Boldog névnapot, Kincső!

Tegnap volt Kincsőkénk nevenapja. Ahogy a neve is sugallja, Ő egy KINCS, a mi kincsünk. Nagyon szeretjük. Nagyon szeretetre méltó is. Ő nem úgy feltűnő, mint a Hugicája, hanem Ő olyan kis szolidan feltűnő jelenség. A bájos, visszafogott mosolyával egyből levesz a lábáról mindenkit, és ilyenkor azt is elfelejtem, hogy éppen valamiért haragudtam rá. :) Egy igazi imádatos huncut-manó. :)

Ha nem kap valamit meg, amit szeretne, egyből jön a hiszti, amit nagyon magas fokon művel... Tapasztalatból mondom. Viszont, ha nem talál meghallgatásra, akkor általában (nem mindig) hamar abba is hagyja. :D Viszont, ha sikerül elérnie a célját, akkor egyből édes mosolyra húzódik a szájacskája.

Édesen koncentrál, ha játszik valamivel. Imádom elnézegetni, ugyanakkor néha magányos farkasnak tűnik. Simán, szó nélkül hagyja, hogy a Zsófi kitúrja bárki öléből. Csak az enyémből nem. Ott nem zavarja, ha ott a Zsófi, ugyanúgy elvan továbbra is velem. :)

Drága Kislányunk, Kincső! 

Isten éltessen névnapod alkalmából nagyon jó egészségben, sok boldogságban, örömben, vidámságban, nevetésben! Nagyon, nagyon szeretünk Téged, amire szó sincs. A Te Családod!

Dolgos szombat és lazítós vasárnap

Jééé, én azt hittem, írtam már arról, hogy még 9-én mennyire másképpen alakult a napunk a tervezettnél! De nem.

Röviden összefoglalva úgy volt, hogy Gáborral elmegyünk vért adni a Vidámparkba és utána egy nagyot játszani, ha már ezt a vérünkért cserébe kedvezményesen megtehetjük. Több alternatíva utána végül a Csilláék jöttek el hozzánk, Zolikával együtt, a Csajszikáinkra vigyázni. Csakhogy közben kiderült, hogy mi is az oka annak a zúgásnak, amit a Jutkáék hallanak lent vagy két hete... Mindig azt hitték, hogy mi folyattuk ki a vizet a kádból, vagy én mosogattam túl hevesen és áztatom éppen őket. De most kiderült, hogy NEM! Hanem csőtörésük van. :( Gábor természetesen lement segíteni megtalálni a törés helyét, amit szinte egyből meg is találtak, szerencsére. Elmentek Árpival hozzávalóért, és meg is csinálták - nem kellett hozzá sok idő, mégis kellett hozzá a Jutka, aki nem hagyta annyiban a dolgot. Nem kevés víz folyt el hiába, de legalább megvan a ludas, ki van javítva. Ugyan a kádjuk az használhatatlan állapotban van, de ennek is a jó oldalát nézik, hogy úgyis jobban szeretnek már zuhanyozni, úh legalább ki lesz cserélve. :)

Csilláék megérkeztek, de közben kiderült, hogy nem megyünk sehova. Nagyon csalódott voltam.

Mi felmentünk pancsolni, Zoli beteg volt, így ő bent maradt pihenni a házban. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, aranyosak voltak, nagyon. :) Zolika is élvezte a medencét, jó választás volt idejönniük. Alighogy le lettek a Lányok fektetve, Gábor elment a Tibivel a Metro-ba napellenzőt venni a teraszunk fölé - a régi elszakadt. Közben a Csilláék is hazamentek, én pedig elolvastam ez email-jeimet, amiben láttam, hogy mehetünk a pár napja vásárolt mosogatógépünkért. Na, hallottam is, hogy megjöttek a Gáborék, lesiettem hozzájuk, és mondtam, hogy ne is álljanak be az autóval, mert lesz egy útuk Érdre is a gépért. El is mentek, hazahozták, beüzemelték, ment egy próbamenetet, hátha mégsem működik (mégiscsak használtan vettük, idegenektől), és akkor még vissza lehet vinni, de nem volt gond vele, szerencsére.

Este, altatás után visszajött Tibi, és felszerelték Árpi segítségével a rolót is. Már lámpával kellett világítaniuk, de azért csak befejezték. :)

Ezt a dolgos szombatot követte a lazítós vasárnap, ami kijárt mindenkinek. Végre Apa is velünk volt egész nap, Papa kitalálta, hogy süssünk húst, meghívtuk Tibit is, aki ugye előző nap sokat segített, de még ha nem is segít ennyit, akkor is meghívjuk, szerintem. :)

Vasárnap is ragyogó időnk volt, azóta is, kezdem megszokni, hogy végre nyár van… :) Pancsoltunk nagyokat a Lányok medencéjében, fent, amit nagyon élveztünk mindannyian. Megkockáztatom, hogy Zsófi élvezte a legjobban, a legtovább. Nagyon jó kis szórakozásnak találta, hogy Apát locsolja, Apa pedig sikongat, mint aki megijedt, vagy mint akinek hideg a víz. J Egy idő után Kincsőnk is csatlakozott a mókához, locsolta az Apját, majd elkezdték egymást locsolni, fröcskölni, saját magukat (fejüket) lelocsolni. Közben hatalmasakat kacagtak. Öröm volt hallgatni. Nagyon édesek voltak! :)

Ilyen vidáman, jókedvűen ért véget a hétvége, ami nem is kezdődött olyan jól, mint ahogy terveztük. :) 

Képek később, mert most Bánkon vagyok, Apa nélkül, Anyuékkal, Csajokkal, és a mobilinternet itt nem annyira jó, mint azt szeretném, de amire kell, arra működik, más nem számít. :) Szóval, képek később.

Első közös fürdés

Tegnap úgy alakult, hogy mind a négyen a kádban kötöttünk ki. :) Kezdték a Csajok. Addig én lezuhanyoztam, mert már nagyon nem bírtam ki. Mikor végeztem a tusolással, mutatja a Kincső, hogy menjek be a kádba. Mondom jó. Ilyet még úgysem kért(ek), sőt, eddig, amikor fürdési problémák voltak és próbáltunk mindenfélét bevetni a félelem elűzése érdekében, akkor heves ellenreakció volt a válaszuk a közös fürdésre. Tegnap pedig Kincső invitált hozzájuk. Be is mentem. :) Aranyosak voltak, egyből elkezdtek "hajat mosni" nekem. Hadd tudjam meg, mit kell Nekik is átélniük... :) Aztán pár perc múlva Gábornak is jönnie kellett. Kicsit szűkös volt a hely, de ez egyikőnket sem zavarta. Apának is megmosták a haját, nekem még babasampont is tettünk rá, lemostuk, szóval komplett kezelésben volt részem. :) Aztán egy idő után kijöttünk a kádból, majd a Csajok is. Tök jó volt, azt kell mondanom. :) Fotó nem készült, de ha készült volna, akkor sem tenném közszemlére kis családunkat meztelen valójában. :D

Veszélyes baleset

Ki mással történt volna, ha nem a mi édes kis Zsófiánkkal!? A teraszon is van egy kis medencéjük, a tavalyi, bébi medence, amit a trehány szülők, főleg a trehány anyuka nem ürített ki. Édesen locsolgatatta Zsófink a paprika palántákat, a medencés vízzel, de ugye nem csak a növényekre jutott belőle, hanem a földre, azaz a KŐre is bőven. Pont megdicsértem, hogy milyen aranyos, hogy ad inni a növényeknek, amikor a következő körnél akkorát, de akkorát esett, hogy arra szót sem találok. Naná, hogy hanyatt! Azt hittem, mehetünk egyből a balesetire összevarratni a fejét, de szerencsére megúszta egy nagy, ronda dudorral. Ami nagyon fáj neki, érthető is. Így a pelenkázás sem egy leányálom számára. Ki is kell találnom, hogyan pelusozzam át, mert nem tudja a fejét letenni. Most alszanak. Ő megkapta az én puha kispárnámat, amin ugyan szintén csak oldalra fordított fejjel tud feküdni, de legalább így nem fáj Neki.

Szegénykém, annyira sajnálom. Kincső is olyan édes volt, Ő is sírt a Zsófival együtt, jött és simogatta. És szinte hamarabb mesélte el az Apjának a balesetet, mint a Zsozso. Mondta, hogy Zsozso bumm, és fogta a fejét hátul. :)

Azért örülök, hogy ennyivel megúsztuk, végződhetett volna sokkal rosszabbul is az esése. Minden esetre figyelni fogom a viselkedését, nem lett e agyrázkódása. De csak nem, kemény kis Csajszi Ő. :)

A mi kis mindig balesetes vízi manónk. :)

Amik kimaradtak az elmúlt 1-2 hónapban 1.

Háát, drága Kislányaim, láthatjátok, nem mindig jut időm mindent leírni, így jól jönnek (még ha nem is jönnek jól) az olyan esték, mint amilyen a mai is, hogy Apucikátoknak el kell mennie dolgozni. DE ez nem azt jelenti, hogy ma még nem láttátok. Nem! Itthon volt bizony Ő időben, elmentünk egy hatalmasat motorozni, felszereltük előtte a tegnap vásárolt cuki kis dudákat, és nagyon nagyot motoroztatok. Kincső annyira ment, hogy tudtam mellette kocogni. Jólesett egy kis mozgás. A végére Zsófi is belejött, Kincső meg alábbhagyott, de ez nem is csoda, hiszen tényleg sokat mentünk. Egészen a Balázsékig mentünk, szerettük volna megismerni az új kutyusukat, Mirát, de mivel elég kajla, ezért várunk még vele pár hónapot. Ez van.

Van több téma is, ami kimaradt. Többek között a beharangozott, kissé rögös út Gyula felé. :) Történt ugyanis, hogy tévedésből továbbmentünk az autópályán. :) Mert én akkor még nem (eddig jutottam azon a bizonyos estén :D, most pedig rolót szerelnek a Fiúk - Gábor, Árpi és a Tibi) néztem a térképet, mondván, Gáborom tudja hol kell lehajtani, majd utána ráérek irányítani Őt. :) Jobb lett volna figyelni, de mindegy, utólag hálásak vagyunk a Sorsnak, hogy erre terelt minket. :) Merthogy úgy esett, hogy két választásunk van: vagy lemegyünk Szegedig vagy volt egy másik átjáró a Tiszán Mindszentnél, amit végül választottunk, ezen kívül semmi. Mindszentig navigáltam Gábort, egyre furcsább úton mentünk, inkább terepjáró kellett volna alánk, úh. aki nagyon sajnálja az autóját, ne válassza ezt az utat. Lehet, hogy az volt a szerencse, hogy Gábor telefonált éppen a Balázzsal, mert különben előfordulhatott volna, hogy visszafordulunk félúton. :) Lényeg, hogy eljutottunk a Tiszáig, és mindannyian megdöbbentünk. Gábor egyből lerakta a telefont és fordult vissza. Ugyanis valóban előttünk volt a Tisza (keskenyebb része), de nem híd vezetett át rajta, hanem komp. :) Belőlem kitört a nevetés, mert azt nem láttam, hogy milyen út visz át a folyó túlpartjára. :) Gábort megállásra kértem, mert ha visszafordulunk és megyünk Szegedig, akkor tuti lekéssük az esküvőt. Ez a komp meg még jópofa is. :) Úgyis meleg van, a Csajok ilyet még nem láttak, menjünk át ezzel. Szerencsére Gáborom egyből rábólintott, így leparkoltunk, kiszálltunk és elindultunk közelebbről megszemlélni a folyót és a kompot, ahogy viszi át az autókat. Lányokat lenyűgözte a látvány, a sok érdekes dolog. Mivel nagyon meleg volt, a part pedig nagyon finom iszapos, sekély vízzel, rögtön lekaptam a papucsomat, és példát mutatva Lányaimnak tapicskoltam a vízben. Zsófi szinte egyből rávehető volt a mókára, Kincső egy kicsit húzódozott, de aztán nagyon élvezte. :)

 A látvány, ami elénk tárult, és ami Gábort egyből elrettentette a meglehetősen rögös út végén. 

 Itt még csak Zsozsókával pancsolunk.

 Itt már merészebb a Lány, Kincsőn még mindig szandál van... :)

 Rájöttek a dolog lényegére. :)

 Hiába rázta, nem jött le a sár. :)

Apával a kompon.

ÉS ha mindez nem lett volna elég, a túlsó oldalon, rövid út megtétele után még egy felvonulást is volt szerencsénk végigasszisztálni. Csajok ekkor már szunyáltak. Aznap volt ugyanis a kitelepítetteknek megemlékezés, és ezek szerint felvonulás is. Nagyon jópofa volt, folyton integetnünk kellett, én ezt szívesen is tettem, szeretem az ilyen megmozdulásokat. Erről csak videó készült, fotó nem. Nagyon jó hangulatban érkeztünk meg végül Gyulára, ahol jókedvünket tovább fokozta a szállásadónk kedvessége. Magáról az esküvőről már korábban írtam. :)

Hazafelé is a kompot választottuk, annyira bejött nekünk. :)

Csak ajánlani tudom mindenkinek e kellemes komp utat, aki ezen a tájon jár, mindenképpen vegye igénybe! :)

Fogak

Khm, khm... Hol tartottam fogak ügyében!? 16-nál, ugye? Ma csak úgy megnéztem, hány foga van Zsófinak - Kincső egy kissé nehéz eset e téren (is). 19 darab fogacskát számoltam össze!!! Szerintem mind a kettőjüknek, de Kincső jobb felső fogait nem láttam tisztán. Zsófinak még a bal második őrlő hiányzik, a többi kipipálva. :) Ugyan a felső jobb második őrlő félig van még csak kint, de látszik már teljesen.

22 hónap

El sem hiszem, hogy megint eltelt egy hónap!!! Hihetetlen, ahogy rohan az idő. Pedig a legszívesebben most is megállítanám. Olyan tünemények a Csajok, hogy öröm Velük tényleg minden perc. Ma képes voltam 6-kor felkelni, hogy megfőzzem a mai ebédet, amíg alszik a ház népe, így még azt a 3/4 órát, ami kellett az ebéd elkészítéséhez, sem Tőlük raboltam el. Nekem nagyon rövidnek tűnnek a napok, a Velük töltött idő. El tudnám viselni Őket a nap 24 órájában non-stop. Na jó, csak 20-ban, kell egy kis pihi is. Nekik. :)

Talán ebből a kis bevezetőből ki is derült, hogy meg vagyok elégedve mind a két Leányunkkal. Minden téren. Néha ugyan bepróbálkoznak egy kis hisztivel, de ha nincs rá komolyabb okuk (mint pl. éhesek, fáradtak), akkor elég hamar le tudom kezelni. Szófogadóak, érdeklődőek, játékosak, kedvesek, barátságosak, imádják egymást, már előfordul az is, hogy szépen, rendes adagot megesznek főétkezéskor. Ilyenkor, de csak ilyenkor kapnak valami kis édességet. Keveset.

És ami egyre inkább nyilvánvaló, hogy NŐK a javából:

Egy kis jellemzés, ha már egyszer hóforduló van. Pár napja mértem meg a magasságukat. Nem tudom, mennyire pontos az adat, de mondjuk, hogy jól sikerült a méredzkedés. Zsófi nyert 83,5 cm-rel, Kincső lemaradt másfél centivel, azaz Ő 82 cm magas. :) A súlyukat nem mértem, ha nem felejtem el, akkor lemérem még ma Őket, és akkor pótolom.
Lábméretük egyértelműen 21-es, ruhákban a 80-ast hordják. De, van amiből nagyobbat, van, amiből kisebbet. Változó. De általánosságban 80-as a méretük.

Fogukat mostanában nem nézegettem, bevallom, nem tudom, kell e még jönnie ebben a korban, vagy sem!? Fogmosás szépen megy, mondják, hogy ááá, és íííí, mikor hol és hogy mossuk Nekik éppen. :) Egyedül még nem hagyjuk, majd, ha már tuti megy. Este kapják a Zymafluor-t, amit mindig jó hangosan (főleg a Zsófi) rágnak össze, merthogy azt úgy kell. :)

Mióta átrendeztem a nappalit egy kicsit, azóta nagy sláger az építőkocka. Érdekes, hogy a lego-t annyira nem csípik, abból max. a babák, állatok és az autók a menők, a kockák nem, sőt! Viszont a fa építőkockákkal leülnek és építenek. Türelmesen, ügyesen. Kincsőnek eddig is volt türelme minden játékhoz, Zsófi viszont csak nem olyan régen kezdett el mélyebben belemerülni a játékokba. Ennél az építőkockánál is Ő az, aki megfigyeli, hogy én mit építek (direkt egyszerűt), és leutánozza. Még a színekre is figyel, hogy ugyanazt a színt tegye oda, ahova én tettem előtte. Kincső inkább csak azért épít, hogy utána lerombolhassa. :)

Ahogy korábban is írtam volt, egyre többet beszélnek. Kincső is. Lassan nehéz lesz megállapítani, melyikük mond több szót. Szerencsére legtöbbször érthetően ejtik ki a szavakat, ami nagy segítség. Amiket hirtelen fel tudok sorolni azok a következők (mert fel vannak írva):
hold, nap, csi (csillag, de így hívják a Csillát is), bocsi, csont, hajó, rák. És a többi, "régi" szó, amit már egyszer leírtam: pápá, baázs (Balázs), Tibi, köszi, szivi, mé (még), csipi (csípős, és a kismadár), maci, cumi, ló, csacsi, jó, kő, szép, puszi, poci. Csak a Kincső mondta: áttötöti (átöltözni), ping (pingvin). ÉS a sláger: tinkivinki, tipszi, lálá, pó (teletubbies). :D

Elég komoly akarattal bírnak, ami nem csoda még akkor sem, ha "csak" a szüleiket nézzük... Néha nem is nagyon értem, mi a bajuk, de egy erős (rájuk)kiabálással el tudom hallgattatni Őket. Veréshez nem kell folyamodni, elég ha kiabálok egyet, amit még az utca túlsó végében is hallanak, de legalább csendben maradnak. Hüppögnek kettőt és el van felejtve az egész. Néha, amikor nyűgös napjuk van, szeretnek hozzám bújni, bevackolni magukat az ölembe pár percre, aztán játszunk tovább. Imádom ezt is. :)

Nagyon szépen eljátszanak együtt is, de külön még inkább. Főleg, ha nem akarják egymástól elvenni a játékot. Mostanában ez ritkábban fordult elő, az előző hónapban napi szinten többször is előfordult ilyen civakodás. Éppen ezért már csak ritkán tépi meg a Kincső a Zsófit és harapja meg. Zsófinál nem észleltem bármilyen agresszív viselkedést senki irányába. Kincső viszont, ha hisztizik, akkor csapkod mindenkit, akit ér. Ilyenkor előfordul, hogy kap a kezére, hogy tudja, hol a helye. Ez persze olaj a tűzre és elkezdi nyalogatni a kezét, ahol megcsípte az ütés. :) DE ez sem fordul elő szerencsére sűrűn.

Öltözés, vetkőzés. Kincső nagyon utálja mind a kettőt, pelenkázással és fürdéssel együtt. Nem mindig, azt azért hozzátenném, de gyakran harcolok Vele. Zsófinak semmi baja ezekkel, sőt, amikor öltözünk, akkor mindig mondom, hogy egyik (kéz, láb), és Ő már folytatja is, hogy másik. :) Tök cuki. :)
Kincső hajlamos (le)tépni magáról őrjöngve a ruhát, amit az Anyja "rákényszerített"... :D Persze Ő nyer, és lekerül róla a ruha. :)

Egyébként, hogy jót is írjak Elsőszülöttünkről, Neki van a legbájosabb mosolya a családban! :) Édesen, félénken elmosolyodik, mint aki nem tudja, milyen reakciót kap, máskor meg huncutul, szemét összehúzva grimaszolva somolyog az orra alatt. Hát, meg tudnám ilyenkor (is) zabálni! :) Tündéri.

Zsófi meg a kacagó Művésznő. Az összes foga látszik, lelátni a mandulájáig, amikor kacag. Kacéran, kihívóan, figyelemfelkeltően. :) Imádom Őt is, nagyon nagyon! :)

Két különböző egyéniség, akik mégis nagyon egyformák, főleg, hogy majmolják egymást folyton. :) Szerencsére ez a legtöbb esetben jóóóóó. :)

Tovább folytatva, imádnak kint lenni, akár csak a kertben, akár a játszótéren, akár Fóton. Bánkra megint nem nagyon jutunk el. :( De legalább itthon megadatik a kert. Szeretik az új aszfaltkrétát használni. Egyelőre eszükbe sem jutott más célra használni, mint a kőre rajzolni. Ha majd végképp itt a jó idő, akkor szeretném kipróbálni Velük az ujjfestéket is. Szerintem nagyon fog Nekik tetszeni. Gyurmázni is nagyon szeretnek. Rajzolgatni is, bár inkább szanaszét hordani a zsírkrétát... :) De, tudják, hogy nem szabad, ezért max. a földre dobálják le, vagy a kisszékükre rakják le. :)

Puszikat hol adnak, hol nem. Zsófi szinte mindig. És 99%-ban csak akkor adnak, ha kérjük. :( Maguktól ritkán jut eszükbe, főleg a Kincsőnek - Neki talán, ha 1x jutott eszébe, akkor is azért, mert a Zsófi adott. :D

Bili. Van, aki azt vallja, ilyen korban már le kellene szokni a pelusról, és van, aki azt, hogy majd ráéreznek és leszoknak maguktól. Én az utóbbi híve vagyok. Rákényszeríteni Őket nem fogom semmire, ha van kedvük, biliznek, ha nincs, nem biliznek. Egyelőre még csak kaki után szólnak, de sokszor előre észre lehet venni, amikor nyomnak. :) Lehet, hogy le kellene kapnom ilyenkor a pelust, de én sem örülnék, ha megzavarnának a nagydolgom közepette, így ebből kiindulva, nem zavarom meg Őket. Amikor kint voltunk pancsolni, gyönyörűen ráültek, belepisiltek, belekakiltak (Zsófi többször is). Nekem ez éppen elég, hogy tudjam, rá fognak szokni. jobb időt hagyni, mint elijeszteni Őket. Szerintem.

Alvásuk továbbra is kiváló. Reggel fél 7-7 körül ébrednek, 12-13 óra körül mennek aludni, ebből fél 4 körül ébrednek fel, este pedig a szokásos 7 órási fürdetés után zsuppsz az ágyba. Előfordul, hogy elcsúszik a fürdetés, és volt már olyan is, hogy 8-9 között fürdettünk. Nem éri meg elhúzni, erre mindig rájövünk. :)

Na, megyek is, mert felébredtek a Csajszikák. Remélem, mindent leírtam!? :) Drága Kislányaink! Nagyon boldog hófordulót kívánunk Nektek! Legyetek mindig ilyen egészségesek, mint eddig voltatok és ilyen édes, drága, tündéri testvérei egymásnak! :) Nagyon szeretünk Benneteket! Millió pusziiiii! :)

Nincs visszaút...

...egyre több szót mondanak ki a Csajok gyönyörűen, érthetően. Aminek külön örülök. :) Nem kell órákig találgatni, hogy mire gondolt, míg a végére ő is, én is türelmetlenek leszünk. :) Tegnap ismét elkápráztattak új szavakkal a Lányok, és ha versenyt kellett volna hirdetnem ez ügyben, akkor a Kincső nyert volna. Annak ellenére, hogy Zsófi mondott több új szót. Kincső ugyanis azt mondta utánam: áttötöti (tudom, ez így homályos, de ha azt írom, átöltözni, akkor már felismerhető, igaz?). Tegnap ünnepeltük Tibi szülinapját és kint a garázsban volt a hússütés, mert esett az eső. Csajok ezt ki is használták, mármint a keletkezett pocsolyákat. És mivel otthon voltunk, nem csináltam ügyet abból, hogy vászoncipőben tocsognak. De egy idő után már nagyon vizesek voltak, ekkor mondtam a Kincsőnek, aki térdig vizes volt, hogy menjünk átöltözni, mert megfázol a végén. És akkor Ő utánam mondta a szót. :)

Este Zsófi sorolta fel, mit lát éppen:
maci
cumi
poci

Reggel szintén Zsófi mesélte el az állatokat:
ló
csacsi (így mondta, cs-vel)

Amiket mind a ketten mondtak:
jó
kő
puszi

Azt hiszem, eljött az az idő, amikor már nem mondhatunk bármit, még viccből sem, mert hamarosan vissza fogjuk hallani a szájukból, és az úgy már minden lenne, csak nem vicces... :)

Kincső is beindult

Úgy látszik, mindig bejön, ha eldicsekszem egyik Leányunk legújabb tudományáról, akkor pár napon belül követi Őt a Testvére. Tegnap beindult Kincsőnk beszélőkéje is. :) Egyelőre nem kristálytiszta a kiejtése, de Zsófi is így kezdte. Nagyon édesen mondja a szavakat és mivel tudjuk miről beszél, ezért meg is értjük, amit mond. Nagyon örül, amikor meg is dícsérjük a szépen kimondott szóért. :)

És akkor most le kellene írnom, miket is mond, ugye? :S Háát, sok mindent. Elég ennyi? Nem, ugye? Megpróbálom felidézni:

szív
szép
Tibi
torta
busz
pipi
hús

És sok mást is mond még, csak nem jut mind az eszembe. Akkor rögtön kellene felírnom, de hát hogy ugorjak fel a szőnyegről mellőle, mikor sokkal értékesebb, ha játszunk tovább!? :)

És persze a régi szavak, amiket nem sorolnék fel.

ÉS ami még fenomenális a Kiscsajban: a tánca!!! Annyira édes. Jó pár napja táncol úgy, hogy csípőre teszi a kezeit (néha csak az egyiket) és úgy ireg-forog. Zabálnivaló. :)

Sopron 1.

Már előre beírtam, hogy első rész, mert magamat ismerve, nem valószínű, hogy egy bejegyzésbe fogom tudni tömöríteni az élményeinket. És amilyen sűrűn leülök írni, legalább egy rész legyen lejegyezve. :)

Kedden voltunk fodrásznál a Lányokkal, majd szerdán útnak indultunk. Még mielőtt belevágnék, hadd tegyem hozzá, hogy ezt az utat a Szüleimtől kaptuk Gábor névnapra, Vivien szülinapra ajándékba. Előtte a Hugicicamicámék is kaptak egyet Zoli név- és szülinapra, valamint Csilla névnapra röviden összefoglalva. A mi utazásunk meglepetés volt a Csilláék számára, csak azt nem tudtuk, hogy jó irányba fog e elsülni, mert már nagyon vágytak kettesben lenni (előtte péntektől szerda reggelig Zoli balatoni nyaralójában élvezkedtek, ahol a házigazdáék hétfő estig velük voltak). Ettől függetlenül nagyon jól sült el a meglepi. Állítólag. :)

Tehát, elindultunk, nem túl korán, hiszen a szobánkat úgyis csak 2 után vehettük át, és mivel a Sopronba vezető utat már láttuk (pöttyös utat), így nem volt különösebb kitérőnk sem. Lestük a játszótereket, hátha valahol ki tudunk szállni, Lányok is ki tudják ugra-bugrálni magukat. Nem volt ilyen. :( Max. a régi vas-játékok voltak, amikkel nem is lett volna gond, csak akkora gaz vette körül, hogy inkább kihagytuk - örökös félelmem, a kullancs miatt. Egyszer kiszálltunk, mert jónak ígérkezett a játszótér, ami szintén nem eu-szabványos volt... De kellemes helynek tűnt. Egészen addig, ímg közelebbről meg nem szemléltük, de addigra már késő volt visszafordítani a Csajokat, akik örültek egy kis sétának, futkározásnak. Itt is nagy gaz volt, derékig lelógó, ápolatlan fákkal, amiknek az ágait nem győztem kerülgetni, a fent említett vérszívók miatt. Na, felmászott Zsófi, Apa segítségével a csúszdára, és a tetején jött a meglepetés: nem volt ülőke! :) A csúszda elég magas volt, így Kincsőnek meg kellett várnia, amíg Gábor visszajött, mert én nem bírtam volna átsegíteni a gyereket a lépcsőről a csúszdára. :) Hintázni nem tudtak. Mondanom sem kell, nem időztünk itt sokat. :) Az autóban mászkáltak még egy picit a Lányok, aztán mentünk tovább. Szép időnk volt, kellemes utunk, Lányok aludtak egy keveset, nem voltak nyűgösek, végül szinte Sopron határában megálltunk egy szintén jónak tűnő játszótér mellett, ami szintén nem volt a legjobb, de az előzőeknél sokkal jobb.

Ezután meg sem álltunk a szállodáig, mert le szerettünk volna cuccolni és enni menni. Csilláék későbbre voltak várhatóak, így úgy döntöttük, nem várunk Rájuk. Elindultunk bejelentkezni, itt kezdődtek a gondok. Én itthonról mindent elintéztem email-en (még ez volt a szerencse), azaz gyerekágyakat, fürdőkádas szobát, etetőszékeket. Ehhez képest kaptunk egy zuhanyzós, minden megbeszélt dolog nélküli szobát. Azt hittem, rosszul látok, amikor beléptem a szobába. Mentem is egyből reklamálni, ahol "nem találták" a foglalásomat, így be kellett érnünk ezzel, de felajánlottak utazóágyakat, fürdetőkádat (ami nagyon dizájnos, viszont amibe egy csecsemő fér el, nem két 21 hónapos gyerek, de még egy sem!), kaptunk 1 (!!!) db etetőszéket, majd amikor kértem mégegyet, mondván 2 darab gyerekünk van, hozott egy KISszéket a férfi! Természetesen vissza is küldtem vele a széket, és hozott egy másik etetőszéket! A szoba akkora volt, hogy ki kellett tennünk az étkezőasztalt, mert nem fértek el az ágyak, amik tök vackok voltak. Teljesen kiakadtam, mondanom sem kell. Első sokk után felkerekedtünk a városba valami kis étterem felkutatására, mert már nagyon éhesek voltunk. Babakocsival szerettünk volna menni, de még Gábor nekiállt a biztonsági övet beállítani (mivel szinte soha nem használjuk, nincs beállítva). Erre pont akkor jöttek a Csilláék felfelé. Én is lebuktam Gábor mellé, nem vettek észre minket, mentek a recepcióra bejelentkezni. Gyorsan visszatolattunk a Csajokkal, és beküldtük Őket a Csilláékhoz. :) De volt ott egy másik ikerpáros (vegyes) babakocsiban, az izgalmasabbnak bizonyult a Hugoméknál, így nem is feléjük mentek. Csilla nézegette Őket, de mivel nekik is gondjuk volt a bejelentkezéssel, így sok energiát nem fordított Rájuk. Végül féltem, hogy bemennek a liftbe vagy valami hasonlót csinálnak, így beszóltam, hogy "Zsófi". Na, erre már a Hugom is felkapta a fejét és ment megnézni a gyerekeket. Amikor leesett Neki, hogy bizony a kis Unokahugait látja, határtalan lett az öröme. :) Hát még a miénk, hogy ennyire örülnek nekünk. :) Lényeg, hogy örültek nekünk (két nap múlva már nem annyira... :D), végül alattunk kaptak egy szobát (nekik abszolút nem volt szobájuk). Mostanra lehiggadtam, de ehhez el kellett telnie pár hétnek, így nem is nagyon írnék többet a témáról. A szállodát soha, semmikor, senkinek nem fogom ajánlani, sőt, inkább azt tanácsolom, hogy aki Sopronba megy, az NE a Saphir szállodát válassza, mert csak pórul jár minden szempontból. Sőt, ezzel azt is megtanultam és szerintem a Szüleim is, mielőtt bárhova helyet foglalnak, elolvassák a vendégkönyvet...

Megvártuk a végén a Csilláékat és együtt mentünk be a városba enni. Valamiért begörcsölt a jobb hátsófelem, még sosem történt velem ilyen, ezért nem mentünk túl messzire, hanem az éppen útunkba eső Deák étterembe ültünk be. Nagyon hangulatos kerthelyisége volt, a benti rész is nagyon szép volt, különben. A felszolgáló egyből javított a szállodai dolgozók által okozott csalódásunkon, hogy talán nem az jellemző a soproniakra... Ugyan sokat kellett várni a vacsorára, de megérte. Azon kívül, hogy hatalmas adagot szolgáltak fel, nagyon finom is volt. Szerencsés döntés volt, hogy nem kértünk a Lányoknak külön. :) Gábor és a Lányok hamarabb végeztek nálunk, így engedélyt megkapva felálltak az asztaltól és kimentek megnézni a zenekart, ami éppen az étterem előtti téren játszott. Mostanában nagy szerelem a dob, mindig azt lesik és lelkendeznek, ha meglátják. :)

Egy idő múlva követtük is őket, aztán alig bírtuk elszakítani a Lányokat a zenekartól, pedig látszólag éppen személycserék voltak. Kicsit pacsáltak a közelben lévő szökőkutas "medencénél", majd vissza a babakocsiba és mentünk haza. A szállásunkon azzal fogadott a "főbűnös" Úr, hogy beszélt az édesapánkkal és bármi óhajunk, sóhajunk van, állnak a rendelkezésünkre (semmi nem volt). Hirtelen elő tudtak varázsolni egy rácsos kiságyat... Érdekes. No comment.

Az éjszakánk jól telt, az ágy ugyan nagyon puha volt, de ettől függetlenül jól aludtunk.

Másnap nem is tudom már, mi volt. Ja, délelőtt megjöttek Apuék, beszéltünk a szálloda igazgatóhelyettesével, aki végülis elég normális volt. Én hamarabb eljöttem, mert Gábor kint vár rám a Lányokkal, sétálni indultunk éppen. Most nem a belváros felé indultunk, hanem felfelé a dombon, nem tudván, hol fogunk kikötni. :) Végül egy kört tettünk meg.

Délutánra volt megbeszélve, hogy összehozzuk a találkozót Anyuékkal, Csilláékkal, akik arról sem tudtak, hogy Anyuék is jönnek (hogy vigyázzanak a Lányokra, míg mi Gáborral wellnes-ezünk). Ebből aztán az lett, hogy valóban véletlenül összefutottak az egyik utcában, mert mi késtünk a busz miatt. :) Lényeg, hogy egy kicsit láthattunk Sopronból, túl sokat nem, viszont megint ettünk egy nagyon kedves kis helyen, a Gyógygödör nevű pince borozóban.

Nagyon kedves volt itt is a felszolgálás, egyből kaptunk etetőszéket, ugyanolyan fából, mint az ülések voltak, figyelembe vették a kérésemet, hogy a Lányok ennivalóját hamarabb hozzák, mint a miénket. Tehát, itt is csupa pozitív élménnyel jöttünk ki. :)

Folyt. köv.