2 óra a dokinál

De megérte kivárni a sorunkat, mert nem betegek a Lányok. Azért kaptak orrcseppet, azt elhasználjuk, és mire elfogy, remélem, el is múlik mind az orrfolyásuk, mind a köhögésük! Én nem vagyok jobban, megkeseríti ez az eldugult orr dolog az éjszakáimat, nem tudom egyáltalán kialudni magam. Fáj a fülem is, hol a jobb, hol a bal, a szemeim, úgy érzem, mintha be lennének dagadva, szóval ramaty a közérzetem. De a legfontosabb, hogy a Lányok meggyógyuljanak. Nekem más nem számít. Csütörtökre mindannyiunknak egészségesnek kell lennie. És miért pont csütörtökre? Ha eljött az ideje, leírom. :P

Még alszanak a Lányok, azért tudok írni. Tegnap későn feküdtek le, eleve későn értünk haza a dokitól (mert helyettesítés volt, így dupla annyi ember jutott szegény doktornőre - nem is a mi dokink volt), utána kellett még vacsizni, fürdeni, a hisztik kezeléséről nem is beszélve... Kincső felébredt ma reggel 6.12-kor, de mondtam neki, hogy még nagyon korán van, aludjon még egy picit. Azóta is csend van a szobájukban. Lehet, hogy most kiabáltam el!? :) Remélem, nem! :D

Középfülgyulladás

Zsófink beteg. Bár mától lehet, hogy Kincső is. Zsófi egy hete lázasodott be. Aztán másnap is. Délre hőemelkedése lett, estére belázasodott. Alvásnál illetve, amikor feküdt iszonyatosan köhögött, ezért szerdán elvittük orvoshoz. Eredetileg egyedül akartam elvinni, Kincsőt szerettem volna itthon hagyni, Papára, de végül, kivételesen itthon volt Gábor, felajánlotta, hogy elvisz minket, aztán Kincső is akart jönni, úh. mindannyian mentünk. Annyira nem bántam, mert jómúltkor is Zsófival mentünk el, aztán a Kincsőnél több betegséget vett észre. Ezúttal viszont valóban betegnek bizonyult kicsi Zsófink, Kincsőnek viszont semmi baja. Legalábbis akkor nem volt.

Zsozso kapott gyógyszert, orrspray-t, és ma kell visszamennünk. Mondanom sem kell, hogy egész héten le sem tudtam tenni a karomból a Lányzót, ami sajnos azzal is járt, hogy nem tudtam Kincsővel úgy foglalkozni, ahogy szerettem volna. Ez meg is látszott a viselkedésén. Elég agresszív lett, még hisztisebb és péntek délre felment a hője 37,2-re... Szuper. Mindez úgy, hogy ismét mentek Fótra 3 napra. Vagy mennyire. Péntek késő délutántól vasárnapig, de vasárnap délelőtt már mi is kint voltunk. Kicsit aggódtam, de minden infóval, kéréssel elláttam Anyut, így nem volt okom aggódni. Szerencsére kint nem is volt baj. Nem folyt Zsófi orra, nem volt még csak hőemelkedésük sem. Ma már folyik mind a kettő orra, köhögnek mind a ketten. Illetve mi hárman, merthogy ha ez nem lenne elég, péntekre már én is kidőltem. Ma tetőzik úgy érzem a bajom, de azért én is életben maradok. Kíváncsi vagyok, mit fog ma diagnosztizálni a doki. Valahogy számomra egyik Lány sem tűnik egészségesnek.

Pár kép

Csak úgy.

                                                                             KiZsó

                                                                              ZsóKi
Muszáj volt elővenni a babakocsit, mert előző nap kipróbáltuk Zoé leendő babakocsiját, de mivel az ugye "csak" egyszemélyes, így Kincső részéről volt egy "kis" hiszti, amikor át kellett adnia Húgának az ülést...

                                                                             KiZsó

                                                                               KiZsó

Villamosmegállói játék.

 ZsóKi

 Kincső és a hajvágás

 Zsófi hajvágás közben, nagyon koncentrál.

 Kincső kap egy jutalompuszit, amiért ilyen ügyes volt a wc-n. :D

 Tavasz van???

 Fényképezőgépünk jelenlegi állapota... 

Kincső lazul

Itt ugyan csak Zsófi, de különben mind a ketten imádnak Zoé babához odabújni. :) 

Különleges kapcsolat van már most közöttük. :)

Bugyi

Hátha ezúttal nem kiabálom el a pelus-bugyi témát. :) Ugyan még "csak" szerda óta, de az alvások és a házon kívül töltött időn kívül pelus helyett bugyi van a Lányokon. Kezdődött mindez úgy, hogy kedd este Kincső kakilt a wc-be (előtte szólt, hogy kakilnia kell, és menni szeretne a wc-re), és utána nem kapott már pelust, mert úgyis nemsokára fürdés lesz. Nagyon tetszett Neki, Zsófinak is le kellett venni, természetesen.

Másnap délelőtt itthon maradtunk, és rögtön a reggeli pelus cserénél felajánlottam a Lányoknak, hogy ha szeretnék, kaphatnak bugyit, csak hát akkor szólni KELL, ha jön a pisi, vagy a kaki. Megígérték, így meg is kapták a szép kis bugyijukat szintén helyes kis atlétával (vagy minek hívják a lányokét). Nagyon élvezték, hogy bármikor szabadon lehet a pocijuk! :) ÉS csak 1x pisiltek bele a bugyiba, utána mindig szóltak, illetve én is odafigyeltem, és vittem Őket a wc-re. Alváshoz kaptak pelust, majd délután megint bugyiban voltak. Nem is volt semmi baj egészen addig, amíg nem kellett elővennem a lábmasszírozót (amibe vizet kell tölteni, és zubog, bugyog, mindent csinál). Ekkor Kincsőnek kétszer is kellett bugyit cserélni, de ezt betudom a bugyborékoló víz hatásának. Zsófi viszont nem csurizott be, ügyes volt, nagyon. Azóta nem volt baleset. Tegnap délelőtt nem voltunk itthon, így akkor pelusuk volt, de ma szintén itthon voltunk, nem volt sok kedvem kimenni ebben a vacak időben, ami ma van, ráadásul nagyon jól eljátszottunk mind a hárman együtt.

Én már az eddigi teljesítményre is büszke vagyok, hát ha még maradna is ez az állapot...         

                                                                              Zsófi

                              

                                                                            Kincső

Apjuk megtanította Nekik, hogyan KELL a wc-n "olvasni". Azóta szükségük van újságra, könyvre, amit lapozgathatnak dolguk végezte közben. Ennek köszönhetően, akár csak az Apjuk esetében, nekik is legalább kétszer annyi időre van szükségük, mint amennyi egyébként elég lenne... :)

Egyébként ezek nem a mostani friss képek, hanem előző hetekben készültek, amikor szintén előfordult, hogy nem a pelusba ment a nagy dolog. Tehát ez nem egy hirtelen jött ötlet volt részükről, hanem már egy ideje hol belepisiltek, kakiltak a wc-be, hol nem. Nem volt erőltetve. Igaz, most sincs, csak most úgy éreztem, hogy elég megbízhatóak a bugyihoz. Eddig nem tévedtem. Majd jövök a friss hírekkel ám! :)

Csak, hogy el ne vesszen feledésbe

Muszáj leírnom, mert annyira édes volt a Zsozso aznap, amikor nagyon nagyon rosszul voltam (hányás-hasmenés reggel 6-tól este 7-ig), annyira, hogy azt hittem, az ügyeleten kötök ki szilveszter napján. DE aztán végül jól lettem, szerencsére.

Szóval, aznap mást se csináltam, mint... na, hogy is fogalmazzak, szóval minden 15. percet a fürdőszobában töltöttem... Persze a Lányok csak lestek, hiszen szinte soha nem vagyok beteg, ennyire meg pláne nem, éppen ezért nem értették, mi lehet velem. Mondtam is, hogy lehet, hogy el kell mennem a doktor bácsihoz, hogy meggyógyítson. Erre Zsófi fogta a kis játéktelefont és "felhívta" a doktor bácsit, akinek a következőket mondta:

Szia doktor bácsi. Gyere. Anya beteg. Nagyon. Siess. Gyere gyorsan.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha valami szerintük rosszat, butaságot csinálunk, akkor már mondják is, hogy elverlek, és mondják, hogy: ver, ver, ver. Hogy ez honnan jött, nem tudom, mert azért ilyen sűrűn nem kaptak még, hogy megjegyezzék...

De ugyanígy van az is, hogy azt mondják, hogy rácsapok a kezedre: csap, csap, csap. :)

Ezek addig jópofák, amíg "csak" a szájukkal, a szavakkal vernek, ütnek, és nem kézzel...

Ha még eszembe jut bármi más, jövök, és lejegyzem. :)

Tücsi és a fél családja...

... látogatott el hozzánk ezúttal együtt. Azért tettem hozzá, hogy együtt, mert ugye David és Laura pár nappal előttük érkezett meg hozzánk, lepte meg a Nagyszülőket, nagy boldogságot hozva el számukra. Csak Danit (és Ulrike-t) hiányoltuk közülünk nagyon. Először történt, hogy hiányosan jöttek el, illetve ez annyiban nem igaz, hogy nyáron a Gerd nem jött, de a fiúk mindannyian Ulrike-vel kiegészülve. :) Ezúttal Laura-t ismerhettük meg, és csak annyit tudtunk megállapítani, hogy mind a két fiú hozzá illő, azonos mentalitású lányt talált magának, akikkel szerintünk van jövőjük. Aztán majd kiderül, hiszen fiatalok még mind a ketten.

Elsején délután érkeztek meg, aminek nagyon örültünk, csak azt sajnáljuk, hogy a David-ék már 3-án délelőtt hazamentek. :( Sajnos holnap már a Tücsiék is mennek.

De még élvezzük, hogy itt vannak. :)

Ami más volt most, mint eddig, hogy a Lányok EGYBŐL felszabadultak voltak mindannyiukkal, még a Laura-val is, akit ugyan Rike-ztek. Eddig mindig kellett egy kis idő, míg feloldódnak, most nem. Egyből haverkodtak, tök jó fejek voltak.

Aki ezúttal nagyobb szerepet kapott, mint eddig, az a Gabriel volt. Sokat játszott a Lányokkal, fáradhatatlanul húzta Őket a bobon, amit elhoztak nekik kintről. Mesét olvasott, vagy amit akartak, nagyon élvezték a társaságát. Egyik este elment Gáborral éjszakai Budapestet nézni, ami nagyon tetszett neki, pláne élvezte volna, ha nincs hideg. De a Csajok szeretetét elnyerte, az biztos.

A képek tegnap este fürdés után készültek:

 Kincső mesét olvas.

Tücsi ma eljött velünk csiri-biri tornára, ahol láthatta, a Lányok hogy (nem) tornáznak... :D De legalább láthatta, milyen foglalkozásra is járunk többek között. Nekem meg könnyebbség volt, hogy nem két gyerekkel kellett ugra-bugrálni. Így lenne a legideálisabb, ha mindig lenne egy segítségem. :) Szóval a lényeg, hogy szép és tartalmas napokat töltöttünk el együtt, Tücsi kiélvezhette a Lányok társaságát, egyszer még el is vitték Őket nélkülünk, egy jó fél napra. Zsófi rá is zendített az egyik villamoson, hogy anyához akar jönni, kellően kellemetlen helyzetbe hozva szegény Tücsiéket, akik ugye németül beszélgettek egymással... :D

Meglepetéééés! :)

Sikerült egy jó kis meglepit összehozni Jutkának és Árpinak, ugyanis nem szóltunk Nekik, hogy meglátogat minket kedvenc unokájuk a barátnőjével, akit még nem ismertünk. Nem szeretik, ha ezt mondjuk, hogy kedvenc unokájuk, de annyira kimutatja a Nagyi, hogy a David a liebling, hogy még a vak is látja. :)

29-én este 9-kor jött be a vonatuk a keletibe, kimentünk eléjük, természetesen, majd Ők jöttek be elsőnek az ajtón, és amikor Rájuk köszönt a David, nem hittek a szemüknek, és szóhoz sem jutottak. :) Nagy volt az öröm, aminek mi is örültünk, meg annak is, hogy sikerült nem elszólni magunkat. :)

Laura egy nagyon bájos Leányzó, akit remélhetően látunk még máskor is. Nagyon szép párt alkotnak, illenek egymáshoz, nagyon. Csak jót tudok írni mind a kettőjükről. David már az első napon megmutatta Lauranak a várost, mindezt úgy, hogy 4 óra alatt bejártak minden látnivalót. Én aznap nagyon vacakul voltam, így szegények egyből a Lányok pesztrálásával kezdték az ittlétüket. De késő estére jól voltam újra, szerencsére.

David ismét "kezelésbe" vette a Lányok német nyelvtudását és megint sikerült tanítania Nekik újakat. Danke, bitte, noch mehr volt ezúttal soron, amit nem másképp, mint kakaóval tanultak. Kincsővel. Először kérnie kellett, majd amikor kapott, megköszönnie, végül pedig, ha kért még, akkor azt is németül kellett kifejeznie... :D Augusztusban egy paródia szöveget, a "mach Eier"-t tanította meg Nekik olyan jól, hogy ma is tudják, mit kell mondani, ha valaki azt mondja: mach! Ezt David akkor rögzítette is hangfelvételen úgy, hogy Ő mondta a "mach"-ot, és a Kiki az "Eier" szót. Nekem ma is ez a csengőhangom a mobilon, annyira tetszik. :)

Itt töltötték a szilvesztert, sajnos megfelelő bulit nem sikerült találni számukra, de így is elégedettek voltak a látottakkal. Szinte minden délután elmentek, vacsira hazajöttek, majd amikor aludtak a Lányok, ismét elmentek. Csináltak kedves képeket, csak úgy süt róluk a boldogság. Remélem, sokáig együtt lesznek még ilyen nagy szerelemben, boldogságban! :)

Kiskarácsony, nagykarácsonyFA

Ha megkésve is írom, de természetesen nálunk is járt a Jézuska, hozott nagyon szép karácsonyfát és hozott kedves ajándékokat is. Talán a legkedvesebb a pöttyös labda volt, amit a Kincső külön kért tőle. Bizony. 23-án kitalálta a mi elsőszülöttünk, hogy neki hoz a Jézuska labdát. Hiába mondtam, hogy az is lehet, hogy mást hoz, semmi nem érdekelte, és csak mondta és mondta, hogy neki bizony labdát fog hozni a Jézuska (a már meglévő 10 labda mellé...). Hozott is neki, és nagyon boldog volt tőle. :D Ahogy korábban is írtam, szépen megtanulták a dalokat, amik nálunk ilyenkor szinte kötelező számba megy: Kiskarácsony, nagykarácsony ÉS a Mennyből az angyal. Nagyon tetszik, hogy Ők is úgy éneklik, hogy kisült e már a karácsony. :) És a végén mindig hozzátették a karácsony szó után a fa-t is. :)

Szenteste ismét nálunk gyűltünk össze. Már reggel korán átjöttek Anyuék és a Csilláék, majd átmentünk Érdre a Zoliékhoz, mert sajnos nem sokkal karácsony előtt halt meg Marika néni, akit nagyon szerettünk, és reméltük, hogy legalább a szeretet ünnepét még eltöltheti a Családjával. Sajnos nem így történt. Szerettük volna, ha Feri bácsi is lát minket egy kicsit. Még hamarabb is értünk oda, mint Feri bácsi, így volt idejük a Lányoknak garázdálkodniuk egy picit a 6 éves Réka szobájában. Délre azért hazajöttünk, hogy ne nagyon boruljon fel a Csajok napirendje, bár terveim szerint kicsit később fektettük le Őket, hogy amikor felébrednek, kellően sötét legyen az ünnepi fényekhez. :) Aztán, amikor felébredtek a Lánykák, szépen felöltöztettük Őket és amikor hallottuk a csengő szavát, kieresztettük a kíváncsi Csemetéket a szobájukból. :)

Nagyon édesen nézték a fát, a KARÁCSONYFÁT, amiről már hallottak és aminek még puszit is adtak, és amiről még napok múlva is szedegették le a díszeket, majd rakták fel újra. És ami a legjobban tetszett, hogy egy héttel később is mondogatták, hogy milyen szép, a fényével pedig még mindig nem tudnak betelni. :)

Nem támadták le egyből az ajándékokat, amiknek egy része be volt csomagolva, de a többsége látható volt, hanem szépen, fegyelmezetten vártak. Elénekeltük együtt a Mennyből az angyalt, majd megkapták jelt az ajándékok megtekintésére. Éltek is a lehetőséggel, és minden egyes ajándéknak nagyon örültek, aminek mi is örültünk. :)

Másnap reggel első volt, hogy mentek a karifához, és nekiálltak játszani, főzőcskézni a babáknak. Sajnos a konyha technikai okok miatt nem készült el időre, de ami késik nem múlik. Most már azt is tudjuk, hogy kisszekrény is kell a babaruháknak.

 Zsófi puszi az egyik dísznek.

26-án kimentünk Anyuékhoz, ahol szintén nagyon jól érezték magukat a Lányok is és mi is. Apu megfogadta a tanácsomat és hideg kajával készült, így tudott Ő is elég tartalmas időt tölteni velünk. Hazafelé szerettünk volna beugrani a Dédiékhez is, de a Lányok akkor aludtak, mert Anyuéknál nem voltak hajlandóak aludni, így meginvitáltam Őket hozzánk másnapra. Ekkor készült ez a kép, amikor mind a két gyerek bekerült a Dédi kezébe.

Így teltek a karácsonyi ünnepnapok nálunk csendben, nyugalomban, szeretetben. :)

Hó, hó hó

Na, ennyi talán nem is esett... És az is még december 21-én... Azóta se sok, csak Anyuéknál találkoztunk egy pár hópihével január elsején, de azon kívül nem nagyon jön el a hőn áhított hó... Pedig a Lányok de nagyon szeretnék már kipróbálni azt a szánkót, amit még december elején kaptak, vagy talán még korábban, hátha ránk zúdulna egy nagy adag fehérség... De csak nem akar jönni, így meg kellett elégednünk azzal a hómennyiséggel, ami a teraszon gyűlt össze, és abból csináltunk 2 db mini hóembert. Egy hólányt és egy hófiút. :) Kíváncsi vagyok, mikor lesz alkalmunk a következőket megépíteni...

ZsóKi

28 hónap

Huh, utána kellett számolnom, mennyi idősek is a Lányok... :) Jó régen írtam utoljára, sok minden történt is a Csajszikákkal, nem is fogom tudni mindet leírni, szerintem. Igyekszem többet nem hagyni ekkora lyukat két bejegyzés között, mert valóban elfelejtődnek a kedves kis megnyilvánulásaik, beszólásaik, a kevésbé kedves hisztijeiket sem jegyzem le, amiért szintén NAGY kár lenne... :D Ez utóbbi okból nem írtam mostanában, mert annyira lemerítettek a folytonos harcok Velük, hogy örültem, ha leülhetek olvasni, vasalni egy picit csöndben, nyugalomban. Ezek nyugtattak meg, vagy inkább nyugtattak le.

Na, de most inkább a hónapforduló kapcsán írnék pár sort a Lánykákról, akikkel minden nehéz perc ellenére ÖRÖM az élet, és minden hisztijük ellenére is azt mondom, hogy ŐK a világ legdrágább, legédesebb, legtüneményesebb Gyermekei. :)

Kezdeném a múltkor eldicsekedett szobatisztaság terén való fejlődésükkel. Nos, Zsófi, ahogy lenni szokott, attól a naptól kezdve NEM ült wc-re... Jó sokáig, aztán végül megint ráérzett a wc-be kakilás ízére, mert azóta is sokszor ráül és termel bele jó nagy adagot. Sőt, Ő ezt már tovább fokozza, mert, ahogy Apa tanította Neki, kéri az újságokat (reklámújságokat), és amíg van újság, addig fel sem kel a rötyiről. Ez van. Mindig mondtam, hogy két wc KELL. :D
Kincső nem volt ennyire wc párti sosem. Anyuéknál kint fel lett ültetve mindig Ő is a wc-re, így megszokta OTT, és pisilt is bele. Itthon hallani sem akart a wc-ről. Max. a bilire ült rá, és néha belecsurrantott. Egyébként semmi. Aztán pénteken jött a fordulat. Nem magától, ugyanis két alkalom óta rettegnek a hajmosástól. Nem igazán értem, miért, hiszen nem megy a szemükbe a víz, kivéve, ha lemosásnál előre hajtják (ill. csak a Zsófi). Előre tudják, mikor van hajmosás, mert ha nem gumizzuk össze a hajukat, akkor bizony nincs menekvés. Már előre felhergelik magukat és CSAK a hajmosás végeztével nyugszanak le, amikor rájönnek, hogy valóban nem volt olyan tragikus, mint ahogy azt hitték... Így volt ez pénteken is, csak annyiban volt más, hogy a Kincső ragaszkodott ahhoz, hogy kimehessen a wc-re, mert Neki kakilni kell. Persze, gondoltuk mi, de hát hadd üljön rá, nem gátoljuk meg. Közben reszketett, mint a kocsonya, szó szerint. Ennyire reszketni gyereket még nem láttam. Majdnem elbőgtem magam. Gyorsan megmostam a Zsófi haját, addig Ő VALÓBAN belekakilt a wc-be. :) Nagyon ügyes volt, meg is dícsértük rendesen. :) Azóta előfordult, szintén fürdés közben jött ki, csak Zsófi már ült a wc-n, hogy bilire ült és abba is belekakilt.
Mostanában a Zsófi sem szól előre, mint régebben, ha kakilnia kell, hanem belerak egy adagot a pelusba, majd a wc-be is még egyet.
Összegezve, szerintem nem haladnak rosszul, a maguk tempójában, ahogy igénylik. Nyáron úgyis le lesznek szoktatva róla, addig meg mehetnek a saját ritmusuk szerint.

Beszédileg is biztosan van fejlődés, nekem annyira nem tűnik fel. Gyönyörűen megtanulják a verseket, énekeket, amiket tanulunk vagy csak mi itthon, vagy a foglalkozásokon. A "kiskarácsony, nagykarácsony"-t a "mennyből az angyallal" együtt 2-3 nap alatt megtanulták. Nem énekeltük egész nap ezeket, de sűrűn, hogy ha eljön a nagy nap, akkor tudják. Hozták is a formájukat és gyönyörűen elénekelték a dalokat. Sőt, amikor elsején jöttek a Tücsiék és hozták az ajándékaikat, CSAK úgy voltam hajlandó hagyni a kicsomagolást, ha előtte eléneklik a kiskarácsony-t. Mind a 3 versszakot gyönyörűen ÉS egyedül énekelték el. Roppant büszke voltam Rájuk. :) A betlehemi figuráinkkal játszottuk el mindig a Mennyből az angyalt, ami így pláne érdekes volt és könnyebben megjegyezhetővé vált számukra.

Ha már beszéd, akkor idetartozik a káromkodás is. Sajnos az első szót tőlem tanulták, és nagyon jól tudják használni. Ez a szó a basszus. Ma már örülök, hogy nem valami durvábbat mondtam, bár megjegyzem, nem szokásom káromkodni, de néha azért elhagyja egy-egy csúnya szó is a számat. Volt, hogy sejpítve, basszusz-nak ejtették ki, főleg a Zsófi szokta mondogatni, de ma már gyönyörűen ejtik ki ezt is, akár az összes többi szót. Szerencsére nagyon érthetően beszélnek, fantasztikus szókincsük van, és nagyon édesek, kedvesek, humorosak is. JA és udvariasak. Ha kérnek valamit, hozzáteszik, hogy légyszíves. Ennek nagyon örülök, hiszen nagy gondot fordítok arra, hogy mindig udvariasak legyenek még családon belül is. Egymással is különben így beszélnek.

Becézés. Zsófi tudja a Kincsőt becézni, ahogy tőlünk hallja: Kikusz, Kiki, és amit nem tőlünk hallott, hanem mástól: Kincsőke. Annyira édesen mondja, hogy meg tudnám zabálni. Főleg, amikor azt mondja Neki, hogy Kincsőke, mit csinálsz? :) Mindezt szemrehányó, nyafogós hangon. :)
Sajnos sokszor nyafognak. :( Talán ez az ami a legjobban kiborít, amikor egész nap nyafognak, nyávognak, máshogyan nem tudnak beszélni. Jaj, ezt nagyon nem bírom!

Hagyjuk is ezt a témát, még annyit fűznék hozzá, hogy egyre ritkábban fordul elő, hogy kihagynak szavakat a mondókából, énekből, és ami folyton meglep, amikor előállnak egy olyan énekkel, versikével, amit hónapok óta nem vettünk elő, pláne, hogy akkor még Ők nem is igen tudták mondani sem, és akkor egyszercsak a semmiből elmondják hibátlanul. :)

Szerintem a súlyuk még mindig 10,5 kiló, nem igazán erőltetik meg magukat kaja szempontjából. Van, amikor esznek gyönyörűen, van hogy egész nap nem esznek csak 3-5 falatnyi ételt. Már nem idegeskedem, mert tudom, hogy előbb utóbb bepótolják úgyis. Ez van. Nem mondhatni rájuk, hogy kórosan soványak lennének, szerintem nagyon szép formás kislányok. :) Egyébként mindenevők, legalábbis amiket főzök, megeszik. Savanyúságot is szeretik, első sorban a csalamádét, a befőttet nem annyira (legalább megmarad nekem :D). Igazából egy kaja van, amit nem nagyon esznek meg, és ez a pizza. Többször próbálkoztam, különböző feltétekkel csináltam Nekik, hátha... de nem. Korral majd biztosan változik az ízlésük e téren is. :)

Játékok közül nagyon szeretik a legot, a little people házakat, figurákat, és a gyurmát. Ezek, amik most nagyon menők náluk. De nagyon szeretnek gyöngyöt fűzni, festeni is. Sőt, ami pár napja feltűnt, hogy nekiálltak mesélni. Kezükbe veszik a mese könyvet és mesélnek belőle. Leültetik maguk mellé a testvérüket, vagy babát, vagy engem (vagy mást, ha van még itthon valaki) és mesélnek. Nagyon édik. Van, hogy zagyvaságokat, van, hogy a képeken, amit látnak. Változó.

Fürdeni, pancsolni imádnak, élvezik a vizet nagyon, fröcskölnek, illetve piccelnek :), labdáznak bent, ugrálnak, popsira huppannak és mondják, hogy bátor voltam :), de ezt akkor is mondták az ügyes voltam-mal együtt, amikor a kanapé karfájáról ugrottak be a kanapéra, én meg csak lestem ijedtemben, nehogy lezuhanjanak.

A közlekedés továbbra sem okoz gondot, nagyon szófogadóak, megbízhatóak. Na, fel is ébredtek, úh mennem kell. Ezt még gyorsan leírom, hogy az alvás az hol ilyen, hol olyan. Van, hogy küzdelem a délutáni altatás, illetve alvás, mert előfordul, hogy be kell mennem 2x is, mire megértik, és elfogadják, hogy alvás van, viszont van, hogy ők kérik, hogy alhassanak, mert álmosak. Este többnyire ugyanolyan jól alszanak el, mint korábban. Csak nagyon ritkán kell még pluszban bemenni, mert bújni szeretnének. :)

KiZsó