Bánk és húsvét szavakban is

Már péntek délután felmentünk Bánkra, ezúttal a Lányokkal, természetesen és a Nagyival. Én sok mindent nem tudtam ezúttal segíteni, hiszen szemmel kellett tartani a Csajokat, illetve foglalkozni kellett Velük annak ellenére, hogy a ház-kert adottságai megteremtik az önálló járkálást számukra. Nagyon, nagyon élvezték. Tetszett Nekik, hogy simán ki- és be tudnak járni a házba, meg tudják mászni azt a pár lépcsőfokot, igaz, mind a ketten lepotyogtak róla, de túlélték, és utána sokkal óvatosabban lépkedtek le, ill. inkább ülve csúsztak le, mint léptek le. :)

Almaevés a kertben.

Jó étvággyal ettek.

Az esti fürdetés is simán ment, egy ottani műanyag kiskádban. Első reakciójuk persze a hiszti volt, mi más is lenne!? De pár perc múlva (kis figyelem eltereléssel) már élvezték a lubickolást és azt, hogy összeér a lábuk. :)

Ebben a kádban fürödtek este a Lányok.

Természetesen lementünk a tóhoz is, babakocsival, mert menni kellett a kisközértbe is, így nem mertük bevállalni kocsi nélkül az utat. Eredetileg nem is szándékoztunk egy egész kört menni, de mikor megláttuk, hogy épül egy hatalmas kötélpálya is, és nem "csak" a szálloda nőtt a duplájára, akkor meggondoltuk magunkat és közelebbről is megnéztük magunknak azt az épülő kalandparkot. Jó nagy, és szuper lesz, bár én sajnálom, hogy ennyire túristaközponttá teszik Bánkot (is). :( De Bánknak is élnie kell valamiből, ezt is belátom.

Mikor visszaértünk, Gábor is nekiállt a munkának.

Zsófi segített az Apuci-nak a fúrásnál, Kincső viszont nagyon félt és sírt az ilyen zajos eszközök hangjától, mint pl. a fűnyíró hangjától is. :) Úgyhogy inkább kézenfogva elsétáltunk a közelből. :P

Este minden hang nélkül elaludtak. Gábor napközben betette az új konyha elmeit, mi pedig a Jutkával este bepakoltuk a belevalókat. Sok mindent kiszortíroztunk, amiket évek óta elő nem vett senki.
Szombaton jött Árpi utánunk, megcsinálta a vízcsöveket, kicserélte, amit kellett. Jutka kimosta a maradék függönyöket és nagyjából kitakarított. Én ezalatt gyerekeztem, túl sokat aznap sem tudtam segíteni, a nap végén rendet rakni, elmosogatni, meg a Lányok délutáni alvásánál még levágtam a futó thuja megmaradt száraz ágait. Kb. ennyit tettem.

Csajokkal reggel megismerkedtünk egy Kislánnyal, Eszternek hívják, ott laknak a közelben. Egyelőre túl szoros barátság nem alakult ki. :) De édesek voltak, ahogy méregették egymást, és mentek is egymáshoz meg nem is. :)

Vasárnap reggel, ahogy felébredtek a Csajok, összepakoltuk, amit este nem tudtunk és útba vettük Fótot, mentünk Anyuékhoz fincsit reggelizni. :) Apu nem szokott reggelizni, így ezért mindig nagyon szerettem a húsvétot, mert ilyenkor mind együtt ültünk le enni. :) A legfinomabb számomra mindig Apu saját sütésű kalácsa. Még két nap múlva is olyan, mintha friss lenne. Imádom. :) Idén meg is kértem, hogy süssön nekünk is egy kisebbet, mert én ugyan tavaly(előtt ?) megpróbálkoztam vele, de nem jött össze, úh. idén neki sem akartam állni, főleg, hogy tudtam, nem leszünk itthon, Bánkon meg nincs sütő. A lényeg, hogy ettünk egy jót, Lányok nem hazudtolták meg magukat, és ahogy előző nap, ezen a napon sem ettek a finom húsvéti sonkából, csak főtt tojássárgát ettek. Mindegy. Utána bepótolták. Édességgel. Ennyi édességet máskor szinte egy hét alatt esznek, kis túlzással, mint aznap.

Első körben megkapták bent a házban a Lányok a kis kosárkájukat, amiket elvileg majd tojás összeszedéshez tudnak használni, de most beletettük a mi húsvéti kis apróságainkat. Nagyon tetszettek a saját készítésű meglepik a Csajoknak. Én ugyan, Apunak hála, azt hittem macskát varrt Anyu, és mondtam, hogy cica, mire a Lányok is elkezdték, hogy cic, de Anyu közbeszólt, hogy az NYÚL, nem macska! Ja, akkor nyuszi! :) A fakanál is tetszett Nekik, de a csoki még inkább. :) Kincső egyből kivette a Zsófi kosarából is a csokit, amíg a Hugicája nem figyelt, de szó nélkül a kezébe is nyomta. Ezek szerint csak le akarta ellenőrizni, hogy mind a ketten ugyanazt kapták e... :)

Kis idő múlva kimentünk a kertbe, ahol a Nyuszi eldugott pár csokit. :) Tök édik voltak, ahogy megtalálták az elrejtett édességeket. :) Zsófinál mondjuk csak addig tartott ez a keresési láz, amíg meg nem látta a csúszdát. Onnantól kezdve minden dobva volt. Legalábbis addig, amíg meg nem látta, hogy a Kincső eszi az egyik talált tárgyat... :)

Kedves szomszédnénink, akiről annyi sztorit tudnék elmesélni, hogy könyvet lehetne írni róla, megtudta, hogy jövünk ma, és ők is pont jöttek ki, így hozott a Lányoknak 1-1 csokinyuszit és 1-1 Kinder Bueno-t. Zsófi nem merte elfogadni, Kincső viszont igen. Amikor Zsófi meglátta, hogy milyen finomságokat kapott a Kincső, egyből oda mert menni Terike nénihez, és mivel tipikus gyerek, ahogy megkapta a csokinyuszit, nyújtotta a másik kezét a Kinder Bueno felé és mondta, hogy "ezt is". :) Na, mondom, a jólnevelt gyermek! :) Aztán persze amíg beszélgettünk, ki is bontották a nyuszit és szépen meg is ették.

Már kezdtek nyűgösödni a Lányok, szerettem volna letenni Őket aludni, amikor megjöttek Marika néniék. Ők Apu nagybátyjáék. Egy picit így még fent maradhattak a Csajok, de aztán le lettek fektetve. Szinte le sem ültek Feri bácsiék, amikor betoppant Csilla is. A Lányok nem aludtak el.

 Végre sikerült megszelídíteni az egyik Lánykánkat. Zsófi békésen viselte a pátyolgatást, babusgatást. :)

Zsófi annyira összebarátkozott Marika nénivel, hogy Ő inkább Neki adta a magokat, és nem a tyúkoknak. :)

 Ezen felbuzdulva, Kincső se maradhatott le. :)

Nagyokat játszottak a Lányok, semmit nem ettek a nap folyamán és ez nem lekicsinyítés, hanem ez szó szerint igaz. Reggelire ettek fejenként 1 db főtt tojássárgát, ezek után csokit és csokit ettek, és azt hiszem, még csokit is ettek. Ebédre 3 !!!! féle étel lett felkínálva Nekik, egyikből sem ettek, de még csak meg sem kóstolták!!! Tök jó volt. Nem is emlékszem már, hogy aludtak e végül, talán igen, úgy rémlik. De az ételnél maradva, hazafelé egy McDrive-ban vettünk sült krumplit, hogy azért mégis valami főtt-nek nevezett étel is kerüljön aznap a pocakjukba. Másnap már ismét szépen ettek, csak aznap a sok csoki hatására nem volt étvágyuk.

Itthon, ahogy már említettem is, várta a Lányokat egy újabb adag meglepi, amiben nem csak ehető dolog volt, így naponta használják a Lányok a helyes kis nyuszis bögréket, amiket a Tücsitől kaptak. :)

Ja, igen, hétfő. Locsolás. Első locsolónk a Papa volt, aki ahogy meghallotta a neszt, jött is fel, és illatos kölnivel meglocsolt minket. :) Aztán Apa is rászánta magát, és az ÉN !!! egyik parfümömmel illatosította be a hajunkat. Majd eljött hozzánk Zoli és Zolika is, nagyon kedves volt tőlük, pedig én mondtam, hogy nem szükséges, a Csajok még úgysem fogják fel, én pedig amúgy sem szeretem a locsolkodást. Mindegy, nagyon örültem Nekik, tényleg tök rendes volt tőlük, hogy eljöttek.

Ebédre hivatalosak voltak a Mamáék, így a Jani is meglocsolt minket. Az ebédet végül nem készítettem, hanem az Árpi, de pont jó is volt, mert nekem aznap még egy tortát is össze kellett dobnom. Janinak a héten volt szülinapja.

Más nem jött el locsolkodni, pedig vártam volna még 1-2 fiútól, de majd jövőre külön meghívót küldök Nekik. :D Visszahozzuk a húsvéti szokások szépségét. :)

Húsvét képekben

 Bánkról indultunk vasárnap reggel Fótra Anyuékhoz.

Móninál lestem el a fakanalas nyuszi ötletet,

Anyu pedig saját készítésű nyuszival lepte meg a Lányokat. 

Miután kinézegették bent magukat elindultunk a kertbe, megkeresni a Nyuszi eldugott kis csokijait. :)

 Nagyon élvezték a játékot. Zsófi egészen addig, amíg meg nem botlott, szinte szó szerint a csúszdában. :)

 Aztán persze Kincső sem bírta ki csúszás nélkül. :)

 Elég hamar rájöttek, hogy a fényes papír mögött valami nagyon finom édesség bújik meg...

Itthon is várta a Csajszikat egy kis meglepi Tücsitől főleg, Nagyitól, meg a szomszéd nénitől. Azt hiszem, el tudnák viselni, ha minden héten jönne legalább egyszer a Nyuszi. Meg a Télapó, és a Jézuskát sem küldenék el... :)

Hétköznapjaink

Szerencsére sikerült rájönnöm, ha kint vagyok a Csajokkal, akkor sokkal elviselhetőbbek, mint idebent. :) Sőt, akkor kimondottan jó gyerekek, akik ugyan sokszor nem fogadnak szót kint sem (pl. NE szórd ki a homokot a fűre, csak bent a homokozóban játsszál vele), de még így is sokkal, de sokkal jobban lehet velük bírni, mintha bent lennénk. Főleg, amióta fel lett állítva a hinta és homokozó is fel lett töltve, azóta sokkal viselhetőbb a kinti lét. Anyu vett egy csúszdát, de az nekem egyedül életveszélyes lenne, így megköszönve a lehetőséget, inkább vittük ki Fótra hozzájuk, mert ott tuti van mindig két felnőtt, aki tud Rájuk figyelni. Nekünk elég egyelőre a homokozó és a hinta. Illetve nekem elég, ha rajtuk múlna, csúszdapark lenne a kert. :)

Igor is feljön ilyenkor hozzánk, élvezi, hogy van társasága, még akkor is, ha nagyrészt csak fekszik a közelünkben, de ahogy megyünk mi is tovább, a homokozótól a hintáig, jön velünk. :)

Ez a kintlét azért is jó, mert így széépen reggeliznek, tízóraiznak a Lányok. Rájárnak a sajtos perecre (általában azt kapnak) és szépen elfogy mire elérkezik az alvóidő.

Zsófi arcán itt látni a fóti sérülése... :)

A perecért villamossal szoktunk menni, és a fáradtságuktól függ, hogy gyalog jövünk e haza (ez egy jó órás séta az Ő tempójukban), vagy villamossal. Már kétszer megúsztam a büntetést. Két megállót megyünk csak, de mostanában összefutok az ellenőrökkel, de eddig nem büntettek meg, szerencsére.

Szintén múlt heti dolog, hogy a Lányok megették életük első (fél) lángosát (fokhagymás, sós). Jaj, nagyon ízlett Nekik. Mentünk feladni a húsvéti üdvözlőlapokat és szerettem volna valami uzsonna félét venni nekik a piacon, de már későre járt, és be voltak zárva a pékárusok, de a lángosos még éppen nyitva volt. Na, vettünk is Nekik egyet. Nagyon, de nagyon ízlett, nem győzték enni. Még a fagyis is nyitva volt, úh. jutalomból a szép evésért kaptak egy (fél-fél) gombóc csokifagyit. Direkt külön tölcsérbe kértem a nénitől. Tavaly már ettek a jégkrémünkből, de fagyit, tölcsérből még soha nem ettek. Mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt ennek is. Persze Zsófi leette magát, ez már szinte természetes. :)

Túl sokat nincs időm unatkozni, valami mindig akad, amitől jó gyorsan eltelik a nap. :) A hétre is sikerült pár programot bezsúfolni. Tegnap eljöttek a Mamáék ebédre hozzánk, ugyan az ebédet végül Árpi készítette, de hogy ne maradjak munka nélkül, sütöttem egy fincsi csokitortát. Ma délután fülészetre megyek (vááááááááá!!!!!), holnap délután Anikó barátosnémhoz és Dorci Lánykájához megyünk a Csajokkal, csütörtökön elvileg egy kicsit idősebb Ikerpárhoz mehetnénk játszani, itt laknak a közelben, pár hónappal idősebbek, mint a mi Lánykáink és ők vegyes páros. :) De ezt még pontosítani kell az Anyukával, pénteken délelőtt védőnői előadásra megyünk, ha nem lesznek túl nyűgösek a Lányok, szombaton egy "volt munkámhoz" megyünk, az első ikres családhoz, akiknél elkezdődött az én jó életem, akiknél megerősödött bennem az ikrek utáni vágy. :) Vasárnap pedig megyünk a Ligetbe majálisozni. :) Jaj, de várom a hétvégét! :)

Be van minden napunk táblázva, de hogy őszinte legyek, ha nem lenne, akkor sem töltenénk a napot a 4 fal között, valamit biztosan kitalálnék. Azt az egyet sajnálom, hogy nem tudok járni a Lányokkal Tátikára. :( Szeptembertől megpróbálom megszervezni, mert annyira jó a zene-, ritmusérzékük, hogy szerintem érdemes lenne fejleszteni. Nem akarom rájuk erőltetni, de mivel mind a ketten Gáborral elég botfülűek vagyunk, látjuk, tapasztaljuk magunkon, hogy mióta rendszeresen járunk táncolni, főleg amióta salsázni is járunk, sokkal, de sokkal jobb lett a ritmusérzékünk, felismerjük akár a modern zenékben is a táncstílusokat, és mivel többször hallgatunk a héten kimondottan tánciskolás zenéket, a Csajok is olyan jól rázzák a csörgőket ritmusra, hogy csak nézünk egymásra a Gáborral meredt szemekkel, hogy ez igen! Ezért szeretném, ha lenne alkalmunk, módunk zenebölcsibe járni. Tudom, hogy hasznukra lenne, még ha ez a Tátika nem is olyan szuper, mint Kati néni, de azért nem rossz egyáltalán. :) Szintén múlt héten az egyik perc vásárlásunk alkalmával leszólított egy apuka, ikrekkel volt ő is, csak már nagyobbak voltak és ők is vegyes párost alkottak, és ajánlotta a Ringatót. Ami nekem annyira nem jött be. Amikor hazaértünk, összefutottunk a másik ikres Anyukával, akit fentebb említettem, ős ő is a ringatót ajánlotta. Na, de majd megmagyarázom neki, hogy a Tátika sokkal jobb. :)