2011/01/31

Vasárnap

Ebédre hivatalosak voltunk Ági néniékhez, Gábor Nagynénjéhez. Csajokat azért itthon megetettük egy kis levessel, mert egyrészt nem voltam biztos, hogy kedvelni fogják az ottani ebédet (Ági néni elég fűszeresen főz), másrészt pedig, ahogy felébrednek a délelőtti alvásból, Nekik ebéd KELL. Először villamossal szerettünk volna menni, de későn értünk volna hozzájuk, úh. maradtunk az autónál. Tibi is átjött délelőtt, jól itthagyta a csokit, amit gyorsan direkt NEKI csináltam, de mindegy... :( :D Őt még hazafuvaroztuk, aztán mentünk is a vendégségbe. Ági néni nagyon szeret etióp ételeket készíteni, finomak is, általában, szinte mindegyik csípős, de ízletes. Most is csinált wot-ot, ez Gábor nagy kedvence, pörköltes hús, amit túróval kell enni. Nekem annyira nem jött be, így miattam és a Csajok miatt csinált valami pizzás marhahúst, rizzsel, ami viszont nagyon ízlett. Lányok egy falatot sem ettek belőle. Volt még valami csípős, rozmaringos szűzpecsenye, az fincsi volt. Utána csokitorta, amiből viszont már jót lakmároztak Kislányaink...






Különben elég jól viselték magukat a Lányok, nem vallottunk szégyent Velük, úgy érzem. :) Fél 4 körül elindultunk haza, már kezdtek fáradni, csetlettek, botlottak, így jobbnak láttuk elindulni. Itthon le lettek fektetve, és 6-ig aludtak. Mi előtte már elmentünk táncizni Gáborral, és most Jutka vigyázott a Csajokra, akinek ezúton is nagyon szépen köszönjük a felvigyázást, és a lehetőséget, hogy el tudtunk menni a tánciskolába. :) Mivel ilyen sokáig aludtak délután a Csajszikák, ezért 8 körül fürdettünk csak, addigra dőltek ki. :)

Szombat

Meg lett alapozva bőséges jókedvvel a hétvége, ami a pénteki nap után csak jó lehetett. :) Szombaton reggel Anyuék jöttek el hozzánk, mert most hétvégén nem jutottunk volna ki Fótra, és hát nem bírták ki, hogy ne lássák első szülött Lányukat. Hahahahaha. Természetesen azzal még el lettek volna, hogy ENGEM nem látnak, de hogy két új szemük fényét, azaz Kincsőt és Zsófit ne lássák, 2, azaz KÉT hétig, na az már fájt volna nekik, így eljöttek hozzánk. :)


Lányok egyenruhában - Mama kötötte Nekik :)


 Kincső a sapkaimádó - itt Papa sapiját próbálta fel :)

 Zsófi és a Mama

 Háát, igen, tipikus kép. Papa reggelizni szeretett VOLNA,
ha a mi kis Tündérkéink el nem eszik előle a finom falatokat. :D

Nekem ez szintén jól jött, mert így legalább nyugodtan tudtam készülni a délutánra, amikor is Balázsékat vártuk, karácsonyozni. Igen, jól olvassa mindenki, karácsonyozni. Sajnos a karácsonyfa már nem tudta megvárni, míg ideérnek (Balázs elég beteg volt január első felében, ezért csúszott az ünnepi ebéd), de Anyukám jóvoltából bejgli volt (meg muffin), és finomra sikerült ebéd is. :)

 A két Zsófi egymás-közt.

 Bazsi, aki megszelídítette Kincsőnket,
és akinek sajnos evés után el is kellett mennie. 

 Evéshez készülődve.

 Naná, hogy Kincső is Zsófi ölébe akart ülni, ahogy meglátta, hol a Húga. 
Az már csak egy plusz volt, hogy még egy hívása is jött a (nagy) Zsófinak. :)
De ügyesen megoldotta. :)

 Feri bácsi sem maradhatott ki az etetésből! :) 
Előbb Kincső,...
majd Zsófi is megetette Őt. :)

Azt azért tudni kell, hogy Feri bácsitól rengeteg szép bútorunk van (Lajos szekrény, barokk szekrény, és tavaly karácsonyra kaptunk egy gyönyörű kerek biedermeier asztalkát, valamint Gábor kapott Tőle egyik évben -még előttem- 3 faragott szobrot, a 3 királyokat ábrázolja), és, ha jól tudom, Gáborom is Neki köszönheti a szakmájának a szeretetét. :)

A nap végén azt beszéltük Gáborral, hogy jól érezhették magukat nálunk, és ha nem jött volna Zsófiért a barátja, akit nagyon szívesen megismertem volna, annyit hallottam már termetes méretéről, akkor maradtak is volna még. :) Minden estre vasárnap kaptam egy kedves email-t Zsuzsától, aki megerősítette e véleményünket. :) Reméljük, máskor is eljönnek hozzánk, mi is élveztük az együttlétet! :) Ja, és a Lányoknak nagyon ízlik a Kubu, amit eddig még nem ittak. :)

Péntek

Jaj, nagyon vártam a pénteket, mert az én drága édes Hugi-cica-micám kivett egy nap szabadságot, hogy VELÜNK tölthesse a napot! :) Vele jött a Zoli húga, Niki is, akivel ugyan már találkoztunk, de tartalmasabb, hosszabb időt nem sikerült még eltöltenünk egymással. DE pénteken majdnem fürdetésig itt voltak, és mind nagyon élveztük az együttlétet (remélem, legalábbis). :) Csajok még aludtak, amikor délelőtt megérkeztek a Lányok, én is pont az ebéd előkészítésének a vége felé jártam, úh. pont jól időzítettek. Utána nem sokkal fel is ébredtek a Csajok, akik kaptak szép ruhát, megtisztelve ezzel a "vendégeket", és kezdetét vette az egész napos, nagy játék! :) Mondanom sem kell, hogy mind a két Lányunk elemében volt, élvezték rendesen, hogy körülöttük forog a világ, nem mintha egyébként nem így lenne, de most legalább mind a kettőjükre jutott egész nap 1-1 felnőtt, akiket kedvük szerint irányíthattak. :) Nagyon jól elszórakoztak. Szépen ebédeltek, utána elmentünk sétálni, ami nekem is nagyon tetszett, mert így nem egyedül kellett a két gyerekre figyelnem. Itthon általában egy helyen szoktak mozogni, nem nagyon mennek el egymás mellől, viszont sétánál elég gyakran előfordul, hogy két irányba szeretnének menni, vagy az egyikőjük hosszabb ideig szeretne elidőzni, pl. egy darab mohánál a kerítésnél... Ez azért, valljuk be, ha egyedül sétálok Velük, kicsit megnehezíti a dolgot, de azért kibírjuk. Ezúttal elég messze elmentünk, ami azt jelenti, hogy majdnem 3 keresztutcán is átmentünk (a 3. előtt megfordultunk), viszont hazafelé az utolsó pár méteren már cipelni kellett Őket, azt már nem bírták. :) Itthon kaptak meleg teát (ilyenkor szabad azt inniuk, egyébként a reggeli frissen facsart narancsleven kívül vizet isznak - pohárból, egyedül).


Kincső annyira el volt foglalva a Csilla szőlőzsírjával,
hogy még véletlenül sem 
nézett volna rám fotózás közben. :)

Délután nem lettek lefektetve, mert annyira élvezték a játékot, és annyira nem is tűntek álmosnak, hogy nem volt szívem elszakítani Őket a játszótársaktól. Meg úgy voltam vele, hogy este úgyis hamarabb kell kicsit fürdetni, mert megyünk zumbázni, és időben el kell indulni, hogy nem is baj, ha jól kifáradnak addigra.

Reméljük, most, hogy megtörtént a NAGY találkozás, Niki is sűrűbben ellátogat hozzánk, már nem győzzük hívni Őt, ha van ideje, kedve, jöjjön, nem hogy zavar, még jól jön a segítsége is - főleg sétánál! :)

2011/01/28

Váratlan ajándék

Szerdán eljött hozzánk a Mama (Dédi) és hozott a Csajoknak egy nagyon szupi ajándékot! Simán beillik karácsonyi vagy születésnapi ajándéknak is, így örülök, hogy a Lányok ezt még nem fogják fel, és nem követelőznek ajándékért... Mama a Lányokat egy-egy babakocsival lepte meg. Én valami vacakabb fajtára tippeltem, és még korainak is tartottam, bevallom, így igencsak leesett az állam, amikor megláttam, milyen szuper kis darabok. És milyen nagy volt az öröm, főleg a Dédi részéről, amikor meglátta, mennyire örülnek a Csajok az ajándéknak! :)

 Csajok egymással szemben, hát, igen, néha dugó is kialakult... :)
(hajvágás volt délelőtt - Apa vágta géppel)

 Kincső, az ő kedvence a kopasz baba,
és délután már két babát is tett a kocsiba. :)

Zsófink kedvence a karácsonyi hajas baba. :)

Nagyon szépen köszönjük, Mama a kedves ajándékot, a Csajok azóta is folyton tologatják, bár Zsófi inkább húzza, Neki ez jobban bejön, mint a tolás. :)

Hétvége Fóton

Még mielőtt itt lenne az újabb hétvége, gyorsan lejegyzem, krumplipucolás helyett, hogy a múlt hétvégét Fóton, Anyuéknál töltöttük. Igazából így érdemes kimenni, csak nem jön össze túl sűrűn, pedig talán a Lányoknak sem ártana, ha szoknák a máshol alvást, ne járjunk úgy legközelebb, ha megyünk Tücsiékhez, mint most... Nem véletlenül írtam ezt, hiszen a napközi alvás Fóton sem ment, hiába a finom levegő, amire Tücsiéknél sem panaszkodhatunk... Végülis mindegy, nem voltak túl nyűgösek, szerencsére, éjjel pedig gyönyörűen aludtak, és ez fontosabb, mint a napközbeni alvás.

Szombaton reggeli után indultunk, és mielőtt egyből hazamentünk volna, bementünk Péter bácsihoz, akit én második apámként szoktam emlegetni, ha valaki megkérdezi, ki is ő? Pár telkekkel arrébb volt Péter bácsi telke, de neki valóban telek volt, míg mi kint is laktunk. szomszédaink nemigen voltak, mert ez egy nyaralóterület, ahova mi 1990 nyarán kiköltöztünk. Nekünk is nyaralónk volt, de téglaépület, és miután téliesítve lett, kiköltöztünk a XV. kerületből a friss levegőjű Fótra. Igazából ez egy kisebb harc árán jött létre, de most ezt nem szeretném részletezni. Lényeg, hogy Péter bácsinak mindig rengeteg állata volt: lovak (igavonók), tehenek, birkák, rengeteg, disznók, kutyák, macska is akadt, de nem sok. Szóval maga volt a paradicsom számomra és a környék fiataljai számára, akik ugyan csak nyaranta jöttek ki a telekre, de azok a nyarak maguk voltak a mennyország. :) Soha nem fogom elfelejteni őket, és ha rólam szólna ez a blog, bizony ez lenne a legszebb emlékem, amit megörökítenék. :) Lényeg, hogy Péter bácsinak ugye illik bevinni időnként a Csajokat megmutatni, mert 1.: imádja a gyerekeket, 2.: imád engem (egyesek szerint jobban, mint a saját Lányát). Ez a két ok bőven elég arra, hogy ne tagadjuk meg tőle Lányaink megnézését. Mondanom sem kell, hogy nagyon boldog volt Péter bá, mikor meglátott minket, a Csajoktól pedig egyszerűen elájult. Nagyon jó fejek is voltak, kb. 2 perc alatt feloldódtak a kis irodában, és ide-oda mentek, elvették, ami kellett Nekik és amikor Péter bá felvette Zsófit az ölébe, ment Kincső, hogy ŐT is! :) Háát, Péter bá majd' elolvadt! :) Elidőztünk nála egy darabig, aztán mentünk haza, mert már a Nagyszülők is várták az Unokákat. :)



Otthon, ha jól emlékszem, végül le lettek fektetve a Csajok, talán aludtak is egy picit, aztán ebéd után mentünk ki a kertbe, ahol egy jó nagy meglepetés várta a Lánykáinkat: egy szép nagy hinta! Örültek is a Csajok, élvezkedtek, segítettünk Nekik felmászni a létrán, meg a hálós mászókán, nagyon tetszett Nekik, csak mivel elég hideg volt, a trehány Anyjuk meg jól elfelejtett kesztyűt vinni Nekik, nem győztük melegítgetni a kis mancsaikat. :(




Természetesen nem maradhatott ki a tyúkok megnézése sem, na meg a nyulaké, és látták, hogy valóban mozgatja az orrát a nyuszi, ahogy tanulták. :) Kincső még simogatott is - tyúkot. :) Elég szelídek ezek és még finom puha a tolluk, nem öreg tyúkok.


Örülök, hogy nem kényesek a Lányok, talán még a kutyával kell megbarátkozniuk, azok ugyanis, mind itthon, mind Fóton, nem nagyon törődnek azzal, hogy a Csajok olyan magasak, mint ők, simán nekik dörgölőznek, hogy alig bírom megtartani Őket. :)


Miután Lompos megszökött, így CsiVi újra élvezi az uralkodói posztot, valamint azt, hogy CSAK Őt simogatjuk, dögönyözzük. :) Nekem, mondjuk amúgyis Ő volt a szeretettebb a két "dög" közül, mert Lompos már akkor lett hozva (ugyan velem együtt), amikor én már Gáborral éltem együtt. Ettől függetlenül szívből kívánom Neki, hogy nagyon jó sora legyen az új otthonában, bárhol is van, és remélem, nincs semmi baja!

Összegezve, nagyon jól éreztük magunkat kint, Lányok is mindig nagyon élvezik az új helyeket, bár ahogy levetkőztek, egyből tudták, hol vannak, mentek, nyüzsögtek, nyugodtan mondhatni, hogy Fóton már Ők is otthon vannak (sőt, Gábor is, akinek nem győzték mondogatni a Szüleim, hogy érezze magát otthon, hiszen Ő is otthon van, nem csak én). :) Anyunak pedig ezúton is és ismét köszönjük, hogy vállalja a gyerekvigyázás kellemetlen oldalát is, csak a MI (Gábor és én) kedvünkért! :)

2011/01/24

Gyurma

Már egy ideje tervezem, aztán Tücsi, nem is tudva, hogy én már többször gondoltam rá, megemlítette, sor mégsem került rá. Majd, nem tudom, hogy a Hugommal, vagy Anyuval szerettem volna hamarabb, mert segítséggel lényegesen egyszerűbbnek hittem, de ez végülis lényegtelen ma már, hiszen egyikőjükkel sem valósult meg. Gáborra nem gondoltam. Valószínűleg azért nem, mert ritkán vagyunk együtt így csak mi négyen. Vagy Ő nincs itthon, vagy én (ez a ritkább, ezt mondanom sem kell), de az se sűrűn fordul elő, hogy csak mi négyen vagyunk, ez nem panasz! :)

Na, mindegy, lényeg, hogy múltkor a Metro-ban vásároltunk egy csomag színes gyurmát, és pénteken felavattam a Lányokkal. :) Kicsit féltem, mi lesz, ha ennivalónak nézik, hogy fogom megoldani, hogy hol az egyik, hol a másik szájából szedem ki a gyurmát. Nem mondanám tipikusnak, hogy nem bízom meg a Lányaimban, de mint minden gyerek, Ők is szeretik a dolgokat a szájukkal tesztelni. DE félelmem alaptalannak bizonyult. :) Ismét meggyőződhettem róla, hogy OKOS Lányaim vannak. :))) Nekiálltunk gyurmázni, adtam Nekik először csak 2-2 színt, mutattam, hogy kell összegyúrni, hogyan lehet kinyújtani, ezt persze nem tudták még utánam csinálni, viszont ügyesen tépkedték szét az általam készített "sziszi-kígyókat". Egyszer-egyszer Zsófi úgy csinált - végig engem nézve -, mintha be szeretné venni a gyurmát a szájába, de már rá se kellett szólnom, Ő magától mondta, hogy nem , és rázta hozzá a kis fejét. :) Aztán egyszer csak nem bírt a kíváncsiságával és bekapott egy pici darabot, mire úgy rászóltam, hogy ijedtében magától kiköpte és többet még csak meg sem közelítette a száját a gyurmával. Érdekes, hogy nem a hangerőm hatott, hanem a hangom ereje. Remélem, elég érthetően írtam le!? :)

A végén már mind a 10 vagy mennyi színből kaptak, és élvezettel gyúrták össze-vissza. Egy pár kép:

 Kincső - Zsófi

 Kincső

 Zsófi

Kincsőnek egy idő után nem volt elég a saját gyurma készlete, folyton csent a Zsófiéból, akit érdekes módon nem különösebben zavart ez. :)

Amikor úgy éreztem, hogy kezdi elveszíteni a vonzerejét a gyurma, kezdtem összeszedni és elrakni. Ekkor jött  egy gyenge ellenállás. Akkor még gyenge. Amikor aztán Zsófit kivettem az etetőszékből, elszabadult minden, ami el szokott... :) Mit volt mit tenni, vissza KELLETT tennem a székbe és újabb színnel megvigasztalni. :) Sokáig játszottunk, a végén golyókat gyúrtam Nekik, amik nagyon tetszettek, mert szét lehetett lapítani őket. :)

Tehát sikeres volt a gyurma bevezetése, és annyira tetszett a Csajsziknak, hogy hamarosan újra előveszem. :) Különben a ceruzával is "jól bánnak", a tollról is tudják, mire való, ezt másnap, szombaton be is bizonyították. :)

2011/01/21

Még, hogy nem fejlődik! :)

A múltkori, zsörtölődős bejegyzésben említettem, hogy Kincső egyre több szót igyekszik utánunk mondani (persze a "nem" megy a legjobban...), míg Zsófiánk inkább csak csendes szemlélő. Tegnap aztán babáztunk másodszülöttemmel, ez igen ritkaság, mert inkább az autók vonzzák Őket. Szóval, babáztunk, és nem győztem elégszer hajtogatni a "baba" szót, mire kértem Őt is, hogy mondja utánam a játék nevét. És láss csodát, elsőre kimondta gyönyörűen!!! Olyan édes volt, én pedig büszke. :) Szerintem Ő is büszke volt magára, nagyon elégedett tud lenni, ha valamit véleménye szerint jól csinál, vagy mond. Ilyenkor meg is tapsolja magát. :) Aztán, amikor megunta a babázást, hiszen már ki is tudta mondani a nevét, átmentünk a könyvekhez. Nézegettük egyiket a másik után, majd megtanultuk azt is, hogyan zümmög a méhecske, és persze hozzá azt is, hogy hogyan repül (vagy legalábbis nagyjából), majd, hogy a végén "lecsap" csípni. :) Végülis ez is hozzátartozik, még ha nem is feltétlenül. Na, meg nem úgy csináltuk, hogy megmartuk egymást, hanem csak hozzáértünk a másik lábához, karjához, stb. Aztán már a Kincsőt is elkapta a "méhecske". :)

Tegnapelőtt szintén nézegettük a mesekönyveket, illetve a képeskönyveket és ráleltünk a bagolyra, akit eddig nem ismertünk. Így megtanultunk huhogni. :) Apának is be lett mutatva a produkció. :)



Úgyhogy Zsófiánk sokat fejlődött az elmúlt két napban. :) Ja, és egyre türelmesebben játszik a kirakóssal, amit múltkor említettem. Neki nem igazán volt türelme ezekhez a játékokhoz. Inkább a Kincső volt olyan, hogy képes volt ülni hosszú perceken keresztül, míg egymásba tette az összeillő dolgokat, vagy a karika-tornyot rakta fel, vagy akár az említett kirakóval próbálkozott. Neki ezek jobban is mennek, látni, hogy nem most kezdte. :)

2011/01/20

Köszönöm

Köszönöm szépen a sok bíztató, kedves szót, amit kaptam a Csajok viselkedése ügyében! Mintha javulna a helyzet. Tegnap "csak" délután volt egy hisztirohamuk (egyszerre!!!), amit jobb, ha nem részletezek, amúgy nyugisan telt a nap. A mai úgyszintén, bár nem volt felhőtlen (az ég sem, de most nem erre céloztam). A mai alvásaik ismét borzalmasak, de nem sírnak, úh. nem is hozom ki őket, legalább pihennek addig is, míg fekszenek.

Ahogy Szilvinek is írtam (facebookon), kicsit erőt ad, hogy más gyerekeknek is vannak nehéz napjaik és a szüleiknek, főleg az otthon velük lévő Anyukájuknak. És ezt nem önzésből és kárörömből, meg kitudja még milyen rossz szándékból írom, hanem inkább reménykedem, hogy, mivel nagyjából egykorúak a gyerekek, ezért a korosztály egyik rossz velejárójának tudható be, illetve annak, hogy csak van valami a levegőben, ami őket "izgatja". Még abban is reménykedem, hogy hamarosan elmegy az összes rossz napját megélő Gyermekről ez a nyűgös, hisztis időszak! :) Mindenkinek sok kitartást kívánok, és bízom benne, hogy mindezek ellenére tudjátok, hogy a Gyermekeinkért volt érdemes megszületnünk! :)

Kincső és Zsófi! Csak, hogy tudjátok: akármilyen hisztisek, verekedősek, étel-ledobálósok is vagytok (éppen), én akkor is nagyon, de nagyon szeretlek Benneteket, és nem adom fel, hogy békés, boldog gyerekeket neveljek Belőletek! Ha tetszik, ha nem! :) Millió puszi. Mindjárt meg is kapjátok egy részét! :)

Salsa

Khm, khm, tegnap ismét elmentünk egy salsa órára... Ebben nincs is semmi furcsa első olvasásra, de ha hozzáteszem, hogy én nem csak a zenéjét nem szeretem, hanem magát a táncot sem - nézni se, járni meg pláne nem, így már talán furcsább, hogy mégis elmentünk, méghozzá nem először. Igen. Sőt, azt is hozzáteszem, lelőve már előre a poént, hogy TÖK JÓ volt! :)

Gáborral a megismerkedésünk kezdetén, lehet, hogy pontosan 3 éve (?) látogattunk el, az ŐŐŐŐ kívánságára egy salsa órára. Velem még Németországban sikerült megutáltatni e latin táncot, hogy mivel és miért, az nem ide tartozik, az a "mocskos múltam" része, ahogy szoktuk volt emlegetni az egymás nélkül töltött éveket. :P Lényeg, hogy nem sok kedvvel, de elmentem akkor Gáborral, aki még be is fizetett egy hónapot, csakhogy ÉN nem voltam hajlandó elmenni a következő órára (sem). Persze Ő sem járt nélkülem, még mielőtt bárki azt kezdené hinni, hogy Gábor azért eljárt az órákra. Igazából akkor egy jó fél évig eszünkbe se jutott a tánc, majd ősszel elkezdtünk járni társastáncra. Hogy honnan jött az ötlet, meg a Goldance, már nem tudom, de jól jött. Az időpont is kedvező volt, vasárnap délután. El is végeztük a kezdő csoportot, le is vizsgáztunk belőle, kaptunk szép érmet és oklevelet, aztán januárban elkezdtük a középhaladó-t. Már nem tetszett annyira nekünk, mert nagyon sokan voltunk, fél óra után nem volt levegő a teremben, aztán kiderült a várandósságom, és túlzottan féltetettem az ikreket, pedig nyugodtan járhattunk is volna Tőlük, hiszen sokkal nehezebb fizikai dolgokat műveltem, mint maga a tánc lett volna. Na, mindegy. Lényeg, akkor abbahagytuk. És két év múlva, na jó 3 hónap híján 2 év múlva újra elkezdtünk járni. Természetesen a kezdő csoportot. :) Ismét kedves tanár "nénink" lett, tanár "bácsival" kiegészítve (mi korosztályunk), élveztük nagyon, a létszám is pont jó volt. És aztán elkapott minket is a zumba láz, amit igen kedvező áron tudtunk kiélvezni, csak aztán az elég erős derékfájásom miatt abbahagytuk egy időre, utána meg folyton elmaradt a számunkra kedvező időpontban. :(

A táncvizsgán Gábor megint pedzegetni kezdte nekem a salsát, és én valamikor tettem is egy könnyelmű ígéretet Neki ez-ügyben.

Január elején elkezdtük nézegetni az induló salsa csoportokat. Én azért reméltem, hogy nem lesz jó időpont, de végül lett, és azon kaptam magam, hogy alig várom a január 19-ét. :) Külön jó volt, hogy a Lányok nem aludtak tegnap délután, így minden gond nélkül már 7 előtt meg tudtuk Őket fürdetni és fél 8-kor talán már aludtak is. Mi pedig mehettünk életünk második közös salsa táncórájára. A két tanár, Eszter és Dani nagyon szimpatikusak voltak elsőre. Eszter babát vár, nemsokára be is fejezi a táncoktatást, jön majd más helyette, állítólag. Dani mesélt a salsáról, megtudhattuk, hogy több fajtája van, nálunk, illetve Európa nagy részén a kubai salsa terjedt el, ezt körben táncolják, párcserével, míg Amerikában és más olyan országban, ahol nem elfogadott a tánc intim közelsége, ott a vonal salsa a menő (de ez uncsibb is).

Nagyon jól volt felépítve az óra, szájbarágósan, pont amilyenre nekem szükségem volt, gyakoroltuk el milliomodjára is az alaplépéseket, amiket VALÓBAN csukott szemmel sem rontunk el. :) Tanultunk egyből több elemet is, a kifejezéseikkel együtt, amiket csak és kizárólag spanyolul lehet kifejezni... Nem jegyeztem meg őket, természetesen... :) Elég hamar, konkrétan egyszer eltáncolt csak alaplépés után egyből párcsere volt!!! És egyből olyan elemmel indítottunk, aminél közel kell állnunk a másikhoz. Brrrr. Kellett egy kis idő, míg megszoktam ezt, ahogy azt is, amikor beálltunk körbe, és meg kellett fognunk a fiúk kezét, akik folyton mentek körbe, így lényegében folyton már kezét fogtuk Gáborral. Igyekeztünk csalni a párcserés dolognál, hogy egyet táncoltunk egymás nélkül, aztán jött vissza hozzám. :) Az egyik hapsi rám is szólt, hogy lazítsak, majd ő irányít engem. Hoppá. :) Aztán Gábor is kezébe vette az irányítást, és tök jól vezetett. :)

Zsírégetésnek sem utolsó, azt azért még megemlíteném... Én már a felénél izzadtam (a fejem). Szóval, ha így folytatjuk, akkor van remény arra, hogy előbb-utóbb valamelyest visszanyerjem a régi alakomat. :) Holnap kezdjük a zumbát, így lesz elég mozognivalónk a héten. Sőt, még az is lehet, hogy még többet be tudunk szúrni, ahogy néztük a beosztást. :)

2011/01/18

Hír-adás

Régen írtam, nincs sok kedvem és energiám sem írni mostanában. A Lányokon valami rossz passz van - de már vagy egy hete. Kb. mióta megint szeretnek fürdeni, ill. már előtte kezdődött. Engem teljesen kiborítanak a viselkedésükkel, amit jobb, ha nem minősítek... Az alvásuk ismét pocsék lett, csak ha nagyon kifáradnak, akkor hajlandóak aludni normálisan. Vannak éjszakák, amiről lehet, hogy jobb lenne hallgatni, de mivel ez a blog nem csak a szépet és jót köteles megörökíteni számukra, ezért ezekről a kevésbé szép és könnyű napokról is be kell számolnom, hiába nincs hozzá kedvem. És nem azért nincs kedvem, mert ciki, hanem mert elég egyszer átélni, nem jó újra felidézni. Néha nem tudom eldönteni, hogy miért olyan kezelhetetlenek. Ilyenkor szokott jönni "régen" a szokásos mellébeszélés, hogy ilyen-olyan front van, vagy éppen jön a foga, vagy a hasa fáj (ami ugyan nem volt rájuk jellemző), vagy vagy vagy, vagy minden összejött egyszerre, holnapra elmúlik. Hát, jelentem ezek közül nem tudom melyik az, amelyik hatására teszik pokollá nap mint nap az életemet az én életem értelmei, de az is lehet, hogy egyik nap ez, másik nap, és ezért nem lesz vége, mert mindig van valami. Be kell valljam, hiába a sokévnyi tapasztalat, nem tudom helyesen kezelni a hisztijeiket, a kiborulásaikat. Szerintem legalábbis. Mert, ha tudnám, akkor nem tudnának kiborítani. Gábor mondta is ma reggel, amikor ismét nagyon jó hangulatban voltak a Lányok, én pedig reggeli után elmentem lefeküdni, hogy akkor én most JÓL kialszom magam és akkor le fog peregni rólam minden (mintha megtehetném hétköznap reggel, hogy fogjam magam és visszafeküdjek aludni). Aztán pár perc múlva Gábor lecsendesítette a Gyerekeinket, felhívta a figyelmüket, hogy az Anyjuk már el is menekült a visításuk elől, úh. jó lenne, ha nyugiban lennének. Aranyos volt, ahogy mondta nekik. :) Persze előjöttem, mi mást tehettem volna, aztán Gábor közölte velem, hogy azért ilyenek a Csajok, mert ÉN hagyom magam. Hagyom, hogy felidegesítsenek. Jólesett, köszi. Aztán ment dolgozni. Én pedig maradtam. És hallgattam és tűrtem tovább - a Gyerekeim hisztijeit.

Egyik éjjel buliztak. 11-től fél 2-ig. Tök jó volt. Nem vagyok biztos benne, hogy másnap éjjel volt e, vagy az azutánin, de akkor meg Zsófit nem lehetett elhallgattatni. De kemény voltam, és hagytam üvölteni. Negyed órán keresztül tuti üvöltött, a végén már "anyázott". Mit csinált Gábor eközben? Horkolt mellettem. Ennyi. Nekem is ilyen lazának kellene lennem. Talán.

Most is énekelget az egyikőjük. Délelőtt is nehezen aludt el valamelyikőjük. De már nem merek bemenni, mert egyből kihasználják.

A mosott rongy hozzám képest egy frissen mosott s vasalt csipketerítő. Ez van. Már egy hete visszasírom azt az időszakot, amikor csak feküdtek a kanapén és elvoltak, csak nézegettek, ettek, aludtak. De jó gyerekek voltak akkor még! :)

Egyébként nagyon aranyosak, amikor éppen nem ilyen hárpiák, a csatot is egyre hosszabb ideig hajlandóak megtűrni a hajukban. :) Imádják, ha pattogtatjuk a labdát, Kincső lelkesen csapkod, mintha Ő is pattogtatna. :) A fürdőkádban újra nagyon bátran járkálnak le-föl, pakolnak, amit csak elérnek. Mostanában buborékot is szoktunk nekik fújni. Zsófi annyira nem lelkes, ha éppen rajta vagy az arca előtt pukkan ki, de különben tetszik nekik ez is. Karácsonyra megkapták Boribon összes könyvét, ez azóta is nagy sláger, és aminek külön örülök, hogy nem hogy nem tépik szét a könyvet, de még csak össze se gyűrik a lapokat. Ügyesen tudják betenni a helyére a fa-kirakóst, aminek kis fogantyúja van, direkt ilyen kicsiknek.
Szépen mondogatják nem csak a "nem" szócskát, hanem az "igen"-t is. Előfordult, hogy Kincső még azt is mondta, hogy "szép". Tök cuki volt. :) Zsófi beszéde nem ennyire fejlett, de igyekszik Ő is. :)
Karácsony előtt óta isznak egyedül, egyre ügyesebben.



Most, hogy vettünk új babakocsit, kiderült, hogy utálnak babakocsizni... :( :D Azt hittem, amikor hosszú idő után először elmentem Velük, hogy fáradtak, aztán amikor Anyu ment el Velük, akkor is balhéztak, ekkor már világossá vált, hogy Ők már NAGYlányok, nincs szükségük babakocsira!!! :)) Ma sétáltunk egy nagyot, gyalogosan, egy órát. Háát, a végére jól kikészültek, de kaptak túró-rudit a közértben, igaz, csak itthon ehették meg. Az is jópofa volt, a közért. Most először voltam velük egyedül bent. Kincső egyből kiszúrta a gyerek bevásárlókocsit (fém, és olyan, mint a nagy, csak miniben). Zsófi is szeretett volna egyet tolni, de végül nem hadakozott az ellen, hogy belepréseljem a kis kocsiba és a Kincső (és én) tolja. Édesek voltak, nagyon. És egy ekkora séta és túró-rudi után NEM alszanak! Merthogy tök fáradtak voltak, nem győzték dörgölni a szemüket.

Ezzel adós voltam múlkorról, de wise lady segített, mint mindig, ha blog-problémám van, aztán persze Tibi segítségét is igénybe kellett vegyem, de hát ez már csak így van, nem érthet egy ember mindenhez. :)

2011/01/13

3 éve együtt

Ma 18 órakor lesz 3 éve, hogy Gáborral találkoztunk. :)))))) Egy internetes társkeresőn keresztül találtunk egymásra. Talán egyikünk sem hitt benne, mégis egy év boldogság után jött a még nagyobb boldogság, amikor megtudtuk, hogy gyermekeket várunk. Na, jó ez csak február 4-én, illetve 9-én derült ki, de a fogantatásuk januárra esik. :) Szóval, MÁR 3 éve boldogítjuk egymást, néha azért bosszantjuk is a másikat, főleg én Őt, de a lényeg, hogy szeretjük egymást és a gyorsan duplájára nőtt kis családunkat. :) Igazából időnk sem volt azon agyalni, hogy összeillünk e. Élveztük minden pillanatát az együtt töltött időnek, és túlságosan nem is terveztünk, csak amennyire szoktak a szerelmesek, hogy persze lesz romantikus lánykérés, na meg esküvő, és majd egy gyerek, és pár év múlva a második, talán - ezt Gábor mondta anno, én mindig legalább két gyereket szerettem volna. :)

Három év. Kimondva, leírva nem sok, megélni is rövid, mégis teljesen megváltoztatta az életünket. Itt van a két kis Fruska, akik ma valami borzasztóan rossz napra ébredtek. Igen, nem véletlen a többes szám. Mind a ketten. Kikészítették ma az idegeimet, de valahogy nem sikerült úgy kiborítaniuk, mint más napokon, ha ilyen előfordult volna - szerintem még nem nagyon volt ilyen.

Tehát mind a lánykérés, mind az esküvő várat még magára, hiába volt a sok terv. Nálunk egyértelműen bebizonyosodott, hogy ember tervez, isten végez. :) Így kellett történnie. Így vagyunk mi boldogok. Immáron három éve. :)

Boldog évfordulót, Drágám, nagyon szeretlek! :)

Vízipók-ok

HA tudtam volna, hogy csak emlegetni, és kívánni kell, hogy "bárcsak Zsófi is újra élvezné a fürdést", akkor valószínűleg már jó pár héttel ezelőtt még erősebben kívántam volna! Tegnap Zsófi is vidáman lubickolt, játszott a vízben, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Annyira jó volt nézni a két kis Drágaságunkat, amint vidáman s önfeledten pancsolnak, játszanak, hogy még a könny is elfutotta a szemem. Olyan jó érzés volt, hogy nem félnek, rettegnek a víztől, nem törnek ki hisztérikus rohamban már a vetkőztetésnél, hogy azt leírni sem tudom. :) Remélem, nem kiabálom Zsófinál sem, és ma is ugyanolyan lelkesen mennek a kádba, mint tegnap! :)

Az esti ceremóniához tartozik a fürdés előtti vacsora (kb. fél-egy órával előtte, mikor mennyire éhesek a Porontyok), majd fürdés és utána az ölünkben kapnak cumisüvegből tápszert, amit vagy megesznek, vagy nem. Aztán, aki nálam van, evés után játszhat a villanykapcsolóval - tudom, nem a legjobb játék, de annyira élvezik, amikor le és felkapcsolják, és az Apjuk mély hangon "rájuk szól". Ezt egy párszor megcsinálhatják, majd megyünk fogat mosni, és alvás (Apa énekel nekik még egyet, kettőt).
Mostanában Kincső rászokott arra, ha az Apjánál eszik, hogy kaja után elkezd sétálgatni. Tegnap éppen nem evett semmit, és egy ilyen sétája alkalmával próbáltam még én is megetetni, illetve evésre buzdítani. Egyen egyedül a cumisüvegből. Az lett a vége, hogy mind a ketten leültek a földre és aranyosan elkezdtek enni az üvegből. Zsófi egy rövid idő után, mivel folyton dícsértük őket, buzdításként, elkezdett minden slukk után tapsolni. :) Aztán, amikor a Kincső abbahagyta az evést, Zsófink így folytatta: egy húzás az egyik üvegből, egy a másikból. :) Készült kép is, de nem tudom feltenni, mert állítólag felhasználtam az összes képkapacitást. :( Nem tudom, mit tudnék csinálni, megyek Wise Lady-hez tanácsért. :)

2011/01/12

Képek

Egy pár kép, amik nekem nagyon tetszenek.

Kincső









 Kincső

 Zsófi


 Kincsővel

 Zsófival





Zsófi








A két Csajszi együtt: