2009/12/31

B.Ú.É.K.

Egészségben, szeretetben, boldogságban gazdag új évet kívánok családtagjainknak, rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek és magunknak is! :)

2009. 12. 31.

Ez a nap is eljött. Vége életem legszebb évének. :) Durrognak a ... hm, nem ismerem fel hangról, mik is ezek, de nagyon hangosak. Lányok békésen alszanak. Ennek nagyon örülök. Féltem, zavarni fogja őket a nagy durrogás, de egyelőre tudnak aludni tőle. Gábor is eldőlt a kanapén, és durmol. Én meg csak körmölök és körmölök, hogy be tudjam fejezni az idei évet. Úgy tűnik, sikerül, pedig féltem, nem fog.

Ma felugrottunk a Balázsékhoz, főként Feri bácsi és Zsuzsa néni miatt. Tavaly sem vittük túlzásba a karácsonyozást, idén is úgy hittük, nem fogjuk. A mi részünkről így is volt, viszont mi olyan szép ajándékot kaptunk, amit nem is bírtunk elhozni, amiről még nem tudok képet betenni, de fogok, mert ilyen gyönyörűséges csak az én, még el nem készült, szülinapi ajándékom volt, van. Nem is tudom, hova fogjuk tenni, hiszen picit kényes is. Asszem Gábor most törheti a fejét, minek örült jobban: a szerelmespár kesztyűnek, a kocsikerék-lámpának, a hatalmas Nutellának, vagy Feri bácsi, Balázs és Zsolti közös remekének... :)

ÉS ÉS ÉS: Zsófi ma átlépte az 5 kg-ot!!! :)

2009. 12. 30.

Nagy volt a nyüzsgés. Reggel 7-kor elmentek Tücsiék. Utána jöttek Anyuék, majd Csilláék is. Reméltük, hátha át tudjuk adni a meglepit, de sajnos úgy tűnik, mégis csak január lett belőle, pedig nagyon bíztam benne, hogy még idén sikerül odaadni, de mindegy, legalább szépen kezdődik az év. :)

Azért tettem fel ezt a képet, mert Zoli reggel nagy gondot fordított az öltözködésére. Már megszokta, hogy állandóan kattog a fényképezőgép, ezért odafigyelt arra, hogy ne olyan inget vegyen fel, ami már volt rajta. Persze ezt nem lett volna szabad elárulnia a Hugomnak, nekem meg pláne nem itt közzétenni, de szerintem olyan aranyos gesztus volt tőle, hogy nem tartom magamban. :) Zoli egyébként továbbra is nagyon kedvesen pesztrálja Lányainkat, akik még nem sejtették, hogy hamarosan véget ér a kényeztető idő... :)



Délután végre újabb kedves barátnő látogatott el hozzánk családostul. Jucek, szintén a fősuliról. Annak idején, amikor még nem ismertem Gábort, mindig beszéltük a Csajokkal, hogy Sanyi egy álompasi. És most, hogy itt van nekem Gáborom, Jucek mondja, hogy nekünk milyen nagy szerencsénk van, és összetehetjük a két kezünket. Ez így is van, és ugyan Juc megkért, hogy jövőre ne balhézzak annyit Gáborral, háát, nem tudom, mennyire fogom tudni teljesíteni e kívánságát, de igyekszem, mert Gáborom jót érdemel.


Nagyon helyes játékot hoztak, állathangot utánzót, ami érdekes módon máris egyik kedvencetek lett. Kincsőkém ma már nyújtogatta kis kezét érte. Meg kell jegyeznem, Kincső tegnap este óta nézegeti kis kezét. Jól rábandzsított, tök édi volt, ahogy meglepődött arccal nézte, követte szemeivel kis öklét. :)


Drága Juc, Hanni és Sanyi, nagyon köszönjük a látogatást! Reméljük, ezentúl sűrűbben látjuk egymást! És amint tudunk, könnyebb lesz, mi is megyünk hozzátok! Puszi Nektek! :)

Lassan haladok, ikreket ringatok.

Rímel. Pont megfelelő hosszúságú. És még a szöveg is stimmel. Ez áll a mi házilag készült "baby on board" táblánkon, amit Dani készített nekünk utolsó estéjén. A babafejes tábla Katitól (Hermann) van, eredetileg előke volt ráakasztva, most kaptuk tőle Amerikából.



Szerettünk volna egyedi táblát, Gábor kitalálta ezt a frappáns kis szöveget, ami rövid, tömör és passzol, Dani pedig elkészítette nekünk. :) Amint látod, már az autónkat ékesíti, büszkén hirdeti utasait, mi pedig még büszkébben feszítünk az autóban, hogy ilyen szép, nem hétköznapi babás táblánk van. :)

Köszönjük szépen, Dani! Jó tanulást, jó eredményekben gazdag, sikeres évet kívánunk Neked! Sok puszi.

2009. 12. 26 - 30.

És igen, eljött a nap, az óra, a perc, amire sokan régóta vártak: megérkezett a Bischoff család, még ha hiányos létszámmal is, de itt voltak. Eljött - főként hozzátok - Dani, Gabriel, Jonas és persze Tücsi is. Az unokatesók és a távoli Nagynéni. Mindig szerettem volna unokatesót, de mivel mind a két szülőm egyke, erre nem sok esély volt...

A lényeg, hogy jöttek, láttak Benneteket és lenyűgöztétek őket. Vajon miért nem lepődök meg ezen!?!?!? :)

Dani még a cipőt, kabátot sem vette le, már jött is fel. Nagyon jólesett az érdeklődése. Ő egyébként nem csak fent van a "Rendszeres olvasó" listán, hanem valóban olvassa is a blog-ot, mint kiderült, nagyon képben van. Természetesen ez is hízelgő, és örömmel tölt el, hiszen részben emiatt is készült ez a blog, hogy a távoli rokonok, vagy akik nem tudnak sűrűn meglátogatni Benneteket, ne maradjanak ki szinte semmiből. Persze ezek a sorok, képek nem helyettesítik a személyes kontaktust, de a semminél ez is több.


Kincsőt kényezteti Dani

Megkezdődött a Lányok kényeztetése felsőfokon, sőt! :) Jonas folyton valamelyik Lányt akarta, bizony: akarta! Mindig éppen azt a gyereket, aki csendben volt. :) Aztán, ha elkezdett nyafizni, akkor már adta is tovább, azzal már nem tudott mit kezdeni, de így is szép teljesítmény volt tőle.

Itt Kincsővel

Zsófit cirógatva

Jonas, aki örökmozgó, nem unta meg a babusgatásotokat, sőt, Ti voltatok a slágerek. Igyekezett magyarul beszélni hozzátok, nagyon bájos volt a próbálkozásaival. Amint esélyt látott arra, hogy megkaparintsa valamelyikőtöket, máris fotelba vágta magát és tartotta karjait, hogy oda kéri, az éppen csendben lévő gyermeket. :) ÉS még pelenkázott is Jonas!!! Bizony. Nem győzött kitúrni a pelenkázó elől, hogy ő csinálhassa. Nagyon édes volt és ügyes.

Zsófi a szerencsés éppen

A sorból Gabriel sem lógott ki. Őt ugyan egyelőre a számítógép köti le a leginkább, de egy pillanatig sem ellenkezett, ha a kezébe nyomtunk egy gyereket, sőt! Séta után rendszeresen ő és Dani vetkőztették le a Lányokat. Nekem szinte semmi dolgom nem volt a Lányimmal. Majdhogynem felesleges voltam. Alig vártam az estéket, hogy végre egy picit én is kaphassak belőlük. :)


Ugye Kincső etetése kizárólag az én feladatom, bár pár napja ő is kap napközben egyszer tápszert, amit nem nagyon fogyaszt el, hogy ne csak Zsófi kapjon, így igazságos. Szóval a lényeg, hogy az etetésükben sem tudtam részt venni, csak elkészítettem nekik.


Valamiért Tücsiről nem igazán készült kép. :( Pedig folyton volt a kezében egy gyerek. Ha csak egy nyekkenés hangzott el egy kis szájból, már ott is termett mellette, és addig nem nyugodott, míg csendben nem lett. Háát, igen, már az elutazásuk délelőttjén meg volt ennek a böjtje...

Éppen Kincső élvezkedik, trónol békességben, boldogságban. :)

Leírni sem lehet, nincs rá szó, mennyire el lettek kényeztetve a Lányok, tény, nagyon élvezték, de szerencsére nem csak ők, hanem az őket babusgatók is. Utolsó két este Dani kisajátította magának az esti vetkőztetést, sőt, utolsó este még a pelenkát is levette a Csajokról! Az öltöztetés már Tücsié volt. Tehát el voltak osztva, vagy inkább be voltak osztva a teendők. Örültem az esti összebújásoknak. Akkor végre megint enyémek voltak a Lányaim. :)

Sajnos pelenkacserés kép nem készült, pedig jó lett volna, majd legközelebb. De akkor már mi kelünk útra, mi tesszük meg a távot, és megnézzük, hogy bírják a Lányok a 9 órás autóutat.

2009. 12. 26.

A mai napon tehát Fóton ébredtünk. Nem volt a legkényelmesebb az éjszaka, mégis jó volt, mert közvetlenül mellettünk alhattatok. Kincsőkémet reggel megszoptattam, majd a Mama fogta Őnagyságát, és bevitte a hálószobába a Papához. Ott aztán kényeztetve volt, amíg mi Apával és Zsófival tovább aludtunk, és így semmi nem lett abból, hogy korán hazaindulunk, hiszen jönnek a Tücsiék...



Hazafelé még beugrottunk - szó szerint - Csilláékhoz, hogy megnézzük a karácsonyfájukat és a szépen feldíszített lakást. Első olyan karácsonyuk, hogy külön vannak a szülőktől, így ez különösen fontos volt számára. Mivel Lányok, Ti elég nyűgösek voltatok, a ruhát se vettük le, de még a cipőt sem, már indultunk is haza. A nap további eseményei egy külön bejegyzésben folytatódik. :)

2009. 12. 25.

Még nincs itt az újév, a fogadalmak ideje, de ma megfogadtam, hogy nem lépek úgy az újévbe, hogy nem írom le az óév utolsó napjainak főbb, lényeges eseményeit.

Annyi ember volt körülöttünk, és mégsem jutottam addig, hogy leüljek és blog-ot írjak. Nem tudom, más blog író hogy van ezzel, de én mindig leírom, ami hirtelen eszembe jut, aztán van, hogy csak napok múlva újra írok valamit egy már régebbi bejegyzéshez. Szerintem ez most is így lesz, mert nem biztos, hogy minden eszembe fog jutni, de szerencsére úgy találták ki ezt az oldalt, hogy lehessen utólag is írni bele.

Tehát édes Kislányaim, amíg Apátok küzd Veletek, addig én igyekszem rögzíteni, ami az elmúlt pont egy hétben történt... :) Kicsit hangosak vagytok ugyan, mert hason fekszetek, és ez főként Kincsőkémnek nem nagyon tetszik, de hát ez van. Érdekes, hogy amíg a "szárazföldön" Zsófi bírja a hason fekvést, gyönyörűen tartva hosszú percekig kis buksiját, addig a "vízben", fürdetéskor Kincső az, aki hibátlanul kitartja magát.

Na, de visszatérve az ESEMÉNYEKRE, idén úgy esett, hogy karácsony első napját Fóton töltöttük, a Mamánál és a Papánál. Papának volt egy meglepetésünk, ami minden karácsonyi ajándéknál szebb volt: Náluk töltöttük az éjszakát is! :) Mert hát ugye eddig mindig haza kellett jönnünk a fürdetés, alvás miatt legkésőbb 6 órakor. Ezen a napon nem tűnt fel a Papának, hogy nem igazán igyekszünk haza, sőt, amikor Feri bácsiék telefonáltak, hogy csak 5 óra tájban jönnek, mi akkor sem pánikoltunk, hanem nyugodtan vártuk őket. A Papának ez sem tűnt fel, csak amikor Zoli barátnője, Anett rákérdezett, hogy ott alszunk e, akkor a néma bólintásom elárulta tervünket. :)








Bájotok rabul ejtett mindenkit, ezt minden túlzás nélkül elmondhatom. Marika néni már volt nálunk, Zoli és Anett még a kórházban jött be hozzánk, de ott ugyebár "csak" Zsófival volt szerencséjük találkozni, viszont Feri bácsi eddig csak hallott rólatok - nem is keveset Marika nénitől. Feri bácsi az én Tibor papámnak az öccse, és ő egy olyan ember, aki ugyan nagyon szeret minket, mégis a legtöbbször csendben van, van, hogy csak járkál a házban, vagy leül a nappaliban, egyedül, és elvan. Aztán gondol egyet, feláll, és közli: megyünk haza. Na, ilyenkor minden beszélgetést félbe kell szakítani, nem számít, hogy mondatot, gondolatmenetet vág félbe, ha ő menni akar, akkor bizony menni kell.

Most viszont a következő történt: először Zsófi került az asztalra, ő volt babusgatva, kényeztetve. És elhangzott a mondat: Téged hazaviszünk. Aztán helyet cseréltetek, Zsófi evett, így Kincső jött az asztalra. Ekkor zavarba jött Feri bácsi: Most melyikőtöket vigyük haza?



Most még kivételes helyetek van: szabad az asztalon feküdnötök, hogy ne érezzétek úgy, ki vagytok hagyva a társaságból... Itt csak Kincső van, de az idő nagy részében, osztoztatok az asztalon. Vajon meddig fértek el kényelmesen!? Szerintem hamarabb jön el a forgás ideje, akkor sajnos meg kell válnotok e középponti helytől...

Nem szoktak sokáig maradni Feri bácsiék, éppen ezért büszke vagyok arra, hogy ezen a napon 3 egész órát időztek nálunk, velünk, és nagyon nem volt kedve hazamenni. Csak már fél 8-ra járt az óra, nekünk készülődnünk kellett a fürdésre is, és az alvásra is.

Egész nap ébren voltatok, csak párszor aludtatok el maximum fél órára, így érthető volt, hogy a fürdés már a nyűgösség, türelmetlenség jegyében telt. De ezt kárpótolta, hogy közöttünk alhattatok EGÉSZ éjjel. Más szép és jó nem is volt számomra ebben az éjszakában, de a hátam, derekam már nem fáj, úh most már csak nosztalgiázom, hogy de jó is volt, amikor Kincsőkém néha kupán vágott a hely szűke miatt. Viszont szoptatás szempontjából nagyon kényelmes volt. Azt hiszem. Már erre sem emlékszem tisztán.

Így telt ez a szép el. :)

2009/12/27

2009. 12. 24.

Az első karácsony Veletek. Olyan furcsa. Apátokkal még nincs két éve, hogy megismerkedtünk, ez a második karácsonyunk együtt, de már ezt megszépítettétek! Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy vagytok, nagyon szeretlek Benneteket, nem győzök gyönyörködni minden alkalommal Bennetek, egyszerűen tényleg hihetetlen, hogy ekkora szerencsém volt. Van. :)

Délelőtt meglátogattuk a Klári mamát. Nagyon örült nekünk.



Aztán délután már itthon maradtunk, kicsit káosz volt a mai nap, még bele kell jönni ebbe is, hogy nem csinálhatom a dolgomat folytonosan, hanem meg kell szakítani miattatok. Persze ez nem panasz, sőt! Örültem, hogy előző nap sok mindent megcsináltam, így erre a napra végülis maga a zellerkrém leves elkészítése és a búbos hús hús része maradt csak. Szerencsére minden nagyon finom lett, az ajándékok úgy ahogy célba is találtak. Apa nagyon örült a "szerelmespár-kesztyűnek". :) Egyből tovább gondolta az ötletet, hogy kéne egy gyerek-felnőtt kombináció és egy gyerek-gyerek kombináció is, arra az esetre, ha sétálni megyünk majd. Ez még várat magára egy jó évet, de végülis igaza van, hasznos lenne. :)



A karácsonyfa díszítését lefekvés után fejeztük be, mert arra már nem volt idő... :) Jövőre másképp lesz minden. Akkor eljönnek Fótról a Mamáék is, és talán Csilláék is velünk töltik e szép estét. Együtt leszünk, mint máskor. Idén sem sikerült tökéletesre szervezni a karácsonyt, tavaly rohanás volt belőle, idén meg más miatt nem volt tökéletes. DE előbb vagy utóbb csak megtaláljuk a mindenkinek jó megoldást.



Volt még egy nagyon fontos dolog a mai napban: Zsófi ma felfedezte kis kezecskéjét, és örömmel nézegeti azóta is. :)

De a lényeg: Veletek volt tökéletes az ünnep, bárhol is legyünk, ha velünk vagytok, csak jó lehet.

2009. 12. 23.

Drága pici Lánykáim, szenteste előtti napon is volt egy látogatónk. Illetve egy egész család: a Hermann család nézett be hozzánk hazafelé Gergő edzéséről. Ádám otthon maradt. Gergő viszont nagyon jól elvolt Zsófival, eleinte nem tudott mit kezdeni a helyzettel, aztán feltalálta magát. :)



Kati nagyon aranyos volt, mert nem rég jött haza Californiából, ahol a nővérét látogatta meg, és még ott is eszébe jutottatok! Hozott Nektek tündéri zoknikat, előkét, amik édes papír babafejen voltak, azt kitettük a Volvo-ba, amolyan baby on board táblaként. Majd még átszerkesztjük egy picit, hogy passzoljon teljesen. :) És még kaptatok szép body-kat is. Ezúton is köszönjük szépen!



Kati a két fia mellett teljesen odavan értetek, nagyon nehezen indul haza tőletek mindig. :) Én mondtam neki, hogy jöjjön bátran, hiszen akkor vagytok a legédesebbek, legkiegyensúlyozottabbak, ha van itt nálunk valaki. Tehát, kedves Hermann família, gyertek máskor is! :)

2009/12/23

Az én Gáborom

Sokat zsörtölődöm Vele, pedig nem érdemelné meg! Tudom én ezt nagyon jól. Ma is annyit segített nekem. Tegnap is korábban jött fel, mint ahogy ígérte, ma is itthon volt, hogy be tudjam fejezni a sütögetést. És én mégis csak morgolódok. Pedig annyira szeretem ŐŐŐŐt! Még szerencse, hogy ezt ő is tudja.



Ma, azon kívül, hogy a gyerekekre figyelt, amíg én sütögettem, meg a holnapi vacsorára készülődtem, még arra is hajlandó volt, nem kellett kétszer kérnem, hogy a hókiflitésztát kinyújtotta, kiadagolta és formázta. Csak éppen nem kifli formára, hanem szív alakúakra... :) A végén még formázott egy angyalkát és egy fenyőfát is. Hát érdemel egy ILYEN férfi ennyi zsörtölődést!? Ugye hogy nem? Szégyellem is magam, igyekszem megváltozni, hátha sikerül.



Köszönöm a segítséged, és a türelmed Drágám! :)

No comment

Le lettem tolva... Azért, mert mostanában elvesztette a blog az egyediségét. Már nem abban a stílusban írok, ahogy kezdtem, azaz nem a Lányokhoz írok, hanem a közönségnek. Ez nem teljesen igaz, ettől függetlenül igyekszem ezentúl ismét a "régi" stílusban írni. :)

2009/12/22

Ismerős kép...

Még annak idején, amikor Ági Esztere és Noémije igen picike volt, volt részem ebben a látványban. Ugyanis az ő Lánykái aludtak el így:



Én már náluk is frászt kaptam, nehogy megfulladjanak! Persze sose történt semmi baj, de úgy látszik, mindig bennem volt a para, csak eddig nem jött ki teljesen. A fenti képen Zsófi látható, Kincsőről még régebben készítettem egy ilyen képet, amikor Gábor altatta el őket, és Kincső csak úgy volt képes megnyugodni, ha rátette a buksijára az egyik ilyen alvós kendőt. :) Ígérem, megkeresem a képet, de most megyek aludni, mert még mindig nem kiszámíthatóak az éjszakák. Jó lenne, ha most is negyed 4.nél előbb nem kelnének fel, mint ahogy ma éjjel is. Meg tudnám szokni. :)

Pótlás

Már egy pár napja szerettem volna leülni és lejegyezni pár dolgot, de a gyerkőcök egyre több időt igényelnek, egyre inkább nem veszik figyelembe nem hogy azt, hogy blogot szeretnék írni, de még azt sem nézik jó szemmel, hogy ebédet főzök! Pedig nem vágtam bele nagyobb, bonyolultabb, több fogásos ebédek elkészítésébe, de mostanában még a mákos tésztával sem készülök el időben. És ez nem túlzás. Azt már nem is részletezem, mennyi ideig áll a kimosott, de még teregetésre váró ruha halmaz a kosárban... Pedig ha valami, akkor ez aztán nem jellemző rám, hogy ne teregessek ki azonnal. Lassan megtanulok gyors lenni. Már nem feltétlenül fontos, hogy a főtt krumplihoz a krumplit szinte mm-re pontosan egyformára vágjam, a levesbe a répa egyforma méretű legyen. DE az továbbra is fontos, hogy a zoknik milyen irányba vannak teregetve, Gábor pólói elkülönülnek az enyéimtől, az is lényeges, hogy a babaruhák NE össze-vissza kerüljenek fel a szárítóra, hanem a body-k, a rugdalózók, a pólók, az ingecskék mind mind egy helyen legyenek, és a szekrényükben is rend legyen. Ezek még fontosak. Megkönnyítik a továbbiakat. Gondolok itt babaruháknál a vasalásra. Egymást követik, nem kell hat kupacot csinálnom, elég egyet, mert logikailag is úgy szedem le a ruhákat. A mi ruháinkat nem vasalom, csak ha nagyon ráérek. Ennél is egyszerűbb, ha egymást követik szépen sorban a ruhadarabok.

És most jöjjön, ami már kikívánkozik belőlem:

1. Szombaton hatalmas hó esett. Ezzel nem mondtam semmi újat. Ma még. De évek múlva erre már nem biztos, hogy emlékezni fogunk, ezért jobb rögzíteni. Olyan igazi hóesés volt végre. Nem az a esik is meg nem is típusú. Jó lett volna szánkózni egy nagyot. Egy év múlva már erre is sor fog kerülni. Eljött Anyu. Izgultunk érte, hogy épségben hazaér e, de szerencsére nem volt gond. Délután 4-kor kimentünk Gáborral havat lapátolni. Van egy tök jó lapátjuk, saját készítésű, majd teszek be ide képet róla, amivel nem volt gond, hogy sarokházban lakunk. Pillanatok alatt letoltuk a havat. Szeretek havat lapátolni. Ez hozzátartozik az éves mozgásomhoz. :) Ősszel szeretek levelet gereblyézni, háát, a nyári gazolással nem állok olyan nagy barátságban, de talán annak is eljön az ideje. Tehát letoltuk a havat, de mikor visszafelé jöttem, kezdhettem volna elölről, kb. ennyit ért, de nem bántam, mert maga a cselekvés számított. Szeretem a hóeséskor levő levegő illatát, nincs hideg, csend van, békesség és gyönyörű a táj. Annyira jólesett ez a hólapátolás, hogy este, amikor a Csajokat lefektettük, megkértük Jutkát, jöjjön fel, mert mi ismét kimennénk letisztítani a járdát. Még mindig esett a hó, de már nem annyira. Végeztünk is vele elég hamar. Gábor még picit tett-vett az udvarban, letakarította az autókat, én nem tudom, mit csináltam addig. Lehet, Igorral játszottam, nem tudom. Mindegy, nem is ez a lényeg. Mondom Gáboromnak: De jó lenne sétálni egyet! Erre ő megkérte Anyukáját, hogy legyen szíves és maradjon még egy picit, mert elmennénk egyet járni. Olyan jólesett ez a séta! Olyan régen sétáltunk már! Ugyan picit bennem volt, hogy nincs nálunk telefon, remélhetőleg nem most lesz valami a Lurkókkal, de aggodalmam persze feleslegesnek bizonyult, hiszen gyermekeink ha valamiben, hát az esti ceremóniában nagyon megbízhatóak. Pont ma említette a Gábor, hogy erről is kéne írnom egy dicshimnuszt, úh lehet, hogy fogok is.

Kincső ma egy tündérit sikkantott. Még nem is hallottam tőle ilyet. Igaz, Zsófitól sem. Kár, hogy azóta nem ismételte meg. Tündéri volt. :)

2. Vasárnap. Gábor nem ment le dolgozni. Hip hip hurrá!!! :) Megismertettük a Lányainkkal a havat. Nem bontakozhattam ki, mert Gábor szerint, ha felraktam volna a tervezett akciómról képeket a blog-ba, akkor már a gyámhatóság felügyelete alatt lennének Kislányaim, így letettem a tervemről és csak rátettük őket egy hókupacra, amit Igor is imád.





3. Hétfő. Gábor ment dolgozni. :( Este is!!! :(

4. Kedd. Azaz ma. Árpival elmentem még egy utolsó bevásárló körútra. Ugyanis mostanában valahogy úgy jön ki, hogy vele megyek mindenhova. Elvileg tegnap mentem volna, csak Gábor nem ért rá vigyázni a gyerekekre. Picit össze is vesztem vele, de én már csak ilyen vagyok. Ha valami nem tetszik, már mondom is neki, ahogy gondolom. De hát ő választott. Meg ő így szeret. :) Tehát ma még volt egy bevásárló rohanásunk, fenyőfa vásárlással egybekötve, aztán nem sokkal dél után el is kezdhettem az idei karácsonyi sütigyártást. Gáborom a minap kitalálta, hogy csináljak vaníliás karikát. Még arra is képes volt, hogy a neten keressen receptet hozzá, és azt kinyomtassa. Na, ma azzal kezdtem a sütést, és nagyon finom lett. Aztán a szokásos fahéjas csillag következett. Sajnos ma eddig jutottam, marad holnapra a hókifli. :( Ez sem jöhetett volna létre, ha nincs itthon ma a Jutka, de szerencsém volt, mert levette a gyerekfelügyelet terhét a vállamról.

És akkor jöjjön a nap fénypontja, ami miatt majdnem baj lett... A vaníliás karika csokis mázát fent felejtettem a tűzhelyen, és egy cseppecskét odaégettem... Ilyen füstöt még életemben nem láttam, csak filmben... Na, de ami a lényeg:

ZSÓFI ma KÉT, azaz KETTŐ kézzel fogta meg a tárgyakat!!! Bizony ám! Meg is örökítettem (ha már majdnem felgyújtottam a házat, legalább kép legyen), bár nem lettek legjobbak a képek, mert folyton rázta a csörgőt, majd a piros elefántot, amit nagy előszeretettel rágicsált is. :) És ha ez még nem lenne elég, az esti fürdetés során egy picike segítséggel átfordult a hátáról a hasára. Ezt én nem láttam, sajnos, de Gábor megígérte, hogy holnap nem fog sokat dolgozni, úh. gyakorolhatják. :)





Kíváncsi vagyok, mit tartogat a holnapi nap...

2009/12/18

Grimaszok

Tudom, minden szülő elfogult, én is az vagyok, pedig anno megfogadtam: ÉN NEM leszek elfogult, én REÁLISan fogom látni a gyerekeimet. Már tudom, ez lehetetlen, vagy legalábbis nem teljesen lehetséges. Bár, magamról is sok mindent tudok, amire nem vagyok büszke, itt most tulajdonságra gondolok, és éppen ezért igyekszem ezeket a rossz tulajdonságaimat elnyomni, ha már velem születettek és nem kiírthatóak. Viszont egyelőre nem elszállás a gyerekeimtől az, hogy pl. imádom Kincső grimaszait. Szerintem tündéri, ahogy az arcával, vagy csak a kis szájacskájával folyton fintorog. Lehet, hogy örökölten (nem tőlem) nagybeszédű lesz, és már most edzi a száját. :) Ez még a nem is olyan távoli jövő titka, minden esetre addig is sok örömöt okoz bájos mimikájával, de legfőképpen mosolyával - ez Zsófira is igaz, aki ha meglát (Apját is), egyből mosolyra fakad. A szívünk meg, hát igen, az eddig nem érzett boldogságtól repes. :)

Pár kép Kincsőről.







Újra hősnők

Tegnap ismét, de ezúttal tényleg hősök voltak a Lányaink. Az oltást egy nyekkenéssel nyugtázták. El sem akartam hinni. Fel voltam készülve, hogy megint nagy sírás lesz, de legnagyobb meglepetésemre mind a ketten egyet nyekkentek, aztán csönd lett. Nem kellett őket hosszú percekig nyugtatgatni, minden simán ment. Nagyon örülök ennek, mert nekem személy szerint elég nagy terhet - lelkit - jelentett, de így már nem izgulok a következő oltás miatt. Idén többet nem megyünk dokihoz sem. Hurrá. Viszont az évet szinte azzal kezdjük. Már 4-én megyünk újra csípő uh-ra. Nem vagyok nagyon boldog. Rengeteg ember. Biztosan betegek is, és csak adják tovább a bacikat. Útálok pici gyerekkel ilyen helyre menni. Szerencsére Zsófi kardiológiáját el lehet halasztani, ezt most a háziorvosunk is megerősítette, ott legalább nem erőltetik, ha nem fontos, akkor elég akkor menni, ha vége a járvány-sorozatnak.



Szóval a lényeg: büszke vagyok a Kislányaimra, amiért ilyen ügyesen átvészelték az oltást. Marad a csuda jó kedv, ami ugyan ma nem volt olyan felhőtlen, de ezt betudom az időjárásnak, nekem is szétmegy a fejem. Remélem, jól fognak ma éjjel aludni a Csajok, előző éjszaka Kincső kicsit nyűgös volt, nem hittem el, hogy nincs láza, olyan meleg volt a fejecskéje, így a biztonság kedvéért mindenhol megmértük a lázát. Éjjel 5-körül... Először nyelv alatt. Nem volt még hőemelkedés sem. Aztán 2x hónaljban, végül, mivel ezek sem mutattak semmit, még a popsiban is. Mivel ott is 36 fok maradt, így belenyugodtam, hogy tényleg nem lázas a gyerek. Magunk közé vettük, és ott végre békésen elaludt. Addig ugyanis szinte nem aludt. :(



Megyek, fürdetés van.

2009/12/16

Éjszakai jelentés

Ahogy sejtettem: Kincső nem evett sokat előző nap lefekvés előtt. Ennek köszönhetően már fél 2 tájékán meg kellett etetnem, majd 4 óra körül újra. A kettő közötti időszakban, 3 óra előtt Zsófi ébresztett minket, de hozzá Gábor ment. Aztán Kincső 4 órási ébredésekor is ő kelt fel, hozta nekem, de inkább felkeltem, nagyobb erővel bírt a kényelmes alvás lehetősége a kényelmes szoptatással szemben.

Ma este viszont szépen evett Kincső Lányunk, Zsófi viszont nagyon nem, úh. megint fenn áll a veszély, hogy nem lesz átalvós éjszakánk. De majd meglátjuk.

Holnap még egy oltás is vár a Csajokra. Már most sajnálom őket, de anno mi is túléltük ezeket, nekik sem lesz bajuk. :)

2009/12/15

Bocsánat

Kincsőnek szól a bocsánatkérés, mert lehet, hogy életében először átaludta volna az éjszakát, HA én, galád anya fel nem ébresztem, hogy egyen már, mert már rég ideje van. Bizony, én vagyok a bűnös. Történt, hogy a biológiai órám éjjel fél 3-kor felébresztett. Kincső ekkortájt szokott enni. Ezt a melleim is tudják már. Most is tudták és várták, hogy kiürítse őket Kincső. Csakhogy Kincső nem jelezte, hogy éhes lenne. Én meg csak vártam és vártam, végül negyed 4 után felkeltem és tépelődtem, mit csináljak. Fejjek vagy ne fejjek, várjak még egy picit. Mert mi lesz, ha lefejem és Kincső utána lesz éhes!? Nem akartam rizikózni, így felkeltettem elsőszülöttemet és megszoptattam. Volt egy kis lelkiismeretfurdalásom, de akkor így láttam jónak, helyesnek. Ma éjjel nem ébresztem fel, hanem félig lefejem a cickómat, hogyha mégis éhes lenne a Lányzó, akkor ehessen.



Tehát ezt most elbaltáztam, és már sose fog kiderülni, hogy Kincső átaludta volna e az éjszakát. Kíváncsi vagyok, vajon ma éjjel mikor ébreszt, mert most este nem evett túl sokat érzésem szerint. Mert már régóta nem mérem, mennyit eszik. Úgysem tudok mit csinálni, ha keveset. Mint ahogy ma este. Meglátjuk, mennyire volt ez elég.

2009/12/14

Heverésző szombat

Annyira jó volt, annyira szinte megismételhetetlen, hogy teljesen feltöltött minket! Szombaton végül senki nem jött hozzánk, csak Tibike pár percre, így egész nap szó szerint ágyról ágyra jártunk. Ha nem a nagy ágyban lustálkodtunk, akkor a kanapén. És mindezt a Lányok társaságában. Bevezettük, mert megtehetjük :), hogy reggelente egy-másfél órára magunkhoz vesszük a Csajokat az ágyba. Ez nekik is nagyon jól esik, és nekünk is. Úgy vettük észre, kihat a napjukra. Szombaton én még kényeztetve is voltam: reggelit kaptam, ezt mondjuk máskor is szoktam, ez nem újdonság, de az már igen, hogy az ebédről nem nekem kellett ezúttal gondoskodnom. Nem volt más dolgom, csak feküdni az egyik gyerekkel a karomban - etetni és fejni fel kellett kelnem, na meg enni is, de amúgy! Tv-t néztünk! Együtt! Csendben! Kislányaink egész nap vagy ettek, vagy aludtak, mint csecsemő korukban. Éppen ezért azt vártuk, hogy éjszaka nem sok alvás lesz... Ennek ellenére Kincsőhöz 1-kor kellett felkelnem, majd Zsófival együtt fél 7-kor keltettek minket. DE nem üvöltéssel, hanem édes gőgicséléssel. Már nagyon dumálnak a tárgyaknak, mindegy, hogy mi az, csak legyen valami, amihez beszélhetnek.



Egymást is kezdik felfedezni. Már elnézegetik a tükörképüket :), és ha véletlenül nem csatlakozik az egyik a másik sírásához, akkor csak nézi, hogy mi baja lehet a testvérének, miért üvölt ennyire. Nagyon édesek. Van, hogy egymáshoz bújnak alvás közben, ha a kanapén alszanak. Sőt, szombaton annyira jól érezte magát Kincső, hogy még meg is csócsálta Zsófi karját. Még szerencse, hogy nincs foga... :) Szóval egyre édesebbek, egyre értelmesebbek, bár azt még nem értik meg, hogy néha főznöm is kell, nem ülhetek folyton mellettük. Ugyanis vasárnap is kényeztetve voltak a Kisasszonyok, ezért vagy nem ezért, de ma elég nyűgösek voltak... Sehogyan sem akartak beletörődni abba, hogy nem lehetek egész nap VELÜK! Persze aztán ők nyertek, mivel nagyon nem tudom elviselni az üvöltésüket. :( Ingerült leszek tőle, így délután kényelembe helyeztem magam az ágyuk között, és ott olvastam. Nem kellett szinte semmit sem csinálnom velük, elég volt, hogy látták, ott vagyok. Gábor azt hitte, túlzok. Aztán belátta, hogy nem. Felálltam, kimentem a szobából, de szinte alig léptem ki az ajtón, már hallottam Kincső nemtetszését... :) Ez van. El lettek kényeztetve, és persze én szívok. Hétvégéig majd újra visszaszoknak, úgyhogy el lehet őket majd újra rontani. :) De nem baj. Imádom őket. Imádok velük lenni, még ha csak az ágyuk mellett ülök is. Ez engem is boldoggá tesz. Csak egy picit kimerítőek néha. Mindegy. Visszasírom még ezt az időszakot is, ezért nincs lelkiismeret furdalásom. Az a lényeg, hogy ők boldogok legyenek, más nem számít.


Ugye mi jó testvérek vagyunk!?

2009/12/11

Advent

Ádventi Gyertyák

„A reménység Istene töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy
bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”
Róm 15, 13

Ádventben, a várakozás idejében vagyunk. Egy kicsiny faluban a hegyek között már mindent betakart a hó, sötétedik. A házak ablakaiban csak a gyertyák fénye világít. Kukkantsunk be az egyik ablakon. Négy gyertya ég az ádventi koszorún. Olyan csend van, hogy hallani a lángok sercegését. S láss csudát, a gyertyák beszélni kezdtek! Sóhajtva szólalt meg az első:
- Az én nevem BÉKE. Lángom lobog, de az emberek nincsenek békében, nem
akarnak engem! - Közben mindig kisebb és kisebb lett a lángja, míg végül kialudt
teljesen.

Fellobbant a második gyertya, és így szólt:
- Én vagyok a HIT, de teljesen fölöslegesen égek. Az emberek mindenfélében
hisznek, de Istenről nem akarnak hallani. Semmi értelme, hogy tovább lobogjak. -
Egy széláram fújt át a szobán, s ez a gyertya is kialudt.

Halkan, és nagyon szomorúan jelentkezett ekkor a harmadik:
- Az én nevem a SZERETET. Lassan nincs erőm lobogni. Az emberek félretettek
engem, csak önmagukat szeretik. Nem néznek másokat, akik éhezik a szeretetet. - És
egy utolsó lobbanással ez a fény is kialudt.

A kisfiú ekkor érkezett haza. A szobába lépve, meglepődve nézett a koszorúra, s
felkiáltott haragos-keserűen:
- Mi történt veletek? Hiszen mindegyiknek égni kellene!
Csaknem sírva fakadt, de ekkor fellobbant a negyedik gyertya, és így szólt:
- Ne félj! Addig, amíg én égek, meggyújthatjuk újra a másik hármat, mert az én
nevem a REMÉNY.
A kisfiú e lánggal meggyújtotta a kialudtakat, és boldogan nézett a négy gyertya
fényébe.

Ismeretlen osztrák költő
(Simon Ágnes gyűjtése)


Tavalyi adventi koszorú (ideiről még nincs kép)

Marika néni látogatóban

Többször beszéltük már, hogy eljönnek Feri bácsival együtt, de végül Anyuval látogatott meg minket Marika néni. Ő a Tibor Papa öccsének a felesége. Imádta a Lányaimat! Olyan volt, mint a Csilla. Nem félt ölbe venni őket, és nem unta ölben tartani őket. A legszívesebben vitt volna Benneteket magával haza. :) Azt hiszem, ha lesz lehetősége, azonnal jönni fog újra. Ugyan mondtam, hogy kíséret nélkül is jöhet bátran, szívesen látjuk, nekem mindig jól jön egy kis segítség, de mivel pont akkor műtötték a térdét, amikor én szültem, így nehezen megy neki még a menés. Főleg az időjárás változást érzi meg.


Zsófival

De majd megyünk hozzájuk is látogatóba, ha már egyszerűbb lesz a Csajokkal a közlekedés. Már annyi látogatás van betervezve, hogy mást sem fogunk csinálni, mint látogatóba járni. Csak egyelőre itt van: Ha majd nagyobbak lesznek a Lányok...
Aztán ha eljön ez az idő, akkor meg a mostanit fogom visszasírni. Már most tudom. Annyira édes, jó Lányaim vannak egy ideje, hogy öröm velük minden perc.


Kincsővel

Várunk vissza Marika néni! :)

2009/12/10

Karácsonyi szeretethimnusz

Ági engedélyével:


Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.


Ismeretlen szerző

A szeretet ereje

Azt hiszem, ezt hívják anyai szeretetnek. Nem magamról beszélek, írok. Hanem az én Anyukámról. A minap azzal lepett meg, hogy felajánlotta, hogy beoltatja magát, ha mi ezt szeretnénk, ha mi ettől nyugodtabbak vagyunk. Ő ugyan nem hisz benne, és ellenkezik az elveivel, de ha nekünk ettől jobb lesz, akkor megteszi. Nem bírná azt sem elviselni, ha az unokái tőle kapnának el valamit. Mármint ezt a H1N1-et, hiszen az oltás csak ez ellen van.

Mi, a Húgommal úgy lettünk felnevelve, hogy orvost alig láttunk. Ha mégis volt valami bajunk, azt a házipatika megoldotta. Anyu sokszor kitalált csak valamit, amire ráfogta, hogy gyógyszer és mi attól egyből meggyógyultunk. Ha tényleg betegek voltunk, akkor természetesen elvitt minket orvoshoz, de mint írtam, arra nagyon ritkán volt szükség - volt, hogy több évig nem kellett a körzeti orvoshoz mennünk.

Anyu tudja, hogy ha CSAK rólam lenne szó, én sem oltattam volna be magam. Tudja, hogy az anyai aggodalom vezérelt. Tudja, mit érzek, és ezért változtatta meg döntését. Hisz neki is a lányai az elsők az életében, értük ő is megtette volna a helyemben, ahogy most megteszi az unokái érdekében. Köszönjük szépen!

Amikor a babysitter babysitter-t hív...

Az úgy volt, hogy... Gábor ma délelőttre beszélte meg a háziorvossal, hogy megyünk hozzá az oltást beadatni. Jobban örültem volna a tegnap délutánnak, mert akkor Jutka tudott volna a Csajocskákra vigyázni, de a doki mondta, hogy éppen fogyóban van az oltóanyag, ezért jobb a ma délelőtt. Gábor rábólintott. Eddig rendben is van a dolog, csakhogy kire hagyjuk a gyerekeket!?!?!? Anyukája dolgozik, más nem tudott szóba jönni. Már nem emlékszem, hogy volt pontosan, de a lényeg, hogy jön fel tegnap este és mondja, hogy ma reggel jön a Balázs 8-ra és vigyáz a Lányokra, amíg mi távol vagyunk. Azt hittem, csak viccel, hiszen a Balázs láthatóan nagyon kedveli Leányainkat, de az, hogy egyedül merjen maradni velük... Na, ez az, amit nem hittem volna. Ma reggel 8-kor itt volt Balázsunk, a mi házi babysitterünk. :) Nagyon ügyesen helytállt, le a kalappal előtte!



Zsófi kicsit nyűgöske volt, szerencséjére csak ő, de éppen elég volt ahhoz, hogy azt mondja, ha eljön az ideje, neki elég egy gyerek (egyszerre). Hát, igen, nagyon szép és jó az ikres-lét, de ugyanakkor fárasztó is tud lenni, mint pl. ma is, amikor kettős front hatás van... Zsófi egész nap nyűgös volt, Kincső csak a sétánk alatt, így még akkor sem volt csönd, amikor levegőzni voltunk. Van ilyen. Már tudom, hogy ez a front miatt van, így már nem idegesítem fel magam könnyen, mert tudom, hogy hamarosan vége és nem tart több napig - ha szerencsém van. :)



Balázs tett egy olyan kijelentést, mikor megköszöntem a segítségét: Szívesen, máskor is!
Lehet, hogy ezzel élni fogunk... :)

Ági néni látogatóban

Kedden délelőtt ellátogatott hozzánk Ági néni és Pista bácsi. Ági néni a Gábor nagynénje. A kórházban kétszer is meglátogatott minket, akkor róla sem készült kép, ezt most pótoltam. Ági nénitől sok finom étel receptjét lehet ellesni, nagyon jól tud és imád is főzni, sütni.

Nagyon érdekes volt, mert éppen nyűgös volt Zsófi, amikor feljött hozzánk, és csak rátette a kezét a fejecskéjére, és Zsófink csendben maradt, sőt nem sokra rá el is aludt. :) Ugyanezt a módszert alkalmazva próbáltam Kincsőt lenyugtatni és elaltatni. Háát, nem jött össze. :) Ági néni kétszer is elaltatta így Zsófit, Kincsőre valahogy nem volt hatással.

2009/12/07

Egy aggódó anya monológja

Idén valahogy nem izgatnak az ünnepek. Ha kérdezik, mit kérek névnapomra, karácsonyra, a válaszom mindig ugyanaz: nincs szükségem semmire. És ez tényleg így van. Itt vannak a Csajok és ők annyira teljessé teszik az életemet, hogy mellettük minden tárgyi ajándék értékét veszti. Nekem ők akkora ajándékok, hogy még ma sem tudom felfogni, hogy igaz az életem, és nem csak egy álom, amiből sose szeretnék felébredni. Napról napra jobban szeretem ezeket a kis emberpalántákat, majdnem minden nap hoz valami újat, öröm velük az élet, a lét, az hogy csak nézem őket, könnyeket csal a szemembe, és kifejezhetetlen boldogság önti el a testemet. Ők az élet értelmei. Éppen ezért is határoztuk el Gáborral, hogy beoltatjuk magunkat. Mert már nem csak mi vagyunk, nem csak magunkért vagyunk felelősek. Tegnap volt egy műsor a H1N1-ről a National Geographic-on, és végülis annak hatására határoztuk el magunkat, pedig a műsornak nem a rábeszélés volt a célja, hanem a betegség lefolyását mutatta be a kezdettől a végig. Nagyon megrázó volt. Döntésünkben az nyomott sokat a latba, hogy a betegség kimenetele igazából nem függ semmitől, itt az ember egészségi állapotát értem. Ha szerencsénk van, enyhe lefolyású lesz, ha nem, akkor bele is halhatunk. Persze az a legjobb, ha meg se kapjuk, de bárhol elkaphatjuk. Ma is voltunk csípő uh-on a Picikkel, amire azért volt szükség, mert harántfekvésűek voltak, háát komolyan mondom az az emberrengeteg, ami fogadott minket az ortopédklinikán majdnem visszafordulásra késztetett engem. Megijedtem a láttukon és folyton az járt az eszembe, ha csak ránk pillantott is valaki, hogy vajon nem tőle fogjuk e megkapni ezt a kétes kimenetelű kórt!? Nem magamat féltem, hanem a Lányaimat. Bízom magamban, hogy valahogy kilábalnék belőle, ha elkapnám, de a Kislányaimat nagyon nehezen tudom megvédeni. Az ő szervezetük nem biztos, hogy megbirkózna a kórral, ők még gyengék. Sajnos a családunk többi tagja nem ért velünk egyet, és tartják magukat ahhoz, hogy nem kérnek az oltásból. Én ezt nagyon sajnálom, hiszen Gábor Apukáján kívül mindannyian nagyon ki vannak téve a fertőzésnek, mert BKV-val, MÁV-val közlekednek, ill. Apu a munkaköre miatt érintkezik rengeteg emberrel. Félek, bevallom. Az első megmérettetés, mióta anya vagyok. Most megtudom, milyen is az, ha egy anya aggódik, és hiába teszi meg ő amit tehet a védekezés ügyében, ha a többi családtag fertőzhet. :( Ezek a kis emberek nem olthatóak még, így csak bízhatok abban, hogy az anyatej megvédi őket, hiszen mégsem tilthatom el a nagyszülőket tőlük...


még sok ilyen képet szeretnék készíttetni magunkról

Látogatás Csilláéknál

Gáborom ötletére szombaton meglátogattuk a Húgomékat. Zolit beavattuk, nehogy ne legyenek otthon, bár szándékunk szerint korán mentünk volna, hogy már a reggelit együtt költsük el. Szerencsére nagyon jól sikerült e meglepi, Csilla teljesen odavolt boldogságában. Képet róla aznap nem tudtam készíteni, mert nem mosott hajat... :) De másnap már készült, mert vasárnap meg a családom jött el hozzánk látogatóba (meg felköszönteni...:)).

Valamiért nagyon kevés szó esett még a Húgomról, akit nagyon, de nagyon szeretek. Ő a legjobb testvér a világon, és mi vagyunk az egyik legjobb testvérpár a világon. :) Szegény mesélhetne, milyen nővére voltam, szokta is ijesztgetni a Lányaimat, hogy na majd ő megmutatja rajtuk, mit kellett neki át/megélnie mellettem. Háát, igen, valóban kihasználtam elsőszülöttségemet, viszont azt ő is tudta és érezte mindig, hogy számomra Ő az egyik legfontosabb személy az életemben, és soha nem okoznék neki fájdalmat! Kivéve, ha az érdekét szolgálja. Félszavakból, pillantásokból, mosolyokból értjük egymást, mindig cinkosok voltunk, minden titkunkat megosztottuk egymással, fontos a másik véleménye számunkra, ha döntenünk kell, vagy ha az őszinte véleményre vagyunk kíváncsiak, akkor egymást megkérdezhetjük. Éppen ezért is örülök, hogy Csilla nagyon jól kijön Gáborral, veszik egymás poénjait. Most már Csilla Zolija sem sértődik meg, ha beszólok neki, bár ezt egyre ritkábban teszem, mert Zoli egyre nagyobbra nő a szememben, amit nem hittem volna. De inkább így csalódjak benne, mint másképpen. :) Zoli nagyon jól tud bánni a Kislányaimmal is, csípik a Lányok őt. Talán mert érzik, hogy szereti őket, szívesen babusgatja őket, megnyugszanak, ha kézbe veszi őket.


Zoli, kezében Kincsővel, épp azt nézi, mi a baja Zsófinak...

Azt még hadd meséljem el, mivel várt minket Zoli: isteni reggelivel! Szerettük volna mi feldobni a reggelijüket frissen sütött kenyérrel, főzött kakaóval, sonkával, paradicsommal, paprikával, de nagyon alulmaradtunk. Zoli már sms-ezett, mikor érkezünk, és addigra tojásokat főzött különböző módon, szalonnát sütött, hogy még most is összefut a nyál a számban és mindehhez még tarját is sütött és nagyon finom teát főzött. Ez után a bőséges reggeli után szerettem volna szunyálni egy cseppet a babzsákban, de a Lányaim kitúrtak. :)


mint egy ideális család... :)

Sajnos valamiért eltörött a mécses a két Lánykánknál, és a délután üvöltéssel telt, ill. mi próbáltuk csitítani őket, nem sok sikerrel jártunk, így a tervezettnél hamarabb indultunk haza. Az autóban megszűnt minden bajuk, ezért hazaérve még kocsikáztunk egy sort, tankoltunk, és bevásároltunk a másnapi Mikulásra. Minden évben elhatározom, időben felkészülök ezekre az eseményekre, karácsonyt is ide értve, de sajnos minden következő évben meghiúsul az előző évi tervem. :( Majd egyszer talán ebben is megváltozom. Idén is még csak a Húgomék ajándéka van meg, meg Apué. Most ugye még korlátozva is vagyok a gyerkőcök miatt, így még nehezebb összehozni egy Gáborral közös vásárlókörutat.


imádták a babzsákot - ahonnan engem túrtak ki...

Az ide betűzött képről jut eszembe, hogy már pénteken elhatároztam, hogy egyformába öltöztetem a Csajokat. Mondjuk csak ez az egy egyforma ruhájuk van, így nem volt sok választék. Bár nem ez a póló van a rugdalóhoz, hanem egy rózsaszín, de azt már végképp kinőtték a Lányok. Zsófi a rugit is, de még belepasszíroztam, mert be kell valljam, nagyon tetszett, hogy egyformában vannak, pedig ha valaki megkérdezte tőlem annak idején, mikor még csak várandós voltam, hogy na, és egyformába akarom e öltöztetni majd őket, hevesen ellenkeztem, hogy neeem, hiszen önálló egyéniségek, meg amúgy is praktikusabb a különböző ruhákból álló ruhatár. Nagyobb a választék, színesebb, stb... Mindezek ellenére be kell valljam, irtóra élveztem, hogy egyforma a rucijuk, nagyon tetszettek benne. Talán azért is, mert ahogy kezdi Kincső utolérni Zsófit, egyre kisebb az eltérés a két lány között. Még a végén kiderül, hogy egypetéjűek... :P

2009/12/02

Klári mama látogatóban

Ismét itt volt Klári mama. Nekem Klári mama. Nektek más, de úgy nem nevezhetem... :) Minden esetre nagyon örülök, hogy ilyen sűrűn ellátogat hozzánk, és nagyon szégyellem, hogy csak most készítettem képet róla. Most sem sikerült teljesen, mert Kincső aludt, így csak Zsófi élvezhette a kényeztetését. Meg lett etetve, aztán mint a kisangyal, úgy elaludt, mintha kötelező lett volna. Sajnos ezúttal nem tudott sokáig itt lenni a Mama, de úgyis jön, amint lesz megint ideje.



Azt tudni érdemes a Mamáról, hogy 75 éves létére (ugye hogy mennyit letagadhatna???) még a mai napig nagyon aktív életet él. Ebbe beletartozik többek között az is, hogy még dolgozik, az Operában. Nap mint nap képes eljárni oda, késő éjjel ér haza, amikor vége az utolsó előadásnak is. És még bírja. Máshogy nem is bírna élni. Az otthon való tétlenkedést, de akár a háziasszonyi létet sem neki találták ki. Nem bír nyugton maradni egy órán keresztül sem. Utál és nem is tud egyedül lenni, élni. Imád utazni, az éves nyaralása tölti fel egész évre. Életem legszebb nyaralását neki köszönhetem: elvitt Ciprusra. Sose fogom elfelejteni, sőt, nagyon szeretnék visszamenni oda, annyira tökéletes volt ott minden. Felejthetetlen élmény marad számomra örökre. :)



Ahhoz képest, hogy mennyire ritkán lát Benneteket, egyből meg tudott különböztetni Benneteket egymástól. Kaptatok tőle egy zenélő mikulást és egy zenélő babát. Még régen vett ajándékba egy zenélő kacsát, nem nekünk, hanem egy barátnőm bátyjának a kisfiának, de valahogy nem jutott el hozzá, és múltkor elhoztam magammal Fótról. Azóta is imádjátok ezt a kacsát, ezért kértem meg, hogy ha talál valami zenélőt, azt szívesen veszitek. :) Egyelőre még megijedtek a mikulástól, de ha megszokjátok, szeretni fogjátok. Tudom. Köszönjük, Mama, és gyere minél hamarabb el megint hozzánk!