2009/11/27

Köszönöm

Írtam már, hogy mennyire imádom a gyermekeimet? Írtam már, hogy úgy érzem, nekünk vannak a legédesebb, legdrágább, legtüneményesebb gyermekeink? Írtam már, mennyire boldog vagyok - az olykor előforduló nehéz napok ellenére is? Írtam már, mennyire szerencsés vagyok? Írtam már, hogy mennyire hálás vagyok mindezért Gábornak? Nem, nem írtam, pedig nélküle ugye nem lennék ezeknek a világ legédesebb ikerkislányainak anyukája. És nélküle én már a Hárs-hegyen lennék... :)

Köszönöm Drágám minden segítségedet. Tudom, néha nem érződik a stílusomon, hogy mennyire szeretlek, de hidd el, nagyon, nagyon! Köszönöm a sok segítséget, amit nyújtasz nekem, és amivel nagyon kevés nő dicsekedhet el. Senkivel nem cserélném el az életemet, mert az nélküled lenne, és abban nem lennék ilyen boldog, mint most.

Köszönöm Gábor. Szeretlek.

2009/11/26

Zsófi belehúz

Zsófink szerencsére nem csak emésztési problémája miatt téma mostanában, hanem azért is, mert az elmúlt pár napban elképesztően megnövelte a kaja mennyiségét! Eddig átlagosan 80 ml tejet ivott meg, mostanában pedig ez felugrott 140-160 ml-re!!! Egyik napról a másikra.

Ezenkívül az értelme is fejlődik. Ha ébren van, már nem üvöltéssel tölti az időt - csak ritkán -, hanem nézelődik, dumál, és édesen játszik a játszószőnyegükön.



Egyébként, az elmúlt pár napban nem aludta át az éjszakákat, hanem egyszer mindig felébred és enni kér. 140 ml-nél kevesebbel ismét nem éri be. Az a baj ezzel, hogy Gáborom nem ébred fel, csak ha felébresztem. Ma éjjel nem fogom, mert holnap utazik Passau-ba, és hagyom, hadd aludja ki magát. Balázzsal mennek valami gépért, amit az ebay-en nyert meg a Bazsi.



Zsocikám, nagyon örülünk a jó étvágyadnak, csak lassan Anya cicije nem bírja a tempót... :( De ne is törődj ezzel, csak egyél szépen továbbra is! Imádlak! Puszi. :)

2009/11/24

Meglepetés!!!

Bizony, meglepetés készül! Hogy kinek? Leginkább a családunk tagjainak. :) Van egy cinkosunk is, Ági személyében.

Ma volt a második felvonás. Már volt egy, még szeptemberben. 4-én.

A többi egyelőre TITOK! Ahogy Annipannai mondja Boribonnak. :)

ui.: Még visszatérünk erre a témára. Ha majd már nem lesz TITOK. :)




Csak hogy rólam is legyen kép... :)

2009/11/22

A jól bevált forgatókönyv

Nem akartam ezt a címet adni: kakira várva. Pedig ez a lényege a mostani bejegyzésemnek. Sajnos Zsófinknak ugyanis kaki problémája van. :( Először azt hittem, hogy átmeneti, hogy csak annak a teának köszönhető, ami Kislányomnak nagyon ízlett és igen nagy mennyiséget megivott belőle. Ezért nagyon örültem, amikor Anyu pénteken előrukkolt egy lehetséges megoldással: szappant a popsiba. Az én Nagyim is ezt alkalmazta, amikor Neki volt ilyen gondja. Háát, én ezt nem mertem megtenni, így rá várt e művelet végrehajtása. Nagyon ügyesen meg is csinálta és abban a pillanatban lett is eredménye: sikerült! Kijött a várva várt kaki! Jaj, de örültünk! Majdnem elsírtam magam megkönnyebbülésemben. El is határoztam, soha többet tea. Na jó, legalábbis egyelőre mellőzzük. Sajnos örömünk nem tarthatott sokáig, mert másnap ugyanezzel a problémával kellett szembesülnünk. :( Ekkor kint voltunk Fóton, Anyuéknál. Ezúttal lázmérő-technikát alkalmaztunk. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint előző nap: torna, fel a popsiba a cuccot, majd a gyereket felemelni. És igen, ezúttal is bevált, kijött, aminek ki kellett jönnie.



Ma ismét eljött az ideje, hogy könnyítsünk Kislányunk baján. Ezúttal Apa segített Neki, szerencsére eredménnyel. El vagyok azért kenődve, mert hatalmas fájdalommal járhat neki. Már nem maga a hőmérő felnyomása, hanem az, hogy nem jön ki a kaki. :( Olyan nagyon sír ilyenkor, és semmivel nem tudom enyhíteni a baját. Szörnyű. Egy barátnőm mesélte, hogy ő a kislányát egyéves koráig szélcsövezte. Én ezt NEM szeretném! Remélem, hogy hamarosan megoldódik Zsófink problémája, és nem rontja el napjait a görcs.

Viszont ami nagyon jó hír (főleg Apának), hogy Zsófi megint átaludta az éjszakát: 21 órától reggel 7-ig aludt! :) Csak így tovább Kislányom! :)

2009/11/20

Az első átaludt éjszaka

Bizony, ezen is túl vagyunk! Nagyon büszkék is vagyunk másodszülöttünkre, főleg Apa örül nagyon, hogy az Őőőő gyerekéhez már fel sem kell kelni(e)! Drága Zsófink a csütörtökre virradó éjszakát úgy átaludta, ahogy azt kéne mindig! Arról talán írtam, hogy kihagyott egy evést aznap, így Gáborom kiszámolta, hogy meddig fog aludni a Lány. Nem sokat tévedett. Lefektettük fél 10-kor és reggel fél 6-ig aludt. Most ugyan nem, de ezt ráfogjuk az oltásra és a székletrekedésre. Szerencsére azon is túl vagyunk. Ma eljött Mami, ahogy minden pénteken szokta, és eszébe jutott, hogy az én Nagyikám milyen praktikát alkalmazott ilyen esetben: szappan darabot tolt fel a popsijába. Na, ezt Mami is megtette Zsófival, és rá pár percre rá jött a khm... kaki-hullám. Vagy tíz percen keresztül jött ki a gyerekből, ami napok óta felgyűlt benne. Szegénykém, úgy megkönnyebbült, hogy öröm volt nézni! Jó lecke volt nekem is: mostantól figyelem a kaki-termést, hogy ez többet ne fordulhasson elő.



Ma már semmi oka Zsófinak felébrednie, kíváncsi vagyok, ezúttal vajon átalussza e az éjszakát!? :)

2009/11/19

Hősnők

Drága kicsi Csillagocskáim! Ugyan a kórházban már kaptatok egy oltást, de én mégis a mai oltást számolom elsőnek, mert ez volt az első alkalom, hogy együtt mentünk el, együtt éltük át e fájdalmas procedúrát. Illetve inkább Ti éltétek át, mi Apával csak sejtettük, mit is érezhettek, és igyekeztünk megvigasztalni Benneteket! A szúrás pillanatában nagy volt a rémület, az ismeretlen fájdalom lebénított Titeket, Zsófikám, Te alig kaptál levegőt, csak meresztetted a kis szemeidet, bár akkor jó nagyok voltak, és csak hápogtál némán. Egy darabig. Aztán teli torokból üvöltöttél, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kellett pár perc, hogy megnyugodjál. Kincsővel Apa ment be, a vizsgálat alatt Vele sem volt gond, de a szuri Neki is nagyon fájt.

Vettünk lázcsillapító kúpot, de szerencsére eddig csak hőemelkedésetek volt. Remélem, nem is megy feljebb a hőmérő számlálója - mert nem higanyos, bár az lehet, h pontosabban mérne, de azt nem találtuk meg, így szerencse, hogy a héten vettünk egy digitálisat.

Sajnos a szuri helye viszont eléggé fájhat Nektek, mert evés után meg az ágyból való kivétel során mindig sírtok, ha mellkason vagytok. :( Remélem, hamar elmúlik a fájdalom. És hogy a fájdalom ne járjon egyedül, Apa észrevette, hogy Zsófink nem feltétlenül csak a szúrás miatti fájdalmában sírhat, hanem a pukizások után feltűnően nagyokat visít. De akkorákat, amekkorát még sose hallatott. Rossz hallani, és nézni is a kis eltorzult arcocskáját. Sajnos nem figyeltem, mikor volt utoljára széklete, így mint a Messiást várom, hogy kakiljon ez a gyerek egy hatalmasat! Azt hiszem, ezentúl egy kakilós listát is kéne vezetnem.

Nov. 20.: Zsófi, baja miatt, ma éjjel közöttünk aludt, hogy legalább Kincső tudjon aludni, de végül Zsófi is nagyon szépen aludt az éjjel, csak mi Apával nem nagyon tudtunk, illetve tudni tudtunk, csak elég kényelmetlenül, de ez a legkevesebb, amit megteszünk a mi kis Zsófinkért! Ma eddig (11.30 óra) nagyon jó gyerkőcök voltatok, ha felébredtetek, ettetek, szépen, normálisan, ahogy kell, és utána elaludtatok. Néha ugyan felébredtek, de vissza is alszotok anélkül, hogy oda kéne mennem Hozzátok. Vajon ez csak az oltás miatt van így!? El tudnám viselni, ha mindig ilyen csendesek lennétek, de tudjátok mit!? Inkább kiabáljatok, csak ne fájjon semmitek! Egy hónap múlva újabb oltás! De most egy darabig nyugi van. Addig gyűjtjük az erőt a következőhöz!

Millió puszi a kis oltásos combitokra! Anya és Apa

2009/11/18

Mérföldkövek

Igazából ez az életünk vezérfonala: mindig várni valamire. Csak ebben az évben annyi mindenre vártam, mint egész életemben összesen. Vagy még többször. Először azt vártam, hogy levizsgázzak. Aztán azt vártam, hogy hazaérjek a terhességi teszttel. Aztán azt vártam, hogy a doki megerősítse, amit láttunk a teszten, vagyis, hogy szülők leszünk még idén. aztán azt vártam, hogy legyen szívhangja a két kis buroknak. Aztán azt vártam, hogy megtudjuk, milyen neműek a pocakomban élő kis emberkék. Aztán azt vártam, hogy megszülessenek. Ez végül korábban jött a vártnál. :)

De amikor megszülettek a Csajok, akkor azt vártam, hogy hazamehessünk, de rá kellett jönnöm, előtte még Kincsővel kell eltöltenünk pár napot a koraszülött osztályon, így azt vártam, hogy Zsófival felköltözhessünk Hozzá. Amikor végre ott voltunk, akkor azt vártam, hogy Kincső elérje a mágikus 2 kg-ot, és teperhessünk haza.

Amikor hazaértünk, akkor csak örültem. Boldog voltam. Valahogy nem volt bennem félelem, hogy kikerültünk az orvos keze alól, most mi lesz!? Tuti megbetegszik valamelyik, vagy valami hasonló. Ezeket hittem gondolni a kórházban, de mire hazaértünk, addigra eltűnt minden kételyem.

Aztán elkezdődtek az itthoni méricskézések. Este, fürdés előtt, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Innentől kezdve azt vártam, hogy mikor érik el a 2,5 kg-ot, majd a 3 kg-ot, a 3,5-et és végül a 4-et. Jelentem, mind a két gyermekünk elérte a 4 kilót, így mostantól azt várom, hogy mikor fogja Kincső utolérni Zsófit, ugyanis jóval többet eszik. Mióta ciciből eszik, nem nagyon méricskézem a Lányt, mert nagyjából tudom, mikor evett rendesen. Viszont szúrópróbaszerűen lemértem Őkisasszonyságát egy párszor és mostanában igencsak 110-130 gr tejet szív magába, míg Zsófikámnak úgy kell könyörögni sokszor, hogy azt a 80 ml tejecskét ugyan egye már meg. Persze nem látszik Zsófin, hogy alultáplált lenne, sőt! Édes tokás mind a két lány, ezt mind a két szülőjétől örökölhették is akár, de véleményem szerint a kaja miatt is van.

Lányok, csak hogy tudjátok, és ha esetleg valahogy elkutyulnám az évek során, most ide leírom, mikor értétek el ezeket a kerekebb súlyokat. Hátha érdekel Benneteket - meg ha már egyszer mi szépen mérjük minden este...

Kincső: okt. 4. 2,580 kg
okt. 15. 3,080 kg
okt. 26. 3,505 kg
nov. 16. 4,000 kg

Zsófi: szept. 24. 2,550 kg
okt. 6. 3,035 kg
okt. 18. 3,515 kg
nov. 7. 4,035 kg

Mi írjuk továbbra is, ki mennyit nyom a mérlegen, néha az evéseket is mérem, csak hogy megnyugodjak, de már tudom, rábízhatom Kincsőre, mennyit eszik, mert tudom, nem marad éhen. Sőt! Zsófi húzz bele, különben megelőz a Nővéred! :)

Na, megyek, elpakolom az ebéd romjait. Mert igen, még vár rám. Fontosabb volt leírnom ezeket, mint elpakolni. Van ilyen. Ez is én vagyok. De Lányaim, nem visszaélni ezzel az infóval sem! Pusszancs :)

Így is lehet

Igen, hétfőn bebizonyítottátok - de csak aznap -, hogy olyan édes, csendes, mosolygós, jókedvű Babák is tudtok lenni. :) Öröm volt Veletek lenni! Sajnos azóta ismét egymást kísérik az ilyen-olyan frontok, így nem csak a Ti napjaitok, de az enyémek is borzasztóak. De most a hétfőről szeretnék írni, mert mindig csak azt írom, hogy ilyen meg olyan sírósak, üvöltősök vagytok, és hogy én ezt már nem bírom. Valamiért most is csendben alszotok, tudom kiabálva nem lehet aludni, szóval csend van, pedig Zsoci kihagyott egy evést. Szerintem annyira fáradt volt már, hogy amikor magamhoz vettem, egyből elaludt, tudom, ezt sem szabad, de előtte Kincső aludt el a mellkasomon, így igazságtalan lett volna, ha Neked nem engedem meg ezt a pici luxust. Meg is háláltad, nem úgy, mint Kincső. Zsófikám, Te gyönyörűen elaludtál, de nem csak hogy elaludtál, hanem amikor leraktalak, akkor is aludtál tovább, azóta is alszol, és nem keltél fel enni sem. Kincsőkém, Téged viszont Apa vitt be a szobába, hogy ott álmodd tovább szép álmaidat, de ahogy megérezted, hogy árulás történt, azonnal hangot adtál nem tetszésednek, így voltam kénytelen Zsófit lerakni, és Téged megszoptatni, ágyba tenni, ahol végül gyönyörűen elaludtál. De amíg Csilla nénikétekkel telefonáltam, addig azért üvöltöttél, hadd hallja ő is a kis hangodat. :)

Hétfőn készítettem egy pár képet, de annyira izgatott Benneteket a fényképezőgép, hogy nem igazán sikerült elcsípnem a tündéri mosolyotokat, de azért van 1-2 jó kép, amit ide be is fogok illeszteni.





Nagyon örülök annak, hogy Kincsőkém Te is már legalább fél 2-ig alszol az éjjel. Utána viszont felébredsz szigorúan három óránként, de legalább már nem kell éjfél tájban is enni adnom Neked. Már nem viszlek be az ágyunkba, hanem a fotelban szoptatlak meg, mert én hamarabb elaludtam szoptatás alatt, közben, mint ahogy Te jóllaktál volna. Na meg volt olyan, hogy a cicimmel a szádban aludtál el, és ez nekem utólag nagyon nagy fájdalmat okozott, így ésszerűbbnek találtam, hogy mindenki a maga ágyában aludjon, én pedig ne legyek lusta 2x felkelni megetetni Téged. Zsófihoz továbbra is Apa kel fel. Mondjuk nekem kell őt kelteni, mert legtöbbször nem hallja meg, hogy mennie kell, én meg nem kímélem szegényt. Pedig sokszor fekszem úgy le, hogy ma éjjel egyedül etetek, de amikor éppen hogy lefeküdtem Kincső után, már kelhetnék Zsófihoz, na akkor mindig meggondolom magam, és inkább felkeltem Apátokat.

Kedden délelőtt is nagyon aranyosak voltatok, nem volt egy hangotok sem, délutánra már megjött, de azért kibírtam. Ma voltunk fejlődésneurológián, ahol ismét el volt a dokinő ájulva Tőletek, hogy milyen formás, szép Babák vagytok! Apának dagadt ám a melle! :) Mondta is, hogy hát igen, szerelemgyerekeket érdemes csinálni... :) Ezt már itthon mondta, amikor Zsocit megetette és csak nézte, nézte őt kifejezhetetlen imádattal. :) Hát, igen. Nem tudnám eldönteni, ha kérdeznék, melyikőtöket szeretem jobban. Imádom mind a kettőtöket, még akkor is, ha próbáltok kikészíteni. Nem fog menni. Előre szólok. De azért ne próbálkozzatok sűrűn, jó? :)

Egyre értelmesebbek vagytok. Egyre érdeklődőbbek vagytok. Egyre mosolygósabbak vagytok. Egyre dumásabbak vagytok. Már lehet Veletek kommunikálni. Már nem csak a fény felé néztek, vagy üresen felénk, vagy valami felé. Nem. Már kimondottan nézitek a tárgyakat, nem unjátok meg a nézésüket, ahogy azt sem, hogy minket néztek etetés közben, után, vagy akár a pelenkázóasztalon. Talán ott a legjobb. Ott sokat beszélgetünk, mosolygunk egymásra, és már ott tornázunk. Ma ismét kaptunk egy feladatsort, amit naponta 3x kéne csinálni... Na, ezt nem ígérem, de igyekezni fogok, hiszen Rólatok van szó, és nem szeretném, ha ferde lenne a hátatok.

Tehát Kislányok, bebizonyították, lehet így is, lehet mosolygósan, jókedvűen is eltölteni a napot. Hát hajrá, ezentúl minél több ilyen képet szeretnék látni! :) Millió puszi Nektek! Anyucikátok :)

2009/11/16

Angyalkák

Alszotok. Végre. Pedig ilyenkor (is) üvölteni szoktatok. De ma délután valamiért kíméltek. Nagyon szépen köszönöm! Pedig nem indult ilyen jól a délután, de aztán (kop-kop-kop) édesen, békésen elaludtatok, az én legnagyobb örömömre. Úgyhogy sikerült is picit rendbe hozni a konyhát. Többre nincs se kedvem, se energiám. A blog vezetése kikapcsol, és erre van most szükségem. Tegnap este kivasaltam, még fürdetés előtt, van holnapra ebéd, Zsófinak van lefejve tej - eldicsekszem, hogy annyi tejem van, hogy napok óta mindig fagyasztok le az ínségesebb napokra, és még így is lehet kockáztatni, "pazarolni" etetéskor, mert akkor is marad a következőre! Ja, és napok óta, sőt már egy hete legalább nem szedem a tejtermelést segítő homeopátiás bogyókat. Nagyon örülök ennek, mert a Vadász doktor úr (gyerekorvos) azzal riogatott, hogy ha nem fognak szopni a gyerekek, akkor 6 hét után el fog apadni a tejem. Kb. egy hónapra rá kezdett Kincső ciciből enni, de ugye Zsófi azóta se, és nagyon szépen van tejem. ránk fog romlani a sok tápszer, amit beszereztünk, mert egyszer majdnem nem tudtam mit adni a Lányoknak enni, de akkor is az akarat meghozta a tejemet, és végül nem kellett a tápszerhez nyúlni, pedig előtte muszáj volt naponta egyszer azt adni nekik, de azóta talán 1-2x ha kaptak.

Olyan édesen alszotok! Le is fotóztalak Benneteket! Csak hogy lássák a kedves Olvasók is, hogy nem csak olyan üvöltő kis boszik tudtok ám lenni! :) Én pedig nem győzlek nézni Titeket! Vajon minden Anya így van ezzel, más is szokta nézni a gyermekét alvás közben? Én imádom nézni, ahogy alszotok. Csak néha megérzitek, és mocorogni kezdtek, akkor picit vissza kell vonulnom. Ilyenkor írok pár mondatot. :)





Ugye mennyivel szebbek vagytok ilyenkor, mint amikor üvöltötök!? Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a közérzetetek is sokkal jobb. Az enyémről nem is beszélve! :) DE nem kell ám mindig aludni, tőlem lehettek egészen nyugodtan ébren is, a lényeg: csendben legyetek, vagy gügyögjetek. Az nagyon jól áll Zsófinak. A mosolyaitokról nem is beszélve! Kis fogatlanok! :) Ugyan ma csak Zsófiról sikerült mosolygós képet elcsípni, de igyekszem Kincsőkénkről is készíteni. :)



Konduktor-nál

Na, nem nyelvleckét szeretnék adni, hanem sikerült megjegyeznem a nevét, akinél voltunk ma. Ezt a vizsgálatot a védőnők szervezik, és fakultatív módon részt vehettünk rajta. Végül sikerült Gáboromnak elkísérnie minket, aminek nagyon örültem.

Nagyon kedves hölgy volt ez a konduktor, volt, hogy sikerült is elérnie a Lányoknál, amit akart... :) Mert ha már jobbra fordították a fejüket, nem nagyon akarták balra, és fordítva. Érdekes, hogy amit itthon maguktól megtesznek, ott akkor nem nagyon voltak hajlandóak, így el lett könyvelve, hogy nem is tudják. Mindegy, ezzel nem foglalkozunk. A lényeg, hogy jó kis tornagyakorlatokat mutatott nekünk, hasznosak is, mert a Csajok a méhemben való fekvésük következtében kicsit csálén "állnak", és ezen kéne változtatni, hogy szebb tartásuk legyen az anyjukénál (ez nem nehéz).

Mivel ekkora olvasótáborral büszkélkedhetek, ezért leírom részletesen, mit is kell gyakorolnunk, hátha tudok újat és hasznosat mutatni, mert minden gyereknek jólesik egy kis torna. Erre ma jöttem rá.

Majdnem ugyanazt kell a két Lánynak gyakorolni, csak egy pici eltérés van, igazából annyi, hogy Zsófinak elég merev a csípője, főleg bal oldalt, Kincső pedig folyton a fejének a jobb felén fekszik, így neki azt kell ellensúlyozni.

Tehát a gyakorlatok:

Hanyattfekvés a kiindulópont mindig. Nagyon fontos, hogy ne csak a törzs legyen egyenes, hanem a fej is középen legyen. Kicsit ráhajolunk, két kezünk közé vesszük a buksiját és úgy beszélünk hozzá, ill. énekelhetünk is.

Ezt követi a "követés" nevű gyakorlat, amikor egy hangot kiadó játékkal - pl. csörgő - igyekszünk a gyermek figyelmét felhívni, és igyekszünk elérni, hogy a fejét először balra, majd balról jobbra, majd jobbról balra, végül balról középre fordítsa.

Most a kar következik. Még mindig háton fekszik a baba. Először a jobb kezét emeljük fel, a füle mellé szorosan, majd a bal kezecskéjét, végül mind a kettőt egyszerre, lényeg, hogy szorosan a fej mellett legyen, a fej itt is középen legyen. Ajánlott mondókázni, énekelni közben. Ennél a "bújj bújj zöld ág" lett javasolva.

Még mindig a karokat tornáztatjuk, de most széttárjuk, úgy hogy a Pici az ujjunkat fogja. Itt egyszerre tárjuk ki mind a két kart. Mondóka: gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet. :)

A felső test végezetéül pedig odahajolunk a baba arcához elég közel, és a két kis kezével simogatjuk a saját arcunkat. Közben mondhatjuk: ciróka, maróka...

Jön a láb. Mielőtt hozzákezdünk, fontos, hogy egyenesbe rakjuk a lábakat, a csípőt. Térdhajlítás, így megfogjuk a térdet, feltoljuk a hashoz, ott szétnyitogatjuk - főként pelus cserénél kényelmes - Cifra palota. Lehet biciklizni is, ha már így van a gyerek.

Talpakat lerakjuk a popsija előtt, mintha állna rajta, és a csípőjét felsegítjük a kezünkkel. Utána magától fogja feltolni a csípőjét, és eltolni magát, míg mi fogjuk a lábait.

Ezután bokafogás. A baba megfogja a bokáit, és talp-tapsolást játszunk, majd mi összefogjuk ezt a "csomót", és egyik oldalról a másikra billentjük a gyermeket. Lehet energikusan is, közben mondani, hogy "zsip-zsup, kenderzsup", a mi gyerekeink nagyon élvezték ezt. :) Ennek az a lényege, hogy az oldalra fordításnál mindig a fülére fordítsuk, ne csak úgy éppenhogy, ahogy esik úgy puffan módra.

Végül lelógatjuk a baba lábát (mondjuk a pelenkázóról), és eljátsszuk a "lóg a lába, lógát".

Ezután megfordítjuk a babát. Mindig legyen kinyújtva az a keze, karja, amelyik irányba fordítjuk - ez logikus is. A hónalja alá egy összegöngyölt textilpelust rakunk, vagy kis törülközőt, hátát lehet simogatni, attól automatikusan felemeli a fejét. Figyeljünk arra, hogy a lábfejek kifelé nézzenek. És szintén egy zörgő, csörgő játékkal megpróbáljuk elérni, hogy a fejecskéjét mindkét irányba forgassa.

Ennyi. Ezután jól össze-vissza lehet puszilgatni a csemetét. Ezt már én tettem hozzá. :)

2009/11/15

Amikor a bimbó nyílni kezd

Édes Kislányaim! Most már alszotok. Végre. Azért annak nagyon örülök, hogy az esti alvás ennyire zökkenőmentes. És annak is örülök, hogy ennek a napnak vége... Apa a hétvégén belehúzott a munkába, tegnap szerencsére eljött Mami, de a mai napot egyedül kellett vinnem, ezt az élményt olvashattátok eggyel lejjebb.

Tegnap viszont történt valami, ami eddig még nem. Tudatosan reagáltatok. Zsófi "visszabeszélt" a Maminak, nagyon édesen gügyögött, Kincső pedig látván, hogy rámosolygok, visszamosolygott. Leírhatatlan az érzés, ami átjárt minket. Zsófink egyébként már egy ideje az előke láttán teljes eksztázisba jön, már tudja, hogy az összefügg a kajával. Ma úgy vettem észre, Kincső is kapisgálja, mert elkezd tátogni, meg forgatja a fejét, keresi a cicit, ahogy ráteszem a partedlit.

Valahol tök jó érzés, ugyanakkor meg ez is azt mutatja, hogy nőttök. Ezt már nem csak a ruhákon veszem észre. Zsófi, Te már a 62-es ruhákat hordod, kis Drágám, és bizony egyes 56-os méretű rucik Kincsőre is szűkek. Öröm látni, milyen szépen fejlődtök, hamarosan írok is a tündéri hurkáitokról. :)

Holnap megyünk valami gyógytornász féléhez. Nem tudtam megjegyezni a pontos nevét, valami idegen kifejezés. Ott majd mutatnak gyakorlatokat, amiket végre kell itthon hajtanunk, aztán le is fogják ellenőrizni, hogy mennyit fejlődtetek. Tisztára mint a suliban... Szerencsére ezeket a kis tornákat élvezitek, legalábbis amiket a Nagymamák, meg néha én végzek rajtatok. Bár a holnapi biztosan fájdalmas lesz eleinte, de túlélitek. Árpi Nagypapi visz minket, ami hatalmas szó, mert ő még a saját gyerekeit se vitte sehová, de Veletek már sétálni is volt!!! Sőt, holnap nem mózeskosárban fogja vinni valamelyikőtöket, hanem kézben!!! Azt hiszem, büszke rátok. Persze 4 fiú unoka után... Igaz Tücsi? Neked is jó volt leány gyermeket babusgatni, ugye??? :) Tücsi nagynénitek a héten is gyönyörű zoknikat küldött nektek. Jó lenne Anyátok is megtanulna kötni, mert a Mami is nagyon szép kardigánokat, nacikat, sapikat köt. Na, nem mintha olyan nagyon sok időm lenne, de mégis... Na, majd egyszer. Hímezni már megtanultam, míg rátok vártam. :)

Megyek, kikészítem, mit kell vinnünk holnap magunkkal, nehogy valami itthon maradjon. Jó éjszakát Babáim, szép álmokat, szeretlek Benneteket!

Amikor az angyalok szabadságra mennek...

Próbáltak felkészíteni, nem áltatott senki azzal, hogy semmiség az egész, nem mondta senki, hogy meg se fog kottyanni, nem, ilyet senki se mondott. Én mégis optimista voltam, azt hittem, én balga, tudom, mi vár rám, nem érhet meglepetés. Sőt! Hiszen ÉN tapasztalt vagyok, észre se fogom venni, hogy ezúttal nem egy nappali munkáról van szó, hanem egy 24 órás műszakról, ami nem ér véget, ami elől nem tudok hazamenni a csendbe, ami után nem tudom kiszellőztetni a fejem, nem tudom kialudni a nap megpróbáltatásait. Nem. Be kell vallanom: tévedtem. Sokkal jobban igénybe vesz, mind testileg, mind lelkileg, mint ahogy én azt képzeltem. És igen, kiborulok. Mert... mert nem bírom az üvöltéseteket leállítani, csak sétával, de akkor meg nem haladok mással, amit helyettem nem csinál meg senki. És kiborulok, mert nem tudom, fáj e valamitek, vagy egyszerűen csak hisztiztek. És itt jön az, amit először gondoltam, ezt csak utólag fűztem be.

Próbáltam szépen megfogalmazni a címet, ne hasson ijesztően, hogy micsoda nagy hanggal vagytok képesek kinyilvánítani, ha valami nem tetszik Nektek. Tudniillik nem mindig fenékig tejfel Veletek az élet! Szerencsére "csak" nappal "boldogítotok" engem ezzel az oldalatokkal, éjszaka érdekes módon eszetekbe se jut hisztizni. Ja, hogy ez nem mindig hiszti!? Ezt aláírom, de furcsa mód a frontok, a hasfájás csak és kizárólag nappal ér utol Benneteket. Még jó, hogy lehet hangot is rögzíteni itt, így meg tudjátok nézni, hallgatni magatokat, milyenek is vagytok, amikor éppen rátok jön a hiszti, a hasfájás vagy éppen a front. Mindegy minek nevezzük, lényeg, hogy képesek vagytok hatalmas decibellel mondani a magatokét, és olyan sokáig, akár 2,5 órán keresztül is, hogy én hamarabb kattanok be, mint ahogy Ti megunnátok...



Remélem, tetszik majd Nektek is a hangotok, ha évek múltán visszahallgatjátok. Akkor már biztosa én is jót derülök rajta, sőt, talán még édesnek is fogom nevezni, de ma, illetve az elmúlt pár napban mindennek neveztem, csak édesnek nem!





Drága Kislányaim! Csak arra kérnélek Titeket, kíméljetek egy picit! Éppen elég, hogy Apátokat alig látom, annyi munkája van, de lassan kedves se tudok lenni Vele, mert annyira kikészítitek az idegeimet, teljesen kimerülök estére. Szóval Picikéim, egy kicsit kíméljétek a hangocskátokat, úgyis húzós hét áll előttünk, spóroljátok az energiátokat, mert szükségetek lesz rá, jó?

Ettől függetlenül imádlak Benneteket, csak hát, amint írtam is, nem mindig könnyű...

Végszó gyanánt: Angyalkáim gyertek vissza, ezt a mostani Kincsőt és Zsófit pedig jó messzire űzzétek!

2009/11/12

Szeretem a testem

Ez a címe egy új(?) műsornak, amiből egy részt sikerült látnom - ezalatt értsd: vasalás közben hallgattam, néha odapillantva a képernyőre. De ez még akkor volt, amikor még nem volt a házirendbe foglalva a 8 órási fürdés. Csak csendesen jegyzem meg, hogy egyelőre csak ebből az egy pontból áll a házirend... :)

Mostanában, ha véletlenül tükörbe pillantok akár ruhában, akár anélkül, minden eszembe jut, csak az nem, hogy szeretem a testem. :( Pedig mikor hatalmas pocakkal jártam-keltem, akkor annyira büszke voltam, annyira NŐ-nek éreztem magam, mint még soha! Életem legszebb hónapjai voltak, már ami a kinézetemet illeti, hiszen mióta megszülettek a Lánykák, azóta nem ismert boldogságban van részünk Gáborral. Viszont ezzel a bálna testtel nem tudok megbarátkozni. Hiába mondják, hogy le fog menni a has, a fenék, mit várok, hiszen még csak két hónapja szültem!? Valószínűleg az a baj, hogy életem első húsz évében semmi problémám nem volt az alakommal, a kilókkal. Ugyan az akkori 48 kg-ot nem vágyom vissza, de azt igen, hogy büntetlenül ehessek éjjel-nappal, amikor csak megéhezem. Tudom, már ez is ajándék volt, hogy húsz évig így ehettem, de pont ezért nehéz elfogadni, hogy bűnhődnöm kell a jóízű evésekért. Már azt is nehéz (volt) elfogadnom, hogy az utóbbi pár évben 54 kg-nál alább nem ment a mérleg. :(

DE nem tudok lemondani a fincsi kajákról. Csak azokról, amik a Lányoknak nem tesznek jót. Így sóvárogva néztem, ahogy Gábor jóízűen eszi a fincsi bablevest, de érdekes módon annyira nem csorgott a nyálam. És a Burger King-be se vágyom annyira, mint pocakos időszakomban - hozzáteszem, nem jutottunk el oda, maradt a vágyakozás, ami el is múlt mára.

Arra azért nem vetemednék, hogy jelentkezzek egy ilyen műsorba, inkább rábízom magam a családomra, barátokra, ismerősökre, akik lelket vernek belém, és akik szerint így is jól nézek ki, sőt, csinos vagyok! De azért ehetnék egy picivel kevesebb Pilóta Kekszet (mostanában ez a menő)...

Gyermekeim, ígérem, nem hagyom el magam, és ha eljön az ideje, összeszedem magam, és visszahozom a régi formámat, vagy még talán annál is jobbat, de amíg ilyen szépen eszitek a tejecskémet, amíg ennyire szükségetek van rá, addig bizony inkább elviselem magam. Remélem, Apa is egyetért velem... :)

2009/11/11

Látogatók a kórházban

Tudom, tudom! Miért most írok a kórházi látogatókról??? Azért, mert tegnap jutott eszembe, hogy elkövettem egy nagy hibát: nem a kórházba látogatókkal kezdtem a sort. :( Elnézést ezért. Fogjuk fel kezdők bakijaként. :)

A kórházba is sokan eljöttek meglátogatni minket, olyanok is, akikre nem számítottam: Tibike, Ági néni és Gombár Zoli. Elkövettem még egy hibát: nem készült mindegyikükről kép a kórházban, így utólag készültet fogok ide betenni. Remélem, nem baj. Az első látogatók - természetesen - a szűk család volt: Csilla ért be elsőként Zolijával.



Délelőtt és délután is bejött Jutka (Nagyi) és Árpi (Nagypapa) is.



Aztán Anyuék (Mama és Papa) is befutottak - egyenesen a Zalából. :)





A következő napokban jött be Balázs, ő kétszer is vizitelt nálunk, Ági néni Pista bácsival, Ági néni szintén bejött még egyszer, amíg Zsófival lent voltunk, bekukkantott a fiúk Elinger Zoli is.

Tibike szintén eljött. Ő Apa gyerekkori barátja. Jó fej srác, a stílusa egyedi, ugyanakkor magával ragadó. Néha nem tudok rajta eligazodni, de ez így van rendjén. Ha megismeritek Tibit, megértitek, miért írtam ezt. :)



Aztán bejött a Déditek is. :) Ugyan nem nagyon szereti, hogy ezt mondom rá, de ha egyszer ő a Dédi, akkor mit mondjak rá!? Nagyon tetszetek neki, szeret benneteket. Még csak 75 éves, vagy inkább már, nem is tudom, melyiket használjam, hiszen szerencsére olyan jól néz ki, hogy jó pár évet letagadhatna a korából. Remélem, még sokáig élvezhetitek az ő társaságát is!

A legnagyobb meglepetés mégis Gombár Zoli látogatása volt. Zoli sokat változott az elmúlt pár évben, ahogy ő is mondta, felnőtt a keresztapaságra. Ő Csilla keresztapja - papíron... :) Nagyon jólesett, hogy meglátogatott minket, nagyon örültünk neki! Reméljük, itthon is látjuk majd még őt!

Apa még ott, a kórházban kipróbálta a pelenkázást, méghozzá nagyon ügyesen! Felháborodott, amikor megtudta, hogy a Mami már pelenkázta Zsófit, úh ha kellett, ha nem, átpelusozta Zsocit. :)



És hol volt mindeközben Kincső??? Ezt mind tudjuk.



DE szerencsére 5 nap múlva már a közelében tudhatott minket. Pár nap múlva pedig már Apa is kezében tarthatta Őkisasszonyságát, én pedig etethettem Őt is! Azóta is etetem, ciciből ráadásul, de ezzel is eldicsekedtem már. :)

2009/11/07

Az első éjszaka az ágyatokban

A vártnál jobban sikerült. Nekem speciell nem sok dolgom volt, ugyanis Apa annyira lelkes volt, hogy minden egyes nyekergésnél felkelt, és megelőzött, és amikor tettem egy gyenge próbálkozást a felkelésre, leintett, aludjak csak nyugodtan. Na, igen, ha ez ilyen egyszerű lenne: nyugodtan aludni. Nem tudom, mikor volt ilyenben részem utoljára, és azt sem tudom, mikor lesz ilyenben legközelebb részem. De ez, mint minden más nem panasz, hanem dicsekvés! :) Nem cserélném el az életem egy olyan lánnyal sem, akinek nyugodt éjszakái vannak, de ilyen édes, néha nagyon üvöltős, de mindenképpen imádni való lányai nincsenek. Ez már az én életem. Volt 30 évnyi nyugodt éjszakám, elég volt.(?) :)

Kincsőkém kihasználja a nagy ágy nyújtotta tágas helyet, folyton a rács mellett találom. :) Viszont neki hiányzott az éjszakai összebújás, így ő csak este kapott tápszert, éjjel már megszoptattam - és magam mellett tartottam, bevallom... :)

Most viszont ébredtek, ahogy hallom, így mára be is fejezem az írást, valószínűleg, de végül is a lényeget le is tudtam írni.

Apa most pótolja az éjszakai műszakot, már vagy két órája szunyókál a kanapén. :) Na, puszi Lánykáim! :)

Vérvétel

Egészen csütörtökig kéthetente kellett járnunk vissza a János kórházba kontrollra. Nekünk Apával nagyobb trauma volt szerintem, mint Nektek, főleg a két héttel ezelőtti, de a mostani vérképetek olyan jó lett, hogy nem kell többet mennünk. Szerencsére. Csak egy kicsit bosszús vagyok. Ugyanis több fiatal dokinő van az osztályon, van, hogy felváltva vannak ügyeletben, így felváltva vizsgáltak meg Benneteket, és hát ahogy ez lenni szokott, nem egyezett a véleményük sem, hogy most kell e vasat és folsavat szednetek vagy sem. Így esett meg az, hogy 4 hete ugyan nem lett tökéletes a vérképetek, mégsem kellett egyik fent említettet sem szednetek, viszont ennek köszönhetően ugyebár nem javult két hét múltára a vérképetek. Mitől is javult volna, nem tettünk semmit, amitől javult volna!? Meg is lepődött a dokicsaj, hogy előzőleg a másik miért nem mondta, hogy szedjétek... Na, mindegy így utólag, csak megspórolhattunk volna egy vérvételt, aminél nem lehettem Veletek, csak kívülről hallgathattam a kétségbeesett sírásotokat. Aztán nyugtathattunk meg Benneteket Apával.

Volt, hogy a kis buksitokból vettek vért, nem túl kellemes látni sem, pedig én nem vagyok ebből a szempontból nyámnyila, de nem volt jó így látni Benneteket.



Zsófit első alkalommal sikerült is megtépnem. :) Nem volt szándékos, de nem tudtam, hogyan lehet leszedni kíméletesen a ragtapaszt, ezért először az ollóval próbálkoztam, a nyoma a mai napig meglátszik, aztán gondoltam, legyünk túl rajta, gyorsan letéptem Zsófikám kicsi fejéről. Volt ám egy pillanatig hatalmas üvöltés! Na, ez is nekem jobban fájt, mint neki. Azóta tudom, hogy sebbenzinnel simán lejön az a fránya tapasz. :)



Kicsit kíméletesebb, mikor a kezetekből vették a vért, mint ahogy azt legutóbb tették, de remélem, most sokáig nem fognak vért venni, így is közeleg az oltás ideje, ami éppen elég fejfájást fog nekünk okozni, hát még Nektek kis Bogárkáim! Előre sajnállak Benneteket!





Remélem, eltehetjük jó mélyre azt a sebbenzint, ne legyen rá szükségünk egy jó darabig!

Látogatók - Tücsiék, Pankáék

A vártnál kevesebb látogató érkezett szerény otthonunkba, de remélem, szép lassan mindenki, aki fontos számomra, számunkra, szakít időt és eljön megnézni a mi büszkeségeinket.

Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy Tücsiék eljönnek hozzánk, vagy inkább hozzátok Lánykáim, hiszen miattatok tettek meg több száz kilométert... Természetesen nem érkeztek üres kézzel, hosszú lenne felsorolnom, mi szépeket kaptatok, de a legszebbet Tücsi saját kezűleg készítette: névtáblát hímzett Nektek! Különbözőt. Ezt azért emelem ki, mert küldött Nektek egy tök egyforma pólót és rugdalózót, én pedig voltam olyan pofátlan és megemlítettem, hogy nem szeretnélek egyformába öltöztetni Titeket - tudom, külön időpontban is lehet rajtatok, és azt is tudom - rossz tapasztalat (nem saját) után -, hogy néha hasznos az egyforma ruha, ennek ellenére én a különböző ruhatárra esküszöm, főleg azért, mert szerintem jó lesz, ha majd eljön az ideje, tudjátok a ruháitokat cserélni - ha egyforma méreteitek lesznek...

Szóval gyönyörű névtáblákat kaptatok, amit természetesen meg fogok őrizni Nektek!



Sajnos nem tudtak sokáig maradni, hiszen várták őket otthon a Fiúk, akiket még soha nem hagytak egyedül még egy napra sem, nem hogy háromra! Ezért is nagyon szépen köszönjük ez úton is a látogatást! Tudom, ha tehették volna, még mindig itt lennének, vagy legalábbis Benneteket vittek volna magukkal, annyira odavoltak értetek! De ezzel nem voltak egyedül. Minden szerénység nélkül nyugodtan írhatom: mindenki odavan értetek, aki egyszer lát Benneteket! De a leginkább mi rajonguk értetek Apával. :)



Aztán múlt héten eljöttek Pankáék is. Pankánál kezdtem az itthoni babysitterkedést, és az ő ikertestvérei, Rita és Kristóf, erősítették meg bennem, hogy igen, nagyon szeretnék ikreket. Bár arra nem emlékeztem, hogy néha nem is olyan könnyű két gyerekkel, viszont a lényeg, hogy ikergyermekek szüleinek lenni kiváltság és hatalmas ajándék az élettől. Nekem, nekünk legalábbis az, de akiket ismerek, mármint ikres családokat, mind ezt állítja. Boldog és hálás vagyok a sorsnak, hogy megajándékozott minket Veletek, de ezt is írtam már, fogom is még, tudom. :)

Szóval Pankáéknál tartottam. Eljöttek hozzánk. Nem voltak sokáig, viszont nagyon jó volt látni Őket, Gyöngyit és Erzsi nénit, akivel egy napon van a szülinapunk, mindig is jól megértettük egymást. A gyerekek tündériek voltak, nem győzök ámulni, mekkorára nőttek, pedig a minap volt, amikor mentem hozzájuk és Zoli azzal fogadott, hogy az éjjel megszülettek a Picik, úh. uzsgyi autóba vágtuk magunkat és mentünk a MÁV kórházba meglátogatni őket. Jaj, mintha pár hete lett volna ez a 2004 február 24-ei nap... :) És ma már a saját kis ikerlányaimra viselek gondot. :) És most ŐK látogattak meg minket. :)



Most így ennyi a látogatókról, több kép nem készült, igaz egyelőre több olyan vendég nem is jött, aki ennyire fontos lenne számunkra, de remélem, hamarosan újabb vendégekről számolhatok be. :)

2009/11/04

Én gyerekem, Te gyereked

Én gyerekem, Te gyereked szoktuk mondani mostanában, amikor felébred valamelyikőtök éjjel. Mivel még mindig a mi szobánkban alszotok, Zsófi Apa oldalán, Kincső pedig Anya oldalán, ezért kialakult, hogy Zsófit Apa eteti, Kincsőt pedig Anya. Ez azért is jó így, mert Kincső 12 napja CSAK ciciből eszik!!! Éjjel is. Nekem sokkal egyszerűbb kikapni őt a mellettem lévő mózeskosárból, mint a lefejt tejet felmelegíteni és úgy megetetni őt, mint ahogy Apa teszi Zsófival. Viszont Zsófi mostanában csak egyszer kér enni éjjelente, míg Kincső 3x... :( Mondjuk van, hogy én is elalszom szoptatás alatt és csak egy óra múlva ébredek fel, hogy akkor most eszik e még a Kincső, vagy mi van!? Aztán reggel 6 után már vissza sem teszem a mózeskosarába, már marad velünk az ágyban, ahova Zsófi is szokott csatlakozni, ha úgy alakul az ébredése. Ezt imádom a legjobban, ezt a semmivel fel nem érő érzést, mikor össze lehet bújni ezekkel a pici kis testecskékkel.



De Apa már nagyon szeretne Benneteket a saját ágyatokban altatni... Én még nem. De valószínűleg ez nekem trauma csak, ahogy Apa mondja, Ti jól éreznétek magatokat ott, hiszen napközben is tök jókat alszotok a nagy, tágas ágyikótokban. Háát, lehet, hogy Zsófi ma kipróbálja azt az ágyat, mert a légzésfigyelője ma éjjel 3x is riasztott, valószínűleg kényelmetlenül feküdt, vagy ki tudja miért, de lélegzett! Na, mindegy, még kitaláljuk, hogy legyen. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy tegnap és ma spenótot ettem, jó fokhagymás volt, és ez sajnos nagyon megfeküdte a pocakotokat, így ma éjjel tápszeren kell élnetek. Ne haragudjatok! Pedig olyan büszke voltam magamra, hogy hetek óta nem kellett még napi 1x sem tápszert ennetek, mert olyan sok tejem van. A doki is megdicsért. :)

Szóval Lánykáim, elnézést a fokhagymáért és a tápszerért, ígérem, ezentúl jobban odafigyelek, hogy mit eszem.

Nappal is megy a találgatás, amikor felhangzik valamelyikőtök édesnek nem éppen nevezhető hangocskája, hogy vajon melyikőnk lánya kér társaságot!? Mert szégyen ide vagy oda, mind a mai napig nem tudjuk megkülönböztetni a hangotokat. Kíváncsi lennék, hogy vajon ezt csak a mi problémánk, vagy más ikres családnál is így volt e... Nem tudom, de jó lenne, ha egy kicsi eltérés lenne a hangszínetekben, hogy tudjuk, kinek kell mennie... :)

2009/11/02

Nagypapi szülinapja

Ma van a Papa, Laci papa, fóti papa, Nagypapi vagy csak simán Papi szülinapja. Egyelőre nem tudom, hogyan fogjátok Őt szólítani, de a lényeg, hogy ma van élete egyik legszebb születésnapja. Az ünneplésre ugyan tegnap került sor, és a látottak alapján állítom, hogy élete egyik legszebb napja volt. Teljesült az álma, unokák vették körül, még ha csak karban, ölben is, de ott voltak, részt vettek az ünneplésében. Régen vártak erre, hogy nagyszülők lehessenek, és most, hogy azok, nagyon élvezik minden pillanatát. Apu, Nektek Papa, ölbe vesz Benneteket, néha még félve, nehogy rosszul tartson Benneteket, de aztán alig akar letenni Titeket, sőt mi több: fényképezkedik Veletek! Bizony ám! Már nagyban tervezi a nyarat, hogy menjetek pecázni. Azt hiszem, már az sem zavarja, hogy nem fiúk vagytok... :) Remélem, még sok ilyen szép napot töltünk együtt!

Boldog születésnapot Apukám, Nagypapánk! Vigyázz magadra, mert nagyon szeretünk és még sokáig szükségünk van Rád! :)