NAGY utazás

Ahogy sejtettük, nem a mostani éjszaka lett az az éjszaka, amit mind a ketten átaludtak. Kincső fél 4 előtt ébresztett minket, fel is keltünk mind a ketten, érdekes módon nem kóvályogtunk az álmosságtól, fáradtságtól, valószínűleg azért nem, mert TUDTUK, hogy fel kell kelnünk, és indulnunk.

Ezt is leteszteltük, már tudjuk, hogy hiába volt minden, ami lehetett, előre bepakolva, így is 3/4 5 volt mire elindultunk. Természetesen az első utunk a benzinkúthoz vezetett, ahonnan kereken 5 órakor indultunk tovább.

Szeretünk vasárnap utazni, mert akkor nem tartanak fel minket a kamionok az úton. Igaz, ez akkor volt lényegesebb, amikor még csak ketten jöttünk a "Pözsivel". Viszont most a "Volvival" tudtunk gyorsan jönni. Ennek köszönhető, hogy nem tartott egy napig az út, hanem délután fél kettőre meg is érkeztünk. Zökkenőmentes volt az út, csak néhol kellett lassítani a ránk zúduló zivatar miatt, de különben jól jöttünk. Láttunk havas legelőket is, amik ugyan nagyon szépek voltak, de eszünkbe jutott, hogy a szép, napos márciusi tavaszt hagytuk otthon... Két éve márciusban a Jonas-szal hónyuszit építettem. :) Na, az szép volt! Erre most igazán nem vágytam, mert ugyan imádom a havat, de szerintem idén elég szép telünk volt, most már a vérem az igazi tavasz után vágyik. :)

Kincső a legjobban ennek a Libero-s békának a rágcsálásával volt el - vagy az én ujjamat használta rágókának, amíg nem lett ráncos az ujjam :)

Kislányok egész úton nagyon jó fejek voltak, Zsófi egyszer borult ki, szerencsére hamar rájött, hogy nincs sok lehetősége, így csendben maradt az út hátralevő részében. Sokat aludtak, illetve többször keveset, és többnyire egyszerre, kivéve, amikor Zsófi a végén jól benyomta a szunyát, ezért neki elég rossz volt, hogy fel kellett ébresztenünk, mert megérkeztünk.

Zsófi alszik - Kincsőről nincs alvós kép, mert ő kifelé volt fordulva, és nem tudtam róla képet készíteni

Az út nagy része mégis játékkal telt és nézelődéssel. Meglepődtek, amikor alagútba értünk, olyan édesek voltak. Figyelték a különböző zajokat.

Kincső legújabb "harci" póza és kiáltása - ez utóbbi nem hallatszik, de a szájacskája formálását jól elkaptam :)

Tudom, homályos a kép, de valamiért nem készítettem sok képet az autóban, és nem volt ennél jobb kép az ébren lévő Zsófikáról

Összesen háromszor álltunk meg, ebből egyszer tankolni, kétszer pedig etetni. Sajnos a Csajok nem voltak hajlandóak az autóban szopizni, amit meg is értek, rém kényelmetlen lett volna, így mikor megérkeztünk egyből cicire tettem őket. De akkor meg az új hely és a sok új ember varázsa miatt nem tudtak rám koncentrálni. :( Még jó, hogy nem maradt otthon a fejőgép. Mostanában megint előkerül, pedig azt hittem, nem lesz már rá szükségem.

Szóval épségben megérkeztünk, jókedvűen és boldogan, hogy ennyire klassz Lányaink vannak, akikkel az utazás is hatalmas öröm. :)

Készülődés a NAGY útra

Készülődtünk az útra, de mire leírom, hogyan, addigra szerencsésen meg is érkeztünk és túl vagyunk az első éjszakán is.

Már pénteken előkészítettem a Lányok ruháit, kivittem a kanapéra őket, mondván, mikor már alszanak a Csajok, el is kezdünk csomagolni, hiszen szombaton még volt egy utunk Fótra. Nem volt túl bonyolult összekészíteni a rucikat, végülis azt csináltam, amit a sajátjaimnál szoktam: betettem mindent, azzal a céllal, hogy nem tudom, éppen mihez lesz kedvem, mikor mit szeretnék rájuk adni. Ez most még nem probléma, mert a kis méret miatt kevés helyet igényel az amúgy elég sok ruha. DE mivel az én ruhatáram - testem megnövekedett mérete miatt - elég szűkös, ezért pláne nem szerettem volna semmijüket otthon hagyni. Nem is maradt, szerencsére (még az aznapi csini ruhájukat is elhoztam, hogy majd itt kimossuk :)).

Tehát kikészítettem a ruháikat a kanapéra, ami aztán meg is várt minket szombat délutánig. :) Szombaton kimentünk még Fótra, de csak egy fél napra, 2-kor indultunk is haza. Egyrészt szerettem volna még a szüleimmel találkozni, ők meg az unokákkal, másrészt Apu chilis babját "kellett" elhoznunk, mert nagy sikere volt, amikor múltkor a Tücsiék voltak nálunk, ezért hoztunk magunkkal ezúttal.

Zsófi első farmernadrágja

Kincső első farmernadrágja

Szombaton hazaérve rögtön nekiálltunk a pakolásnak, aminek először nem hogy a végét nem láttam, de azt sem tudtam, hol kezdjem. Mindenbe belekaptam egy picit, aztán megálltam, és fegyelemre szólítottam fel magam. Ez használt is, másfél óra alatt készen voltunk, én a bőröndökbe pakoltam, Gábor cipelte le a kocsihoz őket. Plusz még a többi dolog, amit hozni kellett. Végül rengeteg hely maradt, hála Gábor jó pakolókészségének, így bőven befért az én nagypárnám és kispárnám is, amik nélkül el sem jöttem volna. :P

Még kisütöttem a rántott húst, ezúttal ezt vittünk az útra, teával, retekkel. Főztem még egy adag teát a nap hátra levő részére, és megbeszéltünk, hogy nem stresszelünk, amikor az első etetés lesz éjjel, akkor kezdünk el készülődni. Ruhák kikészítve - miénk is, lista elöl, mit nem szabad otthon hagyni még a reggeli előkészületnél szükséges dolgok közül - azért a pelenka csak otthon maradt, így az első pelenkacserénél majdnem bajba kerültünk (természetesen a legalsó bőröndben voltak a pelusok, amiket az itteni első napra szántunk - de a lényeg, hogy volt nálunk).

Jutka is fel tudott jönni segíteni 4 körül, az sokat könnyített a koncentrálásunkban, előtte pont megszoptattam a Csajokat, így utána már tudtak játszani, tornázni a Nagyival. Kicsit nyűgösek lettek elég korán, ezért már fél 7 körül elkezdtük őket fürdetni, mi előtte megfürödtünk a Gáborral, kihasználva a gyerekfelügyeletet, fél 8 körül már mind a két Gyermek aludt szépen.

Ezek után rendbe raktuk a házat, hogy jó legyen a hazatérés, ne kupi fogadjon minket, még egy utolsó palántalocsolás, virágöntözés ÉS a lényeg: Dönci kitakarítása várt ránk, aztán 9 óra előtt ágyban is voltunk. Ahogy terveztük, hogy jó lenne. Ezúttal sikerült is. Meglehetősen gyorsan elaludtunk, nem tudván, mi vár ránk az éjszaka, csak azt sejtettük, hogy valószínűleg nem a mostani éjszaka lesz az első, hogy a Csajok 7-ig fognak aludni. :)

Egy hét eseményei

Tehát múlt héten a kezünkben tarthattuk Lányaink első útlevelét. Olyan furcsa, emlékszem, anno nekem nem volt külön útlevelem, hanem Apu útlevelébe lett belerakva a fotóm, s talán adatok is, arra nem emlékszem. Ma meg mind a két Csajszinak saját, különálló útlevele van, nincsenek hozzánk kötve. Ilyen szempontból legalábbis. :)

Kincső képe, mögötte a "vonalkódos" háttér én vagyok

Zsófi útlevele

Zsófink pénteken vagy szombaton, már nem tudom pontosan, de valamelyik nap gyönyörűen megfordult a hasáról a hátára, aminek nagyon örültünk. Mindezt olyan technikával érte el, hogy amikor hason volt, kitámasztott és ringatózott egész felső testével, majd egyszercsak sikerült neki megfordulnia. Aztán szombaton annyira nagy lendülettel tette mindezt, nem számolva a fejecskéjének súlyával, hogy jól bevágta a buksiját. :( Hűű, volt is sírás! Ezúttal jogosan járt a dajkálás. :) Sajnos ez annyira mély nyomot hagyott benne, hogy majd egy hétig, azaz tegnapig nem nagyon mert még hasra sem fordulni. :( Ma már újra forgolódik, de el kellett telnie jó pár napnak, míg megjött az önbizalma.

Viszont talált magának új hobbit, ha már a forgolódást mellőzte - rájött, hogy nagyon jó hangja van és imádja hallgatni, hallgattatni is. :) Tündérien dumál, sajátos technikával: nyelvét a félig nyitott szájában oldalra csapja, szemöldökét összehúzza, annyira koncentrál, és valami utánozhatatlan skálával mondja a magáét. Nagyon édes, alig lehet kibírni nevetés nélkül, mikor rákezdi a "nótáját". Ez nem kinevetés, félreértés ne essék! Imádom hallgatni. És ezzel kommunikálni is tud. Beszélek hozzá, és bíztatom a válaszra, vagy arra, hogy meséljen valamit, van, hogy valóban válaszol is. :)

Zsófink

Kincsőkém az elmúlt egy hétben szinte csak hason volt hajlandó ellenni. Hatalmas energiát fektet mindebbe, és ha elfárad, akkor már legtöbbször nem esik kétségbe és üvölt, hogy segítsen már neki valaki, hanem rájött, hogy tulajdonképpen ő le is tud feküdni addig a szőnyegre, amíg szusszan egyet. Továbbra is nagyon ügyesen kezeli a játékokat hason fekve. Már kétszer megharapta a kis száját úgy, hogy vérzett neki. Két egymást követő napon. Előtte valamelyik nap Gábor hitte azt, hogy eltörte fürdetéskor az egyik lábujját, nagyon megijedt, jobban mondva mind a ketten megijedtek, mert akkor a Kincső eléggé üvöltött. :) De aztán nem dagadt be nki, meg másnap néztük, hogy a másik lábán is olyan idétlenül áll a kisujj, úh. biztosan nincs eltörve. :) Kincsőkénk volt az is, aki még pár hete, amikor még kezdő hasonfekvő volt, legurult a játszószőnyegről és belefejelt a sima szőnyegbe. Természetesen őt is meg kellett akkor vigasztalni. :) Minden családban van egy gyerek, akit több baleset ér, mint a többit, eddig úgy néz ki, hogy nálunk Kincső ez a gyermek.

Továbbra is imádja a nyálát fröcskölni. Jobb kifejezés nem jutott erre eszembe. :) Ha mérges, ha nagyon jókedvű, akkor ez az egyik kedvenc elfoglaltsága. Nem számít, hogy az egész arca tök nyálas, körülötte is minden, lényeg, hogy elvan.

Kincső - "véletlenül" itt is folyik a nyála :)

És ami mind a kettőjükre vonatkozik, hogy amikor föléjük hajolok, akkor már nem (csak) az a céljuk, hogy jól belekapaszkodjanak a hajamba, hanem nyúlnak felém és megfogják az arcomat. Annyira édesek. És azt is szeretem, hogy több embernek feltűnik, hogy RÁM, az Édesanyjukra másképpen, melegebben mosolyognak, mint másra a családból. Többek között ezért is érdemes Édesanyának lenni. :)

Kedden bevezetésre került a sárgarépa az étrendjükbe. Meg a körte. Az utóbbi természetesen a tízórait gazdagítja, míg az előbbi az ebédet. Nagyon szépen eszik, meg vagyok elégedve, sőt örülök nagyon, mert én nagyon rossz evő voltam, mikor már nem csak anyatejet ettem. Szerencsére még én is szoptatok naponta kétszer, így ez a reggelijük és az uzsonnájuk a Lányoknak. Nagyon jól bevált ez így.

Na, nem bírják tovább a Csajok, megyünk aludni. Aztán ha lesz időm, még elmesélem, hogy volt egy újabb látogatónk és hogy készünk a NAGY útra. :)

Képek - Csajok együtt

Képek - Zsófi

Képek - Kincső

Nálunk is volt Nőnap

A mi családunkban nem volt jellemző Nőnapot ülni, éppen ezért igencsak meglepett, amikor Gáborom beállított 3 szál hóvirággal. Balázsék kertjéből valók. Kis fejűek, pont amilyet szeretek. Még erre is odafigyelt a Drágám. :)

A tojástartó pont jó volt vázának. Azóta préselődnek. Az első nőnapi virágjai a Lányoknak. Meg kell örökíteni. :)