Fülbevaló

Elszántam magam, és szerdán nekiültem fülbelövőt keresni a közelünkben. Nagyon kezdtek hasonlítani egymásra, de nem ez volt az elsődleges indíték, amiért Apával szerettünk volna kilövetni a fületeket. Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy az nagyon csini, és az kell. Így tegnap a Nagyival elmentünk a közeli Belle Fleur panzióba, ahol már vártak minket. Nagyon kedves kozmetikus lány vett Benneteket kezelésbe, és Ti nagyon bátrak voltatok! Kincsőkém, Te voltál az első "áldozat", csak, amikor a lövés "eldördült", akkor nyekkentél meg egy picit, és volt egy kis könnyecske, de mire felálltunk a székből, már semmi bajod nem volt. :)




Zsoci, Te is nagyon bátor voltál, sőt, Te szinte végig aludtál. Először a kozmetikus lány lejegelte a fülecskéteket, na ez volt az, amikor egy picit felébredtél, de aztán vissza is szenderedtél. :) Te is csak az átlövés pillanatában pityeredtél el, de aztán semmi bajod nem volt. Nagyon csini lettél Te is az új fülbevalóddal. :)



Na, megyünk fürdeni, majd valamikor folytatom. Holnap megyünk Fótra, Nagy papit felköszönteni. :)

Ez is, az is

Háát, Lánykáim, sajnos nagyon nehezen fogadjátok az új rendszert. :( Nehéz órákat élünk át, de hiszem, hogy hamarosan meglesz ennek a gyümölcse.

Ma itt volt a védőnő és nagyon megdicsért Benneteket! Hozzáteszem, múlt héten a gyerek doki is! Ugyanis gyönyörűen fejlődtök. Zsófi ugyan az elmúlt egy héthez képest 20 dkg-ot hízott, Kincső viszont 23-at. Mind a kettő remek, és Zsófi eddig mindig meghaladta a heti 20 dekát, de erről is vezetünk pontos listát, amit szintén el szeretnék tenni, ahogy a szoptatós naplót is. Remélem, nem fogom elkutyulni, ismerve a rendességemet... Szóval ma is dagadt a keblem a büszkeségtől, csak hogy jót is írjak rólatok. :)

Egyébként Zsófi, Te már az első nap hason fekve megfordítottad a fejed. A mellkasomon feküdtél a fal felé néztél, és amikor meghallottad Apád hangját, megfordítottad a fejed, magyarul Apád felé fordultál!

Kincsőm, Rólad ezt nem tudom, mert Téged ugye elvittek tőlem a koraszülött osztályra, és én csak negyed nap láttalak, előbb nem volt erőm elmenni Hozzád. :( De akkor Te is éppen hason voltál, meg a kék fényben, mert besárgultál, és amikor meghallottad a hangomat, Te is egyből felkaptad a kis fejedet, és felém fordultál. A szemecskéd le volt ragasztva, de hintáztál a pocakodon, meg kapálóztál minden végtagoddal, nagyon édes voltál. Nekem meg majd megszakadt a szívem, hogy így kell téged először lássalak. Jaj, de jó, hogy vége! De jó volt, mikor Zsófival felmehettünk Hozzád, és végre én gondoskodhattam Rólad! És milyen jó volt, mikor hazajöhettünk! Sose fogom ezeket elfelejteni!

Anya álma valóra válik

2009 február 4. 20 óra körül jár az idő. Több, mint egy hete késik a menzeszem, ezért hazafelé jövet vettem egy terhes-tesztet. Alig vártam, hogy hazaérjek, azt hiszem, Gábor is, mikor megtudta, mit rejt a táskám. Itthon egyből mentem a fürdőbe, pohárral a kezemben, majd siettem ki, teszt bele a pohárba és vártuk, mi fog történni. Sokáig nem kellett várnunk, szinte egyből megjelent a két piros csík a teszten, amiből kiderült: gyermeket várunk. Természetesen nem tudtuk magunkban tartani az örömhírt, ezért rohantunk le a Jutkához és az Árpihoz, akik szintén örültek a hírnek. Aztán ki Fótra. Útközben felhívtuk Tücsit is, nehogy kimaradjon. A fóti (leendő) nagyszülők is kitörő örömmel fogadták a nagy hírt, hiszen évek óta vártak már az unokára. Hozzáteszem, nagyon örültek, hogy megvártam a megfelelő férfit, aki érdemes a leendő gyermekeim apjának lenni. Csilla is überglücklich volt. :) Azt megjegyzem, miután Gábor felhívta rá a figyelmem, hogy Apuék másra számíthattak, mert a hír bejelentése után Apu előhúzott egy lapot, amin ez állt: "Vigyed Fiam! :)" Tehát ők lánykérésre számítottak. De, azt hiszem, így nagyobb öröm érte őket. :)

Valamiért csak hétfőn, 9-én mentünk el nőgyógyászhoz. Hosszú várakozás után bekerültünk a dokihoz, aki felültetett a vizsgáló székébe, és akkor ott megláttuk, amire én mindig vágytam: két kis fekete folt volt látható a monitoron. Elsőre fel sem fogtam, mit látok, csak az addig lomha doki is felkapta a fejét:

doki: Látja?
én: Kettő.
doki: Igen, kettő.

Szép, lassan leesett. Ez azt jelenti, hogy KÉT gyerek van bennem! Kettő. El sem akartam hinni. Gáborra meredtem, láttam, ő sem hisz a szemének, és azt hiszem, hirtelen nem is tudtuk, hogyan reagáljunk. Csak azt tudtuk: nagyon boldogok vagyunk. Mivel még nem lehetett a szívhangokat hallani, ezért volt egy számomra stresszes hét, de aztán, amikor meghallottuk a két kis szívhangok zakatolását, hatalmas kő esett le a szívemről, megkönnyebbültünk, és elmondhatatlanul boldogok voltunk. :)

Természetesen innentől kezdve is mindig volt miért izgulnom, ezt nem részletezném, mert minden nagyon jól ment, a vizsgálatok minden egyes alkalommal pozitív eredményt mutattak, tehát a normális aggodalmon kívül másra nem volt okom, szerencsére. A lényeg, hogy a várandósságom bennem csak és kizárólag szép emlék marad. Végig imádtam a testem, lestem, mikor milyen változáson megyek keresztül, imádtam, amikor már mocorogtatok bennem, néha ugyan kellemetlen volt, de semmivel nem cseréltem volna el ezt az érzést, ezt az állapotot.

Fogjátok ezt még hallani Lánykáim, de ide is lejegyzem: 17 éves korom óta ikreket szerettem volna. Lányokat, ráadásul. 2004-ben születettek meg azok az ikrek, Rita és Kristóf, akikre először vigyáztam. Még nem születtek meg, amikor hozzájuk kerültem, a nővérükhöz, Pankához, babysitternek. Nagyon szerettem őket, teljesen a szívemhez nőttek, még ma is tartjuk a kapcsolatot. Remélem, még sokáig így lesz! Náluk 3 évig szitterkedtem, aztán vezetett a jó sorsom még további két ikerpárhoz, ezért aztán én azt hittem, hogy ezzel a sok szép évvel vagyok kárpótolva, amiért nekem majd be kell érnem egy vagy kétszer egy gyerekkel. Sose reménykedtem abban, hogy ekkora szerencsém legyen, ezért tudtam alig hinni a szememnek, hogy teljesül az álmom és hosszú ikres-szitterkedés után végre a saját ikreimet, tündéri Kislányaimat tologathatom büszkén az utcán. Végre nem csak hümmögök, mikor megállítanak az utcán és dicsérik a babákat, nem kell magyarázkodnom, hogy igazából én csak vigyázok rájuk, de átadom anyukának a jókívánságokat... stb.

Köszönöm Lányaim, hogy vagytok nekem, nekünk, nélkületek nem teljesülhetett volna az álmom! Tudom, azért Apátok is kellett ehhez... :)

Új hét, új rendszer...

Drága Kislányaim, azt hiszem, mától (10.26.) pár napig - legalábbis remélem, hogy nem tovább - nem leszek túl népszerű nálatok. Ezért én már most elnézést kérek Tőletek, de az elmúlt három nap arra sarkall, hogy változtassak eddigi napirendünkön, vagy minken, mert az igazából nincsen. Tehát az elmúlt három nap borzalmas volt. Mind nekünk Apával, mind Nektek. Legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogy az a hiszti, az a nyűglődés, amit Ti rendeztetek nekünk, az Benneteket boldoggá tett volna. Így ma elhatároztam, hogy kemény leszek, és NEM foglak felkapdosni Benneteket minden nyekkenésre! Nem és nem! Hiszem, hogy ettől majd egyszer, remélem, minél hamarabb, Ti is kiegyensúlyozottabbak lesztek, és nem utolsó sorban anyátok sem lesz idegroncs estére... :) És a napi tevékenységem kibővül, nem csak pelenkázásból, etetésből, ringatásból fog állni, amit imádok, és másra nem is vágyok jobban, mint hogy Benneteket dajkáljalak, csak hát attól nem fő meg az ebéd, nem lesznek a ruhák tiszták, kivasaltak. És arra egyelőre nem is gondolok, hogy takarításra szánjam el magam - nem mintha erősségem lenne a takarítás, ezt is elárulom Nektek. Majd fel tudjátok ellenem használni, amikor veszekszem veletek, hogy rakjatok már rendet a szobátokban! :)

Tegnap óta bevezettük, hogy este 8-kor van a fürdés, mindegy, hogy alszotok e, vagy sem. Ha kell, felébresztünk Titeket, ahogy ezt első alkalommal meg is kellett tennünk. Mert drága Kislányaim, miután egész délután üvöltöttetek, kibuktátok a kaját, nagy nehezen lenyugodtatok, édesen elaludtatok és aludtatok volna jó sokáig, ha hagyjuk. Szóval ez a tegnapi fürdős ceremónia elég jól bejött, mert Zsófikám Te egészen 2.50-ig aludtál! Kincsőkém, sajnos Rólad ez nem mondható el, Te mindig betartod a három órás étkezést. De csak éjjel. Nappal simán alszol 4-5 órát Te is. Remélem, hamarosan rájössz, hogy jobb éjjel aludni ilyen nagyot és nappal érdemesebb virgonckodni.

Az új rendszert egyelőre csak Kincsőn tudtam gyakorolni, mert Zsófi a reggeli - gyér - evése után egyből bealudt, Kincső nem. Háát, Kicsim, kicsit sikerült is kiborulnod. Valószínűleg nem értetted, mi ez az új dolog, hogy Te sírsz (?) és nem ugrik senki oda hozzád, hogy felkapjon és sétálgasson Veled, amíg Neked ehhez van kedved. Szegénykém üvölthettél, Anyád nem hatódott meg tőle. Néha odamentem hozzád, megsimogattalak, adtam Neked cumit is, amit persze mindig egyből kiköptél, de aztán kérted is vissza - na, ezt is egészen tegnapig játszhattad el velünk.

Tehát Gyermekeim, mától igyekszem megkönnyíteni az életünket. Nem lesz cumival való szórakozás sem, nem fogunk mellettetek állni és a cumit pillanatonként a szátokba adni, mert Nektek éppen nincs kedvetek rendesen cumizni.



De folytatva a megkezdett gondolatot. Kincsőkém, Te már ma délelőtt jól kibőgted magad, sajnáltalak is rendesen, de muszáj volt megtennem. Viszont, amikor úgy láttam, megkegyelmezhetek, akkor szépen megszoptattalak, Te ettél is szépen, ahogy kell, és utána tündérien elaludtál. Én pedig tudtam mosni, teregetni, levest, tésztát főzni!

Most pedig Zsófi kér enni (5 órát aludt!!!), úh megyek, és adok neki enni. Ő bezzeg nem szopizik, neki jobban esik a felmelegített, cumis üvegből jövő tejecske. Pedig mennyi időt megspórolnál nekem, Zsófikám, ha hajlandó lennél ciciből táplálkozni! Na, mindegy. Biztosan én rontottalak, kényeztettelek el.

Sok puszi lánykáim! Most csak Zsófinak adok személyesen, hagyom Kincsőt aludni. Hátha hosszú idő óta először tudunk majd Apával nyugodtan ebédelni. Hátha. Lassan már elfelejtem, milyen is az. :)

Az első bejegyzés

Itt most azzal kellene kezdenem, hogy és mint történt a születésetek, illetve miként fogadtuk a hírt, hogy gyermekünk lesz, és miként reagáltunk arra, hogy két gyermekünk lesz egyből. DE. Mivel nem szeretném elnagyolni, és nem szeretnék semmit kihagyni, ezért ezt a sok mindent, de főleg a születésetek csodás, de izgalmas eseményét egy másik alkalommal írom le. Elfelejteni nem fogom, ígérem! :)

Ma vagytok 7 hetesek. Szerettem volna már a születésetektől, vagy legalábbis a hazajöveteltől írni a naplót, hogy tutira ne maradjon ki semmi, de nem nagyon lett volna rá se időm, se energiám. Egyelőre most sincs sok ezekből, de a kedvetekért összeszedem magam, és megpróbálom rendszeresen írni a naplót, hogyan, miként és főleg mivel teltek a napjaitok, illetve a napjaink.

Most mennem kell, mert lassan felébredtek, és fürdenetek kell. Apa már készíti a vizet, a törülközőket. Azt azért már most megjegyzem: Apátok nélkül nem bírnék Veletek! :)