Karácsony 1. rész

Gábor elment síelni, Lányok alszanak, emailek megválaszolva, úh. jöhet az édes kötelezettség. :)

Utazással együtt négy napja vagyunk Tücsiéknél, és már most messzinek tűnik a Szenteste, pedig nincs egy hete, mégis sok minden történt azóta. Igyekszem pontosan felidézni az ünnepnapokat.

Mi már 23-ra virradóan feldíszítettük a karácsonyfát, mert úgy voltunk vele, hogy a Lányok még úgysem tudják, miről van szó, 25-én reggel, ébredés után pedig már indulunk is otthonról, és szerettem volna, ha nem csak egy nap, vagy netán csak egy délután-este kedvéért díszítünk fát.

 Tehát nálunk már csütörtök reggel gyönyörködhettek a Csajok a karácsonyfában, ami idén egy alacsony fa (többek között a fent említett okok miatt), és ami a mérete miatt egy alacsony asztalkára került (hogy azért mégis méretes legen :), és milyen jól tettük, hogy magaslatra állítottuk!!!). Nagyon tetszett a Lányoknak a szép, színes fenyőfa, először csak álltak előtte tisztes távolságban és onnan nézték, majd elindultak felé és megfogdosták. Igazából nem volt annyira rossz a helyzet, mint számítottam, bevallom, készültem rá, hogy az alsó ágakat meg kell fosszam idejekorán az ékességeitől, de hála okos és értelmes Lányainknak, elég hamar beérték azzal, hogy csak megfogják, de nem szedik le a gömböket. Azért az első fél órában előfordult, hogy Kincső kezéből és szájából kellett kiszedni a pici, gomba alakú üvegdíszt... Ennél nagyobb "riadalom" nem ért minket. Többször odamentek a nap folyamán és másnap is a fához, de tényleg nem szedték le a díszeket, max. megsimogatták a kedvenc zöld üveggömbjüket. Mind a ketten ahhoz az egy díszhez vonzódtak nagyon.

 Ébredés után rögtön.

 Majd a nap folyamán - valamiért kék lett a kép.

23-án este Gábor a lehetséges dolgokat pakolta be az autóba, amiket én aznap csomagoltam be, és amikre másnap biztosan nem volt szükség, hogy ne Szenteste kelljen mindent össze- ill. bepakolni. Valamint a zenét állította össze és vette fel a pendrive-ra, amit az úton hallgatunk, ha már nem megy a magyar rádió. Én addig csomagoltam az ajándékokat. :) A Lányokét nem, mert segítség nélkül úgysem tudják kibontani, meg tőlünk nem is nagyon kaptak olyan ajándékot, amit nagyon csomagolni kellett volna. A sátrat, amit szintén karácsonyra szántunk, jól elfelejtettük mind a ketten, úh. az még mindig a gardróbban rejtőzik. :)

A másnapi ebéd-előkészülés végül annyira sikeredett csak, hogy a gesztenyetölteléket gyúrtam össze, de a pulykamellbe nem göngyöltem be, mert nem engedett még ki a hús. Másnap reggel viszont ezzel kezdtem a napot, így mire Anyuék megérkeztek (10 körül), addigra már megvoltam a töltött pulykamellel és Gábor is felvágta, vízbe tette a krumplipürének való krumplit. Végül Apu panírozta be a húsokat és a halszeleteket, és a halászlé készítése is rá várt. Tehát túl sok feladatom nem volt. Én többet szerettem volna sütni, főzni. Tervben volt, ha már lemondtam az egészben sütött gesztenyével töltött pulykáról, a sült kacsa dinsztelt káposztával, valamint a szintén sült csirkecomb, -mell, és krokett szerűség-et szerettem volna szervírozni a krumplipüré helyett (de Anyuék készítettek krumplisalátát, ami sose maradhat ki karácsonykor). És mivel a Gábor annyira nem (sehogysem) szereti a halászlevet, ezért gondoltam, főzök Neki húslevest. Ez sem valósult meg. Szóval, terv az volt bőven, amiből aztán szép lassan mindig lejjebb és lejjebb adtam, így a végén a következő ételekből lehetett választani, illetve kellett enni. :) Halászlé. Gábor is evett belőle, de csak levet. Bacon szalonnába göngyölt gesztenyével töltött pulykamell, rántott pulykamell és rántott hal. Krumplipüré és krumplisaláta volt a köret. Igazából nem maradt éhen senki, és valóban elég volt ennyi étel, csak hát én szeretek kitenni magamért és szeretem túlvállalni is magam, amiben idén meg lettem akadályozva. Reményeink szerint a jövő karácsonyt is Tücsiékkel töltjük, de Budapesten, és akkor aztán nem lesz kifogás, miért ne süthetnék, főzhetnék kedvem szerint. :)

Süteményekről nem esett még szó. Jutka is és Anyu is bejglit sütött, Anyu még püspökkenyeret is, de abból nem kértünk, mert sütöttem gyümölcskenyeret és az elég sok lett. Örülök, ha az elfogy. Én még nem kóstoltam meg, mert van egy olyan rossz szokásom, vagy mim, hogy azt az ételt, amivel nagyon sok macera van, a végére úgy megunom, hogy ahhoz sincs kedvem, hogy megkóstoljam. Ez is ilyen volt. Azon kívül, hogy két napon keresztül készült, minden utasítást pontosan betartva, a végén kiderült, hogy fogyasztás előtt 2 hétig KELL "érni hagyni". Na, köszi. Persze én vagyok a hibás, amiért mindig csak azt a részt olvasom el a szakácskönyvben, ahol éppen tartok. Az egészet egyszerre sosem, vagy legalábbis nagyon ritkán. Szóval, lett két kenyerünk, amit ugyan felvágtam, de én nem kóstoltam meg, de Anyu szerint nem lett rossz. Ezen kívül a szokásos karácsonyi sütiket sütöttem meg, azaz a fahéjas csillagot és a hókiflit, ami idén különösen finom lett. Lányoknak mind a két süti nagyon ízlett.

 Kincső hókiflit eszik

ez a ruháján is látszik...

Mamáékat vártuk 2-3 közöttre, de végül 4-fél 5 felé érkeztek meg, így a Csilláék hamarabb nálunk voltak, mint ők, úh. "kénytelenek" voltak a Csilláék is mégegyszer enni. Zoli szüleitől jöttek hozzánk. Így lett a késő ebédből korai vacsora. A Lányok persze kaptak enni, Nekik külön sütöttem ki délben rántott pulykamellet. De kaptak velünk együtt is. Sőt, a halászlevet is megkóstolták, pár falat erejéig nagyon ízlett Nekik, főleg a Zsófinak, aztán végül nem kértek többet. A hallal ugyanígy voltak.

Na, és amikor mindenki jóllakott, Lányokat levittük Jutkáékhoz, és mi fent bepakoltuk az ajándékokat a fa alá. Aztán Apa csengetett, jelezve, hogy itt a Jézuska. :) Vittük a Csajokat fel, csak lestek a sok új dolog láttán. Elénekeltük a Mennyből az angyal-t, legalábbis azokat a versszakokat, amiket tudunk. Valamiért a Csajok inkább megrémültek, mint izgatottak lettek, talán a sok ember-kevés hely aránya ijesztette meg Őket, nem tudom, de a dal végére mind a ketten a karomban voltak. :) Persze Ők kapták meg először az ajándékokat, amiknek a fogadtatása vegyes volt. A hintalovaktól féltek, a homokozótól szintén megijedtek, és a hinta-libikóka, vagy mi, amin pár nappal ezelőtt az Ikeában nagyon jókat hintáztak, szintén félelemmel töltötte el mind a kettőjüket, a lego pedig nem érdekelte Őket. Igazából a kispárnák, a Boribon könyvek, a rénszarvas plüssbe tekert plédecske volt az, ami tetszett Nekik. És ami egész nap a lételemük volt, a "tömeg", a sok ember, az ekkorra rémálmukká vált. Egyik pillanatról a másikra besokalltak, kiborultak, és menni kellett fürdeni. Tehát nem igazán tudták élvezni a kapott ajándékokat.

Különben egész nap produkálták magukat a Nagyszülőknek, fel-alá szaladgáltak, játszottak, dumáltak, Kincső az egyik sapkámat hol felvette, hol levette. Ezt előző nap kezdte el, és azóta is sűrűn felveszi a sapimat, amit csak miatta hoztunk el.

Bohóckodásra is jutott időnk:

Még délelőtt meglátogattak minket Ágiék, Zozo pár napra hazajött Japánból, hozta a nagyon kedves, mosolygós barátnőjét, a nevét sajnos nem tudom leírni, még kiejteni sem, gyakorolni kéne ahhoz.

Ahogy minden nap, ez is túl gyorsan eltelt. Az ajándékainkkal sikerült örömet szereznünk, úgy láttuk, és ennek nagyon örültünk. Mi is szép és hasznos ajándékokat kaptunk, amiket ezúton is köszönünk szépen! :)

Összefoglaló

Ezt sem hittem volna, hogy egyszer eljutok ide, pedig most is inkább a karácsonyfadíszeket kellene készítenem, de már több hete szeretnék írni, úh. most rászánom az időt, amíg sül a süti.

Először is azzal szeretnék eldicsekedni, hogy Lányaink lassan egy hónapja, vagy már van is annyi, nem tudom, de tündérien utánozzák egyre több állat hangját. Felsorolom őket, hátha mind eszembe jut:
- első volt a ló prüszkölő hangja, mert ugye a nyihaha nehéz
- va, kutyaugatás
- i-áááá, és nagyon örülök neki, hogy már nem csak a Füles iá-zik, vagy inkább á-ááá-zik, hanem az igazi, szürke szamarat is felismerik. :)
- bu, boci. Így rövid u-val. :)
- halra tátognak.
- kakasra és tyúkra is mondanak valamit, ami k betűs, de ezt nem tudom leírni se.
- áááááá vagy vááááá (?) lényeg, ez az oroszlán hangja :)
- néha sikerül röfögniük is és brummogniuk, de ez nem mindig akar összejönni, még ritkábban a háp.

Ennyi. Ezen kívül az autó hangját is utánozzák, ez a vrrrr.

Beszédjük, kifejezőképességük hagy némi kívánnivalót maga után, de talán addig jó, amíg nem tudnak beszélni. :) Azért van egy két szó, kifejezés, amit használnak is:
- inni
- nyam-nyam
- aja - anya, de a Kincső szépen ki tudja mondani, hogy anya - ha akarja :P
- tata - papa
- apa

Mutogatás, szebben írva bébi jelelés:
- ügyesen "fésülködnek"
- "hajat mosnak" - lehetőleg minél messzebb a vízzel teli kádtól!!! :S
- pocakot, lábat, karjukat megmutatják.
- integetnek a pápá-ra (ez már elég régi tudomány)
- megvakarják a fejüket arra, ha megkérdezem, hogy csinál a majom? :)
- saját magukat megcsikizik
- Zsófi édesen mutatja szintén több mint egy hónapja a kerekecske dombocskát a tenyerén
- Kincső imádja a sétálunk, sétálunk című mondókát és le is ül a végén
- a dombon törik a diót is imádják, de csak az én előadásomban :D

Kedvenc játékaik mostanában:
- autó, amit fel tudnak húzni - hátra kell húzni és jól elsprintel a kocsi
- könyvek minden mennyiségben
- kalapálós játék
- egymásba rakható műanyag elemek
- karika torony (montessori féle)
- plüssök, de ezekből is kizárólag a Micimackó és barátai figurák.

Kedvenc ételek:
- tepertő
- kolbász
- lila hagyma
- füstölt sajt
- kakaós csiga
- túró rudi
- sült krumpli
- csikós tokány
- pörkölt
- rizs
- tészta
- levesek - tárkonyos, tyúkhús, sima hús, gulyás
- zöldbabfőzelék
- rántott hús
- ropi, perec, sütemények.

A kenyér még mindig nem csúszik olyan nagyon, de azért néha-néha már megeszik.

Imádják a zenét továbbra is, főleg a JÓÓÓ zenét! Vasárnap volt a táncvizsgánk, Csajok is eljöttek, nagyon élvezték egy jó darabig. Kincsőt néha alig bírtam visszatartani, úgy ment volna a többiek közé. :)

ÉÉÉÉÉÉSSSSSSS, ha azt kérdezem Tőlük, hogy mennyire szereted Anyát, Apát, egymást, akkor odajönnek hozzám, Apához, testvérükhöz és a mellkasunkhoz bújnak!!!! :) Annnnnnyira édesek, hogy az leírhatatlan! :)

Hirtelen ennyi. Fel is ébredtek a Lányok, süti is megsült közben, úh. megyek is. :)

Fogak megint

Mostanában nem kutatok Leányaim szájacskájában, így csak nagy ritkán tudok belekukkantani, hogy van e újabb fog!? Ha van rá lehetőségem, akkor se mindig jut eszembe a fogacskák után leselkedni. De tegnap valamiért eszembe jutott, amikor Kincső "éppen" üvöltött valamiért hanyatt fekve, és akkor megláttam, hogy nem hogy 12 foga van, mint Hugocskájának egy jó ideje, hanem kibújt a jobb felső szemfoga is. Még nincs kint az egész fog, de azért jól látható. :)

Ezen felbuzdulva fordultam másodszülöttünk felé, aki ezúttal nem adta magát könnyen, de a lényegre fény derült: Neki is 13 fogacskája van, de Neki a bal felső szemfoga bújt ki. :) Az Ő fogacskája nem látható annyira, mint Kincsőnek, de azért észrevehető így is.

Tibi Mikulás-a

Ahogy ígérte, Tibihez is hozott a Mikulás csokit, amit pénteken meg is kaptak a Lányok, sőt, meg is kóstolhatták evésidőn kívül, azaz nassoltak. :)) Természetesen, Tibi Tibi-Mikulás csokit hozott. :) Köszönjük szépen, ezúton is!

 Kincső

 Kincső, Tibi a háttérben

 Zsófi

Diagnózis

Szerencsére "csak" Kincsőről derült ki, hogy vashiányos, a többi - és + jeles adat nem számított - állítólag, én pedig elhiszem. Így Kincső péntek óta naponta kétszer kap vasat, már ha éppen sikerül belé csempészni, mert hiába csepegtetem gyümölcslébe, nem h...e gyerek, érzi az "illatán", hogy más is van a pohárban és nem hajlandó meginni. :( Ezen kívül mind a ketten kapnak étvágyserkentőt, vagy mit. A doki Béres cseppet javasolt, annak ellenére, hogy az kilóhoz van kötve, azaz 10 kg alatt nem adható. Én ezt is elfogadtam, de azért Neki is szóvá tettem, hogy én úgy tudom, hogy... Azt mondta, kaphatják. Oké. A gyógyszertárban, ahol aznap már másodszor jártam, a nő meg is jegyezte, hogy mintha most lettem volna az előbb itt... :), szintén azt mondták, hogy NE adjam a Béres cseppet, adjak inkább Cebion 2x multi-t. Mondtam, hogy jó. Cebion (c-vitamin) cseppet már szednek a Lányok, most kapnak ilyet is.

Szerencsére Kincső pisijéből tudtak dolgozni, így már "csak" Zsófit kell megcsapolnom valahogy. Azóta próbálkoztam már, de ismét melléfolyt. :( Mindegy, majd sikerül. Az a lényeg, hogy nincs komolyabb bajuk, több embertől hallottam, hogy volt ilyen időszaka az ő gyerekének is, hogy nem evett, majd fog, meg hogy más ételben beviszi a nem evett ételek tápértékét, stb. Szóval, most kezdek megnyugodni, vagy inkább nyugtatom magam és minden étkezésnél lesem, hogy hat e már az étvágynövelő. :)

 Zsófi

 Kincső

A nap Hősei

Számunkra Lányaink a szó szoros értelmében a mai nap Hősei! Reggeli után vérvétellel kezdtük a napot, aminek (sokk) hatását éppenhogy kialudták a Csajok, egy gyors ebéd után mentünk vissza oltásra! :(

Az oltás, a kötelező 15 hónapos oltás volt, amit lehet, hogy jobb lett volna eltolni egy hónappal, de bízom a szervezetükben, az immunrendszerükben és nagyon remélem, hogy két hét múlva nem fognak sem belázasodni, sem betaknyosodni, ahogy ígéri a doktor bácsi, és zökkenőmentesen tudunk utazni Tücsiékhez.

A vérvételre pedig sajnos azért volt szükség, mert Lányaink fejlődése, súlya nem úgy növekszik, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva. :( Két hónapja voltunk az egyéves kontrollon, amin én azt hittem, hogy minden rendben van a Lányokkal. Aztán két-három hete felhívott a védőnő, hogy mikor tudnánk megejteni a vérvételt, amiről beszéltünk? Mi???????? Mondtam, hogy nem beszéltünk semmilyen vérvételről, és kérdeztem, hogy tulajdonképpen miért is kell a Lányokat megcsapolni? Ekkor mondta, hogy mivel a súlyuk kisebb, mint kellene, ezért a doki elküldte Őket vérvételre és vizeletvizsgálatra - csakhogy ŐŐŐŐ ezt elfelejtette közölni velünk!!! :S Első reakciómat jobb, ha nem írom le... Aztán eltelt majdnem egy hét és a Lányokon azt vettem észre, hogy egyre jobban csökken az étvágyuk. Már szinte alig esznek. Mondhatnám úgy is, hogy napi két étkezés az, ami normális, a többiről nem is érdemes írni se. A védőnő ugyan megígérte a telefonbeszélgetésünk alkalmával, hogy bedobja a beutalókat, de nem szerettem volna tovább várni rá, így hétfőn torna után bementem a gyerekorvoshoz (addig Jutka a háziorvoshoz ment kontrollra), és kértem beutalót a vérvételre, és meggyőzött, hogy oltsuk is be a Lányokat, ne várjunk januárig.

Így történt, hogy a mai napunk ilyen "szépre" sikeredett. A vizeletet nem tudtam levenni, mert hiába "csak fel kell tapasztani" a gyűjtőzacskót, nekem NEM sikerült, mindig a pelusban landolt a pisi. Kaptunk újabb beutalót ehhez. A vérkép eredményeik ma lesznek meg, de csak holnap tudom megnézetni a dokival. Kíváncsi leszek, mit mutat ki. Annak idején én is erősen vérszegény voltam, és kellett kapnom egy étvágysegítő injekciókúrát - Anyukám elmesélése alapján, tehát, lehet, hogy a Csajszikákra is valami hasonló vár. Csak, ha kérhetem, NE injekció formájában. :( Nekem fájt a szuri. Borzasztó volt látni, hallani a fájdalmukat. A vérvétel rosszabb volt, mint az oltás. Gábor ölében ültek különben a Lányok, én nem vállalkoztam rá, hogy fogom Őket. Majd utána vigasztalom, az megy, de nekem is kibuggyantak a könnyeim, ahogy hallottam a szívszorító sírásukat. :( Zsófi volt az első áldozat, elsőre talált a nő vénát, sikerült gyönyörűen megszúrnia, pikk-pakk le is folyt a 3 adag vér, készen is volt. Aránylag hamar meg is nyugodott. Kincsőnek viszont a könyökhajlatban egyáltalán nem talált vénát, így a kézfejénél keresett, talált is. Meg is szúrta, de nem jött belőle egy csepp vér sem. Azt hittem, menten rosszul leszek. Csóri gyerek üvölt, közben a nő próbálta megindítani a véráramlatot, ki-be huzigálta a tűt, rossz volt nézni is! De csak nem jött semmi, még pumpálásra sem. Na, akkor a másik kézfeje. Nagy nehezen elindult a vér, de csak úgy ment, hogy Gáborral pumpálták a kezecskéjét. Szörnyű volt!

Nehezen is nyugodtak meg, ami nem csoda! Annyira sajnáltam Őket! Pedig nem irtózom a vérvételtől, mindig is nagy véradó voltam, simán végignézem, ahogy tőlem vesznek vért, de azt, hogy a Lányaimtól, na ez elég szívfájdító volt! Az oltás már nem volt ennyire vészes, talán azért nem, mert gyorsan vége volt. Előtte megmérték a Lányokat, 76-78 centi magasak és 7,97-7,93 kg-osak.

Kíváncsian várom a laboreredményeket. :)

Megjött már a Mikulás...

Naná, hogy a mi Lányainkat is útba ejtette! :) Túl sok dicsekedni való nincs vele a szülői részről, mert idén én is elfelejtkeztem róla - mármint a csoki-mikulás vásárlás részéről. :( DE szerencsére vannak Nagyszülők és Nagynénik és kedves ismerős, akik gondolnak a mi szemeink fényeire. :)

Úúúúúgy szerettem volna elmenni a Csajokkal egy télapós műsort megnézni. Kíváncsi voltam, mit szólnak a fehér szakállúhoz. De le kellett tennem az ötletről, mert erre a hétvégére már elígérkeztünk Anyuékhoz, és több hónap után reményem volt arra, hogy eljussak Mónihoz, a fodrászhoz. Szóval, fájó szívvel és önző módon eltettük télapót jövőre. Akkor még nem sejtettem, hogy Móniéknál fog éppen időzni, pihenni maga a Télapó! :) A Csajok csak nézték a harsány bácsit, aki szaloncukorral kínálja Őket, de félni nem féltek tőle. Zsófi szinte egyből elvette a felkínált édességet, mintha tudná, hogy az valami finomat rejt. :) Kincsőt kicsit noszogatni kellett, Ő nem merte elvenni a Mikulás kezéből a szaloncukrot. Gábort kimenesztettem a fényképezőgépért, ha már ekkora szerencsénk volt, és ha műsor nem is volt, de azért egy Télapót mégis láthattak a Lányok. Bátrabbik Lányunkat, azaz Zsófiát beültettem a Mikulás ölébe, magamhoz vettem elsőszülöttünket, aki nem volt hajlandó megválni a cumitól :(, se közelebbről megismerkedni a kedves öreggel.

Nem is értem, miért nem készült Fóton kép a Lányokról, pedig érdemes lett volna. Anyuék és a Hugom mit sem sejtve szokás szerint beletették a cipőkbe, csizmácskákba a Télapó csokijait. Természetesen Lánykáinknak fogalma sem volt róla, ez most mi, nekik ez is csak egy játék volt a többi közül. Így vígan szedegették ki sorba a cipőkből a csokimikulásokat és boldogan szaladgáltak velük. Egyes csokik a végén már nem nagyon emlékeztettek mikulásra, a sok eséstől annyira széttörtek. De a lényeg, hogy a Csajok nagyon élvezték. :)

Hétfő reggelre virradóra Nagyi-Mikulás kedvesen betette a Lányok csizmácskáit az ablakba (mert mi szülők még erre sem voltunk képesek) és belecsempészte Ő is a Mikulás ajándékokat.

Lányok főként túró-rudit kaptak (nem hiába Mikulás a Mikulás, tudja, ki mit szeret :)), és ami nagyon meglepett, hogy Jutka barátnője, Ági is küldött a Lányoknak egy-egy csomagot, amiben a csoki mikuláson kívül egy-egy body is volt. Nagyon aranyos tőle, ezúton is köszönjük szépen!

Itt a Lányok Ági csomagjait bontják ki:

Itt pedig a kiegészített csizmás kép:

Tudja ez a Télapó, mitől ... khm. átfogalmazva: minek örülnek a Gyerekek. :P