A nap Hősei

Számunkra Lányaink a szó szoros értelmében a mai nap Hősei! Reggeli után vérvétellel kezdtük a napot, aminek (sokk) hatását éppenhogy kialudták a Csajok, egy gyors ebéd után mentünk vissza oltásra! :(

Az oltás, a kötelező 15 hónapos oltás volt, amit lehet, hogy jobb lett volna eltolni egy hónappal, de bízom a szervezetükben, az immunrendszerükben és nagyon remélem, hogy két hét múlva nem fognak sem belázasodni, sem betaknyosodni, ahogy ígéri a doktor bácsi, és zökkenőmentesen tudunk utazni Tücsiékhez.

A vérvételre pedig sajnos azért volt szükség, mert Lányaink fejlődése, súlya nem úgy növekszik, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva. :( Két hónapja voltunk az egyéves kontrollon, amin én azt hittem, hogy minden rendben van a Lányokkal. Aztán két-három hete felhívott a védőnő, hogy mikor tudnánk megejteni a vérvételt, amiről beszéltünk? Mi???????? Mondtam, hogy nem beszéltünk semmilyen vérvételről, és kérdeztem, hogy tulajdonképpen miért is kell a Lányokat megcsapolni? Ekkor mondta, hogy mivel a súlyuk kisebb, mint kellene, ezért a doki elküldte Őket vérvételre és vizeletvizsgálatra - csakhogy ŐŐŐŐ ezt elfelejtette közölni velünk!!! :S Első reakciómat jobb, ha nem írom le... Aztán eltelt majdnem egy hét és a Lányokon azt vettem észre, hogy egyre jobban csökken az étvágyuk. Már szinte alig esznek. Mondhatnám úgy is, hogy napi két étkezés az, ami normális, a többiről nem is érdemes írni se. A védőnő ugyan megígérte a telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy bedobja a beutalókat, de nem szerettem volna tovább várni rá, így hétfőn torna után bementem a gyerekorvoshoz (addig Jutka a háziorvoshoz ment kontrollra), és kértem beutalót a vérvételre, és meggyőzött, hogy oltsuk is be a Lányokat, ne várjunk januárig.

Így történt, hogy a mai napunk ilyen "szépre" sikeredett. A vizeletet nem tudtam levenni, mert hiába "csak fel kell tapasztani" a gyűjtőzacskót, nekem NEM sikerült, mindig a pelusban landolt a pisi. Kaptunk újabb beutalót ehhez. A vérkép eredményeik ma lesznek meg, de csak holnap tudom megnézetni a dokival. Kíváncsi leszek, mit mutat ki. Annak idején én is erősen vérszegény voltam, és kellett kapnom egy étvágysegítő injekciókúrát - Anyukám elmesélése alapján, tehát, lehet, hogy a Csajszikákra is valami hasonló vár. Csak, ha kérhetem, NE injekció formájában. :( Nekem fájt a szuri. Borzasztó volt látni, hallani a fájdalmukat. A vérvétel rosszabb volt, mint az oltás. Gábor ölében ültek különben a Lányok, én nem vállalkoztam rá, hogy fogom Őket. Majd utána vigasztalom, az megy, de nekem is kibuggyantak a könnyeim, ahogy hallottam a szívszorító sírásukat. :( Zsófi volt az első áldozat, elsőre talált a nő vénát, sikerült gyönyörűen megszúrnia, pikk-pakk le is folyt a 3 adag vér, készen is volt. Aránylag hamar meg is nyugodott. Kincsőnek viszont a könyökhajlatban egyáltalán nem talált vénát, így a kézfejénél keresett, talált is. Meg is szúrta, de nem jött belőle egy csepp vér sem. Azt hittem, menten rosszul leszek. Csóri gyerek üvölt, közben a nő próbálta megindítani a véráramlatot, ki-be huzigálta a tűt, rossz volt nézni is! De csak nem jött semmi, még pumpálásra sem. Na, akkor a másik kézfeje. Nagy nehezen elindult a vér, de csak úgy ment, hogy Gáborral pumpálták a kezecskéjét. Szörnyű volt!

Nehezen is nyugodtak meg, ami nem csoda! Annyira sajnáltam Őket! Pedig nem irtózom a vérvételtől, mindig is nagy véradó voltam, simán végignézem, ahogy tőlem vesznek vért, de azt, hogy a Lányaimtól, na ez elég szívfájdító volt! Az oltás már nem volt ennyire vészes, talán azért nem, mert gyorsan vége volt. Előtte megmérték a Lányokat, 76-78 centi magasak és 7,97-7,93 kg-osak.

Kíváncsian várom a laboreredményeket. :)