Gáboromnak elég változatos hete volt múlt héten (azaz mire leírom, addigra két hét is eltelt már), háromszor is járt vidéken. Először csütörtökön Hajdúszoboszlón, majd szombaton Fertődre látogatott el Tibikével az országos Mini találkozóra. Erre mi azért nem tartottunk Velük, mert be kellett látnunk, hogy a Lányokkal ugyan lehet kirándulni menni, de akkor csak nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk, míg így Tibinek is kellett volna, amit biztosan megtett volna, de ezt nem vártam el tőle. A másik indok pedig az volt, hogy Apának is jár egy kis felhőtlen szórakozás, kikapcsolódás gyerekkori barátjával, nélkülünk. Így Gáborom elment Fertődre, ahol jól érezték magukat, szerencsére. Jövőre már megyünk Velük mi is, sőt, ha minden jól megy, akkor a Svájcban tartandó nemzetközi Mini találkozóra is elmegyünk Pünkösdkor. :)
Az esti fürdetést mindkét esetben Jutka segítségével oldottam meg, amiért nagyon hálás vagyok, mert hiába törtem a fejem, hogyan tudnám megoldani, hiszen bármikor bekövetkezhet, hogy egyedül kell helytállnom, nem nagyon jutott eszembe kedvező megoldás. Be kellett ismét látnom, hogy két gyerek bizony két szülőt igényel, főleg, ha egykorúak. És be kellett azt is látnom (ismételten), hogy bizony nagyon nagy szerencsém van Gáborommal.
Vasárnap, némiképp kárpótlásképp, elmentünk Pannonhalmára, ahova régóta vágyunk, de valahogy eddig nem igen volt a kirándulásunk körében. Azért írom, hogy körében, mert két éve, ha mi elmentünk kirándulni, akkor azok a kirándulásaink nagyrészt legalább két naposak voltak, és több helyszínt is megnéztünk, mondhatni egy környéket jártunk be, kezünkben a várakat, templomokat illusztráló térképünkkel. Ilyenkor az alvást nagyon praktikusan oldottuk meg: Gábor Boxerének a rakodóterébe lett betéve egy matrac, nem felfújható, hanem rendes, aminek csinált egy keretet, így az ágy alá tudtunk pakolni, és itt aludtunk. Reggel pedig egy fürdőben vagy strandon fürödtünk meg, összekapcsolva a kellemeset a hasznossal alapon. :) Erre nyilván egyelőre nincs lehetőségünk, de tervbe van véve ennek a megoldásnak az emeletes változata, hogy majdan a Lánykáinkkal is hasonlóan tudjunk kirándulni. Már nagyon várom! :)
Szóval célunk Pannonhalma volt, azon belül is az
Apátság, és most tekintettel a Lányokra és a nagyon meleg időre, nem is álltunk meg máshol nézelődni. Annyit azért megengedtünk magunknak, hogy "pöttyös" úton mentünk szinte végig, ahogy lehetőségünk volt, mert imádunk a falvakon, erdőkön át, mezők mellett autózni. Ha kicsit nagyobbak lesznek a Csajszik, akkor valószínűleg többször elő fog fordulni, hogy vonattal, vagy hajóval utazunk, mert az is nagy élmény még nekünk is. :)
Már a városba való érés előtt megpillantottuk az Apátság gyönyörű, tekintélyt sugárzó épületét, amit meg is álltunk egy szántás mellett megcsodálni, és persze lefotózni. Ahogy beértünk Pannonhalmára, máris az Apátságnál találtuk magunkat, nem is gondoltuk, hogy ennyire a város szélén helyezkedik el. Gyönyörű, első osztályú parkolóhoz értünk, ahol aggódva kerestük a parkoló díj táblázatát, de a már lelkesen integető, invitáló parkolóőrnek nem tudtunk ellenállni, és odakanyarodtunk hozzá némi információért. Mint megtudtuk, a parkolás ingyen van, és étterem is van közvetlenül a parkoló felett, pár méterrel az Apátság bejáratától. Ez utóbbi engem érdekelt, mert már egy óra felé járt az idő és szerettem volna egy könnyű ebédet elfogyasztani, elsősorban a Lányok miatt, akik dél körül szoktak ebédelni... Én nem szoktam hozzá a nagyon elegáns éttermekhez, ezért igencsak néztem nagyokat, hogy milyen szép, előkelő, ízléses kis éttermet nyitottak (májusban, ahogy azt megtudtuk később). Volt egy légkondícionált belső tér, és egy terasz, aminek olyan jó fekvése és napernyő-rendszere volt, hogy kint is elviselhető, sőt kellemes volt a levegő. Megnéztük az ételkínálatot, nem volt túl széles, de minden megtalálható volt benne. De mindenből csak egyféle. Tehát egyféle szárnyas, egyféle sertés, egyféle hal, stb. Ez mondjuk annyira nem volt szimpatikus, mert pl. csirkéből csak comb volt, Gábor viszont a mellet szereti. Na, mindegy, végülis megette, és nagyon ízlett neki. Az étterem árait is elfogadhatónak találtuk, így megbeszéltük, hogy mivel a Lányok nem nyűgösek (és etetőszék sincs az étteremben), ezért először bemegyünk az Apátságba, és majd utána döntünk, hogy itt eszünk e, vagy máshol. Ekkor már 13.05 óra volt. Megvettük a belépőjegyeket, épp elindult az egy órási csoport, ahhoz még tudtunk csatlakozni, hiszen az első fél óra egy kisfilm megtekintéséről szól, ahol bemutatják az Apátságot, a szerzetesek életéről esik még szó benne, az ott működő gimnáziumról és kollégiumról, ahol több, mint 300 diák tanul, ill. lakik - természetesen csak fiúk. A vetítés után egy diák volt az idegenvezetőnk, aki nagyon szépen, részletesen elmesélt mindent, amit kellett, nagyon lelkes volt, megkérdeztem tőle, hogy terve e a jövőre nézve, hogy ő is szerzetes legyen, mire szinte felháborodva válaszolt egy nem-mel. :)
Útban az Apátság felé. Nagyon szép, széles fokú falépcsőn mentünk fel, így az idősebbeknek sem megterhelő a felfelé vezető út. Árnyékos, így a nagy hőség is abszolút elviselhető volt, mégis szúnyogmentes.
Kincsővel. Ő tűnik könnyebbnek, ezért szoktam Őt vinni én.
A bazilika.
A bazilika belseje.
Gáborom is beleült a trónba, amiről azt kell tudni, hogy akinek leér a talpa a földig úgy, hogy a vállával érinti a hátfalat, abból a monda szerint király lesz. Idegenvezetőnk szerint még senkinek nem sikerült ezeket teljesíteni.
A híres könyvtár, ami méltón híres. El tudtam volna tölteni ott legalább egy napot,
de még talán az is kevés lett volna. Lenyűgöző.
Szintén a könyvtár.
Csajok és a vajas bagette.
Itt is látni, mennyire jó fejek voltak,
nem nyűgösködtek, nem hisztiztek, egyszerűen élvezték
a kirándulás minden pillanatát.
Az én isteni finom vajban sült tőkehalam, valami citromos mártással.
Ez pedig Gáborom szintén nagyon ízletes tanyasi csirkecombja.
Még a cukkinit is megette!!! :)
