Zsófi duma

Tegnap fürdés előtti vetkőzésnél meglátja a mi kis drága Másodszülöttünk, hogy nem a kedvenc atléta van rajta, amit egyébként tudott, természetesen, hiszen megbeszéltük, hogy néha ki kell bizony mosni az atlétát, nem lehet minden nap ugyanazt felvenni. Erre csodálkozva felkiált: Jéé, kibírtam! Kérdezzük, hogy mit bírtál ki? Erre ő: Hogy ez az atléta van rajtam.

Azt hittem, rosszul hallok! :) Zsófi egyébként, ha ébren folyton dumál. Be nem áll a szája. Mondókázik, versel, énekel, mindegy, hogy mit csak beszélhessen. DE nem szokott össze-vissza hablatyolni, hanem valóban folyton mondókázik, rendkívül sok mondókát, éneket ismernek már, és szerencsére gyönyörűen vissza is halljuk tőle. Kincső ült a kanapén, Zsófi csokipapírokat dobálgatott a levegőbe, majd összeszedte, és újra feldobta, közben persze mondta a magáét. Egyszer csak Kincső odahívja magához. Mire Ő: Jövök, mindjárt jövök. Már megyek is. Futok, futok, futok. Mindezt a kb. 5 lépésnyire levő Testvéréig levő úton mondta el. :)

Míg Kincsőnél szinte örülünk, ha halljuk a hangját, addig Zsófinál az nem jelent jót, ha csendben van. :) De ez így jó. Imádom a kis csivitelő hangocskáját, az édes kacagását. :)

Képek

 Hajvágás előtt...

 Hóember még épen.

 Puszi a hóembernek.

 Csücs az ölébe.

 Elkezdődik a hóember újrahasznosítása. :)

 Hajvágás után. Zsófi. 

 Köszi Hajni, csinik lettek a Csajok. :)

 Kincső. :)

 Hátul felnyírva. :)

 Közös pancsi, és hozzáteszem, nem a fotó kedvéért ültek az ölembe... :)

Zoé fogadtatása

Mivelhogy itthon vagyunk betegen, Lányok részéről, bár lassan csak a Kincső részéről, de részéről egyre nyilvánvalóbban... :( Ma éjjel nálunk kötött ki, miután 3x felkeltem hozzá egy órán belül, és mindig inni kért és vergődött és üvöltött. Amúgy SOHA nem csinál ilyeneket. Jobbnak láttam átvinni magunkhoz Őt, hátha ott majd jobban fog aludni. Hittem én, kis naív. De legalább Zsófi alhatott nyugodtan tőle. Reggel is hőemelkedése volt, délben pedig 38,5 fokos láza volt. :(

Na, de nem erről akartam írni, hanem arról, hogy lényegében számomra az egész szombati nap az izgulásról szólt, hogy mikor fog megszületni a Leányzó. Lányok is be akartak jönni egyből a kórházba, természetesen, és odabújni Zoé-hoz. Kincső első reakciója az volt, hogy megharapja, majd, hogy feldobja az égbe és potty, lepottyan. Na, mondom, marha rendes már most. Szerencsére ezt azóta sem hozta fel, viszont folyton puszit akarnak adni Neki és odabújni hozzá. Ez már azért megnyugtató számomra is. :) Szombaton bementünk már fél 3 körül, és mivel semmi nem történt, Gábor hazajött fél 6 táján, én meg maradtam és megbeszéltük, hogy Fóton alszom, majd másnap hazamegyek. Háát, a Lányoknak nagyon hiányoztam. :) És csak arról beszéltek másnap is, hogy be akarnak menni a Zoéhoz. Kíváncsi leszek rá, mi lesz, amikor élőben látják. Fényképről már felismerik, de valószínűleg még nem fogják fel, hogy Ő az, aki eddig a Csilla pocakjában lakott. Ha Kincső nem gátol meg minket, akkor szombaton felugrunk hozzájuk. DE csakis orvosi engedéllyel, nehogy rájuk vigyünk valami bacit.

Isten hozott, drága Zoé!

3 héttel korábban, a lehető legkiválóbb egészségben, méretben jött világra szombaton este az én imádott Hugom és Férje leánya, Zoé. Már hajnalban, 2-fél 3 között elment a magzatvíz, egész nap várták, hogy beinduljon a természetes szülés folyamata, de mivel csak nem akartak jönni/sűrűsödni/erősödni a fájások és a tágulás, így a nap végén csak nem úszta meg a Hugocskám a császármetszést.

Zoé baba 2012. Február 11-én, 19.17-kor, 3000 grammal és 53 centiméterrel látta meg a napvilágot. Illetve a lámpavilágot, mert a nap már egyáltalán nem sütött. Tündéri, gyönyörűséges kisbaba, aki már elkezdett szopizni is, hála egy erőszakos csecsemős hölgynek. :)

Zoé alig 10 percesen:

És másnap:

 Fityisz. 

Mama

 Apu kitalálta az új nevüket, mondván, hogy Ők már háromszoros nagyszülők, legyenek ezentúl: Tripapa és Trimama, így tuti nem fogják összekeverni Őket egyik nagyszülővel sem... :)

Délutáni, esti összefoglaló

Kincső egy óra alvás után felébredt, hogy kakilnia kell. Teljesen úgy ébredt, mint aki kialudta magát. Máskor 2-3 órákat alszanak... Nagyon boldog voltam, mondanom sem kell. Kiki kakilt is, jókedvű volt, nyoma sem volt láznak, hőemelkedésnek... Visszavittem, megértette, hogy aludnia kell még. Igazából kételkedtem benne, hogy el fog aludni, főleg, hogy közben a Zsófi is felébredt. Ezúttal nem csalódtam a megérzésemben, valóban nem aludtak el, de azért sikerült még egy jó félórát ágyban tartani Őket. Nem kényszerítettem, természetesen, hanem elvoltak, először mind a kettő csak magának sutyorgott, motyogott, aztán kezdték egymásnak mondani, végül már jókat nevetgéltek, dumcsiztak. Aztán szóltak nekem, és kijöttek. :) Jókedvűek voltak egész délután. Persze többször rákérdeztek a hajmosásra, mivel tudták, hogy ma bizony nem ússzák meg, ahogy a legtöbb pénteken nem szokták.

Ezúttal Apával mostak hajat (női napjaimat élem, ilyenkor nem fürdök velük, érthető módon). Úgyhogy most úgy zajlott a hajmosás, hogy Apa vizezte, samponozta a hajukat, majd a lemosásnál a karjába feküdtek és én kintről lemostam. Kincsőnek az elejétől nem volt egy hangja sem. Nagyon örültem neki. Zsófi végig üvöltött, kapaszkodott a kezembe, nem bírtam leöblíteni a haját. Végül már megkértem a Kincsőt, hogy fogja meg a Zsófi kezét, meg is nyugtatta. Annyira imádom, amikor ennyire megnyugtatják egymást. Ahogy csak a testvérek tudják egymást megnyugtatni. Imádom Őket. Írtam már? :)

Zsófi

 Kincső

Zsófi

Kincső

Aránylag jó étvággyal ették meg a dupla bundás-kenyeret és Kincsőnek nem tért vissza a láza fekvésig, szerencsére, remélem, nem is fog! Altatásnál a szokásostól eltérően a végén be kellett mennem Kikihez, ki kellett vennem, babusgatnom kellett, ami nekem legalább ugyanolyan jólesett, mint Neki, majdnem el is aludt a karomban, végül szó nélkül viselte, hogy betettem az ágyába. Zsófi néha meg megszólalt, fő témája az volt, hogy holnap csináljunk hóembert. A teraszon. :) Legalább nem kell messze menni. Hihi. :) Szerencsére Ő nem találta ki, hogy vegyem ki Őt is, így egyből ki tudtam jönni a szobából. Nagyon örülök, hogy így vannak szoktatva, mármint hogy nem maradunk bent az elalvásukig a szobában, hanem szépen elalszanak egyedül. Na, megyek tévézni Apával, de ha már egyszer megígértem Orsinak, hogy lejegyzem a mai hajmosást, akkor muszáj volt leülnöm írni. :)

Továbbra is láz, orrszívás, köhögés, nyűgösség

Na, kezdem unni. Azt hiszem, tényleg kezdek besokallni. Ez leginkább most úgy jön ki rajtam, hogy aludnék, aludnék és aludnék. Talán azért is van, mert még mindig nem vagyok teljesen meggyógyulva, ma két hete, hogy elkezdtem nagyon rosszul érezni magam, és csak pár napja van, hogy érzem, mintha most már valóban életben maradnék. DE továbbra is orrfújás van non-stop és eléggé fáj a fejem, szemeim égnek, szóval van még miből kigyógyulni.

DE sajnos nem csak magamról van mit írni, hanem a Lányokról is. A jó hírrel kezdem: Zsófinak már sikerül a zöld-sárga taknyot is kifújnia, így egyre rövidebb ideig tart az orrszívás. Naponta 3x szívom Neki, előtte kap Sterimar-t, hátha segít, utána pedig Nasivin-t, hátha az is segít. Nem tudom, mi fogja végül rendbe hozni. Kap köhögéscsillapítót naponta 2x, és egyszer az antibiotikumot, amíg tart. Kedden kontroll. Addig ugye szobafogság. Két napja mondogatja már, hogy már nem beteg, úh. szeretne kimenni a levegőre. Nem úgy, mint a Nővére, aki szintén mondja, hogy Ő nem beteg, de Ő nem akar kimenni, mert hideg van. Mivel kétfelé nem tudok szakadni, meg Kiki sem akar kimenni, maradunk bent. Abból a szempontból örülök a hideg-utálatának, hogy legalább (azért) nem nyüstöl, hogy kimenjünk. Zsófink két napja láztalan, hőemelkedése sincs. Hip-hip-hurrá. Végre. Mára a kedélye is jobbnak tűnik. Bár már tegnap is vidám volt. Tegnapelőtt még nem. Tegnap próbáltam hasznosan tölteni a napunkat, kicsit feldobni, így sokat tornáztunk, legoztunk, rajzolgattunk, verselgettünk, a versekhez, énekekhez készítettem figurákat, és felmutattuk őket, amikor aktuálisak voltak. Ezt különösen élvezték a Lányok. Délután pedig muffinokat sütöttünk. Két félét. Segítettek a tészta készítésében is, folyton a tojást keresték a csokis tésztában, hiába mondtam, hogy már benne van, el van keveredve, a válasz mindig az volt: nem látom. :) Aztán persze segítettek díszíteni is a muffinokat. Nagyon édik voltak. És amikor elkészült, sorra vitték el a tányérról őket. Gondoltam magamban, milyen finom lehet, ha ilyen gyorsan fogy, de főleg az volt a furcsa, hogy ESZNEK. Merthogy ugyebár nagyon keveset esznek még mindig, éppenhogy elhagyják a 10 kilót... Én ezalatt a muffin formákat töltöttem meg tésztával, majd hívtam Őket díszíteni. Jöttek is, és amikor készen voltak, akkor láttam csak meg, hogy az összes elhordott muffint kiszedték a papírjából, leették a tetejéről a díszeket (cukorkákat), és mint akik jól végezték dolgukat, a többit otthagyták. Áááááááááááááááááááááááááá! :D És olyan aranyosan büszkék voltak magukra, hogy nem volt szívem leszidni Őket. :)

Kincső, Zsófi

Ennyi a jó hírből. A rossz az, hogy Kincső mára belázasodott. Délelőtt 10 körül már elkezdett nyűgösködni, de addig nem volt semmi baj, amíg nem kellett nekiállnom a nokedlinek. Merthogy addig együtt voltunk, bármikor az ölembe tudott mászni, tudtam menni oda, ahova kérte/kérték. Aztán megjött a Klári Mama, alias Dédi, és valamiért az étkezőasztalra hordta a Kincső a lego egy részét, és ott játszottunk. Aztán eljött a nokedli ideje, én meg felálltam, Kincsőt otthagyva a széken, hadd játsszon tovább. De szinte az egész időt végigüvöltötte, megspékelve azzal, hogy fázom, folyik az orrom. Nem is nézett túl jól ki. Szinte semmit nem ebédelt, azt is az ölemben ülve, általam etetve(!!!), pedig erről azért le vagyunk ám már szokva. Finom levest kaptak, Dédi hozta, annak mindig sikere van. Kincsőnél ma nem nagyon volt. Bágyadt volt az én kis drágám. Zsófi elég szépen evett, de persze, ahogy meglátta, hogy kiveszem a Kikit az etetőszékből és az ölemben ülve etetem, egyből Neki is minden baja lett. Imádom az ilyen helyzeteket!!!!!!!! Dédi ölébe ülve evett tovább. Végül elég szépen ettek, így hogy etetve voltak, kaptak is utána egy kis linzert.

 Zsófi

Kincső

Szóval, nagyon nagyon szeretném, hogy végre újra egészség legyen az egész családunkban! Apu, Anyu és a Klári Mama is betegek. Most nagyon megtalált minket a baci. Remélem, nem sokáig lesz vendég nálunk! Remélem tovább azt is, hogy a következő 100 bejegyzés egyike sem fog betegségről szólni! :)

Ragozás

Zsófinál így néz ki a birtokos viszony tárgyas ragban egyes számban:

-tiemet
- tiedet
- tiet

:)

És még mindig betegség

Ma ismét meg kellett látogatnunk a Doktor bácsit. :( Megint Zsófi miatt. Tegnap este annyira köhögött lefektetés után, hogy ahogy hallgattuk Gáborral, azt hittük, mindjárt elhányja magát, mert öklendezett köhögés közben. Nem volt túl jó hallgatni. Nem is bírtam sokáig, bementem hozzá, kiemeltem az ágyából, és ha nem is a szó szerinti értelmében hányt, de jött ki egy nagy adag nyál (?) a szájából. Fulladva köhögött tovább, borzasztó volt hallgatni és tehetetlenül várni, hogy csillapodjon, ami ráadásul nem is nagyon akart bekövetkezni. :( Éppen ezért el is döntöttem, hogy én kint alszom Vele a nappaliban a kanapén. Gábor meg is ágyazott számunkra, aranyos volt, megkaptuk a nagy takarót (nekünk egy, de kétszemélyes, nagy takarónk van). Zsófit próbáltam úgy alvásra bírni, hogy a mellkasomon volt, én meg szinte ültem az "ágyban", ami jól is esett neki, mert nem győzött odabújni hozzám. Nekem is jólesett ám! :) Mivel így nem aludt el, ezért lefeküdt mellém, de ott is csak köhögött veszettül szegénykém. Ráadásul hőemelkedése is volt, 37,6. Nem örültem neki egyáltalán. Az éjszakánk is hasonlóan jól telt, mert szegénykém szerintem óránként felébredt, és keltett engem is, hogy kér inni. Ez mindössze pár korty tea volt, de akkor is kellett innia. Volt, hogy mézet is evett, egy kiskanállal, akkor javult is egy picit a köhögése. Reggelre már 37,8 volt a hője, meg nyűgös is volt nagyon, köhögött, úh el is határoztuk, hogy elvisszük Őt/Őket a dokihoz, aki ma déltől rendelt. Délelőtt egyszer csak azt mondta nekem, útban a szobájuk felé, hogy ő megy aludni. Mondom rendben, be is tettem Őt az ágyba, de azt hittem, csak egy kicsit cumizni akar, arra megy ki az egész. KÉT órát aludt...

Ebéd után mentünk a dokihoz, hátha jobban viselik a tortúrát.
Sajnos megint kapott több gyógyszert is. Antibiotikumot, köhögéscsillapítót, orrspray-t, meg még múltkorról van fülcsepp is, ha szükség lenne rá, mert elvileg a füle néz ki nagyon vacakul. Még nem panaszkodott a fülére. Ezen kívül, ha nem lenne elég, még egy hétig szobafogságra is van ítélve. :( Ezzel együtt mi is, mert nem tudok két részre szakadni egyelőre. Pedig már nagyon vágynak menni a foglalkozásokra, nem győzik emlegetni a tanító néniket, és szerencsére egyfolytában mondják az ott tanultakat. Nagyon sajnálom Őket emiatt is. De csak meggyógyulnak végre már! Egy hét múlva megyünk vissza kontrollra.

Lefekvés előtt meg is kapta Zsozsókánk a gyógyszereit, és mivel felment a láza 38,1-re, így kapott egy fél adag lázcsillapítót is.

Kincsőkénknek szerencsére nincs semmi baja. Olyan hősiesen viseli a doki vizsgálatát, csak, amikor a fülét nézte meg, akkor kezdett el sírni. Olyan kis édes. :)

ui.: még jó, h nem tetszik Nekik annyira a hó, mert most megőrülnénk, hogy végre van szép nagy havunk és pont most vagyunk bezárva.

Egy nem rendhagyó esküvő

Tegnap NAAAGY nap volt drága Kishugom és az Ő Zolija életében. Hosszú rábeszélés és töprengés után másfél hete úgy döntöttek, hogy akkor ők összeházasodnának mégis. De csak azért (a Hugi részéről), hogy Zoé családba szülessen. Mert Zoli attól a pillanattól el akarta Őt venni feleségül, hogy kiderült, valaki növekszik Csilla pocakjában. A pocakban, ami mára már gyönyörű méretet öltött, és bizony többen kételkedünk benne, hogy 4 hétig még bent marad. Bizony, már nincs sok hátra a kiírt időpontig. :)

Csilláék nem akartak felhajtást, sőt, a legszívesebben csupán ők ketten és a két tanú vettek volna részt a ceremónián, de mivel tudták, hogy abból balhé lenne, így azért mégis családi körben szerettek volna örök hűséget esküdni egymásnak. Persze, ha már mindenkinek ott kellett lennie, akkor legalább abba nem akartak beleszólást engedni, hogy nem lesz utána semmi cécó, sőt sima farmer-póló-s ruházat lesz az ünnepi gúnya. Aha, persze, gondoltam én. Rögtön elkezdtem szervezkedni, megbeszéltem Nórival, Csilla általános iskolás fotóssá lett barátnőjével, hogy elvállalná e(term. nem ingyé) a fotós szerepét, így egy kedves, rég nem látott barátnő is ott lehetne. Szerencsére igent mondott. Ezek után szerettem volna szép ruhát a Hugomnak. Sajnos menyasszonyit már nem tudtunk keríteni, legalábbis nem a számunkra elérhető áron. :) Így maradtak a saját ruhatárunk ruhaválasztékai. Szerencsére sikerült egy kosztümöt találni, ami pont jó volt rá. Megkönnyebbültünk. Mégsem lesz farmeros-pólós esküvő.

Eljött a nagy nap, részünkről a két gyerek meg én elég taknyosan, bár Zsófi már nem volt az, Kincső se köhögött sokat, nekem azért folyt az orrom, pláne a meghatottságtól kellett folyton fújnom. :) Nagyon szeretem a Hugom, nem lehet semmihez sem hasonlítani, és nem lehet ezt az érzést leírni sem.

Szóval ott voltunk időben. Mi igen. A fotós leányzó nem. Ami már így is elég gáz, de úgy még inkább, hogy nem készültünk fényképezőgéppel, mondván profira van bízva... Mint kiderült, a leányzó azt hitte, hogy vasárnap lesz az esküvő... Ennyi. Szerencsére Apu nem hagyta magát meggyőzni, hiába mondtam, hogy kamerás is jön, ő azért elhozta a videókamerát. Szerencsére. Így legalább azon meg van örökítve ez a kis esküvő. :)

A rövid ceremónia után Anyuékhoz mentünk, mert Fóton volt az egész tartva, és hogy a Lányok tudjanak aludni. Pont jól jött ez ügyben ki a lépés. Ugyan nem aludtak a Lányok egy szemet sem, de mindegy, a lehetőségük megvolt rá.

Ettünk, ittunk, és valóban jót mulattunk, ha nem is abban az értelemben, ami házasságkötéskor szokott lenni. Egyszerűen élveztük, hogy együtt a CSALÁD, jó a hangulat, mindenki boldog. Más nem is kellett. Mi 5 körül jöttünk haza, Csilláék 8-ig maradtak, aminek szintén örültek Apuék, főleg Apu, hogy ezúttal nem rohannak haza.

 Csilla átvedlett kényelmesbe, Zoli maradt csiniben.

 A tortát én csináltam.

És végül egy "Zoé a pocakban" kép. 

Drága Kishugom, és drága férje, Zoli! Nagyon, nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek! Kívánjuk, hogy szerelmetek, kapcsolatotok egy életre szóljon, minden gondot meg tudjatok oldani, és mindig kitartsatok egymás mellett! Szeressétek, tiszteljétek egymást: jóban és rosszban! Mindig. Az élet nem habostorta, de szerencsések vagytok, hogy van egy szerető (házas)társatok, akire mindig számíthattok. Szeretlek Benneteket! Csillát persze jobban, de ez természetes. :)