2012/10/04

Hej, óvoda, óvoda...

csak megbarátkozunk véled valahára! Talán, talán, de Kincső részéről szinte biztosan állíthatom, hogy megbarátkozott a gondolattal, elfogadta, hogy igen, Nekik bizony heti 5 napot oda kell (!!!) járniuk. Talán, talán mintha már nem szomorúan menne be elsőszülötttünk. És mi van Zsófinkkal? Hááát, Ő még szokja az ízét. DE nem is csoda, hogy ilyen eltérő a két Lány hozzáállása, hiszen 3 nap után Zsófink lebetegedett. Illetve véleményem szerint Kincső is, de mivel Neki nem volt se láza, se hőemelkedése, így Ő mehetett az intézménybe orvosi engedéllyel, nem úgy, mint a Húga, aki 3 nap óvodai lét után kerek egy hetet otthon töltött. Kincső pedig egyedül ment oviba. Számára ez egy elég kemény kiképzés volt, tudom. Borzasztó lehetett, hogy egyrészt nincs vele a Testvére, másrészt, hogy a Zsófi otthon van, Ő pedig óvodába kell, hogy menjen. Nagyon sajnáltam, így minden nap már 3-kor ott álltam a terem bejáratánál, ha kinyitja a szemét az alvásból, lássa, hogy ott vagyok. Ez némiképp segített. DE leginkább az tett Neki jót, amikor hétfőn reggel együtt mentek oviba. :) Kézenfogva vezette be a Zsófit a terembe, aki ugyan "hurrá"-t kiáltott, amikor előző nap mondtam, hogy hétfőn mehet oviba, mégsem tűnt túl lelkesnek, amikor élesben ment a dolog. :P Szóval, Kincsőnk egész héten nagyon bátran, édesen viselkedett, minden nap kézenfogva mentek be a terembe, szépen reggeliznek, uzsonnáznak, az ebédről nem tudok semmit, viszont nem alszanak ebéd után, ami eléggé rányomja a bélyeget a délutáni hangulatukra... :(

DE, hogy jóval fejezzem be a bejegyzést, Zsófi sem nyavalygott ma már, hanem szinte egyedül bement a terembe. :) Kincső azért megfogta a kezét útközben, aztán hátravigyorgott. Dobtam neki egy puszit, amit viszonzott a kis édeském. :) Úgyhogy Kincső ragyogó mosolyával hagytam, hagytuk el Gáborral az ovit. :)