6:6

Az egész világ focilázban ég, én is nyomon követem a meccseket, bár nem tudom mindet megnézni, meg voltak unalmasabb meccsek is, most mégsem egy mérkőzés végeredményéről szeretnék írni, hanem Lányaink fogainak arányáról. Kincsőnek is kibújt a 6. fogacskája, Zsófinak is ugyanennyi van egy ideje. Már vártuk Kincsőnek is az újabb fogacskáját, mégsem nézegettem minden nap, na meg ő nem is az a fajta, aki nagyon szereti, ha "szadizzák". :)

Még egy fontosabb bejegyeznivaló, hogy mind a két Lány állandóan állni akar. Egyelőre csak akkor állnak fel, húzzák fel magukat, amikor belénk kapaszkodnak, de akkor szinte folyton és végig, más nem is érdekli őket. Ez azért is érdekes, mert Kincső még se nem kúszik rendesen, pláne nem mászik. Tehát nagyon úgy tűnik, hogy ő nem járja végig a kötelező lépcsőket, hanem egyből állni, menni fog. Egyébként eljut bárhova továbbra is, csak nem úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Játék - videók

A következő két videón is látszik, nőnek a Lányok. Tündérien eljátszanak egymással, nem győznek kacagni, imádnivalóak. :)



szólj hozzá: játék



szólj hozzá: játék, Lányok

Romantikáztunk

Tegnap este alkalmunk nyílt Gáborral egy kis romantikázásra. Anyut megkértük, aludjon nálunk, mert mi elmennénk egy picit csavarogni. :) A nap első fele nem volt túl kedvező időjárás szempontjából, és bizony bennem megfordult a gondolat, jobb lenne itthon maradni és aludni, de végül délutánra kiderült az ég, így nem volt akadálya a kis kiruccanásunknak. Ráadásul koradélután eljutottam fodrászhoz is, nem oda, ahova szerettem volna (bocsi Hajni), és elég kacifántos volt az út is, míg eljutottam Vikihez, aki sajnos az első pillanattól nem volt nagyon szimpatikus, de bíztam benne, hogy rossz az előérzetem. Nem volt az. A hajam színe sem lett olyan, mint szerettem volna, vágatni meg pláne nem mertem belőle, azt hiszem, jobb is. :)
Tehát miután lefektettük a Lányokat, ettünk egy keveset, mégse üres gyomorral vágjunk neki a városnak, aztán elindultunk.

Három helyszín volt a "listánkon": a Budai vár, a Hősök tere és a Bazilika. Először a Budai várat vettük célba.Szeretjük ezt a helyet, nem csak azért, mert nappal és éjjel egyaránt szép, hanem mert az első találkozásunkkor is eljöttünk ide (is) sétálni. :) Még a Moszkva tér közelében leparkoltunk, hiszen a séta (is) volt a fő célunk. Ahogy szerettük volna tiszta volt az ég is, látni lehetett a csillagokat, langyos szél fújt, ez sem erősen, tehát nagyon kellemes volt az idő. Az utca végén gyönyörűen megvilágított református templom látványára előkerült a táskából a fényképezőgép, ami aztán le se került Gábor nyakából. Szebbnél szebb épületek késztettek minket megállásra, néha mégis untam már, hogy fényképezésre "pazaroljuk" az időt. De itthon nézegetve a képeket, megérte az ácsorgást, a megfelelő optika megtalálását, a pontos iso beállítást, meg még ki tudja miket, nem értek én ezekből sok mindent. :)

Utunk a Mátyás templom előtt vezetett el, ahol tudomásom szerint még nem voltam. Mondtam is Gábornak, menjünk már be! Tudjuk, hogy fizetni kell, de gondoltuk, hátha valami csoda folytán mégis be tudunk menni ingyen. Hozzáteszem, nem sajnálom tőlük a pénzt, csupán felháborítónak tartom, hogy egy templomba (akár hívő az ember, akár nem) belépőt kelljen fizetni. Ahogy közeledtünk a bejárathoz, látjuk, hogy egy elég nagy tömeg hömpölyög kifelé. A bejáraton ráadásul. Mi elindultunk befelé. Szerencsénkre senki nem állta utunkat, szó nélkül beléphettünk a templomba.

Nagyon szép valóban belülről, de többet várunk tőle, talán pont azért, mert fizetnie kell annak, aki látni szeretné. Nekem majdhogynem a kövezet tetszett a legjobban. Szép volt a falfestés, a gyóntatószék, a szószék, egyszer mindenképpen látni kell, de hiába imásom a templomokat, mégsem lett ez a kedvenc templomom (az a veleméri... :)).

Kilépve a templomból a Halászbástya felé vettük az irányt.Gábornak sikerült egy tök jó képet készítenie - szerintem legalábbis -, ahol olyan az egész kép, mintha lett volna egy háttér, és az elé lenne beillesztve a Halászbástya. Nekünk nagyon tetszik. Elég nehéz volt különben lefotózni, mert már erősen sötétedett, vaku ki volt zárva, de ettől függetlenül készültek jó képek is.

Szintén nagy kedvenc nem csak pár fotó készítés céljából a Lánchíd. Én személy szerint nem tudok betelni vele. De igazából egész Budapest szerelmese vagyok. Imádom nézni és csak nézni hosszú perceken keresztül az éjszakai fényben pompázó fővárosunkat.

Mivel telihold volt, így a hold sem maradhatott ki a fotóalanyok közül. Sajnos nem igazán sikerültek a képek róla, mert gyönyörűen látszottak a "minták", amik itt a képen nem érvényesülnek.

Kezdett hűvösödni, ezért az autó felé vettük az irányt. Amikor beültem, hirtelen akkora fáradtság, lábfájás lett úrrá rajtam, hogy egy kívánságom volt csak: lefeküdni az ágyunkba. :) Megkértem Gábort, hogy a másik két úticélunkat tegyük el legközelebbre, mert szégyen ide s oda, én bizony fáradt vagyok minden értelemben. Így hazafelé vettük az irányt és még éjfél előtt, ha nem is sokkal, de ágyban voltunk. Nagyon jólesett kettesben elmenni, kimozdulni, a zenés helyek mellett rám tört egy kis vágy a táncolás, a bulizás után, de vajon meddig bírtam volna ébren!? :) Ahogy Gábor is jogosan tette fel nekem a kérdést: A Múzeumok Éjszakáját hogy bírtuk volna??? :) Oda is szerettünk volna elmenni, de féltem az esőtől és fáradt is voltam. Utólag nem is bántam, mert aznap éjjel már negyed egykor Zsófikánk zajongott. És ugye ha elmentünk volna, akkor ebben az időben nem lettünk volna még itthon. Szóval minden úgy alakul, ahogy annak alakulnia kell. Lesz még Múzeumok Éjszakája jövőre is, majd elmegyünk akkor. :)

Tehát összegezve nagyon jólesett ez a kis esti séta mind a kettőnknek, és várjuk a következő alkalmat, hogy a Hősök terén is készíthessünk (Gábor) csillagfényes esti képeket.

Csüccs

Zsófink ma este először ült fel magától. :)

És ma ettek először a Lányok brokkolit, és krémtúrót. Előbbit imádták, még Kincső is - elsőre, utóbbit annyira nem.

Ennyi mára. :)

Mindenféle

Igazából videókat szerettem volna feltölteni, de olyan macerás, hogy húzom még egy kicsit. Pedig tegnap sikerült megörökítenem, ahogy a Lányok játszanak, vagy mit csinálnak egymással. Annyira édesek. Eljött az az időszak, ami miatt (is) szerettem volna mindig is ikreket. Ahogy egymásra néznek, ahogy a babakocsiban huncutkodnak, kacagnak, bárhol vagyunk, ki tudják zárni a környezetüket, annyira el tudnak merülni  egymás társaságában. Annyira imádom őket ilyenkor pláne. Persze vannak kisebb "balesetek", amikor az egyik játékból püföli a másikat valamelyik játékkal, az meg nem igazán tolerálja, és hangot ad nemtetszésének... :) De ezek is csak edzik őket. A kölcsönös hajtépésről nem is beszélve! :) Végre kezd nőni a hajuk, hát nem arra használják ki, hogy jól megtépik egymást!? :) Ilyenkor jól jön egy kis anyai gyógypuszi, és már nincs is semmi baj. :)

Rá kellett jönnöm, hogy Lánykáim nem válogatósak. Persze nem mindig van ez így, sőt, előfordul, főleg Kincsőnél, hogy a frissen főtt ebédet nem eszi meg, míg másnap nem tudok eleget adni belőle neki. Van ilyen is, ugyanakkor amit a mi tányérunkon látnak, azt persze szó nélkül megeszik, szinte kinézik a szánkból. Reggelente szívesen esznek sajtot, mind a ketten, egyszer-kétszer sikerült kefírt is etetnem Velük, de inkább a meggyes joghurtra szavaztak. :) Múltkor kaptam egy óriási Túrórudit, mondván, hogy az a gyerekekkel közös. Ugyan megfogadtam, hogy egy jó darabig még nem adok nekik Túrórudit, hát ez akkor és ott megdőlt... Le kell írjam a reagálásukat? Sírtak, mikor nem adtam nekik többet (egy falatnál)!!! Persze ugyanígy megkóstolták már a Nutellát, és a csokifagyit is. Tehát ennyit a csokiellenes elveimről. :( Természetesen mindezeket nem nagy mennyiségben kapták, de mégis ettek belőle és nagyon ízlett nekik. :) De ettek már krumplis pogácsát is, és sós perecet, vajas kiflit, és egyiket sem köpték ki. A főtt ételeknél ugyanígy nem válogatnak, nagyon szeretik a karalábét, a kelkáposztát, a paradicsomos-cukkinis krumplit (ezt szokta Kincső másodszorra megenni), a húslevest, a krumplifőzeléket, a karfiolt, szóval idáig mindent, amit adtam Nekik, jóízűen fogyasztottak el. A héten főzök nekik először majd brokkolit, de gondolom, azt is meg fogják enni.

Zsófi két napja próbálkozik az állással. Vasárnap ki volt nyitva a kanapé, annak a karfájába kapaszkodva simán felhúzta magát, tegnap belém kapaszkodva állt fel, tehát nagyon ügyes. Kincső még mindig megelégszik az üléssel, valamint azzal, hogy ügyesen előre evickél, ugrálgat, édes nagyon, ülésből már ő is le tud ereszkedni mászóállásba, akárcsak Zsófi. Még egyikőjük sem tud felülni, de nagyon szépen próbálkoznak vele.

Szóval nagyon felgyorsult a fejlődési ütemük, ami szép és jó, csak hát... már olyan nagylányok! :)

Kincső és a Túrórudi

Zsófi és a Túrórudi

Kincső és a vajas kifli

Zsófi és a vajas kifli

Zsófi kefírt iszik

Kincső kefírt iszik

Lányok egymás között - a hajtépés ezután jött... :)

Hip hip hurrá

Ha már egyszer leírtam, hogy Anyunak megszűnt a munkahelye, úgy illik, hogy azt is leírjam, hogy péntek óta van új állása. :) Igazán szerencsés, hogy ilyen gyorsan talált egy másikat, ami ráadásul tetszik is neki. Remélem, hogy jól fogja érezni magát az új környezetben! :) Sok sikert, Anyu! :)

Látogató - pótlás

Nagyon szégyellem magam, mert két látogatásról sem írtam akkor, amikor megesett. Pedig annyira örülök, ha valaki jön hozzánk, pláne, ha még nem is látta a Lányainkat, de természetesen annak is nagyon örülök, ha újra felkeresnek minket. :)

Az első, akiről írni szeretnék, Tündi barátnőm, akivel még a középiskolában barátkoztunk össze. Van egy 5 (?) éves nagylánya, Lilien, akit utoljára a születésekor láttam. Szokásom, hogy meglátogatom a barátnőimet a kórházban, szülés után. Nekem ezek természetesek voltak mindig, de megmondom őszintén, én a saját szülésem után nem vágytam sok látogatóra. Valószínűleg ebben nagyban közrejátszott az is, hogy Kincső nem hogy nem volt velem, de majd 4 napig nem láthattam, valamint az, hogy a császár után pár napig menni alig bírtam, nemhogy még jópofizzak... Szóval én éppen ezekért kitértem a kórházi látogatások alól. Remélem, senki nem sértődött meg, itthon már szívesen láttunk, ill. látunk most is minden kedves látogatót.

Szóval nagyon szégyellem magam, amiért erről a látogatásról nem írtam, pedig már igen csak régen történt. Egészen pontosan március 18-án... Tündiék hoztak a Lányoknak egy bocit ajándékba, amiről már tettem fel videót is. Először persze tökre meg voltak rémülve a Lányok, sírtak, ki kellett kapcsolni, el kellett dugni a bocit, mert ha csak meglátták, már sírtak. :)

Lilien-nél itt éppen Zsófi van, Tündénél Kincső. Most legalább össze lehet hasonlítani, hogy 3 hónap alatt mennyit nőttek. :)

Zsófi

Kincsővel

Ez is Kincső - anno ugye állandóan kidugta a nyelvecskéjét. 

Erről leszokott azóta, pedig nagyon édes volt. :)

A másik látogató pont a születésnapomon, azaz április 9-én járt nálunk. Kincsőnk névrokona jött el hozzánk az Anyukájával. :)

Balra, a kis fintorgó Kincsőnk, a pöttyös rucis pedig Zsófiánk. :)

Friss hírek

Tegnapi napra érvényes mind a kettő hír:

Kincsőnknek kibújt az 5. foga! Hip-hip hurrá! :)

Zsófi elkezdett mászni!!! Hip-hip hurrá! :) (Kincső még nem kúszik.)

Hinta - videó

Még Bánkon készült a felvétel, hajvágás előtt. :) Jobb oldalon Kincső, bal oldalon Zsófi hintázik.


szólj hozzá: Hinta

Pancsolás - videók

Képek híján pár video, ahogy a Lányok pancsolnak. Piros nadrágban Zsófi látható, rózsaszínben Kincsőkénk.



szólj hozzá: pancsolás


szólj hozzá: pancsolás


szólj hozzá: pancsolás

Vegyes

Nincs még egy órája, hogy édes másodszülöttünk rám vigyorgott. :) Zsófink nevetésekor lelátni a mandulájáig, nagyon édes. :) És észrevettem, hogy mintha kint lenne még egy fogacskája. Gyorsan ki is tapogattam, és valóban, fölül mind a két oldalsó metszőfoga kint van a Kisasszonynak. :)

Ezen kívül ma mondhatjuk el először, hogy Zsófi szabályosan kúszik! Kincső is elevickél bárhova, ahogy Zsófi is tette, de ő egyelőre még nem szabályosan kúszik.

Evés: megfordult a "rend", azaz Kincső gyönyörűen eszik, Zsófi viszont egy az egyben, ahogy pár hete Kincső, ugyanolyan pofákat vág, ugyanúgy hadonászik a kezeivel, viszont ahogy régen is tette, üvölt, ha éhes - de azért kapálózik... Pár napja megkóstoltattam velük a meggyes joghurtot. Azóta az 500 ml-es adagból alig hagynak (nekem) egy picit. Egyébként továbbra is mindenevők, aminek nagyon örülök. Megeszik a húslevest, a karalábéfőzeléket, a sima zöldséglevest, a karfiollevest, a kelkáposzta főzeléket, mindezeket persze pürésítve, és baba-barát módon ízesítve.

Fürdés: Kincső is elkezdett pancsolni, pont aznap, amikor írtam, hogy a medencében sem pancsol. Már a kádban is, és a kinti medencében is pancsol két kézzel, nagyon édes. :)

Etetés: Esztitől és Noncsitól örökölt etetőszékből esznek két napja. Nagyon élvezik a székeket. Eddig ugye a hintájuk ülőkéjében voltak etetve, de Kincső annyira ugrált benne, hogy féltem, egyszer túl nagyon "ugrat" és lerepül az asztalról. Jutka varrt párnákat a székekre, úh. nem a műanyag ülőkén ülnek. Erre azért is volt szükség, mert már nem lehet kapni a székhez a saját párnáját, de ez még jobb is, mert az eredeti letörölhető műanyag, vagy mi, ahhoz odaragadt volna a bőrük, így meg a frottírhoz nem, kellemesebb, és van több belőle, így az sem gond, ha leeszik a Lányok, mint ahogy tette ezt Kincső rögtön az első etetésnél. :)

Alvás: Eddig, kb. egy héttel ezelőttig a nappali alvás a mi ágyunkban történt, amit a Lányok nagyon élveztek, szerintem azért is, mert így közelebb voltak egymáshoz. Általában a szájukban a másik cumija volt, és a kezükben a testvérük alvókendője... :) DE történt egy kis baleset, így egy ideje a saját ágyukban alszanak nappal is, ami egyébként lejjebb lett rakva, nehogy kiessenek belőle. Ahogy történt Kincsővel is... A mi ágyunkról esett le. Én azt hittem, már alszanak mind a ketten, amikor hallok egy hatalmas puffanást, majd jött a hozzátartozó üvöltés. Mondanom sem kell, megállt a szívem az ijedtségtől, még el is pityeredtem magam. Szegénykém, annyira sajnáltam! Elég nehezen nyugodott meg, én is, de aztán semmi nyoma nem maradt az esésnek, és végül nagy sokára újra leraktam aludni, akkor már a saját ágyába! :)

Kincső 4. foga

Kincsőnek is kibújt végre egy újabb foga. Nála nem olyan egyszerű rájönnöm, mert nem hagyja, hogy kotorásszak a szájában. :) De azért valahogy csak sikerült tegnap észrevennem, hogy van még egy fogacska a szájában. Neki is a következő a felső középső jobb volt, mint Zsófinál. Kíváncsi vagyok, mikor bújik ki nála az ötödik. Lehet, azt sem fogom egyből észrevenni. :)

Pancsi

Pár napig nem volt internetünk, valamelyik kábel kicsúszott a helyéről, de tegnap este Gábor megcsinálta. Imádom, hogy mindent meg tud csinálni, olyan ügyes! :)

Kedd este elmentünk kis medencét venni a Lányoknak, hátha jobban viselik a nappalokat. Hát, nem viselik jobban, de a medencét élvezik. :) Zsófi az első két perc után hasra vágta magát, majd reflexszerűen egyből a hátára fordult. Jól meglepődött, valószínűleg meg is ijedt, de egy gyors figyelem eltereléssel annyi ideje sem maradt, h átgondolja, hogy most sírjon vagy ne. Nem sírt. Tovább pancsolt. Két kézzel. Kincső óvatosabb. Ő nem pancsol a kezeivel, az esti fürdetésnél sem. Ő csak csücsült a medencében, néha elkapott egy-egy játékot, azzal játszadozott egy picit, majd egy másik után nézett.

Aztán amikor második alkalommal ültek be a medencébe, egy idő után UNTÁK magukat!!! Ezért tegnap nem fürödhettek. Megsértődtem rájuk. A ma reggelt ismét egy jó órás sétával kezdtük, azt sose unják meg, most alszanak, de utána pancsolhatnak.

Szóval nehezen bírják ezt a hőséget, én is, dübörög a légkondi, mikor nem vagyunk a házban, vagy alszanak, nem akarom megkockáztatni, hogy megfázzanak, de még így is eléggé felmelegszik a ház délután.

És akkor a képek, amik nélkül nem ér semmit egy bejegyzés sem: :)

Balra Zsófi, jobbra Kincső látható

Zsófi vigyorog a kamerába. :)

Kincső: hűű, mid van Neked!? :P

Zsófi: hopp, megvagy! :)

Dolgos hétvége

Gáborommal megbeszéltük, hogy bármennyire is jó időt jósolnak, nem megyünk fel Bánkra, hanem befejezi a fürdőszoba padlóját, ami ha nem is félbe lett hagyva, de nem volt még kész. A padló most már készen van, végülis a fal is, csak még fel kell raknia a falra a faburkolatot, de azt a mostani hétvégére ígérte. Ezen kívül meglepett minket is egy spalettával. Úgy látszik, neki is nagyon tetszett a Lányoké. :) Mikor megismerkedtünk, Gábornak nem volt semmilyen függönye, csak egy fehér rolója az ablak előtt, ami semmit nem sötétített, én viszont CSAK sötétben tudok jót aludni (tudom, csukjam be a szemem). Sikerült "kiharcolnom" egy bordó sötétítőfüggönyt, ami végülis egy kompromisszum volt részünkről. De úgy látszik, Gábor megszerette időközben a sötétet. :)

ÉS még valami lényeges is elkészült, a Lányok "járókája"!!! Igaz, ez még pénteken, de végülis ez is hétvége... :)

Ez csak a fele a járókának, a többi elem nincs még hozzácsatolva. Így sikerül azt a részt lekeríteni, ahová a Lányok nem mehetnek. Jóval nagyobb, mint akár két iker-járóka, ez főleg nekem jó, nem érzem úgy, hogy ketrecbe zártam a Gyermekeimet.

Tehát, ha lassan is, de szépülünk. Muszáj. A keresztelőre kész kell lennie mindennek. Kinéztük a parkettát is, most arra gyűjtünk. :) Gyűjtenénk, ha nem kéne mindig elkölteni másra. :)) De nem idegesítjük magunkat ilyenekkel, mert eddig is mindig meg tudtuk oldani, ami kellett, azt megvettük, így vagy úgy. Tudom, most is így lesz. :)

Vasárnap végül kiszabadultunk itthonról, és lementünk a Dunára, katasztrófa-turistáskodni... Elég elszomorító a helyzet szép hazánkban, adakoztunk is, reménykedve, hogy egy része az összegnek eljut a rászorulókhoz. Nagyon megvisel minket, amit látunk a tv-ben, ilyet még nem láttunk itthon. Furcsa, az emberhez eljut a külföldi katasztrófa híre, sajnálja is az ott élőket, de igazán együtt érezni Velük akkor tud, amikor maga is hasonló helyzetbe kerül. Ehhez nem kell közvetlenül átélni, természetesen, bőven elég, hogy a honfitársainkkal esik meg, hogy egész életük munkája elvész napok alatt. Borzasztó. :( Tegnap is kisétáltunk a Dunához, egy nap alatt sokat emelkedett a víz szintje. Ahol előző nap még "áztattam" a lábamat, az hétfőre jócskán víz alatt volt. Nem is tudtunk elsétálni a "Duna-party"-ig, ahol vasárnap jégkrémeztünk is egyet. A felső úton el tudtunk volna sétálni, de már elég volt aznapra, menni kellett haza, későre járt az idő. Érdekes, hogy a Lányok mostanában nem alszanak el a babakocsiban. Annyira élvezik a nézelődést, hogy lehetnek bármilyen fáradtak is, nem alszanak el semmi pénzért. Persze ennek is meg van a hátránya; mire hazaérünk jó nyűgösek.

Zsófi van a látható oldalon.

Itt pedig Kincső élvezi a Duna látványát.

Ez pedig már egy hétfői kép.

Reméljük, hogy most már javulni fog a helyzet, és nem kell további házösszedőlésekről hallanunk.

Nem tudom, ki mennyire érzékeny a frontokra, de én ma úgy ébredtem, mint aki egész éjjel bulizott, és utána még lefutott egy maratont - vagy legalábbis nem hiszem, hogy egy ezek után jobban érezném magam -, és hát egész nap elég, hogy is mondjam, érzékeny vagyok. :) Sajnos nem csak én, hanem a Lányok is. Nem lehet ma semmivel a kedvükben járni. Szinte egész nap üvöltenek. Már pelenkára vetkőztettem őket, lemostam a kis testüket nedves ronggyal, na ez végre segített valamit. Remélem, ma veszünk egy kis medencét nekik, mert még egy ilyen napot ép idegekkel nem fogok kibírni. Ez nem vicc. :) Ja, és ma ittam egy kávét is!!! Még pocakos időszakom előtt ittam utoljára - mondjuk nem is vagyok nagy kávézós, de néha MUSZÁJ inni egyet (és bebeszélni magamnak, na ettől vagyok sokkal jobban). :)

Zsófi 5. foga

Zsófi 5. fogacskája is kibújt tegnap. Ismét minden jel nélkül. Kincső továbbra is fogzás gyanús, de még mindig "csak" 3 foga bújt ki. Zsozso elhúzott. :)

Díjat kaptunk

Már egyszer kaptunk díjat Natimitől, de akkor nem tudtam mit kezdeni vele, nem tudtam átmásolni, bénáztam, mérges lettem, és nem kértem segítséget sem. Most másképpen cselekedtem, nem restelltem segítséget kérni, s kaptam is, köszönöm Izabella.

1.Köszönjük szépen Izabellának, Szabina és Júlia Édesanyjának a díjat.

2. A logót kirakom a blogomba

3. A szabályzatot kirakom a blogomba.

4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet és értesítem róla Őket

5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba

Született tehetség lettem ... :) Köszönöm szépen a díjat Izabellának.

És a teszt,ami a szabály része:

1. Név: Gombár Vivien

2. Becenév: Vivi, Viv

3. Lakhely: Budapest, Magyarország

4. Születési hely: Budapest

5. Magasság: 171 cm

6. Névnap: dec. 2.

7. Foglalkozás: jelenleg Anya, de babysitter (végzettséget nézve: német nyelvtanár, és rádiós műsorvezető)

8. Testvérek: egy Húgom van, Csilla

9. Anyanyelv: magyar

10. Beszélt nyelvek: német

11. Gyűjtemény: -

12. Kedvencek:
Ország/nyaralóhely: Magyarország, és ezen belül bárhol
Étel: csirke, sokféle változatban, saláták, zöldségek, főzelékek
Mese: Egyszer egy királyfi...
Film: Úton hazafelé, Halálsoron, Álarc

13. Cipőméret: 38

14. Iskola: Kolozsvár utcai általános iskola, Szász Ferenc kereskedelmi szk.iskola, majd technikum, Kodolányi János Főiskola

15. Zsebpénz: ?

16. Álom: Sok mindent szeretnék, de nincs olyan, ami nélkül ne tudnék élni. Egészség, jókedv, szeretet és munka legyen mindig a családban, barátainknál, ismerőseinknél, és mindenkinél. Többre nem vágyom.

17. Háziállatok: kutya, macskák, teknős

6 blog társam, akit kitüntetnék ezzel a díjjal (hogy ne legyen vita a sorrend miatt, abc sorrendbe tettem...):

-  Ági
- Edith
- Móni
- Szilvi
- Timi
- Timi (Virág, Ada, Máté)

Remélem, elfogadjátok tőlem olyan szeretettel, ahogy én küldöm Nektek! :)

9 hónapos lett Kincső és Zsófi

Ma reggel 6 óra 34 perckor lett Kincső kilenc hónapos. Zsófi pedig 6 óra 36 perckor. Tegnap sétáltam egyet a Lányokkal, kihasználva az esőmentes koradélutánt. Egy asszony miután jól megcsodálta, legyönyörűzte Lányaimat, vállamra tette az egyik kezét, és rám nézve azt mondta: "Szegény ember!" Azt hittem, rosszul hallok! Nem kicsit megsértődve vetettem oda neki, hogy nincs szebb dolog, mint az Ő Édesanyjuknak lenni, és különben is, miért vagyok szegény!? Erre azt mondja, biztos nem volt könnyű megszülni őket. Mondtam, mivel császárral jöttek világra, túl sok dolgom nem volt a születésüknél. Persze rákontrázott, hogy ő amikor szült, mellette egy anyuka szintén császárral szült, és bélcsavarodást kapott. Na, itt elköszöntem tőle...

Szerencsére nem sok ilyen emberrel találkoztam eddig, és bár figyelmeztettek, hogy lesznek ilyen negatív emberek, azt hiszem, erre mégsem lehet felkészülni. Nyilvánvaló, fogalma sincs, miről beszél, soha nem élte át a CSODÁT, ami nekem, nekünk, Gáborral megadatott.

Drága Gyermekeink, nagyon boldog kilencedik hónapos születésnapot kívánunk Nektek! :) Készítettünk ma pár képet, pucérat is, de azokat megőrizzük magunknak... :)

Bal oldali Gyermekünk Kincső, Zsófink a jobb oldali, természetesen. :)

Új frizura

Egy ideje nézem, hogy nem a legjobb a Lányok frizurája, már a szemükbe lóg a hajuk. Ha csatot teszek bele, akkor vagy kiszedik egymás hajából a csatot, vagy kicsúszik magától, mert hát még nem elég dús a hajuk, és nem elég erős. Így maradt az egyetlen választás, le kell vágni. Természetesen szóba sem jöhetett, hogy egyedül álljak neki, néha még a "szimpla" körömvágáshoz is elkélne segítség. Éppen egy ilyen "szerencsés" körömvágást kritizált meg Gáborom. Azóta Ő vágja a Lányok körmét. Ennyi. :)

Tehát szóltam Gábornak, le kell vágni a Csajok haját, amiről ő persze hallani sem akart, de hát meggyőztem, természetesen. Így nekiálltunk. Először Kincső került olló alá, még én is vágtam egy sort a hajából, amit aztán Gábor egyenesített ki. Zsófi hajvágást "élőben" nézhette Tücsi, hála a modern technikának, meg annak, hogy használjuk is a skype-ot, nem jelentett akadályt a majd 1000 km.

A hajvágás úgy zajlott, hogy én lefogtam a gyerek fejét, már amennyire tudtam, Gábor pedig nyisszantott. Szerintünk nem lett rossz az új frizura. Kicsit rövid, az igaz, de majd szoknyában járnak, meg amúgyis van fülbevalójuk... :)

Bánk (2)

Pénteken 9 körül hazamentek Anyuék, egyedül maradtam a Lányokkal. Ez is elég furi volt, viszont nagyon kellemes is.

 Kincsőt fiúnak nézték. :( Baseballsapi lehetett az oka!? :S

Sétáltam Velük egy hatalmasat, segítettem egy srácnak (13 év körüli) megtalálni az osztályát (cserébe le"néni"zett...), majd aludtak a Lányok egy jót a babakocsiban a jó levegőn, én közben felállítottam Nekik a sátrat, és vártam Gábort. :) Végül muszáj volt lefektetnem a Csajokat, mert elálmosodtak, de még nem aludtak, mikor megjött az Apjuk. Volt nagy öröm mind a két (három, négy) fél részéről.

 Pénteken is nagyon jó időnk volt, úh. simán lehettek a Lányok body-ban. 

Gáborom jó negyedórával korábban ért fel, mint ahogy én kiszámoltam, nagyon örültem Neki, alig vártam, hogy végre újra együtt legyünk. Első találkozásunk óta nem töltöttünk két napot külön! Megebédeltünk, pihiztünk egyet, Csajszikák is aludtak ekkor végre, majd ismét útnak indultunk, le a tóhoz, Lányokon lengébb ruha, igaz, Kincsőn megint félreérthető színű ruha volt, de ezúttal megcseréltük a sapijukat, így abból egyértelművé vált a neme... :) A szép napsütésben lett egy kis színük a Lányoknak (meg nekem is), ami nagyon jól áll nekik. Természetesen. :)

Kellemesen telt a délután, Gábor fagyizott egyet, én a lángosra voksoltam, de elég olajos volt, úh. nem is bírtam megenni az egészet. :( Vártuk a fürdetést, mert különleges fürdés várt a Lányainkra. A héten megérkeztek a fürdetőkarikák, amiket rendeltem, és Gábor fel is hozta őket. Bár, nem éppen a zuhanytálcába lett kitalálva, de a lényegen ez nem változtatott semmit: imádták a Lányok!!!

 A fürdetőkarika felavatása.

Másnap Kincső "szerencsésen" beütötte a nuniját, ahogy előrecsúszott benne, úh. aznap elég hamar véget ért számára a pancsi, de hétfőn már ismét élvezte - igaz, Gáborral ment be fürdeni, de ott volt Zsozso, aki nagyon lubickolt a karikában, így aztán ő is belemerészkedett, és nem volt semmi baj, megjött a bátorsága, és nem dobálja magát előre-hátra.

 Itthon, újra szeretik mind a ketten a fürdetőkarikát.

Szombaton csatlakoztak hozzánk Anyuék. Ódákat zengtek az előző esti vonatozásról! Mint már említettem, Áginál olvastam a Gyertyafény Expresszről, ami első olvasásra megfogott. Nekünk a gyerekek miatt egyelőre szóba sem jöhetett, de már tudtam is, kinek, jobban mondva, kiknek lenne ideális ajándék. Naná, hogy a szüleimnek, akik mind a mai napig imádják egymást, bár sok mindent megéltek együtt. Büszkeséggel tölt el, amikor Velük vagyok, hogy mind a mai napig kéz a kézben sétálnak. Ezt mindig szerettem idős házaspár esetében is. Remélem, Gáborral mi is így fogunk sétálni életünk végéig! :)

De visszatérve az Expresszhez, Anyuék nagyon, de nagyon jól érezték magukat, Apu előre fintorgott, hogy biztos akkora adag ételt szolgálnak majd fel, mint a Gordon Ramsey műsorában, úh. előtte be kéne ugraniuk a nemrég nyílt Váci utcai Nordsee-be. Kellemes csalódás érte, mert nem csak fenséges volt a menü, hanem bőséges is. Visegrádig ment a vonat, majd hazafelé Veresegyháza irányába. Ahogy Ágiék esetében, náluk is itt állt meg a csodás szerelvény, és népviseletbe öltözött nénik fogadták őket házi rétessel, amik szintén nagyon finomak voltak. A nénik viccesek voltak, kedvesek. A kiszolgálás a vonaton első osztályú volt, a pincérek nem győzték lesni a vendégek kívánságait. Most hirtelen nem tudom, melyik vagonban utaztak Anyuék, de véleményük szerint a legszebben. :)

Örülünk, hogy sikerült egy felejthetetlen élménnyel meglepnünk Anyuékat, Csilláékkal együtt, reméljük, még sok szép emlékezetes pillanattal tudjuk megajándékozni Őket!