregetek!". :)
Hisztik nálunk is vannak, és sokszor nálam is elszakad a cérna, de igyekszem mindig türelmesen elmagyarázni, hogy mit miért nem szabad, kell, stb. Persze nem mindig sikerül, de rá kell jönnöm, hogy sokkal sikeresebb vagyok akkor, ha igen. De pl. tegnap a délutáni elalvás előtt, amikor már egy órája "játszadoztak" velem, hogy még ezt, még azt csináljunk, mielőtt kimegyek, közben meg már jól el is voltunk csúszva, és Borcsi hadonászás közben jól orrba vágott egy hajráffal... na akkor nekem is elfogyott minden türelmem és rákiabáltam. De úgy elkezdtek zokogni mindketten, olyan rémülettel a kicsi szemeikben, hogy azonnal elszégyelltem magam, és nem győztem vigasztalni és nyugtatgatni őket. Az volt az első és egyetlen kirohanásom aznap, és ez tőlem nagy szó. :O Szóval nekem is nagyon tanulnom kell azt, hogy ne hangos szóval, hanem türelemmel terelgessem őket, de azt hiszem, lassan sikerülni fog. Neked is drukkolok hozzá!!! :)
És hogy ne csak az én csemetéimről legyen szó végig: Kincső és Zsófi nagyon ügyesek; a számolásnál pl. leesett az állam! Az utazás is szuper; nem is tudom, én el mernék-e indulni velük tömegközlekedni. Nagyon fegyelmezett gyerkőceid vannak, hogy te igen!
A hajmosásnál (öblítésnél) mi volt a titok, elárulod? Mert az nálunk nagy mumus, Borcsinál, de legutóbb már Sára is nyavalygott (pedig ő imádott hajat mosni, folyton feküdt volna le, hogy mossunk hajat!).
Mégegyszer sok türelmet! :)

Veres Izabella írta...

Ngayon ugyesek es annyira edesek,bajosak,aranyosak,kis angyalkak ezek a csajszik.Annyira jol all nekik a cofijuk,kis tunderkek.Olyan edesek az elso kepen ahogy egymasra mosolyognak,es hat persze sok mindent tudnak es mindig valami ujat mutatnak.puszika