Mindenem tele van

AAAA kiütések. Vagy mik. Mert végülis nem sikerült rájönni (még???), hogy mik is voltak azok a szúnyogcsípés féle pöttyök főleg a Zsófin, majd rajtam. Ugye látta több orvos, sima orvos, akik nem jöttek rá, aztán szerettünk volna elmenni íriszdiagnosztikára, családostul, mert az sem árthat. De a hölgy technikai okok miatt nem tudott megvizsgálni minket. Lehet, hogy nem volt ez sem véletlen. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Elkeseredésünkben bejelentkeztünk biorezonancia vizsgálatra, de csak a Zsófival (szerencsére), mert hogy ez egy egyórás procedúra fejenként (max. 20 perc volt...). Hááát, igazából az a baj, hogy mi eleve nem hiszünk ezekben a hókusz-pókuszokban. Nem lettünk meggyőzve, hogy a gyerek egy csomó mindenre allergiás reakciót mutatott, persze az egészséges, és baromi drága ételekre még véletlenül sem... Azért lelkiismeretes anya lévén igyekszem kicsit alakítani az étrendünkön, igen, mindannyiunkén, hiszen ártani nem árt, ha egy kicsit odafigyelünk magunkra, de feltétel nélkül nem fogunk átállni más étkezésre. Már csak azért sem, mert oké, hogy én itthon olyan kaját adok a családnak, amilyet a hölgy ajánlott, de a gyerekek leginkább az oviban étkeznek, azt pedig egy papírlapra felírt összetevőkkel nem tudom elég hihetően igazolni, hogy ezt és ezt nem ehet(nek).
No, mindegy. Zsófin 3 napja nincs kiütéses pötty. DE ennek sem tudok felhőtlenül örülni, hiszen bennem van, hogy bármikor újra támadhatnak. Így hát, a legújabb ötlet, hogy elviszem őket allergológiai vizsgálatra. Mivel pötty most nincs jelen, így értelmetlen lenne egy bőrgyógyászati vizsgálat. Viszont, hátha kimutat valamit az allergológus. Meglátjuk. Ebben, egyelőre, hiszek. Hiszünk.

kakaJó, kakaRó, kakaÓ

Kicsit kapcsolódik az előző témához, mert amíg a Kiki nem tudott R-t mondani, illetve nem mondta, addig folyton kakaJót mondtak, hiába mondtuk, hogy kakaÓ. Semmi hatása nem volt. Na, amikor a Kincső jött az R-el, akkor hirtelen mindenhova került egy R betű. A részéről. Zsófinak maradt kakaJó. Aztán hogyan, hogyan nem, hirtelen eltűnt a J, és sikerült jól kimondani az ital nevét. DE, hogy nehogy teljesen tökéletes legyen, most a végén az Ó-t hangsúlyozzák erőteljesen. :D Olyan édesek!!!! Úgy imádom Őket! :) 

R

Kincső kb 4 hete, szombaton lepett meg minket az első tökéletesen kiejtett R betűjével. Csak úgy, a semmiből. Ebéd közben kért valamit, amikor feltűnt. Visszakérdeztem, mert azt hittem, véletlen volt, de NEM! Azóta is tökéletesen mondja a r-betűs szavakat, mintha mindig így lett volna. Sőt, sokszor olyan helyre is tesz R betűt, ahol nincs is, illetve a L helyett mond gyakran R-t. :)

Zsófi a lemaradása végett kicsit frusztrált, mert benne nagy a tökéletesség iránti vágy, de Kincső megígérte, hogy megtanítja neki.

Kincső az ártatlanul édes, jószívű, kedves Leányunk. :) Vagy éppen a magát földhöz csapva hisztiző méregzsák. :D Néha próbálkozik verekedéssel is, nagyon tudja nyúzni a Zsófit, rángatja össze-vissza, nagyon ki tud borítani. DE mintha kezdene vége lenni ennek az időszaknak is. Kíváncsian várom, mi a következő… Mert unatkozni biztosan nem fogunk továbbra sem mellettük. :P

Nyíregyháza

Tavaszi szünet első napjaiban elmentünk kis családilag Nyíregyházára, állatkertezni és fürdőzni, ha már egyszer ennyire élvezték a Lányok. :) A szobánk ablaka a struccokra nézett… :D

Persze a Csajok itt is egyből magukévá tették a szobát, pakoltak össze-vissza, fiókokba be, fiókokból ki, bemásztak az üres szekrénybe, és ők voltak a szörnyek (óvoda hatása), szóval, elvoltak.

Sétáltunk egy nagyot a környéken, játszótereztünk, a szűz hóban. :) Aztán a szálláson pizzát rendeltünk, majd eltettük magunkra másnapra. Este volt egy kis huza-vona az alvási helyeket illetően… Mert amikor megérkeztünk, Zsófi kategorikusan kijelentette, hogy a dupla ágyban ő alszik velem. Mi ezt mosolyogva nyugtáztuk. Aztán persze nem akart egyágyasban aludni… Nagy nehezen beleegyeztünk, végülis tök mindegy volt, akkor ő megnyugodott. Jött a Kincső, hogy ő sem akar egyedül aludni. Mondom, akkor aludj a Zsófival, aminek a Zsófi első körben nem örült, de végül beleegyezett. Reméltem, hogy most már alhatunk. Ment a vihorászás, úh többszöri figyelmeztetés után végül visszaállt minden az eredeti felállásba. :) Másnap nem volt téma, ki hol alszik.

Reggel feltűntek Zsófin csúnya kiütéses foltok. Elég durván néztek ki, a nyakán, mellkasán, mint egy gallér, de máshol nem volt semmi. Panasza nem volt, úh gondoltuk, majd elmúlik. Reggeli után jól felöltöztünk, és mentünk az állatokat megnézni. Sokat nem láttunk, a hideg időjárás végett, de még így is sok szép vadállatot tudtunk megszemlélni. A tevék nagyon barátságosak voltak, nem győztük simizni őket, valamint a lámákkal kerültünk közeli kapcsolatba, Kincsővel etettük őket. Több helyen volt zoo-csemege automata, papírzacskóval. Egész jó ötlet volt, különböző mennyiségű eledelt lehetett venni. Aztán dél körül elkezdtek panaszkodni a Lányok, hogy éhesek, fáradtak, így beültünk az Ócenáriumban lévő büfébe és ettek rántott húst, sült krumplival, végre jól ettek, mi meg a Gáborral hamburgereztünk. Desszertként, mert szépen ettek, kaptak 1-1 nyalókát a Csajszik, aminek nagyon örültek. Valószínűleg ezért volt érdemes ebédelni… :) Sajnos észrevettük, hogy Zsófi kiütései tovább terjedtek. Már könyöktől lefelé mind a két karja tele volt szúnyogcsípés szerű vörös foltokkal. Fogalmunk sem volt, mitől lehet, így eldöntöttük, hogy elvisszük a gyereket és megmutatjuk orvosnak. Ezután bent is körülnéztünk, ismét nagyon tetszett nekik, mondhatnám lenyűgözte Őket a sok szép halacska, a cápák, élvezték, hogy felettünk úsznak el, csodálták a nagy fogakat. Jó volt, hogy rajtunk kívül alig voltak az állatkertben, mintha szinte egyedül lettünk volna. Összehaverkodtak egy orangutannal, illetve ő velük. Lányok keresték az állatot az üvegfal mögött, mire egyszer csak megjelent és leült a Lányokkal szemben. Törökülésben, összefont karral és csak nézte őket. Erre a Csajok is leguggoltak hozzá, kínálták a nyalókával, de több esze volt a majomnak, minthogy utánanyúljon. Volt ideje megtanulni, hogy nem tud átnyúlni a falon, nem is erőlködött vele. Elég sok időt eltöltöttünk itt, aztán fogtunk magunkat, elbúcsúztunk a majomtól és mentünk ki – az ajándékbolton keresztül, ahol valami nem is tudom már milyen állatot akartak maguknak a Lányok. Talán a Kincső pandát, a Zsófi nem tudom, mit, de ő is valami olyat, aminek köze nem volt az állatokhoz, akiket láttunk. Elég hamar sikerült rávenni őket, hogy inkább egy orangutant vegyünk, mert vele legalább volt valami élményük. :) Még megnéztük a pingvineket, jegesmedvéket, fókákat. Éppen kezdődött a fókaetetés, egy show kíséretében, aminél szintén tátva maradt a szájuk. :P

Ezután visszatértünk a szállásra és felkerekedtünk megkeresni a kórházat, amit könnyen meg is találtunk. Nem tudom, mikor mennyit vártunk, de összességében 4 órát töltöttünk a nyíregyházi kórházban és nem lettünk okosabbak, amikor kijöttünk, mint amikor bementünk. Hogy mitől jöttek ki a foltok, nem derült ki, viszont gazdagabb lett Zsófi egy vérvétellel. Amit én harcoltam ki. Mert 3 doki is állt a gyerek felett és tanakodtak, hogy mi lehet a folt. Egyik sem tudott rájönni, így gondoltam, hátha jól jön egy vérvétel, ha mondjuk fertőzés van a vérében, akkor azt kimutatja. De nem vezetett eredményre ez sem. Kiderült, hogy Anyu is kiütése, gondoltuk egy és ugyanaz, Zalaegerszegen szedtek össze valamit. De aztán nem valószínű. Elmentünk a kedves doki ismerősünkhöz, aki a Heim Pálban dolgozik, de ő sem tudott mit mondani, azon kívül, hogy még nem látott ilyet. :( Bár, ő inkább már rajtam látta, merthogy én sem úsztam meg, és én is kiütéses lettem, de olyan, mintha csípések lettek volna. Többen pókra gyanakodtak. Nekem fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy úgy nézett ki, mint egy szúnyogcsípés, és úgy viszketett, mint 3 szúnyogcsípés…

A kiruccanás folytatása úgy történt, hogy a kórház után beültünk egy szimpi csárdába vacsizni (én egyből egy jégerrel kezdtem – de egynél megálltam ám). Csajok gyönyörűen megették a levesüket, utána mást nem ettek. Nagyon finom volt a kaja, úh ha máskor is arrafelé kell ennünk, akkor tuti ide fogunk menni.

Másnap reggeliztünk egy nagyot, összepakoltunk, elköszöntünk minden állattól és célba vettük a fürdőt, amiben szintén található egy gyerekparadicsom részleg. De mivel már igencsak tavaszi szünet volt, eléggé tele volt gyerekekkel. Voltak idióta gyerekek, idióta szülőkkel, akik figyelmen kívül hagyták, hogy nem egyedül vannak a medencében és nem törődve azzal, hogy mást találnak el, simán vízipisztolyoztak egymás ellen. A Lányok már hunyorogtak, összehúzták magukat, amikor valamelyikőjük a közelükben volt. Aztán a félhangos megjegyzéseimnek lett hatása, elvették végül a gyerekektől (egy időre) a játékokat. Ez a fürdő jóval nagyobb, mint az egerszegi, mégsem éreztem úgy, hogy jobban magukévá tették volna a helyet. A csúszdák túl magasak voltak és túl hideg vízben értek véget. A tömeg is zavarhatta a Lányokat, véleményem szerint, valamint az is gond lehetett, hogy fáradtak voltak. Előző nap kimaradt a déli alvás, és annak mindig megvan a böjtje. Viszont nagyon élvezték a termálvizet, Kincsővel én egy csomó időt töltöttem a kinti, forró vízben. Esett az eső a vége felé, de nem zavart minket. :) Szóval, tetszett nekik, de fáradtak voltak, így, a borsos belépőár ellenére is, úgy döntöttünk délben, hogy eljövünk. Ebédeltünk az előző napi étteremben, és elindultunk haza. Lányok 3 illetve 3,5 órát aludtak a kocsiban!!!!!!! Este korán lefeküdtek, így újra egyenesbe jöttek alvásilag. :) 

Tilajújhegy/Zalaegerszeg

Március végén eltöltöttünk 4 napot Tilajújhegyen a szüleimmel. Gábor nem tartott velünk, szerencsére sok munkája van. A kiruccanás lényege az élményfürdő volt, ami abszolút gyerekbarát volt. Lányok már legalább egy héttel előtte készültek az útra nagy izgalommal. Legszívesebben otthon is úszógumiban pompáztak volna. :)

A lefele úton bementünk Nagykanizsán a temetőbe, ott nyugszanak Apu anyai nagyszülei, és ugyan voltam már 1-2x, de nem valószínű, hogy odataláltam volna egyedül. Most már oda fogok. :) Hazafelé pedig Balcsin mentünk be a temetőhöz, a Dédiékhez, Anyu nagyszüleihez. :) Ekkor a Lányok pláne nem jöttek ki a kocsiból, mert nagyon vacak idő volt.

Tilajújhegy egy nagyon pici, ha jól sejtem, egy utcás település. Egy Anyuék által sokat látogatott családnál apartmanjaiban szálltunk meg. Lányok nagyon élvezték a házat magát is már. Alvást is gyorsan eldöntötték. Kincső az egyedülálló ágyban aludt, Zsófi pedig kihasználta az alkalmat, velem aludt a dupla ágyban. Az utolsó éjszakát már Kincső is velünk töltötte. Azt mondja: „Végre én is itt alhatok veled!”. Mintha ÉN nem engedtem volna oda ŐT, és nem Ő szeretett volna egyedül, NAGYLÁNY módjára aludni… Na, mindegy. :)

Pénteken egy gyors reggeli után útra keltünk. De mivel csak 10-kor nyitott a fürdő, volt idő kicsit shoppingolni… :D Lányok kaptak pizsit, meg napszemcsit. A labdára nem-et mondtunk, mert lassan labdaboltot lehetne nyitni nálunk…

Bent a fürdőben egyből otthon érezték magukat, magukévá tették a játékokat. Egyik medencéből a másikba mentek, nem volt félelemérzetük a mély víztől, abszolút biztonságban érezték magukat az úszógumiban. Kedvencük a gyerekmedence volt, valamint a forgó-víz, és a nagyon meleg vizű medence. Aránylag az elején elmentem kipróbálni a nagy csúszdát. Zsófi is feljött Apuval, hogy megnézzék, hogyan csúszok le. Annyira tetszett a Zsófinak, hogy engem meg sem várva, kérte a Papát, hogy ők is csússzanak le. Apu meg lecsúszott vele. :) Én lent elkaptam a gyereket, és innentől nem volt megállás, nem tudnám megmondani, hányszor kellett lecsúszni a Zsófival. :) Kincső délutánig nem merte kipróbálni, de utána nem győztem a két gyerekkel felváltva csúszni. Nagyon jó volt. :)

Ebéd után a Lányok (és Apu) aludtak egy nagyot a nyugágyakban, így jól bírták a délutáni folytatást. 17 óráig maradtunk, otthon vacsi, aztán alvás. Másnap újra kezdődött a buli. :) Ismét nagyon élvezték a pancsit, Lányok rávették Anyut is, hogy csússzon le a csúszdán, velük is… Pedig már az is nagy szám volt, hogy egyáltalán lecsúszott. :D Ezen a napon Zsófi nem aludt el ebéd után, nem is maradtunk olyan sokáig, mint előző nap, látszott, hogy fáradtak a Lányok a sok élménytől. :) Inkább hazamentünk, és ott, az utcában elmentünk sétálni, mert volt nem messze egy játszótér, azon elvoltak a Csajok egy darabig, aztán tovább csábítottam őket, hogy nézzük meg a bölényeket, amik az út elején voltak egy kertben. Végül kiderült, hogy nem bölények, hanem valami tehén fajták, a férfi német volt, így nem derült ki, hogy pontosan milyen tehénfajta. Ebből kiderült, hogy egy férfi beengedett minket, hogy közelebbről is megnézhessük az állatokat, meg is lehetett simogatni őket, valamint volt ott egy pár ló is, istálló előtt állt kettő, egy bent, őket is meg lehetett simogatni, nagyon szelídek voltak.

Ilyen élményekkel lettek gazdagabbak a Lányok, nagyon jól érezték magukat, és várják a következő lehetőséget. :D

Farsang

:) jó volt. Volt egy kis varia, mert Zsófi kitalálta, hogy ő Télapó lesz, mire a Kincső, hogy akkor ő meg krampusz lesz. Ez így nekem is tetszett, bár kicsit csodálkoztam, hogy nem valami lányosabb jelmezt választottak, pedig beszéltünk sokat a farsangról, de két hónapon át CSAK ezek akartak lenni. Ennyit arról, hogy majd jókat fogok alkotni… :) Interneten rendeltem lány-télapó jelmezt, és cuki krampusz ruhát. Még nem érkezett meg az „áru”, amikor Zsófi kitalálta, hogy ő mégsem Télapó szeretne lenni, hanem pillangó… Kincső nem variált, viszont a krampusz ruha nem jött be neki, és hát, mivel mégiscsak az ő farsangjukról van szó, az ő szórakozásuk a cél, nem erősködtem. Kincső aztán kitalálta, hogy ő is pillangó szeretne lenni… Egy szett pillangó szárny, fejdísz, pálca volt már, örökségből, így rendeltem még egy szettet, nagyon minimális áron, azt azért hozzátenném, hogy minden cucchoz nagyon jó áron jutottam hozzá, ezért is voltam ennyire engedékeny. Szóval lett két szett pillangós cucc, de aztán két nappal a naaaaagy esemény előtt mégis visszanyargalt a krampuszhoz. Ekkor lefixáltam vele, hogy akkor melyik legyen, mert úgy készülök. Krampusz. Oké. Csináltam krampusz villát neki, Zsófinak megtaláltam a korábban csinált pillangós pálcát – ennyi volt a saját készítés a jelmezeken… Háát, nekem is csalódás, hogy nem csináltam többet, de akkor is egy beteges időszakon voltunk túl, és engem ezek a napok, hetek tönkre tesznek, leszívják az összes energiámat.

Így hát Kincsővel elmentünk, a farsangot megelőző napon, shoppingolni – vettünk egy piros nadrágot, egy piros pólót, egy mályva színű nadrágot, egy színben hozzá passzoló, pillangó-matricás felsőt-, másnapra. Nagy volt az öröm itthon a kapott cuccok láttán, kapott még egy csillogós balerina cipőt is a Zozso, ami nagyon jól illett a ruhájához, Kincső meg felvette a Zsófi fekete – piros balerina cipőjét, ami meg az ő cuccához ment. Kincső kapott még egy világítós krampusz – szarvat, amire pláne büszke volt. :) Anyu varrt neki farkincát is. Szóval, teljes volt a boldogság, ami a lényeg volt. ÉN bepofátlankodtam a terembe fotózni, de cserébe mindenkiről készítettem képet és csináltam egy nagyon cuki csoportképet is. :)

Ismét óvoda

Megnézve, pár bejegyzéssel lejjebb többször is téma az ovi, de ha megnézzük a megjelenési dátumot, akkor annyira nem vészes, hogy nincs más témám. :P

Most nem kimondottan az oviról szeretnék írni, hiszen sok írnivaló nincs róla. Inkább a hatására térnék ki. 5 hónap után eljutottak oda, hogy egyedül öltöznek, sőt, Kincső kikéri magának a segítséget, ami mondjuk a koruknak is betudhatjuk. Nagyon szépeket alkotnak az oviban, megszerették a rajzolást, színezést. Otthon nem tudtam velük leülni színezni sem, nem hogy rajzolni! Volt egy idő, amikor Zsófi nagyon jó kis embereket rajzolt, majd le is fényképezem. Igaz, testük nem volt, de ettől függetlenül szinte mindenük megvolt. Most leszokott erről, most inkább színes köröket csinál. Sok mondókát tanulnak, énekecskéket, az egyik óvo néni (Erzsike néni) mindent énekbe foglal, így kéri őket, ösztönzi őket, játék elrakásánál, öltözésnél, amit otthon is szoktak alkalmazni.

Van persze hátránya is a közösségi létnek, hiszen nem csak a jók ragadnak rájuk, nem csak azt hozzák haza, hanem a verekedést, durvaságot, undokságot egymással szemben, ami akár tettlegességig is elmegy. Sokszor ezzel nem csak egymást, hanem engem is kiborítanak, pár nap múlva meg idegroncsnak érzem magam. J Aztán vannak napok, amikor angyalok, na jó nem egy egész napon keresztül, nem egy egész délutánon át, én már annak is örülök, ha egy egész fél órán át nyugi van. Szeretet, béke, nyugalom – a hosszú élet titka (meg persze egészség is kell hozzá).

Talán kezdenek ellenállóbbak lenni, talán. Már egy jó ideje nem voltak betegek, bár éjjel elkezdett a Kincső hányni, azóta a Zsófi is csatlakozott hozzá, de egyébként most jó sokáig nem voltak betegek.

Írország

Sajnos, nem egy úti kalandunkról, kellemes nyaralásunkról, világot járásunkról lesz szó. Hanem a Hugomék új hazájáról. Talán túlzás pár hónapos kinti élet, lét után új hazának nevezni e országot, de azt hiszem, nem fog olyan esemény bekövetkezni, ami miatt a hazatérést választanák. Jobban mondva a Zoli. Annak ellenére, hogy a Hugom 100%-ig mellette áll, ami természetes is, tehát ennek ellenére gondolom úgy, hogy a Zolin múlnak itt a döntések. Hiszen ez a pár hónapos kintlét is bebizonyította, hogy a Hugom (nélkülünk, az itthon hagyott családja nélkül) nem lesz kint 100%-osan boldog. Emiatt nekem pláne fáj a szívem, hiszen nekem a Lányaim után ő a mindenem. A Hugom mindig egy társasági lény volt, és itt nem a bulizásra kell gondolni, hanem inkább amolyan bandázásra, ahol összegyűlnek, dumcsiznak, éjszakába menően, szinte minden hétvégén, telefonon napi, de max. kétnapi  kapcsolatban voltak. Ebből lett kiszakítva, vagy ezt hagyta ő hátra, egy lehetséges Paradicsom végett. Meg minket, a családot, akire mindig mindenben számíthatott. Ezt azért írom, hogy a kedves olvasó, ill. a jövőben a Lányok tudják, hogy mi egy összetartó, egymást szerető, boldog család vagyunk. Talán e szoros kötelék miatt fáj mindannyiunknak a minket elválasztó távolság. Fáj nekünk, hogy a Zoé sírni fog, ha találkozik velünk, hiszen ennyi idős gyermeknél szükséges lenne a napi, de heti személyes kontaktus mindenképpen. :( Fáj, hogy a gyerekeink nem együtt nőnek fel – mindig arról ábrándoztunk, hogy milyen jó lenne kevés korkülönbséggel szülni, és együtt nőnek majd fel, mint igazi testvérek… Nekünk nem voltak unokatesóink, talán ezért szerettük volna ezt az élményt a leendő gyerekeinknek. A Sors iróniája, hogy sikerült a kis korkülönbséget összehoznunk, mégsem fognak együtt felnőni a Lányaink, nem lesznek barátnők, nem mennek együtt bulizni, nem vigyáznak egymásra… 

Tudom, önzésnek tűnik, amiket leírok és csak nyavalygok, de ebben nagy szerepe van annak, hogy nem boldog kint a Hugom. Talán könnyebb lenne megemésztenem az elvesztését, és talán nem annak felfogni, ha legalább tudnám, érezném, hogy boldog, elégedett. De nem az. És a tudat, hogy nem is lesz az, nagy terhet nyom rám.

A szívem mélyén remélem, hogy a Zoli oszt-szoroz, és hazatérnek, de az eszem sejti, hogy erre vajmi kevés esély van…

Egyébként, meg mindeközben, meg mialatt... :)

Még az óévben szerettem volna leírni, mi mindent csináltunk az utóbbi 2-3 hónapban, de aztán csak nem jutottam el eddig. Ezért sem tettem többek között olyan fogadalmat, hogy na, majd 2013-ban sokkal, azaz SOKKAL szorgalmasabban fogok újra eljárni ide... :D Ettől függetlenül remélem, hogy fogok időt szakítani az írásra.

Kicsit lestem, megnéztem, melyik volt az utolsó(előtti) bejegyzés, illetve, hogy mikor volt, mert ez a lényegesebb. Október 4.-én. Nem ma volt az sem. A legfontosabb az ovi. Imádják a Csajok. Már amikor tudnak járni éppen... Merthogy október 11-én kijött rajtuk egy máig ismeretlen hányásos, hasmenéses valami, ami miatt 6 hétig itthon voltak. Bizony, hat teljes hétig... Árpi Papa vigyázott rájuk minden délelőtt, amíg én elmentem tanítani, majd hazajöttem. Nagyon örültem ebben az időszakban, hogy napi egy órám van csak, igaz oda-vissza minimum 2 órát utazom, de jól esik a kimozdulás, a tanítási lehetőség, így megéri. Szóval, pár napig volt hasmenés, éjjel, délelőtt hányás. Aztán a hasmenés megmaradt, de a hányás 3-4-5 naponta jelentkezett "csak". Semmi diagnosztika nem vált be, volt széklet mintavétel-vizsgálat, az sem mutatott ki semmit, ahogy a vérvétel is felesleges trauma volt. Voltunk gasztroenterológiai vizsgálaton a Heim Pál Kórházban (november 20-án), de ott sem lettünk okosabbak. Szóval nem tudtunk meg semmit, leálltunk a tejjel, tejtermékekkel, mert lehet, hogy valami vírus fertőzést kaptak és a tejtermékek nem tesznek jót a kiírtásában, meg bélflóra erősítőt kaptak. Aztán végül, amikor kiderült, hogy (valószínűleg) nem fertőzőek, akkor mentek újra oviba (november 21-én). DE ott is maradt a tejmentes étkezés. Ez annyiból állt, hogy amiben valószínűleg van tej/termék, azt kihagyták az aznapi étrendjükből. Aztán lassan visszatért a kakaó a reggelihez, de esténként azóta sem kapnak. És reggelire sem mindig, mert azért még elő-, előfordul a híg széklet minden ok nélkül. :( Egyébként Gáboron is átfutott egy nap alatt, rajtam meg szintén heteken, hónapokon keresztül. Én egyébként lelkileg teljesen kikészültem ebben a bizonytalanságban, hogy nem tudom, mi a bajuk, mikor múlik el, stb.

Ezután jártak oviba 1 hetet, kábé, aztán kötőhártya gyulladásuk lett, ami miatt ismét itthon voltak legalább egy hetet. Szóval, tök jó volt.

De még októberben, az őszi szünetben elmentünk Mattyra, ami Pécs közelében. Egy tanya igazából az egész, illetve egy tanyasi ház, mintha vályogház lenne, kemencés, kályhás fűtéssel. A világ végén, annak is az utolsó háza. :) Nagyon jól éreztük magunkat, 4 napot töltöttünk el ott édes négyesben, meg reggelente a 3-4-5 őzikével, akik pont a ház elé jártak legelni. És mivel elég halkan lett kinyitva a spaletta, így el sem riadtak. :) Gábor vágta a tüzeléshez szükséges fát, én meg a kemencében sütöttem. :) Pedig úgy mentünk el, hogy én is pihenni szeretnék, úh max reggeli teát főzök, mást nem!!! :) Ehhez képest úgy beleszerelmesedtünk a kemencébe, hogy már mentünk is be Siklósra, ahol egy Lidl-ben jól bevásároltunk és nem győztem nem csak ebédet, de vacsorákat is sütni. :)

Azért nem volt mind a 4 nap maga a csoda, mert Zsófink egyik nap fogta magát és belázasodott... 39 fokos láza volt majdnem egy napig. Persze nem volt sem lázmérő, sem lázcsillapító nálunk, mert minek is az!? Úgyhogy tudakozó felhív (az egyébként nulla térerejű házban...), Siklóson a gyógyszertár felhív, autóba bepattanunk, veszek mindenféle "földi jót", autóba vissza, Zsófi kihámoz a ruhából, láz megmér, lázcsillapító bead, spuri vissza.
Hmmm, már nem emlékszem, meddig tartott, mert ma már április van... DE a lényeg, hogy annyira jól éreztük magunkat ott, hogy Anyuéktól már kaptunk is egy hét nyaralási kupont. :)

Pár szó a karácsonyról:

Karácsony másnapján kimentünk a Tücsiékhez, egy hétre vagy hogy, mert én 3-án már mentem dolgozni. Az ünnepek szinte kellemesen teltek, de ugye csak a szépre, jóra emlékezünk, ne maradjon nyoma rossznak. Igazából nem vagyok az ellen, hogy leírjam a rosszat, HA az a Lányokról szól, de itt most csak annyiban lenne szerepük, hogy jelen voltak, egyébként nem igazán tudták, szerencsére, hogy miről van szó. J Ezen a kis incidensen kívül minden szép és jó volt. Műfenyőt állítottunk, pedig nagyon ellene voltam, de szép, nagy műfenyőnk volt, aminek a kinézetén annyira meglepődtünk, hogy akár a következő években sem fogunk felétlenül az igazihoz ragaszkodni – főleg, ha nem lesz rá annyi pénzünk, hogy egy számunkra szép fenyőt tudjunk állítani. J Az ajándékaink is örömöt okoztak, mindenhol, ami szintén egy fontos tényező, mert nagyon szeretünk ajándékozni, örömet szerezni. Egyetlen rossz, kimondottan rossz volt a karácsonyban: az, hogy a Hugomék nem voltak jelen. Zoli még augusztusban, Csilla és Zoé pedig november közepén ment ki Írországba egy jobb élet reményében. Ez, és az érzéseim megérnek egy külön bejegyzést. :)