2011/11/24

Nagy dolog

Valóban nagy. :) Két értelemben is nagy dolog a nagy dolog, ha drága pici Leányunk magától szól, hogy mennie kell a wc-re!!! Mindezt úgy, hogy én soha nem erőltettem a wc-re, bilire menést. Ha akartak, mehettek, ott van szem előtt a bili, a wc-re elkísérnek minket, szabad nekik, mert sok szülővel ellentétben engem, minket nem zavar, ha be-, benéznek hozzánk kis és nagy dolgunk végzésekor. Anyu már kicsit következetesebb Velük. Ha Fóton vannak, akkor minden pelus cserénél mennek a wc-re pisilni, meg fürdés előtt, meg még nem tudom, mikor. Zsófinak így már sikerült belekakilnia a wc-be. Lehet, hogy pont emiatt, de nem bilizik. Aztán 3 nappal ezelőtt szólt, hogy kakis. Már régóta szólnak, és ha észrevettem "akció" közben, rákérdeztem, nem akarják e véletlenül a bilibe, vagy a wc-be tolni, mindig nemleges választ kaptam. Szóval 3 nappal ezelőtt Zsófink szólt, hogy kakis. Mondom akkor gyerünk, cserélni. Pelenkázóra fel, kicsomagolom a Lányt, látom, nincs semmi a pelusban, de látom Zsófin az erőlködést, meg hogy tágul a popsikája. Kérdezem Tőle, menjünk a bilire? Válasz: Nem, a wc-re. Mondom, rendben. Rá is csücsült, belém kapaszkodva, mert volt 3 fajta wc-szűkítőnk, egyik sem passzolt, így anélkül vagyunk. Zsófikánk olyan ügyesen belekakilt a wc-be, hogy csak lestem. Megdicsértem, természetesen, mindenkinek elmeséltük, mindenki megdicsérte. Aztán tegnap ismét mondta, hogy kakis vagyok. Éppen akkor jöttünk meg a sétából, még teljesen le sem vetkőztünk, kezet sem mostunk, éppen a Kincsővel vacakoltam, mert Ő (Zsófi) éppen hisztériázott. Szépen még Őt is levetkőztettem, megmostam a kezét, és CSAK ezután mentünk a pelenkázóra. Mondanom sem kell ezek után, hogy NEM volt kakis, viszont láttam, hogy mindjárt összetojja magát, így már siettem is Vele a wc-re, ahova egy jó kis adagot belepottyantott. Jaj, nagyon örültem neki! Ma már természetesnek vettem, hogy a kakis vagyok nem azt jelenti, amit mond, hanem, hogy kakilnia kell, így egyből a wc-re mentünk. Nem hiába. Most azt tanulja, hogy ilyenkor azt mondja, hogy "kakilni kell" és ne azt, hogy kakis vagyok. :)

Szóval, ilyen ügyes a mi kis Zsófink. :) Kincsőről annyit, hogy mindig jön és asszisztál, és megsimogatja a Zsozsót, amikor végzett, mondja Neki, hogy ügyes vagy, majd' megzabálom ilyenkor. Van, hogy elkapja a lelkesedés, és Vele is menni kell a wc-re, de egyelőre hiába. Nem erőltetem, ahogy Zsófinál sem. Őt sem szidnám le, ha hirtelen visszaesne a pelusba kakilásra. Vayn még idejük leszokni, átszokni. :)

2011/11/15

Laci Papa szülinapja

Lassan 2 hete, hogy szülinapja volt Apunak, azaz Laci Papának. Az első olyan szülinap, amikor a Lányok mondták, hogy: boldog..napot! :)aztán külön mondják, hogy szüli(napot), de enélkül könnyebb kiejteniük. Ettől függetlenül így is ez a legszebb, amit hallhatott az ünnepelt. :)


Én csak áldom ezt az idei őszt, ami inkább nyárutónak tűnt, mint ősznek, pár napja van csak keményebb hideg, eddig valóban nagyrészt langyos volt az idő. Szerencsénkre ez akkor is így volt, amikor megültük Apu szülinapját. Kemencéztünk. Hűűű, már nem is nagyon tudom, mik készültek benne, csak arra emlékszem tisztán, hogy utána 4 napig nem kellett főznöm! :) Azért felidézem: Chilis bab, hú megint elfelejtettem milyen káposzta (paradicsomos, káposztalevélben van a töltelék és még oldalas is van belefőzve), sült malacka, és ami nem a kemencében készült: knédli, párolt lilakáposzta. Hmmm, azt hiszem, más nem volt. Ja, de: isteni finom húsleves.

Hiába öltöztünk csini ruhába, kint voltunk a kertben egész nap, át is öltöztünk, ne legyünk koszosak, de persze így meg a képeken nem vagyunk csiniben. :) Na, nem baj. Majd karácsonykor. :)



 Lányoknak muszáj volt megsimogatni a tortát... :) 
(Kincsőnek is volt ám copfja, de valamiért nem akarta bent tartani)
 Zsozsoka élvezi Apja ölében a nap melegét. A kép csalóka, nem alszik a Lány. Imádja, ha simogatják, birizgálják, tök mindegy, hogy hol, csak valahol cirógatva legyen. :)


Tortában sem volt hiány. Anyu is sütött rajtam kívül, én ezúttal egy emeletes tortát sütöttem Apunak, természetesen CSAK csokoládés volt. Az alsó sacher, a teteje pedig kakaós piskóta jó sok csokikrémmel. Klári Mamától is kapott Apu tortát, igaz a találkozás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, így a Mama még a cipőjét sem vette le, már ment is haza, illetve vitte az Anyu. Ez van, sajnos. A torták nagyon finomak voltak, jól bekajáltunk ezekből is. Aztán mozdulni sem bírtunk, mondanom sem kell.


Ugye milyen szépen gömbölyödik a Csilla pocija? :)

Mivel akkor, aznap nem készült közös kép az ünnepelttel és a Csajokkal, így most vasárnap kaptuk el Őket egy-két kép erejéig. Tovább nem is nagyon lehet az izgő-mozgó társaságot nyugalomra bírni. :)


 Kincső már megy.

 És saját kézbe veszi a fényképezőgépet. :P


Isten éltessen drága Apucikám, drága Papa a legjobb egészségben, a lehető legtöbb örömben, boldogságban még nagyon nagyon sokáig!!! Nagyon szeretünk Téged!

2011/11/07

26 hónaposak lettek a Lányok

Szombaton direkt készítettem képeket, hogy frissen, aznap fel tudjam tenni őket, de végül nem jött össze, mert mentünk Aput felköszönteni, és nem akartam ezzel húzni az időt.

KiZsó

Érdekes, hogy olyan érzésem van, hogy hát mit is írhatnék, hiszen sok új nincs is. Pedig, ha belegondolok, hogy szinte már mindent mondanak, a dumájuk sz@rrá röhögjük magunkat, a Kincső folyton egyedül akar mindent csinálni, egyre inkább majmolják egymást, a Zsófi, ha tehetné egész nap magát nézné a tükörben, és illegne-billegne előtte (amikor leakasztom a tükröt, akkor addig ez van, amíg el nem vesszük újra), csak a felnőtt kanállal jó enni a levest, a víz sokkal finomabb Anya poharából, Anya cipője sokkal kényelmesebb, mint az övék, mondókáznak szinte megállás nélkül, az sem baj, ha kettőt-hármat egybemixelnek (nagyon sok mondókát, éneket tudnak). :) Folyton kacagnak, de szó szerint kacagnak, fogják egymás kezét az autósülésben, mert most közel vannak egymáshoz, ok nélkül megölelik egymást és puszit adnak a másiknak. Ha elveszi az egyik a játékot a másiktól és erre ő elkezd sírni, akkor visszaadja neki szó nélkül és még meg is simizi, hogy ne sírjon. Segítenek teregetni, ez persze idézőjelben, néha annyira szagolgatják a feltett ruhákat, hogy "lejönnek"... Meg kiborítják a kosarat, hogy hozzáférjenek a ruhákhoz, egyes darabokat kirázzák és odaadják, de a bugyijaimat rendszeresen a fejükre, nyakukba húzzák, pedig tudják, hogy nem ott van a helye!!! :DD Lassan külön kell választanom a ruhákat, mert felismerik, hogy melyik kié, és ha netalántán úgy gondolnám, hogy ami múltkor a Zsófin volt, de most a Kincsőre adom, mert úgy passzol színben, akkor hangosan kikéri magának, hogy "Zsozsoé", és nem hajlandó felvenni. A másik véglet pedig az, amikor cserélnek, csak ők ezt nem így hívják, hanem egyszerűen a másik kabátját, mellényét veszik fel (vagy kényszerítik rájuk a Nagyszülők, aztán amikor az egyik megunja és a sajátját kéri, akkor a másik nem adja vissza, mondván, hogy az már az övé...).

Szerencsére egymással tündériek, nagyon jól eljátszanak, élvezet nézni is, mennyire elvannak egymással. Viszont velem ugyanolyan hisztisek, mint korábban voltak. Zsófi is, nem csak a Kincső. Ugyanakkor bújósak is lettek. Sokszor így néz ki egy kirohanásuk: hiszti, amíg bírom, majd üvöltök párat, ekkor jön az igazi sírás, majd odabújik hozzám, jól bevackolja magát a mellkasomba és megnyugszik. Esetleg kéri a cumit, hátha megkapja. Persze ilyenkor jön a szokásos szöveg, amit már kívülről tudnak, hogy csak alváshoz van cumi (meg az autóban is, sajnos, de ezt nem fűzöm hozzá). Szóval, baromira fel tudnak bosszantani, aztán várják, hogy babusgassam őket. Mivel tudom, hogy ezzel a bújással meg is nyugszanak, nem erőltetem meg nagyon magam a szép rábeszéléssel, kedves, nyugodt szóval való rájuk hatással. Lassan ott tartok, hogy legyünk túl minél hamarabb ezen a kellemetlen részén, és bújjunk össze. :) Szerencsére nem mindig kell összeveszni velük, de azért minden napra jut egy belőle. :(

Kezdik a színeket felismerni, a piros és a kék egész jól megy már. Számolni továbbra is jól számolnak, mármint elszámolnak, de megszámolni dolgokat még nem tudnak. Hiába van négy boci a képen, simán számolnak tovább. :)

Egyre közvetlenebbek az emberekkel, talán azért is, mert közösségbe járunk, legalábbis én annak tudom be. A foglalkozásokon elég szépen csinálják a feladatokat. Néha ösztönözni kell Őket, de hamar feloldódnak és csinálják, amit kell. Itthon szó nélkül nekiállnak csinálni, hogy csak lesek, mikre nem emlékeznek. :) A maszatolós foglalkozást hanyagoljuk, mert nem bírok egyszerre mind a kettővel dolgozni, be kellett látnom. A többire el szoktunk menni. Így is jut belőle 3 is egy héten. Van, hogy csak kettőre megyünk el. Nagyon szeretik a Lányok ezeket, jót tesz nekik is, és nekem is egy kis kimozdulás. :) A közlekedés újra nem okoz gondot, nem cipelem mind a kettőt, mert nem bírom, viszont gyönyörűen fellép a lépcsőre az éppen nem ölben lévő Gyermekem.

Fürdés. :) Négyesben fürdünk, nagyon, nagyon élvezik. Mi is. Bár kissé össze kell húznunk magunkat, de szerencsére nagy kádunk van.
Hajmosás. Eddig katasztrofális volt. Jó múltkor Anyuval öblítettük le a Kincső haját, amit aztán nem is győzött emlegetni. Talán nem negatívumként, de erre nem derült végül fény. Lényeg, hogy nem ment bele a víz a szemébe, mint korábban, és nem érte különösebb trauma sem a hajmosás folyamán. Most, hogy már egy jó ideje együtt fürdünk, sikerült bevezetni egy jó módszert, ami által nem megy bele a víz a szemükbe. Kincső legutóbb egyáltalán nem sírt, Zsófi is csak addig, amíg a Kincső haját mostam, utána már nem. Ezek után játszanak tovább szépen, mintha semmi nem történt volna. :) Korábban a hajmosás egyenlő volt a fürdés végével, és jöhetett a cumi, hogy megnyugodjanak - úgy 10 perc elteltével nagyjából sikerült is. Remélem, továbbra is ilyen jó fog menni a hajmosás. Kincső a hajszárítást is szótlanul tűrte, sőt, talán nem is zavarta.

Tehát, jóformán csak jókat tudok írni Róluk. Szerencsére. HA ez a napi hiszti procedúra nem lenne, tökéletesek lennének a napjaink. :)



 Zsófi
 Kincső


Az autóban, ahogy egymás kezét fogják. :)

Az első éjszaka nélkülünk

Az első, nélkülünk eltöltött éjszaka nagyon nem viselte meg a Lányokat. Sőt. Szépen ettek, ittak, elmentek aludni, elaludtak gond nélkül. Persze ezekről elmesélések alapján tudunk... A Nagyszülőkkel sétálgattak, lovakat nézegettek, elemlámpával világítottak este a sötétben, hancúrozhattak meztelenül az ágyakban, nem volt ott a szigorú Anya, aki rájuk szól, hogy előbb tessék felöltözni, aztán ugrálgatni. :)

Tehát nagyon jól érezték magukat, nem hiányoltak minket egy cseppet sem. :( :D Hétfőn én már alig vártam, hogy mehessek hozzájuk, nagy szerencsém volt, Árpi kivitt engem Fótra, tök rendes tőle. Így már kora délelőtt a karjaimba zárhattam az én két kis Drágaságomat. :) Aznap Csilla is velünk volt, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Jó sokáig maradt, szerencsére. Mi, a Csajokkal másnap jöttünk haza. Egy pár kép a hétfői illetve a keddi napról. Egyelőre a nélkülünk töltött napról nincs képünk, de tegnap láttuk, hogy nagyon jól elvoltak a Csajszimanócskáink.